Káosz várható Franciaországban

Meglehetősen kaotikus évek elé néz Franciaország, nagy lesz az elégedetlenség a kormányzati politikával kapcsolatban, és a Nemzeti Tömörülés nem a döntések részeként, hanem azok ellenzőjeként tud fellépni – taglalta a konzervatív párt választás utáni helyzetét és további esélyeit Gát Ákos Bence, az MCC brüsszeli irodájának európai uniós ügyekért felelős vezetője, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója a hirado.hu-nak.

– „Franciaország jobbra, kurzus balra” – így értékelte egy konzervatív francia lap publicistája a vasárnapi választások eredményét. Milyen szavazati arányok húzódnak meg a közzétett mandátumok mögött?

– Ha megnézzük a szavazatok számát, valóban azt látjuk, hogy a legtöbb voksot a Nemzeti Tömörülés kapta a második fordulóban is: összesen 8745 ezer szavazatot – ez az összes voks 32 százaléka. A baloldali Új Népfront 7500 ezren szavaztak ez 25,7 százalékos arány, míg Macronék táborára 6315 ezren szavaztak – a választók 23,1 százaléka. Az első fordulóban szintén a Nemzet Tömörülés kapta a legtöbb szavazatot, utána jött az Új Népfront és Macronék. Mindezekből az következik, hogy a legnagyobb választótáborral a Nemzeti Tömörülés rendelkezik.

– Ez eddig példa nélküli a párt történetében: a kezdetekhez milyen mértékű elmozdulásról beszélhetünk?

– Ha összehasonlítjuk, hogy változott ennek a pártnak a választói támogatottsága az elmúlt években, egyértelműnek tűnik, hogy ez a párt erősödött a legjobban, ami egyértelmű jobbra tolódást mutat. Ez a párt a 2017-es választásokon még csak nyolc képviselőt tudott a nemzetgyűlésbe küldeni, 2022-ben már 89-et, most a friss számok alapján 143-at.

– Mi lehet az oka annak, hogy a mandátumarányok végül most sem tükrözik igazán ezt a társadalmi átrendeződést, a Nemzeti Tömörülés irányában erősödő szimpátiát?

– A franciaországi kétfordulós választási rendszerben a politikai elit rendszerint azt a taktikát alkalmazza, hogy megbélyegzi, szélsőjobboldalinak nevezi a Nemzeti Tömörülést. Most is ez történt: a Macron-féle tábor és az Új Népfront rengeteg választókerületben visszalépett egymás javára. Így már össze tudott adódni a kettejük választótábora, ami elegendő volt ahhoz, hogy a választókerületekben több helyen is győzelmet arassanak a Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés felett. Egyrészt tehát maga a választási rendszer az egyik oka annak, hogy ez lehetséges volt, másrészt a sajátos franciaországi politikai kultúra is érvényesült.

– Miről van szó, milyen szokásokról?

– A 20. század második felétől, az ötödik köztársaság története folyamán érvényes gyakorlattá vált, hogy korábban a Jean-Marie Le Pen-féle Nemzeti Front, később a Marine Le Pen által fémjelzett Nemzeti Tömörülés ellen össze kell fogni. S ez a mai napig  reflexszerűen össze tudja rántani a politikai elitet, s így akár egymással ellentétes, egymást is támadó pártok egymás javára lépnek vissza. Ez most rajzolódott ki a legabszurdabban: annak ellenére, hogy az Új Népfront és a Macron-féle Együtt pártszövetség folyamatosan támadta egymást az első forduló előtt, majd rögtön a választások után is, pusztán pár napra, két választás között működtek együtt.

– Különös helyzetek állhattak elő.

– Hogy csak egy példát mondjak: Élisabeth Borne korábban Macron miniszterelnöke volt, s az ő nevéhez fűződik a nyugdíjrendszer reformjának keresztülvitele a nemzetgyűlésben – ez volt az a reform, amelyet a leghangosabban támad a mai napig a Jean-Luc Mélenchon vezette Engedetlen Franciaország (LFI) párt, amely a meghatározó ereje az Új Népfrontnak. Borne most mégis úgy tudott nyerni, hogy az LFI-s jelölt visszalépett az ő javára. Ez nem más, mint szavazatmaximálás, ami arról szól, hogy valaki ellen akarnak szavazni.

– Palesztin zászló jelent meg, ha nem is Budapest utcáin, de a nantes-i Budapest utcán a választást követően. Az eredményt ünneplő tömeg fölé ez az egy zászló magasodott. A szó átvitt értelmében ez lesz most Franciaország új zászlaja, avagy a migránspárti, antiszemita szélsőbal határozza meg az irányvonalat?

– Tanulságos történet, hogy ha megnézzük, hogyan haladt a Jean-Luc Mélenchon-féle Engedetlen Franciaország a köztársasági eszmék felől, mint a „laicité”, szekularizáció, odáig, hogy a bevándorló hátterű szavazókra pályáznak, így mostanára antiszemita megnyilvánulásokat is megtűr, sőt, megpenget ilyen hangokat, hogy meg tudja szólítani a franciaországi muszlim közösséget. Ez egy nagyon furcsa és aggasztó jelenség. A palesztin zászló is erre utal: a baloldal erőteljesen épít az iszlamista szavazatokra, ami egy dinamikusan növekvő szavazótábort jelent számukra, lecserélték a szavazóbázisukat.

– A „Michel elvtársént” is ismert Lionel Jospin után húsz éven belül a második trockista kormányfője lehet Franciaországnak Mélenchon, aki a 2022-es franciaországi elnökválasztás idején programjában a NATO-ból való kilépéséről és az EU-tagság felülvizsgálatáról beszélt. Merre fordulhat Európa egyik vezető ereje a választás után?

– Igazi irányváltás azért nem lehetséges, mert senkinek sincs abszolút többsége a nemzetgyűlésben, ami azt jelenti, hogy ügyek mentén kell majd kompromisszumokat hozni. Még ha meg is alkotnak valamilyen koalíciót Macron és a baloldal között, Mélenchonék nem tudják a többiek nélkül átvinni a saját elképzelésüket. A francia politikát nagyobb mértékben tudja meghatározni a baloldali vagy a szélsőbaloldali eszmerendszer, de önmagában ez a koalíció sem képes kormányozni. Éles irányváltást tehát itt sem lehet várni. Ne felejtsük el, hogy Macrom is a szocialistáktól jön: progresszív ideológiájával Macron is mindent képvisel, ami nem konzervatív. Egyféle irányváltás pedig mindenképpen elmarad: a jobboldali. Ez azért nem lehetséges, mert Le Penék egyértelműen ellenzékben lesznek.

– A magának azonnal kormányfői posztot követelő Mélenchon mindazonáltal elég radikális követelésekkel állt elő.

– Mélenchon már a választások éjszakáján hangsúlyozta, hogy szeretné visszacsinálni a nyugdíjreformot, tehát a nyugdíjkorhatár emelését, és emelné a minimálbéreket. Számos baloldali elemet épít be követeléseibe, ami viszont Macronéknak nem tetszik, hiszen ők jóval piacközelibb elemeket igyekeznek a politikájukban megjeleníteni.

– A Jordan Bardella vezette Marine Le Pen listája kis híján megkétszerezte parlamenti képviseletét, így ők lettek a harmadik legnagyobb erő a nemzetgyűlésben. Ám ez mégiscsak ellenzéki pozíció.

– A végeredménynél sokkal optimistább becslések miatt a választási eredmények vasárnap este ugyan keserű szájízt okozhattak a Nemzeti Tömörülés politikusai számára, a helyzetet szélesebb perspektívából szemlélve azonban elégedettek lehetnek: folytatódott az évek óta tapasztalható dinamikus növekedésük. 2017 óta minden választáson erősödik a párt, s ez azt mutatja, hogy a köréjük vont cordonne sanitaire egyre kevésbé fenntartható.

– Mennyiben alapozhatja meg ez a harmadik hely a párt későbbi, esetleges kormányzati esélyeit?

– Harmadik helyük okán ők viszik az ellenzék szerepét. Meglehetősen kaotikus évek elé néz Franciaország, nagy lesz az elégedetlenség a kormányzati politikával kapcsolatban – ők viszont nem a döntések részeként, hanem azok ellenzőiként tudnak fellépni. Ez az ő malmukra is hajthatja a vizet, és a 2027-es elnökválasztáson – ami a valódi tétje a francia politikának – akár átüthetik az üvegplafont.