Jobboldali áttörésre számítanak Franciaországban

A francia választók vasárnap adják le a voksukat a rendkívüli parlamenti választás első fordulójában. Felmérések szerint hatalmas jobboldali győzelem születhet Franciaországban.

Sok francia szavazó frusztrált az infláció és a gazdaság helyzete, valamint Emmanuel Macron elnök vezetői magatartása miatt, amelyet arrogánsnak látnak. 

Történelmi jobboldali siker várható

A jobboldali Nemzeti Tömörülés viszont megerősödött a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint, így akár történelmi győzelmet is arathat.

Az Ipsos által pénteken közölt kutatás alapján a Nemzeti Tömörülés támogatottsága 36 százalékon állt. 

– mondta Marine Le Pen, a francia párt vezéralakja  egy szerdai újságinterjúban, ezzel megjósolva, hogy a 28 éves Jordan Bardella lesz a miniszterelnök. 

Emmanuel Macron francia elnök azután írta ki az előre hozott választásokat, hogy pártja jelentős vereséget szenvedett az európai parlamenti választáson.

Emmanuel Macron 2027-ig biztosan elnök marad. Viszont jobboldali ellenfele, Marine Le Pen már utalást tett arra, hogy amennyiben a jelenleg ellenzéki Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke, Jordan Bardella elnyeri a miniszterelnöki posztot, nem fogja engedni, hogy Macron elnöki pozíciójára hivatkozva kijelölje a nemzet stratégiai irányvonalát, amely olyan témaköröket foglal magába, mint az orosz–ukrán háború, a védelmi ipar, a diplomácia és az uniós biztos kiválasztása.

Franciaországban nem ez lenne az első eset, hogy az elnök és a miniszterelnök különböző pártokhoz tartozik, ám ez mindig a hasonló világnézetű pártok együttműködését jelentette.

Az ellenzéki erők kijelentései nem maradtak válasz nélkül. Sébastien Lecornu védelmi miniszter az X-en közzétette bejegyzésében Charles de Gaulle volt elnök beszédéből idézett.

– idézte a miniszter de Gaulle 1962-es beszédét, majd hozzátette:

Franciaország jogrendszerét nézve a helyzet közel sem ennyire egyértelmű.

Alkotmányjogászok rámutattak, hogy a francia alkotmányban a védelemmel kapcsolatos szerepek elosztása valójában nincs egyértelműen meghatározva. 

– mondta Bertrand Mathieu szakértő. A kérdés azonban eddig nem játszott fontos szerepet, mert nem voltak nagyobb nézeteltérések. Mathieu Carpentier alkotmányjogi szakértő szerint feszültségek alakulhatnak ki a francia katonai kiképzők Ukrajnába küldésének kérdése miatt. Egy ilyen döntést végső soron az elnöknek és a miniszterelnöknek közösen kellene meghoznia.

 – mondta.

Az már biztos, hogy az előre hozott parlamenti választások nem kizárólag nemzeti szinten, hanem egész Európára nézve következményekkel fognak járni.

A francia voksolás jelentőségét a novemberi amerikai elnökválasztáshoz hasonlítja a Politico brüsszeli hírportálon megjelent véleménycikkében az Independent brit napilap korábbi párizsi tudósítója, John Lichfield.

Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés (RN) párt frakcióvezetője beszél és Jordan Bardella pártelnök (Fotó: MTI/EPA/Andre Pain)

A novemberi amerikai elnökválasztáshoz mérhető jelentősége lehet a világ számára a franciaországi előre hozott nemzetgyűlési választásoknak – szögezi le John Lichfield, az Independent brit napilap korábbi párizsi tudósítója a Politico brüsszeli hírportálon megjelent véleménycikkében. A szerző szerint a Nemzeti Tömörülés fenyegetést jelent a nyugati liberális rendre.

Pedig Macron volt az, aki megpróbálta megerősíteni az EU-t és „új, fenntartható egyensúlyt” igyekezett elérni Európa és az Egyesült Államok között – siratja a francia államfőt Lichfield. Azt nem teszi hozzá, hogy az is Macron volt, aki az egész kontinenst belerántotta volna az orosz–ukrán háborúba, amikor többször is nyugati csapatok Ukrajnába küldését szorgalmazta.

A szerző megjegyzi, hogy még a Nemzeti Tömörülés győzelme sem jelentene feltétlenül kormányra kerülést is, ugyanis a párt elnöke és egyben miniszterelnök-jelöltje, Jordan Bardella elmondta, hogy csak abban az esetben vállalja a kormányalakítást, ha meglesz a nemzetgyűlési többséghez szükséges 289 mandátum.

Ha sikerül kormányt alakítania, akkor viszont előáll az a helyzet, ami az elmúlt fél évszázad francia történelmében mindössze háromszor: a (2027-ig még hatalomban lévő) elnök más politikai oldalhoz tartozna, mint a nemzetgyűlési többség, a miniszterelnök és a kormány – márpedig hiába minősül elnöki rendszernek a francia berendezkedés, az alkotmányos hatalom nagy része bizony az utóbbiak kezében összpontosul.

Lichfield írásában elismeri, hogy a franciák nem ok nélkül dühösek az elnökre, hiszen a megélhetési költségek magasak, a bérek alacsonyak, a bűnözés és a bevándorlás „elszabadult”, a költségvetési hiány az egekben van, a közszolgáltatások pedig az összeomlás határán táncolnak.

A francia választási rendszer sajátosságai miatt nehéz előrejelezni, hogy hogyan oszlanak majd meg  a mandátumok, hiszen Franciaországban nincs listás szavazás, a képviselők 577 egyéni választókerületből kerülnek be a nemzetgyűlésbe, így a helyi erőviszonyok is szerepet játszhatnak az egyes mandátumok sorsában.