Sokkal többen szavaztak Franciaországban, mint két éve

A választásra jogosultak 25,9 százaléka adta le vasárnap délig a szavazatát az előrehozott francia nemzetgyűlési választások első fordulójában, míg két évvel ezelőtt az első fordulóban 18,43 százalék szavazott délelőtt – közölte a francia belügyminisztérium.

Több mint negyven éve nem volt ilyen magas a részvétel a parlamenti választások első fordulójában délelőtt.

A választás módja miatt az eredményt meghatározza a részvételi arány: az állampolgárok csak egyéni jelöltekre szavazhatnak, a biztos győzelemhez az első fordulóban 50 százalék plusz egy szavazatot kell elérnie egy jelöltnek. Ha egy körzetben ez senkinek sem sikerül, akkor a jövő vasárnapi második fordulóban minden, a regisztrált szavazók körében 12,5 százalékot, a leadott szavazatoknak pedig legalább 25 százalékát elért jelölt indulhat.

Minél többen szavaznak, annál nagyobb az esélye annak, hogy három jelölt jut tovább, most valószínűsíthetően több mint száz helyen, azaz a választókerületek csaknem 20 százalékában.

A részvételt estig több mint 60 százalékosra jelzik előre a közvélemény-kutatások, ami szintén több évtizedes rekord lehet.

A kétfordulós nemzetgyűlési választáson, amelynek második fordulóját jövő vasárnap rendezik, több mint 49 millió választópolgár a parlamenti alsóház 577 képviselőjét választja meg öt évre.

A tengerentúli francia megyékben élő több mint egymillió választópolgár már szombaton szavazott, az anyaországban reggel 8 órakor nyitottak meg a választóhelyiségek. Az urnákat a kisebb szavazókörökben este 6-kor zárják le, a nagyvárosokban este 8 óráig lehet szavazni.

Emmanuel Macron államfő kora délután adta le voksát az észak-franciaországi Le Toquet üdülővárosban, és a vezető ellenzéki politikusok is szavaztak, Marine Le Pen az északi Hénin-Beaumont településen.

Két, pénteken közzétett közvélemény-kutatás az Ifop és az Odoxa intézetek részéről 35 és 37 százalék közötti támogatottságot jelzett a Marine Le Pen által fémjelzett Nemzeti Tömörülésnek a radikális baloldal, a Kommunisták, a Zöldek és a szocialisták összefogásával létrejött Új Népfront nevű baloldali szövetség előtt, amely 27-29 százalék közötti támogatottságra számíthat, míg Emmanuel Macron államfő tábora 20,5-21 százalékot kaphat, a jobbközép Köztársaságiak pedig 8 százalékot érhetnek el.

A voksolás legfőbb tétje, hogy a Nemzeti Tömörülés fennállása óta először a legnagyobb parlamenti párttá válik-e, és meg tudja-e szerezni a kormányzáshoz szükséges többséget. Ebben az esetben úgynevezett politikai társbérlet alakul ki, azaz Emmanuel Macron és az ellenzéke által adott kormány közösen fogja vezetni az országot. Erre eddig háromszor volt példa az 1958-ban kezdődött V. köztársaság történetében, 1986 és 1988, majd 1993 és 1995 között Francois Mitterrand néhai baloldali államfő mandátuma alatt, és 1997 és 2002 között Jacques Chirac néhai jobboldali elnök idején.

Akár egy intézményi válság lehetősége is fennáll a második forduló után, miután Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés elnöke és miniszterelnök-jelöltje többször megerősítette, hogy csak akkor vállalja a kormányzást, ha a pártja abszolút többséget szerez a nemzetgyűlésben. A kampányban a három nagy politikai blokk között olyannyira felerősödött az ellenségeskedés, hogy egyelőre hivatalosan egyetlen tábor sem kíván együttműködni a másik kettővel.

Emmanuel Macron államfő a választásokat alig három hete, pártjának az európai parlamenti választásokon elszenvedett veresége után írta ki. Az elnöki tábor már az elmúlt két évben is csak relatív többséggel rendelkezett a nemzetgyűlésben, s a törvények megszavazásához alkalmi szövetséget kellett kötnie; a költségvetést és a nyugdíjreformot pedig az alkotmány egyik cikkelye alapján szavazás nélkül tekintette elfogadottnak.

A Politico című brüsszeli lap szerint a jelenlegi helyzetben a potenciális jelöltek még annak ellenére is Macron utódlásán gondolkodnak, hogy a regnáló államfő 2027-ig a posztján marad.

„Olyan a hangulat, mint egy utolsó vacsorán. A fekete-fehér fotó Emmanuel Macron elnök belső körének szorongását és frusztrációját örökíti meg, feltehetően éppen abban a pillanatban, amikor tájékoztatja őket, hogy nagy tétet fog megtenni a magas kockázatú parlamenti választáson” – írja egy Instagram-képet elemezve a Politico.

A lap felidézi, hogy uniós választásokon a konzervatív Nemzeti Tömörülés által megalázott Macron június 9-én bombaként robbanó bejelentést tett, miszerint országos választásokkal próbálja meg feltartóztatni a jobboldal előretörését.

Azóta Macron vezetői csapatában feltűnnek a kétségek, a morgolódás és a rosszkedv – fogalmaz a brüsszeli lap.

Le Maire és a kutyák

Bruno Le Maire pénzügyminiszter – Macron bukott liberális kormányzó pártja, a Reneszánsz egyik alappillére – egy észak-franciaországi kampányeseményen elnyerte a legapokaliptikusabb helyzetelemzés díját – írja a Politico.

A Le Figaro által idézett politikus ugyanis arról panaszkodott, hogy az ország ebek harmincadjára jut. A sértődött Le Maire szakértelmét mindenesetre megkérdőjelezi, hogy a BBC választások után, Franciaországban készült riportjában szinte

kizárólag olyan szavazókkal találkozott, akik le akarják váltani a kormányt.

(20 megkérdezettből egy tartaná meg a jelenlegi kabinetet), mert úgy érzik, teljes a káosz és nem lehet megélni.

Az ilyen epés megjegyzések problémásak Franciaország jövője szempontjából – írja Le Maire kijelentéséről a Politico. A lap szerint hatalmas vákuum képződött, melyet be kell tölteni, amikor Macron elnöksége 2027-ben lejár.

A kijárat felé pislognak

A Politico, úgy látja:

„Macron centrista koalícióját a baloldal és a szélsőjobboldal egyaránt veszélyezteti”,

s a lap szerint előfordulhat, hogy a kétfordulós szavazáson – június 30-án és július 7-én – ez a koalíció megsemmisül.

Azok, akik egy liberális megmentőt keresnek, csalódni fognak – írja a brüsszeli lap azt követően, hogy szinte az egész kontinensen leszavazták a választól a liberális politikusokat. Az elnök szövetségesei eközben, úgy tűnik, inkább a távozási stratégián gondolkodnak, mintsem hogy egy híres utolsó összecsapásban dicsekedjenek – folytatja tovább a lap.

A Politico hosszú elemzésében már-már rögeszmésen ismételgeti, hogy az igazi tét nem a rövidesen sorra kerülő, egy történelmi korszak lezárását előre vetítő franciaországi választás, hanem a távoli, 2027-es francia elnökválasztás lehet.

Kik az esélyesek?

„A parlamenti választások időzítése hátráltatta Macron szövetségeseit, akik még csak nem is kezdtek el felkészülni a szélsőjobboldali ellenféllel, Marine Le Pennel a következő, 2027-es elnökválasztáson megvívandó párbajra. Macron nem indulhat az újraválasztáson, és több koalíciós partner, köztük Gabriel Attal miniszterelnök, Édouard Philippe volt kormányfő és Gérald Darmanin belügyminiszter is szemet vetett az állására” – vázolja fel a lap az esélyeket.

Míg a 2017-es köztársaságielnök-választáson

„a cél eredetileg egy palota feletti uralkodás volt, most egy fészer örökségéről van szó”

– fogalmaz Benjamin Morel, a párizsi Panthéon-Assas Egyetem politológusa a brüsszeli lap hasábjain. (Az említett palota az Élysée, a köztársasági elnök székhelye – a szerk.)

A Politico szerint Macron leginkább esélyes utódai közül a lap által elemzett fekete-fehér felvételen az elnökkel szemben ülő Gabriel Attal kormányfő vezeti azoknak a listáját, akiknek ambícióit meghiúsította az előrehozott választás. A sértődött miniszterelnök hirtelen jött és brutális döntésként becsmérelte Macron döntését – jegyzi meg a lap.

A „hűtlenek”

Berzenkedésben Le Maire sem maradt le. Szerinte Macron egyedül hozta meg a döntést a parlament feloszlatásáról, és ez a döntés országunkban, a francia nép körében, mindenütt aggodalmat, félreértést és néha haragot keltett – ahogyan a francia rádióban fogalmazott. Ez határozottan

ellentmondásos hang Le Maire-tól, akit alig néhány hete még Macron jelöltjeként emlegettek

az EU gazdasági biztosi posztjára – teszi hozzá a lap.

Attal mellett a fényképen Darmanin belügyminiszter látható, aki kezét – mintha imádkozna – az arcához szorítja – írja a Politico. Sok elemző őt is a 2027-es elnökválasztások egyik potenciális jelöltjének látja. Az algériai származású politikus rendszerint kérlelhetetlen szigorral sújt le a francia identitás bevándorlókkal szembeni megtartását célzó mozgalmakra, míg igen kesztyűs kézzel jár el migránsügyekben.

A „centristák”

A lap hosszasan foglalkozik Édouard Philippe volt kormányfővel, Le Havre polgármesterével, aki elhatárolódott Macron belső körétől és az uniós választási vereséget »az elnök elutasításának« nevezte, valamint megkérdőjelezte, hogy Macronnak részt kellene-e vennie a választási kampányban.

A Politico által idézett Morel szerint a parlamenti választások valószínűleg „a baloldalt” és Le Pen Nemzeti Tömörülését fogják megerősíteni, s

e két tényező számíthat 2027-ben a legerősebb alternatívának.

Macron (bukása) után „a centrum azt kockáztatja, hogy ismét olyan hely lesz, ahová a politikusok meghalni mennek” – fogalmazott az elemző. „Kevesebb törvényhozóval, hálózattal egy centrista jelölt nehezen fogja meghódítani az elnökséget” – idézi a lap Morelt, így igyekezve azt a látszatot kelteni, hogy a „centrista” Macron valamiféle középutas politikát folytatott volna, nem pedig egyféle szélsőséges, piacközpontú liberalizmust.