A lakosság akarata ellenére vinnék háborúba Európát

Az Európai Unió vezetőinek többsége egyre hangosabban követeli Ukrajna támogatását, bármi áron. Az Emmanuel Macron francia elnök által elindított, európai katonák küldését célzó kommunikációs spirál komoly támogatottságra talált a háborúpárti oldalon. Ugyanakkor a kontinens védelmi képességei az Egyesült Államok támogatása nélkül nem elegendők ahhoz, hogy megfordítsák az ukrajnai háború állását. Az ukrajnai helyzetről a hirado.hu Somkuti Bálintot, a Mathias Corvinus Collegium geopolitikai műhelyének kutatóját kérdezte.

– A NATO több fegyverszállítási útvonalat hozna létre Európában, amelyek az amerikai csapatok mozgását tennék lehetővé. Ezek közül az egyik Horvátország, Szlovénia és Magyarország területén keresztül vezetne. Megakadályozható, hogy Magyarország is érintve legyen?

– Egyrészt ezek a hangsúlyozottan alternatív útvonalak, amelyek akkor lépnének életbe, ha a fő szállítási útvonalak használhatatlanná válnának valamilyen okból. NATO-tagként a szervezet kimondatlan, de fő célját, hogy a keletről érkező támadás elhárítását megvalósító amerikai erősítések beérkezzenek. Amennyiben a fenti forgatókönyv megvalósul, akkor azonban már az atomháború sincs messze. Egy ilyen szituációban nincs lehetőség vagy idő a parlament felhatalmazását megvárni külföldi csapatok szállításának engedélyezésére, éppen ezért nem sokkal az ukrán háború kirobbanása után a kormány – a NATO kérésére –  engedélyezte az ország teljes területének használatát a NATO számára.

– A NATO bizonyos tagállamai bilaterális alapon kötnek katonai-biztonsági együttműködést Ukrajnával. Ennek fényében elérhető, hogy a NATO kimaradjon az ukrajnai háborúból?

– Egy adott ország vagy éppen szervezet hivatalos, expedíciós csapatainak megjelenése mindenképpen hadüzenettel ér fel, és harcoló féllé teszi a küldőt. Fontos kiemelni, hogy ezek az alakulatok csak akkor teljesítik a fenti feltételt, ha közvetlenül harci, harctámogató vagy harci kiszolgáló-támogató feladatokat látnak el. Ebbe azonban például a kiképzés nem tartozik bele. Mégis tevékenységüktől függetlenül érvényes célpontnak minősülnek. Ezen okokból adódóan sem az EU, sem a tagállamok részéről nem várható ilyen típusú beavatkozás. Ezek a megaállapodások, leginkább az európai fegyveres erők jelentős képességhiányai miatt sokkal inkább diplomáciai, erkölcsi jelentőségűek.

– Elképzelhető, hogy a nyugati szövetségesek egy elhúzódó, proxyháborút alakítanak ki Ukrajnában?

– Mivel Ukrajna nagyon rosszul áll elsősorban a kiképzett, tehát tényleges harci értékkel rendelkező emberanyag vonatkozásában, de ennél is nagyobb mértékben hiányt szenved az olyan katonai eszközökben, mint a páncélozott harcjárművek, a légvédelmi és tüzérségi eszközök, a háború 2025 második felén túli elhúzódása – jelen információink szerint – a nyugati csapatok tényleges hadba vonulása nélkül nem valósulhat meg. Ezt a vonalat azonban sem az Egyesült Államok, sem az EU nem akarja átlépni, lévén akár atomháborúhoz, akár Oroszország katonai szövetségeseinek hadba lépéséhez vezethetne.

– A háborús gazdaságra sikeresen átállt Oroszországnak mennyire sürgető lezárni az ukrajnai konfliktust?

– A havonta többezres élőerő- és katonaieszköz-veszteséget Oroszország sem tudja további évekig fenntartani. A nyilvánosságra hozott hároméves költségvetés alapján jelentős katonai költségekkel 2026-ban már nem számolnak.

– Az európai politikai kommunikáció egyértelműen a háborús eszkaláció irányába mutat: számos vezető európai katonák Ukrajnába küldését és Oroszország legyőzését vizionálja. Lehetséges, hogy ebben a felfokozott hangulatban a júliusi, washingtoni NATO-csúcson elfogadják a szövetségnek a fegyverszállítások koordinálására, valamint a katonák ukrajnai kiképzésére vonatkozó szándékát?

– Az eszkalációs spirállal párhuzamosan és csendben zajlik egy olyan folyamat is, amely kapcsán bizonyos számítások alapján Ukrajna katonai támogatása akár nyolcvan százalékkal is csökkenhet az előző évihez képest. Az Ukrajna számára nyújtott katonai támogatás már 2023-ban is kevesebb volt a 2022-es évinél. A fenti eltéréseket az eredményezi, hogy például a legutóbbi 61 milliárd dolláros amerikai támogatás felét is kitevő tételeket máshova vagy máshogyan számolják el. Az amerikai vezetés egyértelműen óvakodott attól, hogy közvetlen katonai konfliktusba keveredjen Oroszországgal, de nemcsak Ukrajnában, hanem például Szíriában is. Ezen szempontok alapján pedig a harcias nyilatkozatok ellenére nem várható a két rivális közötti közvetlen konfliktus. Természetesen ez sem jelent garanciát, mert minél kiélezettebb a helyzet, annál nagyobb egy véletlen eszkaláció esélye.

– A háború szomszédságában lévő országok egyaránt tapasztalják a harcok gazdasági és társadalmi következményeit. Milyen kockázatokat hordoz számunkra, amennyiben egyes nyugati országok csapatokat kezdenek küldeni Ukrajnába?

– Itt nem is annyira a tényleges csapatok jelentik a veszélyt, hanem a szemünk láttára kibontakozó háborús pszichózis, és a hozzá csatlakozó teljes véleménydiktatúra: hogy a témáról csak háborúpárti, konfliktuskereső módon lehet és szabad nyilatkozni, aki pedig mást tesz, azt azonnal megbélyegzik. A demokráciákra jellemző véleményszabadság helyét átveszi egy szándékosan kiprovokált háborús narratíva, amelyben már tényleg nem lehet eltérő véleményt megfogalmazni. A globalista elit konkrétan a lakosság akarata ellenére akarja háborúba vezetni Európát.

– Elképzelhető, hogy amennyiben mégis európai csapatok érkeznek Ukrajnába, végül az Egyesült Államok kifarol a konfliktusból?

– Egy dolgot tegyünk tisztába: a NATO semmit sem ér az Egyesült Államok nélkül. Európa katonailag – összhangban az USA szándékaival – olyan gyenge katonailag, hogy legalább öt-tíz évig tartana orvosolni a helyzetet még akkor is, ha az erre vonatkozó konkrét politikai és hadiipari lépéseket már tegnap megtették volna. Erre egyébként az elmúlt két évben sem került sor. Az amerikai vezetésnek nem az a célja, és nem lehet az a célja, hogy közvetlen katonai konfliktust provokáljon a „Nyugat” és Oroszország között. Az Egyesült Államok érdeke az, hogy ebben a proxyháborúban jelentősen meggyengítse Oroszországot. Érdemes figyelni, hogy jelentős kormányzati szereplők mindig kategorikusan kizárják az amerikai csapatok Ukrajnába küldését, és az F–16-osokból sem a bőséges amerikai készletekből adtak át Ukrajnának.

Nem hisz az ukrajnai háború gyors lezárásában a német alkancellár. Robert Habeck elutasítja a tűzszünetet, és még több fegyverrel támogatná Ukrajnát. Beszélt arról is, hogy szerinte Oroszország Európa egységét akarja megsemmisíteni, és Németországnak fel kell készülnie a háborúra.

A berlini kormány eddig mindig engedett a nyomásnak, nem kizárt, hogy előbb-utóbb látjuk a Taurus rakéták ukrajnai bevetését – mondta Somkuti Bálint. Az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója figyelemre méltónak tartja azt a stílust, ahogyan az európai vezetők nyilatkoznak, amelyet sok szempontból elfogultnak nevezett. Amerikában a republikánusok a választások miatt hatékonyan blokkolják a támogatások folyósítását. Amíg amerikai belpolitikai konszenzus nem születik ezekben a kérdésekben, addig a finanszírozás nincs biztosítva.

Somkuti Bálint nagyon jó kérdésnek nevezte, hogy Amerikában az egyértelműen ellenérdekelt felek meg tudnak-e állapodni. Zelenszkij elnök a visszavonulás belebegtetésével saját pozícióját gyengíti.

Antony Blinken amerikai külügyminiszter beszélt arról a legutóbbi, titokban megszervezett kijevi látogatásakor, hogy Ukrajna határai nincsenek kőbe vésve.

Az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója szerint ez azt jelenti, hogy Amerika részéről már nem tabu az a kérdés, hogy hol húzódik Ukrajna határvonala. Mint fogalmazott: „úgy tűnik, az amerikai demokrata elit ki szeretne vonulni ebből a háborúból. Belpolitikai szempontból nem tudják jól eladni ezt a háborút.” Somkuti Bálint szerint ebből az következik, hogy valamilyen szintű kompromisszumnak kell születnie.

Hozzátette: Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszternél is láttuk már, hogy olyan stílust, nyelvezetet engedett meg magának, ami a diplomáciában teljesen szokatlan. Zelenszkij elnök pedig a korábbi álláspontjával teljes mértékben szembemenő, a visszavonulás lehetőségét emlegető beszédeivel a Nyugatra próbál nyomást gyakorolni: ha nem segítetek többet, akkor veszíteni fogunk.

Somkuti Bálint szerint a jelenleg látható folyamatok erre mutatnak. Az elérhető információk alapján Ukrajna kifogyóban van légvédelmi rakétákból, tüzérségi lőszerből és eszközökből, páncélozott harcjárművekből és lassan élő erőből is.

Ha ez így folytatódik, akkor még az év vége előtt lezárulhat a konfliktus fegyveres része. Ez az, amit sem Európa, sem az Egyesült Államok nem engedhet meg magának.

Somkuti Bálint szerint nehéz helyzetben van az ukrán vezetés, hiszen mindmáig érvényben van az a Zelenszkij elnök által 2022 márciusában hozott rendelet, amely megtiltotta, hogy a békéről a jelenlegi orosz vezetéssel tárgyalni lehessen. „Itt nagyon sok olyan mozzanat van, amely megkérdőjelezi a tárgyalások lehetőségét. Orosz részről deklarált cél a nácitlanítás, amelyet úgy lehet értelmezni, hogy a jelenlegi ukrán vezetés eltávolítása. Ha mind a két fél ragaszkodik a céljaihoz, akkor közöttük lehetetlen a tárgyalás”. Mint mondta: több olyan térkép is közkézen forog, amelyen Ukrajna fel van osztva, ennek ellenére mégsem tudjuk biztosan, hogy mi is az orosz szándék.

Az biztos, hogy Odessza, a déli, oroszok lakta részeken, illetve a Transznisztriával való összeköttetés a minimális orosz célok között szerepel. Az az igazi kérdés, hogy az oroszok miben hajlandók a kompromisszumra.

Mit tud a Nyugat ajánlani, hogy ne a harcok végén kialakuló tényleges katonai helyzet alapján döntsék el, hogy hol húzódnak majd a határok. Ebbe a Nyugatnak nagyon kevés eszköze van beleszólni – mondta az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója. Somkuti Bálint szerint feltételezések vannak arra vonatkozóan, hogy az orosz hadsereg a nyár elején támad-e, és ha igen, akkor hol?

A jelenlegi fronthelyzet azt mutatja: az ukrán hadsereg még nem merült ki.

Vannak arra vonatkozó jelek, hogy bizonyos eszközökből kifogyóban vannak, de semmiképpen sem látszanak a fáradság jelei az ukrán fegyveres erőkön. Ha most lenne orosz támadás, az óriási vérfürdőbe torkollna, amit az oroszok nem engedhetnének meg maguknak.

A kutató szerint sokkal inkább valószínű, hogy az oroszok folytatják a felőrlő taktikájukat, vagyis hatalmas nyomás alá helyezik a teljes frontot. Oroszországban a terrortámadás után – amit egyértelműen Ukrajnára kennek – nem ingott meg Putyin elnök népszerűsége, a lakosság pedig mind jobban kezdi elfogadni azt az orosz nézetet, hogy a háború Oroszország ellen zajlik.