kulcsár edina
Létrehozva: 2024.06.30.
Jobboldali áttörésre számítanak Franciaországban
Sorsdöntő választások Európa jövője szempontjából.
A francia választók vasárnap adják le a voksukat a rendkívüli parlamenti választás első fordulójában. Felmérések szerint hatalmas jobboldali győzelem születhet Franciaországban.
A nemzetközi sajtó szerint a július 7-én záruló kétfordulós választás eredménye hatással lehet az európai pénzügyi piacokra, Ukrajna nyugati támogatására, valamint arra is, hogy Franciaország nukleáris arzenálját és globális haderejét hogyan irányítják.
Sok francia szavazó frusztrált az infláció és a gazdaság helyzete, valamint Emmanuel Macron elnök vezetői magatartása miatt, amelyet arrogánsnak látnak.
Történelmi jobboldali siker várható
A jobboldali Nemzeti Tömörülés viszont megerősödött a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint, így akár történelmi győzelmet is arathat.
Az Ipsos által pénteken közölt kutatás alapján a Nemzeti Tömörülés támogatottsága 36 százalékon állt.
Abszolút többséget fogunk nyerni
– mondta Marine Le Pen, a francia párt vezéralakja egy szerdai újságinterjúban, ezzel megjósolva, hogy a 28 éves Jordan Bardella lesz a miniszterelnök.
Emmanuel Macron francia elnök azután írta ki az előre hozott választásokat, hogy pártja jelentős vereséget szenvedett az európai parlamenti választáson.
Emmanuel Macron 2027-ig biztosan elnök marad. Viszont jobboldali ellenfele, Marine Le Pen már utalást tett arra, hogy amennyiben a jelenleg ellenzéki Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke, Jordan Bardella elnyeri a miniszterelnöki posztot, nem fogja engedni, hogy Macron elnöki pozíciójára hivatkozva kijelölje a nemzet stratégiai irányvonalát, amely olyan témaköröket foglal magába, mint az orosz–ukrán háború, a védelmi ipar, a diplomácia és az uniós biztos kiválasztása.
Az alapvető hatáskörök kapcsán folytatott vita bizonytalanságot és rémületet vált ki Franciaországban és az ország uniós és NATO-partnereiben egyaránt, mivel minden jel arra utal, hogy a 68 millió lakosból álló, atomfegyverekkel rendelkező országban a politikai instabilitás időszaka következik.
Franciaországban nem ez lenne az első eset, hogy az elnök és a miniszterelnök különböző pártokhoz tartozik, ám ez mindig a hasonló világnézetű pártok együttműködését jelentette.
Figyelemfelkeltő nyilatkozataiban Le Pen „tiszteletbeli címnek” minősítette a francia elnök főparancsnoki címét, és azzal érvelt, hogy a valódi hatalom – különösen a költségvetés tekintetében – a miniszterelnöké és az általa vezetett kormányé.
Az ellenzéki erők kijelentései nem maradtak válasz nélkül. Sébastien Lecornu védelmi miniszter az X-en közzétette bejegyzésében Charles de Gaulle volt elnök beszédéből idézett.
Az alkotmány szerint az elnök az ország függetlenségének és integritásának, valamint az országot kötő szerződések garanciája. Röviden: ő felelős Franciaországért
– idézte a miniszter de Gaulle 1962-es beszédét, majd hozzátette:
Ahhoz, hogy ennek a legfőbb felelősségnek eleget tegyen, az államfőnek megfelelő forrásokra van szüksége. Az alkotmány ezeket megadja neki.
Franciaország jogrendszerét nézve a helyzet közel sem ennyire egyértelmű.
Alkotmányjogászok rámutattak, hogy a francia alkotmányban a védelemmel kapcsolatos szerepek elosztása valójában nincs egyértelműen meghatározva.
– Ez az egyik olyan pont, amely a legkevésbé egyértelmű
– mondta Bertrand Mathieu szakértő. A kérdés azonban eddig nem játszott fontos szerepet, mert nem voltak nagyobb nézeteltérések. Mathieu Carpentier alkotmányjogi szakértő szerint feszültségek alakulhatnak ki a francia katonai kiképzők Ukrajnába küldésének kérdése miatt. Egy ilyen döntést végső soron az elnöknek és a miniszterelnöknek közösen kellene meghoznia.
– A politikai válság kockázata meglehetősen nagy
– mondta.
Az már biztos, hogy az előre hozott parlamenti választások nem kizárólag nemzeti szinten, hanem egész Európára nézve következményekkel fognak járni.
A francia voksolás jelentőségét a novemberi amerikai elnökválasztáshoz hasonlítja a Politico brüsszeli hírportálon megjelent véleménycikkében az Independent brit napilap korábbi párizsi tudósítója, John Lichfield.
Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés (RN) párt frakcióvezetője beszél és Jordan Bardella pártelnök (Fotó: MTI/EPA/Andre Pain)
A novemberi amerikai elnökválasztáshoz mérhető jelentősége lehet a világ számára a franciaországi előre hozott nemzetgyűlési választásoknak – szögezi le John Lichfield, az Independent brit napilap korábbi párizsi tudósítója a Politico brüsszeli hírportálon megjelent véleménycikkében. A szerző szerint a Nemzeti Tömörülés fenyegetést jelent a nyugati liberális rendre.
Lichfield szerint Emmanuel Macron francia elnök számára ez nem egyszerű vereség lesz, de alapjaiban törli el a nevével fémjelzett, piacvezérelt reformokon alapuló politikát.
Pedig Macron volt az, aki megpróbálta megerősíteni az EU-t és „új, fenntartható egyensúlyt” igyekezett elérni Európa és az Egyesült Államok között – siratja a francia államfőt Lichfield. Azt nem teszi hozzá, hogy az is Macron volt, aki az egész kontinenst belerántotta volna az orosz–ukrán háborúba, amikor többször is nyugati csapatok Ukrajnába küldését szorgalmazta.
Mivel a jobbközép és a balközép értelmezhetetlen mértékben összezsugorodott, a következő időszakban két politikai erő fogja meghatározni a francia közéletet: a széttagolt, de a választásokra újabb összefogással próbálkozó bal- és a jobboldal.
A szerző megjegyzi, hogy még a Nemzeti Tömörülés győzelme sem jelentene feltétlenül kormányra kerülést is, ugyanis a párt elnöke és egyben miniszterelnök-jelöltje, Jordan Bardella elmondta, hogy csak abban az esetben vállalja a kormányalakítást, ha meglesz a nemzetgyűlési többséghez szükséges 289 mandátum.
Ha sikerül kormányt alakítania, akkor viszont előáll az a helyzet, ami az elmúlt fél évszázad francia történelmében mindössze háromszor: a (2027-ig még hatalomban lévő) elnök más politikai oldalhoz tartozna, mint a nemzetgyűlési többség, a miniszterelnök és a kormány – márpedig hiába minősül elnöki rendszernek a francia berendezkedés, az alkotmányos hatalom nagy része bizony az utóbbiak kezében összpontosul.
Lichfield írásában elismeri, hogy a franciák nem ok nélkül dühösek az elnökre, hiszen a megélhetési költségek magasak, a bérek alacsonyak, a bűnözés és a bevándorlás „elszabadult”, a költségvetési hiány az egekben van, a közszolgáltatások pedig az összeomlás határán táncolnak.
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a Nemzeti Tömörülés megszilárdította vezető pozícióját, a pártot a választók 33 százaléka támogatja – idézte az Odoxa felmérését a Bloomberg amerikai hírportál. Egy másik kutatás 35 százalékra méri a jobboldali erő támogatottságát.
A francia választási rendszer sajátosságai miatt nehéz előrejelezni, hogy hogyan oszlanak majd meg a mandátumok, hiszen Franciaországban nincs listás szavazás, a képviselők 577 egyéni választókerületből kerülnek be a nemzetgyűlésbe, így a helyi erőviszonyok is szerepet játszhatnak az egyes mandátumok sorsában.
Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom
