Amerikai érdek állnak az olajcsap elzárása mögött?

Az Egyesült Államok eszközként használta az Európai Uniót, hogy az jogellenesen Ukrajna mellé álljon az orosz Lukoil által Magyarországnak és Szlovákiának szánt olajszállítási vitában. A jelenlegi washingtoni kormányzat fő célja, hogy Európa, elsősorban Németország, teljes energiai függőségbe kerüljön Amerikától. Ez nagyrészt már meg is történt, de Magyarország és Szlovákia békepártisága, valamint az, hogy orosz olajat vásárolnak, erősen zavaró tényező - írja a Magyar Hírlap.

Kijev pedig kéjes örömet talált abban, hogy letilthatja a Magyarországnak szánt orosz olajat. Az ukrán vezetés ebből nem is csinált titkot, hiszen azt állította, hogy hazánk olyan megoldáson dolgozik, amely ukrán területek feladását eredményezheti. Valójában Ukrajna Orbán Viktor magyar miniszterelnök békemissziója miatt akarja büntetni hazánkat.

Remélhetőleg Kijevben tudják, hogy az orosz olaj tranzitjának letiltása nem fogja a magyar álláspontot megváltoztatni.

Közelebbről megvizsgálva az ügyet, azonban azt látjuk, hogy egy nagyon is jól felépített, átgondolt tervről van szó. A jelenlegi washingtoni kormányzatnak fő célja, hogy Európa, elsősorban Németország, teljes energiafüggőségbe kerüljön Amerikától.

Ez már nagyrészt meg is történt, mert a terv megvalósítása részeként 2022. szeptember végén felrobbantották az Oroszországból a Balti-tenger felszíne alatt Németországba földgázt szállító Észak Áramlat-gázvezetéket. Az Egyesült Államok „teljes pályás” letámadást akart végrehajtani az európai szénhidrogén-ellátás terén, kiküszöbölve az orosz szállításokat. Közép-Európát tekintve az nem érv Washingtonban, hogy Magyarország és Szlovákia, mivel nem rendelkezik tengeri kikötővel, technikailag nem tud az orosz olajnak alternatívát találni.

Magyarország és Szlovákia a hatalmas amerikai olajvállalatok számára nem számít jelentős piacnak. Persze az „aprópénz” is jól jön a nem éppen a nagystílűségükről ismert energetikai „mamut” cégeknek. Sokkal inkább zavarja őket, hogy a két ország arra teremt precedenst, hogy az amerikai energiahordozók helyett van más megoldás is. Tehát kivételt nem lehet tenni.

Bele akarják kényszeríteni a két közép-európai országot, hogy amerikai olajat vegyen. Ez a többi európai fogyasztónak szánt fenyegetés is egyben, a „buliból” nem lehet kiszállni.

Visszatérve a „teljes pályás” letámadás tervéhez, vagyis hogy az Egyesült Államok az egész unió szénhidrogén-ellátását kézben akarja tartani, Amerikának ezt eddig nem sikerült megvalósítania. A Bloomberg szerint az EU júliusban mintegy 1,5 millió tonna cseppfolyós gázt (LNG) importált az Egyesült Államokból, míg Oroszországból mintegy 1,3 millió tonnát. A két ország szállítása közötti különbség 2021 vége óta a legkisebbre csökkent – állítja a hírügynökség.

A nagy amerikai igyekezet ellenére, ugyancsak a Bloomberg közli azt az adatot is, hogy – az orosz cseppfolyósított földgáz és a még megmaradt csővezetékes gázszállítások tavaly az EU teljes szükségletének 13 százalékát tették ki.

Ebben az összefüggésben kell minősíteni azt a washingtoni tervet, amely Magyarországot és Szlovákiát erőszakkal le akarja választani az orosz olajról. Annak ellenére, hogy az ukrán–EU-társulási szerződés értelmében a vezetéken érkező orosz olajra nem vonatkoznak a közösség Moszkva elleni szankciói. Brüsszelnek viszont esze ágában sincs lépéseket tenni, hogy Kijev megváltoztassa döntését, és területén átengedje a Lukoil által szállítandó olajat. Az Európai Bizottság szerint a két érintett országban nincs ok az aggdalomra az olajtranzit leállítása miatt.

Pedig bőven van ok az aggodalomra, és ezt Brüsszelben is tudják, De mivel az EU már teljesen ki van szolgáltatva Washingtonnak, elsősorban a szénhidrogének szállítása miatt, nem tud, de nem is akar a két uniós tagállam mellett kiállni. Az EU ma már nincs olyan helyzetben, hogy bármilyen akaratát az Egyesült Államokkal szemben érvényesíteni tudná. Így aztán a szemétkosárba dobta az ukrán–EU-megállapodást.

Erre nem lehet mást mondani, mint hogy az Európai Unió a Biden-kormány eszközévé vált, „bűnrészességet” vállalt Magyarország és Szlovákia energiaellátásának problémássá tételében.

Azért, hogy teljesen tisztán lássunk, az egész ügy két „mellékszereplőjének” az esetét is meg kell említenünk. Az első Ausztria, amelynek gázellátását 80-90 százalékban Oroszország biztosítja. A hatalmon lévő kormánykoalíció úgy döntött, hogy 2027-ig teljesen leszakadnak az orosz gázimportról. Viszont továbbra sem világos, hogy az ország hogyan fogja elérni a 2027-ig az orosz gáz kivezetését.

A dolog annál is inkább problémás, mert az előző bécsi kormány által megkötött gázszerződés 2040-ig van érvényben. Tehát a megállapodást nyilvánvalóan 2027-ig az osztrákoknak egyoldalúan kell felbontaniuk, annak minden jogi és anyagi következményével együtt. Szóval Ausztria sem ússza meg. Már csak azért sem, mert az Európai Bizottság eddig az időpontig minden orosz energiahordozót le akar „szedni” az uniós tagállamokról.

Az idő sürgeti az eurokratákat, mert ősszel parlamenti választások lesznek Ausztriában, és az előrejelzések szerint a voksolást a bevándorlás ellenes Osztrák Szabadságpárt(FPÖ) fogja megnyerni, mint ahogy ezt tette az európai parlamenti választásokon is. Ha az FPÖ kormányt tud alakítani, akkor minden bizonnyal a „magyar útra” lép, ami Brüsszelnek egy rémálmot jelent.

A másik „áldozat” Örményország. Jerevánnak súlyos problémái vannak Oroszországgal, mert szerinte Moszkva cserbenhagyta az Azerbajdzsánnal való konfliktusban. Örményország azzal vádolja a Kremlt, hogy nem lépett közbe és nem akadályozta meg Hegyi-Karabahnak az azeriek általi elfoglalását. Örményország függetlenné válása után kérelmezni akarta az uniós tagságot.

Végül azonban, éppen az oroszok által nyújtott energiabiztonság miatt visszalépett, és Moszkvával fűzte szorosabbra a kapcsolatait.

Hegyi-Karabah elvesztése után most Amerika következik a patrónusok sorában. Washington meg is ígérte az örményeknek, hogy mindenben segíti Jerevánt, hogy az megszabaduljon az orosz függőségtől, többek között a fosszilis energiahordozók terén.

Brüsszelben nem tudják elviselni, hogy Magyarország, minden nyomásgyakorlás ellenére, nem hátrál – jelentette ki a külgazdasági és külügyminiszter szombaton a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett MCC Feszten Esztergomban; a politikus szerint onnan koordinálták a kijevi döntést, hogy a Lukoil olajszállítmányait nem engedik át Magyarország és Szlovákia felé.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter (j) és Szalai Zoltán, az Mathias Corvinus Collegium (MCC) főigazgatója, a Mandiner című hetilap lapigazgató-főszerkesztője a Szemmagasságban – a magyar külpolitika kihívásai címmel rendezett panelbeszélgetésen a MOL Nagyszínpadon, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett MCC Feszten, Esztergomban

Fotó: MTI/Kovács Attila

Szijjártó Péter hangsúlyozta, sokat gyengült az Európai Unió, de nem lehet annyira gyenge, hogy tolerálja: egy tagjelölt minden egyeztetés nélkül olyan döntést hoz, amely két uniós tagország energiaellátásának biztonságát veszélyezteti.

A politikus hozzátette, ez az intézkedés a magyar kőolajimport harmadát, a szlovák behozatal 40-45 százalékát érinti, és ez jelentős energiaellátási kockázat.

Ehhez járult a horvát felajánlás az adriai szállításra, úgy, hogy a balkáni ország – helyzetével visszaélve – többszörösére emelte a tranzitdíjat és csak rövid távú szerződéseket hajlandó kötni – mondta Szijjártó Péter.

A külgazdasági és külügyminiszter hangsúlyozta, ne Brüsszelből és ne Zágrábból mondják meg, hogy Magyarország milyen útvonalon vesz bármilyen energiahordozót, mert Magyarország sem mondja meg másnak.

Miközben a szolidaritás a legtöbbet használt szó az európai politikai diskurzusban - tette hozzá -, most egy tagjelölt próbálja nehéz helyzetbe hozni az unió két tagállamát, miközben egy harmadik ezen nyerészkedik és „Brüsszel a füle botját sem mozgatja”.

Ukrajnáról szólva úgy fogalmazott, az ukránokkal szembeni korrekt hozzáállásra vonatkozó bármilyen kritikát vissza kell utasítani akkor, amikor az olajembargó és a „kárpátaljai magyar kisebbség jogainak eltiprása ellenére” Magyarországról kapják a villamos energia 42 százalékát, Magyarország befogadott több mint 1,3 millió menekültet és csaknem 1500 intézménybe járnak menekült családok gyermekei.

Kijelentette, amíg ez a helyzet fennáll, szó sem lehet arról, hogy az európai békekeretben szereplő néhány milliárd eurót kifizessék.

„Az inkább tragikus, mint vicces, hogy így hívják” - tette hozzá, mert ebből a keretből az Ukrajnának fegyvert szállító európai uniós tagállamok „visszaigényelhetik a hőstetteik árának egy részét”, az adófizetők pénzéből - mondta.

Az elmúlt két és fél évben sok száz milliárd eurónyi fegyvert „hordtak” nyugati szövetségeseink Ukrajnába, az ország nem ért el sikereket a frontvonalon. „és az oroszok napról napra mennek előre.”

„Azt gondolom, hogy nekünk, akik az utolsók vagyunk Európában, akik mindenkivel tudnak beszélni, az a feladatunk, hogy segítsünk a diplomáciai csatornák újranyitásában, a párbeszéd újraindításában” - jelentette ki.

Szijjártó Péter emlékeztetett: jobbratolódás jött létre az Európai Parlamentben. Az Európai Néppárt az európai szocialistákkal koalícióban osztotta el a parlamenti pozíciókat, és népszerűségének csökkenésével bevonta a liberálisokat, majd a zöldeket is.

Értékelése szerint a folyamat „felőrölte a néppártot mint jobboldali entitást”, mely ma már egy inkább a politikai paletta baloldala felé tendáló pártcsoportosulás lett.

Ez teret nyitott a politikai paletta igazi jobboldalán, melyet most két pártcsoport tölt be, de lesz még olyan időszak, amikor az Európai Parlament a harmadik, majd második legnagyobb csoportja egy igazi jobboldali csoportosulás lesz - vélekedett a miniszter.

Azt mondta, jó magyar-amerikai viszonyt szeretne, „de ennek jól láthatóan van egy személyi feltétele az óceán túlpartján, és ezt a személyi feltételt úgy hívják, hogy Donald Trump”.

Ha a Donald Trump győz az amerikai elnökválasztáson, a magyar-amerikai kapcsolatrendszer megint a csúcspontjára kerülhet. Ha a demokraták folytatják, „nagyon sok jóra nem számíthatunk”, de nem csak a magyar-amerikai kapcsolatrendszer szempontjából, hanem a béke vagy háború szempontjából sem - fűzte hozzá.

Szijjártó Péter a magyar külpolitika legnagyobb sikerének azt nevezte, hogy „a transzatlanti buborékon kívül” Magyarországot mindenhol az észszerűséggel, a józan ésszel, a kölcsönös tisztelettel és a racionális hozzáállással azonosítják, és magyarokról a világon kifejezetten kedvezően vélekednek.