A lengyelek továbbra is háborús jóvátételt várnak a németektől

Még mindig nem rendeződött a Lengyelországnak okozott második világháborús károkért járó német jóvátétel ügye, a lengyelek elvárják ezt – jelentette ki Andrzej Duda lengyel elnök vasárnap a háború kitörésének 85. évfordulója alkalmából a közép-lengyelországi Wielunban tartott megemlékezésen.

A lengyel államfő vasárnap hajnalban Wielunban megemlékezett arról, hogy a kisvárost a német légierő 1939. szeptember 1-én lebombázta. Tizenkétezer helyi lakos vesztette életét, ők voltak a háború első civil áldozatai.

„Lényegében megbocsátottunk, bár emlékezünk” – fogalmazott Duda. Felidézte: még mindig élnek lengyelek tízezrei, akiket személyesen ért a háborús német üldöztetés.

Az elnök egyúttal aláhúzta: a német jóvátétel ügye még mindig nem rendeződött. Meggyőződését fejezte ki, hogy erre sor kerül. Ez „nemcsak lehetséges, de jár is, mi lengyelek elvárjuk ezt” – fogalmazott Duda.

„Ugyanígy elvárjuk mi és az egész szabad világ is, hogy Oroszország fizessen az ukrajnai bűntettekért az Ukrajnában ma okozott károkért”

– tette hozzá.

Az előző lengyel kormány 6,2 ezer milliárd zlotyra (569 ezer milliárd forint) becsülte a Németország okozta háborús károkat. Donald Tusk jelenlegi lengyel kormányfő viszont februárban úgy ítélte meg: formális szempontok szerint a jóvátétel ügye lezárult, „az erkölcsi, pénzügyi, anyagi elégtételre viszont soha nem került sor”.

Öt évvel ezelőtt, 2019-ben Wielunban Andrzej Dudával együtt Frank-Walter Steinmeier is jelen volt a megemlékezésen. A német elnök akkor bocsánatot kért a második világháborús német bűntettekért, ezt a gesztust idén július 31-én, az 1944-es varsói felkelés előestjén is megismételte Varsóban. Ez alkalomból közölte: a német és a lengyel kormány párbeszédet folytat a berlini Német-Lengyel Ház tervéről, amely a második világháborús lengyel áldozatok emlékhelyeként épülne. „Folyamatban van több egyéb dolog is, a megszállás még élő áldozatai érdekében is” – tette hozzá.

Vasárnap hajnalban megemlékezést tartottak a hitleri Németország által szintén szeptember 1-jén megtámadott, a második világháború első európai ütközete helyszíneként számon tartott Westerplatte-félszigeten is. A rendezvényen Donald Tusk hangsúlyozta:

nem elég a megbocsátásról beszélni, „nem elég, ha azok, akik megtámadták Lengyelországot, és kirobbantották a második világháborút, bűnbánóan fejet hajtanak”.

A történelmi tanulság levonása ma a leginkább abban áll, hogy „az egész nyugati világ, Európa, a NATO kész kiállni és védekezni azon agresszió ellen, amelynek ma Ukrajna csataterein vagyunk tanúi” – fogalmazott a lengyel kormányfő.

A Lengyelországnak járó második világháborús német jóvátétel ügye továbbra is nyitott kérdés – hangsúlyozta Andrzej Duda lengyel elnök.

A csaknem negyven szakértő által készített jelentés 6,2 ezer milliárd zlotyra (563 ezer milliárd forint) becsüli a háborús károkat. „Ezeket a veszteségeket ki kell egyenlíteni, ezt senki, aki becsületes és igazságos, nem vonja kétségbe” – jelentette ki Andrzej Duda. A jóvátétel ügyét nem intézték el, és nem zárult le – hangsúlyozta.

A lengyel elnök szégyenletesnek  nevezte, hogy Donald Tusk lengyel kormányfő februári berlini látogatása során eltérő álláspontot képviselt.

Tusk Berlinben úgy ítélte meg: formális, jogi, nemzetközi szempontok szerint a jóvátétel ügye sok évvel ezelőtt lezárult, az erkölcsi, pénzügyi, anyagi elégtételre viszont soha nem került sor.

Az ügy nem zárult le – ismételte Duda, hozzátéve: az ügy pénzügyi értelemben is legalább vitásnak számít, annak ellenére, hogy Németország természetesen nem akar fizetni. Annak dacára, hogy a témát szőnyeg alá próbálják söpörni, mert valakinek politikailag kényelmetlen, egyszer újból napirendre kerül – vélekedett Duda. Hiszen nincs olyan lengyel család, amely a második világháborúban ne szenvedett volna veszteséget, amelynek valamelyik tagját nem ölték meg – érvelt.

Vajon a veszteségekről azért kellene megfeledkezni, mert Németország ma „egy hatalmas, a legnagyobb európai gazdasággal rendelkező ország? – tette fel a kérdést az államfő. Ez lenne a mai Európa becsületessége és igazságossága? – fűzte hozzá.

Jóvátételi igényei kapcsán Lengyelország az előző, a Jog és Igazságosság (PiS) által vezetett kormány idején, 2022 őszén küldött diplomáciai jegyzéket Németországnak. A szejm akkoriban csaknem egyhangúlag megszavazott határozatában politikai, történelmi, jogi és pénzügyi felelősségvállalásra szólította fel Németországot.

Berlin azonban visszautasította a jóvátételi tárgyalások felújítására vonatkozó lengyel kérést. Azzal is érveltek, hogy egy 1953-as megállapodás nyomán az egykori Lengyel Népköztársaság kommunista kormánya nyilatkozatban mondott le a szovjet blokknak járó német jóvátétel neki ítélt részéről. A PiS szerint a szovjet nyomásra tett nyilatkozat nem kötelező érvényű nemzetközi jogforrás.

Nem a jóvátétel az egyetlen nyitott történelmi ügy Lengyelországban.

Az 1943-1945 között az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) által elkövetett volhíniai mészárlás mintegy százezer lengyel áldozatának tisztes újratemetése és a róluk való méltó megemlékezés nélkül Ukrajna nem léphet be az Európai Unióba (EU) – jelentette ki pénteken Wladyslaw Kosiniak-Kamysz lengyel kormányfőhelyettes, nemzetvédelmi miniszter.

Az egyesült államokbeli látogatáson tartózkodó tárcavezető a lengyel közszolgálati rádióban az ukrán külügyminiszter szerdai kijelentésére reagált. Dmitro Kuleba Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszterrel együtt az északkelet-lengyelországi Olsztynban egy pódiumbeszélgetésen vett részt, ahol a közönség soraiból feltett, a volhíniai mészárlás (lengyelül Wolyn) áldozatait rejtő tömegsírok 2017-ben leállított feltárását érintő kérdésre adott válasza több negatív reakciót váltott ki Lengyelországban. Kuleba válaszát Kosiniak-Kamysz is elfogadhatatlannak nevezte.

Az áldozatok exhumálása és a róluk való megemlékezés nélkül „szó sem lehet Ukrajna belépéséről az EU-ba” – jelentette ki.

„Ez nem történelmi kérdés, ez a máig fájó seb begyógyításának kérdése”

– hangsúlyozta. Hozzáfűzte: a témáról a kormánykoalíciót képező Lengyel Parasztpárt parlamenti képviselőjeként, nem pedig kormányfőhelyettesként és miniszterként nyilatkozik. Kuleba Olsztynban a volhíniai mészárlásról szólva a lengyel kommunista hatóságok által 1947 tavaszán végrehajtott Visztula-akcióra utalt. Ennek során az UPA elleni harc ürügyén mintegy 140 ezer ukrán nemzetiségű személyt Lengyelország délkeleti részéből kényszerrel áttelepítettek a második világháború után az országhoz csatolt nyugati területekre. Az ukrán külügyminiszter úgy fogalmazott: a Visztula-akció során az ukránokat „kényszerrel telepítették át ukrán területekről”. „Ha ma elkezdenénk a történelemben ásni (…), nagyon mélyen belemehetnénk a múlt eseményeibe, és egymás szemére vethetnénk azokat a rossz dolgokat, amelyeket a lengyelek az ukránokkal, az ukránok pedig a lengyelekkel szemben elkövettek” – jelentette ki.

Elmondta: a volhíniai exhumálásról beszélt Radoslaw Sikorskival. Mint mondta, a művelet folytatásával „nincs probléma”, de Kijev kölcsönösséget, az ukránokról való megemlékezést vár el Varsótól. A kétoldalú kapcsolatokat nem uralhatják az érzelmek,

„a történelmet hagyjuk meg a történészeknek, együtt a jövőt építsük”

– fogalmazott az ukrán külügyminiszter.

Radoslaw Sikorski szerdán az olsztyni pódiumbeszélgetés után a PAP hírügynökségnek elmondta: „Foglalkozhatunk a múlttal, ami fontos, áldozatainknak keresztény temetés jár, de sajnos képtelenek vagyunk feléleszteni őket”. Más megközelítés szerint a közös jövő építésére lehet összpontosítani, „úgy, hogy a társadalmainkban ne éledjenek újra a múlt démonai, és a közös ellenség ne veszélyeztessen minket a jövőben”. Hozzátette: ő a másik megközelítés híve. Megerősítette: a volhíniai téma „a kétoldalú kapcsolatokban problémát jelent”, amelyet Ukrajna „remélhetőleg a Lengyelország által nyújtott segítségért járó hála szellemében old majd meg”.

Csütörtökön a kijevi külügyi tárca nyilatkozatot adott ki, mely szerint „az ukrán területeket” említő olsztyni kijelentésével Kuleba Lengyelország azon területeire gondolt, „ahol az ukránok zárt közösségben éltek”. Hangsúlyozták: Kuleba ezzel nem fejezett ki területi igényt Lengyelországgal szemben.