Rövidesen európai katonákat követelnek az ukránok

Az Európai Unió és Németország egyre közelebb sodródik a háborúhoz. Merre tartunk? Mennyit ér egy békekonferencia Oroszország meghívása nélkül? Hogyan adja át a háború anyagi és katonai felelősségét az Egyesült Államok Európának? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Horváth Ágnes, a Vasárnapi újság szerkesztő-riportere, amikor Harald Kujattal, a NATO Katonai Bizottságának korábbi elnökével, a német Luftwaffe nyugalmazott tábornokával beszélgetett.

– Június közepén Svájcban békecsúcsot tartottak Oroszország nélkül, amely tulajdonképpen a békekötés lehetőségét volt hivatott keresni, de közben megint több anyagi és katonai támogatást kértek Ukrajnának. Mit gondol, mire volt jó ez a konferencia?

– Az úgynevezett békecsúcs valójában nem volt csúcstalálkozó, mert csak nagyon kevés állam- és kormányfő képviseltette magát, és a kilencvenkét résztvevő államból csak 78 írta alá a zárónyilatkozatot. Ez is mutatja, hogy valójában nem arról szólt a konferencia, hogy kikövezzék az utat az Oroszországgal való béke felé, inkább egy PR-show volt az ukrán elnök számára. Azt hiszem, India képviselője fogalmazta meg jól, hogy miért nem fogja országa támogatni a zárónyilatkozatot: ahogy mondta, csak olyan lehetőségek vezethetnek a békéhez, amelyek mindkét fél számára elfogadhatóak. Valójában három komoly témáról volt szó, amelyeknek azonban semmi köze a háború befejezéséhez.

–Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke jelezte, az a cél, hogy Ukrajna diktálhassa az „igazságos béke” feltételeit. Van ennek egyáltalán realitása?

– Nem, ez teljes képtelenség. Láthatjuk, hogy

a háború lényegében elérte a tetőpontját, ezért minden érintett kezd ideges lenni, hogy mit is tegyen.

A probléma az, hogy a Nyugatnak – sem az Egyesült Államoknak, sem Európának – nincs terve, amely ennek a háborúnak a végéhez vezethetne. Nem sokkal a svájci konferencia előtt Putyin ismét tett egy javaslatot arra vonatkozóan, hogyan lehetne ezt a háborút lezárni, de ezt azonnal elutasították, többek között a NATO főtitkára is, aki ezzel azt a benyomást keltette, hogy a NATO közvetlenül érintett a konfliktusban. Még csak kísérletet sem tettek arra, hogy közeledjenek az álláspontok. A tárgyalásokon mindkét fél azért küzd, hogy a maga számára pozitív eredményt érjen el, de aztán ez kompromisszumokhoz is vezet. Ezt a lehetőséget ismét elszalasztottuk.

Ez egyike a Nyugat sok rossz döntésének a háborúval kapcsolatban. Az első nagy hiba az volt, hogy a háború kezdete előtt nem tárgyalt komolyan Oroszországgal a 2021. december 17-i orosz javaslatokról. A második hiba az volt, hogy a tárgyalásokat – amelyekre viszonylag röviddel a háború kitörése után volt lehetőség előbb Fehéroroszországban, majd Isztambulban – a Nyugat megtorpedózta. Azóta az ukrajnai háború egyre nagyobb veszteségekhez vezet. Úgy gondolom, hogy a Nyugatnak is be kell látnia, hogy a hatalmas pénzügyi támogatás ellenére, amely egyben az emberek áldozatvállalása is, a fegyverek szállítása ellenére Ukrajna helyzete egyre rosszabb, és az ország rendkívül kritikus állapotban van.

A legutóbbi orosz tárgyalási javaslatnak az elutasítása sajnos azt jelenti, hogy a háború folytatódni fog, és Ukrajna helyzete tovább romlik.

–A hét közepén arról lehetett olvasni, hogy az orosz hadsereg áttört Donyeck közelében. Ahogy ön is említette, a helyzet egyre nehezebb, és minél hamarabb békét kellene kötni. Úgy tűnik azonban, hogy a NATO egyre több támogatást akar adni Ukrajnának. Hová vezethet mindez?

– Ezt egy mondatban meg tudom fogalmazni. Oda vezet, hogy a háború egyre inkább európai háborúvá válik, egy nagy európai háborúvá. A helyzet drámai alakulása miatt Zelenszkij követelései a Nyugattal szemben egyre szélesebb körűvé válnak. A cél egyértelműen az, hogy a Nyugatot is belerángassák ebbe a háborúba, a közvetett támogatástól, mely a fegyverellátást jelenti, eljussunk a közvetlen részvételig. Az amerikaiak természetesen ódzkodnak az Oroszországgal való közvetlen konfrontáció kockázatától. Az amerikai elnök nemrégiben a Time magazinnak úgy nyilatkozott: „Semmilyen körülmények között nem fogunk amerikai harci egységeket telepíteni Ukrajnába.” Masszívan ellentmondott az ukrán elnök egy másik követelésének is, amikor azt mondta, hogy Ukrajna nem lesz NATO-tag. Ez azt jelenti, hogy

az Egyesült Államok és Ukrajna érdekei most már egyre inkább szétválnak. Ezzel szemben az európaiak, és különösen a NATO-főtitkár egyre inkább igyekszik bevonni az európaiakat ebbe a háborúba.

Joe Biden azt mondta, hogy a NATO a jövőben átveszi az Ukrajnának nyújtott támogatás koordinálását, amelyet eddig az Egyesült Államok biztosított a németországi úgynevezett Ramstein-konferenciákon. Arról is beszélt, hogy a NATO létrehoz egy több mint 100 milliárd (dolláros) alapot, amelybe a NATO-tagállamok fognak befizetni. Ez a 100 milliárd (dollár) lehetővé teszi Ukrajna számára, hogy a következő öt évben folytassa a háborút.

Harmadszor pedig – ami nagyon fontos, és amiről a sajtó alig számolt be – azt mondta, hogy a NATO-tagállamok által Ukrajnával kötött kétoldalú támogatási megállapodások köré egy NATO-keretmegállapodást akarnak kialakítani. Ez lényegében azt jelentené, hogy a NATO-tagság lehetőségét „a hátsó ajtón keresztül” nyitnák meg. Ez nagyon veszélyes fejlemény. Ami a koordinációt és támogatást illeti, ezt a védelmi miniszterek korábban már jóváhagyták, de a teljes csomagról a júliusi washingtoni NATO-csúcstalálkozón kell majd dönteni.

– Egyre több szó esik a nukleáris arzenál mozgósításáról és arról is lehetett hallani, hogy a NATO Németországban, Wiesbadenben alakítja ki az ukrajnai műveletek támogatásához a főhadiszállását.

– Wiesbadenben már van egy amerikai iroda, amely mintegy 300 alkalmazottat foglalkoztat. Eddig ez az iroda biztosította Ukrajna számára a támogató intézkedéseket: a fegyverrendszerek szállítását, az ukrán katonák kiképzését, de azokat az információkat is, amelyekre Ukrajnának szüksége van ahhoz, hogy egyáltalán hadat tudjon viselni. Ez a hivatal az Amerikai Európai Parancsnokság amerikai parancsnokának tartozik beszámolási kötelezettséggel, az (irodát vezető) amerikai tábornokot Cavolinak hívják. Mostantól ezt a támogató funkciót egy új NATO-iroda fogja ellátni a Belgiumban székelő NATO Európai Parancsnokságon, de ezt a NATO-főparancsnokot is Cavolinak hívják!

Más szóval ez az amerikai tábornok – ahogy mondani szoktuk – két kalapot visel, egyszerre az európai amerikai fegyveres erők parancsnoka és európai NATO-parancsnok. Ez azt jelenti, hogy bár a teljes felelősséget már átadták az európaiaknak, az Egyesült Államok még mindig kezében tartja a gyeplőt e NATO-tábornok felett.

Washington a költségeket most az európaiakra hárítja, de a felelősséget is, hogy ha Ukrajna katonai vereséget szenved, az amerikaiak azt mondhassák, hogy az európaiak a felelősek, mert nem szállítottak elég fegyvert. Ezért mondtam azt, hogy ez a lépés, amit most a NATO-főtitkár kezdeményezett – megjegyzem, messze túllépve a hatáskörét, mert ő tulajdonképpen a NATO-tagállamok titkára, semmi több –, szóval ez egy nagy lépés a háború európaivá válása felé. Ráadásul az amerikaiak kizárják az amerikai csapatok Ukrajnába való telepítését, miközben különböző európai vezetők folyamatosan visszatérnek erre. Emmanuel Macron már hetekkel ezelőtt azt mondta, hogy ha egy bizonyos helyzet kialakulna, Franciaország katonákat küldene Ukrajnába, és más NATO-államok vezetői is utaltak erre. Ez nagyon veszélyes útra visz bennünket, amely egyre inkább a háborúban való közvetlen részvételt jelentheti.

–Mit gondol, hol érjük el azt a bizonyos pontot? Nap mint nap rengetegen halnak meg az ukrán fronton, és Ukrajnának egyre kevesebb katonája van. Mikor jön el az a pont, amikor az európai katonáknak is a frontra kell vonulniuk?

– Mindig arról beszélünk, hogy ilyen meg olyan fegyvereket kell szállítani Ukrajnának, hogy azokkal aztán majd célt érhetünk. De a győzelemről vagy vereségről a katonák döntenek, azok a katonák, akik a fegyvereket működtetik. Valóban hiányoznak fegyverrendszerek, mindenekelőtt a légvédelmi rendszerek, de ami a legfontosabb, hiányoznak a katonák. A korábbi ukrán főparancsnok, Zaluzsnij tábornok a tavaly nyári ukrán offenzíva kudarca után azt mondta, hogy 500 ezer új katonára van szüksége, hogy pótolja a veszteségeket. Amennyire tudom, csak körülbelül 150 ezer (katonát) tudtak összegyűjteni. Ez azt jelenti, hogy az 1300 km hosszú frontvonalon nincs igazán hatékony védelem, és az oroszok kihasználják ezt, egyszerre több helyen kisebb előrenyomulásokat hajtanak végre, arra kényszerítve az ukránokat, hogy a kevés tartalékukat gyorsan egyik helyről a másikra mozgassák. Ezt a helyzetet természetesen Ukrajna hosszú távon nem tudja fenntartani. Vagyis hamarosan eljön az idő, amikor Ukrajna katasztrofális katonai veresége nyilvánvalóvá válik, és akkor a nyugati fegyverek után nyugati katonákat követelnek majd.

–Lát még reményt arra, hogy a következő hónapokban valamilyen békemegállapodás szülessen?

– Ez nagyon nehéz kérdés, én pesszimista vagyok. Persze soha nem szabad feladni a reményt. Abban bízom, hogy az európaiak most is majd az amerikaiak után mennek, és bár az amerikaiak nem akadályozták meg a háborút, és fegyverszállításokkal masszívan támogatják azt, mégis végső soron ódzkodnak az Oroszországgal való közvetlen konfrontációtól. Talán majd az európaiak is „felébrednek” és megértik, hogy ez mit jelentene számukra. Nem tudjuk elképzelni, hogy mivel járna egy európai háború, amely nukleáris háborúvá is válhat. Nekem sajnos van elképzelésem erről, és ez bizony Európa végét jelentené. Szóval nagyon súlyos a helyzet.