Németországban nem számít, hogy fiúnak vagy lánynak születik valaki

A november 1-jén hatályba lépő jogszabály szerint a jövőben nemi hovatartozás pusztán csak állampolgári döntés kérdése lesz Németországban, amit a hatóság és a környezet is köteles lesz elfogadni, annak minden jogkövetkezményével együtt. A törvény szerint a 14 éves kor feletti gyermekek is szabadon választhatnak, hogy fiúk lesznek-e vagy lányok, a szülők pedig nem számítanak. Birgit Kelle újságíró, publicista többek között erről is beszélt a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.  

– Hogyan lehetséges az, hogy miközben a sportolókat rendszeresen doppingvizsgálatnak vetik alá, nem megengedett hormonális szerek használatát is vizsgálják, arról kell vitatkoznunk, hogy egy bokszoló valóban nő-e, vagy inkább férfi?

– Azt hiszem, az a baj, hogy már nem érvényesek a nemzetközi élsportban az évtizedek óta használt szabványok. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság, feljogosítva érzi magát, hogy új normákat vagy kritériumokat határozzon meg egy személy férfiasságára vagy nőiességére vonatkozóan, és ezek  már nem tényeken alapulnak, hanem az értelmezésen, olyan dolgokon, mint a tolerancia és a diszkriminációellenesség. Ennek az eredményét látjuk most a női sportban.

– Nem tudom, hogy követte-e a bokszmeccseket. Imane Khelif ellen egy fiatal magyar nőnek is ringbe kellett szállnia. Mit gondol, rendjén van, hogy egy fiatal sportolónőt ilyen helyzetbe kényszerítenek?

– A mérkőzéseket nem tudtam megnézni, mert nálunk nem közvetítették, de az interneten minden információt követtem. Az a baj, hogy senki sem kérte ki a nők véleményét. Ideológiai csatát kell vívnunk, és nem csak az olimpia idején, azzal kapcsolatban, hogy ki nő, és ki nem az? Ez az egész óriási hullámként söpör végig a nyugati országokon, de ez nem ideológiai kérdés. Felül akarják írni az alapvető, tényeken alapuló definíciókat,  végső soron a női játékosok leszenek ennek a vesztesei. Ők az első igazán látható áldozatok ebben a vitában. Az olimpiai játékok révén azonban ez a probléma nagyobb figyelmet kap, és végre néhányan észbe kapnak. De sajnos a probléma nem új keletű a sportban.  Láttunk már olyat, hogy férfiak transz nőként vesznek részt különböző sportágakban, és ezzel valójában a nők jogait hagyják figyelmen kívül. Az ökölvívásban ez persze még drámaibb, mert itt végső soron a nők egészsége is veszélyben van.  Mind a magyar női bokszolónak, mind a többi női bokszolónak csak az a választása volt, hogy vagy nem versenyez, azaz védi az egészségét, vagy vállalja az eleve igazságtalan, reménytelen küzdelmet.

– Azt mondja, hogy végre világosan látszik a probléma, végre beszélni lehet róla. Természetesen vannak olyan biológiai tények is, amelyeket nehéz is vitatni. De éppen a napokban olvastam a német  az ARD és a ZDF televízió kommentárját, mely szerint, aki Imane Khelifet férfinak nevezi, az egy primitív kocsmapult közösségéhez tartozik. Szerintem Ön is többször megtapasztalhatta már, hogy Németországban nagyon nehéz erről a problémáról nyíltan beszélni.

– Igen, több könyvet is írtam már ebben a témában, így viszonylag jól ismerem ezt a reakciómintát. Tulajdonképpen mindig az történik, hogy amikor egy vitát nem akarnak lefolytatni, azonnal kitérnek előle, vagy azt állítják, hogy az egész csak összeesküvés-elmélet, vagy hogy az egész csak jobboldali, szélsőjobboldali propaganda. Most, az olimpia alatt azt állítják, hogy az egész orosz propaganda, mert a nemzetközi ökölvívó szövetség vezetője orosz. Más szóval, minden lehetséges eszközt felhasználnak arra, hogy megakadályozzák a valódi probléma megvitatását, nevezetesen azt, hogy a nők és férfiak új definícióit teljesen önkényesen állapítják meg. Ehelyett megpróbálják lejáratni azokat, akik harcolnak ez ellen. De szerintem most itt éppen az olimpia nyilvánossága miatt ez már nem olyan egyszerű. Láthatjuk, hogy a világ közvéleménye felismerte a problémát, hogy az internetes médiának, az online platformoknak köszönhetően már nem csak a bevett médiumok bevett beszámolói jelennek meg. Németországon belül is erős kritika éri jelenleg a német közmédia beszámolóit.

– Azt mondta, hogy a nő és a férfi fogalmát újraértelmezik. Lehetséges ez? A kérdés azért is lényeges, mert tudomásom szerint az úgynevezett önrendelkezési törvény november 1-jén lép hatályba Németországban.

– Nem, nem hiszem, hogy a női- vagy férfinemet újra lehet definiálni, mert bármilyen új definíció is születik, az teljesen önkényes. Ha egyszer önkényesen átértelmeznek egy tényt, akkor azt másodszor, harmadszor vagy akár huszadszor is újra értelmezhetik. Más szóval, el kell döntenünk, hogy a döntéseket tényekre akarjuk-e alapozni, vagy azt mondjuk, hogy minden érzés, minden képzelet ugyanolyan fontos, mint a tények. Most is látszik, hogy ez nem működik. Főleg ott nem, ahol nem csak az emberek érzései számítanak, hanem ahol annak, hogy férfi vagy nő-e valaki jogi következményei vannak. Valóban nagyon súlyos dolog, ami most Németországban történik. Az úgynevezett önrendelkezési törvény most fog hatályba lépni. Augusztus 1-től már bárki bemehet az anyakönyvi hivatalba, és egy egyszerű nyilatkozat megtételével megváltoztathatja a nemét, megváltoztathatja a keresztnevét.

– Mindenféle orvosi bizonyíték nélkül? Ha bemegyek, és holnap azt mondom, hogy férfinak érzem magam, akkor mindenkinek tudomásul kell ezt vennie?

– Pontosan. Ez az újdonság Németországban. Eddig, mint sok más országban, nálunk is volt egy úgynevezett transzszexuális törvény.  E szerint orvosi szakvéleményeket kellett beszerezni, és valakinek ténylegesen alá kellett vetnie magát egy nemváltoztató műtétnek. Ez azok számára volt járható, akik valóban úgy érzik, hogy a testük és a fejük között eltérés van. Most ezen változtattak. Az orvosokat kiiktatták, tehát minden terápia, minden orvosi tanácsadás, minden szakvélemény és így tovább kiesett ebből a folyamatból. Németországban elég, ha bemegyek egy normális anyakönyvi hivatalba, és azt mondom, hogy mostantól férfi akarok lenni. Választhatok egy férfi keresztnevet, és akkor az anyakönyvvezető ezt megerősíti, és mindent elintéz, hogy aztán jogom legyen új személyi igazolványt kapni, és így tovább. A társadalomnak pedig ezt majd el kell fogadnia. A törvény novembertől lép majd hatályba. Németországban minden 14 év feletti gyermek is megteheti majd ezt, akár saját szülei akarata ellenére is. Ha a szülők ellenzik, akkor a gyerek segítséget kaphat az államtól, jogi tanácsadással, „segítő” civil szervezetekkel és így tovább. Ez azt jelenti, hogy Németországban most már ténylegesen a képzelet segítségével határozzuk majd meg az emberek nemét. Nem találok magyarázatot, hogy mi járhatott azoknak a fejében, akik ezt törvénybe iktatták. Sajnos csak hírt adhatok minderről.

– Milyen következményei lehetnek ennek?

– A következmények végső soron drámaiak lehetnek, különösen a lányok és a nők számára, mert az a tény, hogy most már minden férfi akár nőként azonosíthatja magát, azt is jelenti, hogy a férfiak is beléphetnek a korábban védett női területekre. Minden férfi, aki nőnek vallja magát, mostantól női ruhába öltözhet, mehet a női mosdókba és beléphet a női börtönökbe. Ez már most is problémákat okoz, különösen Angliában, ahol 2010 óta van érvényben egy olyan törvény, amely szerint a szexuális bűnözők is megváltoztathatják nemüket kérésre, hogy női börtönben helyezzék el őket, ahol továbbra is bántalmazhatnak más nőket. Látjuk a problémát a sportban is. Ha csak az útlevéllel kell igazolni a nemünket, csak a személyazonossági okmányom számít, és azt elismerik nemzetközileg, akkor az a nők élsportjának vége. A NOB hivatalosan is bejelentette, hogy az útlevélben szereplő nem a mérvadó. Ha ezt a problémát most nem oldják meg, akkor más sportágakban is meg fog jelenni.

A nők olyan területeken kerülhetnek célkeresztbe, amelyek valójában védettek a nők számára.

–Miért nem tiltakoznak ez ellen a németek, a szülők, a sportolók és a fiatalok?

–Tiltakoznak, de az a baj, hogy nem egységesen. Az önrendelkezési törvényt a német Bundestag többséggel fogadta el. Olyan pártok vannak hatalmon, amelyek legitimnek tartják a nő vagy a férfi fogalmának ezt az újfajta meghatározását, és ezt egyszerűen ráerőltették a lakosság egészére. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy még a nők csoportján belül sem feltétlenül akarja mindenki látni a problémát. A feminista szcéna is mélyen megosztott ebben a kérdésben, mert az emberek leragadtak ott, hogy toleránsnak kell lennünk a transz emberekkel szemben, és hogy nem akarunk senkit sem diszkriminálni. Nem értik a probléma mélységét, nem látják a következményeket. Naivak. Ez az egész a lakosság 50%-ának, nevezetesen a nőknek a diszkriminációját is jelenti, az egész LMBTQ-közösség nem akarja a transzneműeket diszkriminálni, ezért a nők jogait is hajlandóak feláldozni. Ez skizofrén és rendkívül igazságtalan, de sajnos itt tartunk most, nem csak Németországban, hanem sok más nyugati országban is.