Elárasztják Ametikát a migránsok, Biden szó nélkül tűri

Az amerikai politikában az illegális bevándorlás állandó és vezető vitatémává vált, és ez a választásokig minden elemző szerint így is fog maradni. Bár a Biden-kormány a héten bejelentett néhány szigorítást a menedékkérelmekre vonatkozóan, de ez nem jelent széleskörű reformot, legalábbis olyat, ami megállítaná a migránsok tömegét. Az okokról és a migráció politikai összefüggéseiről a washingtoni NumbersUSA elemzőintézet kutatási igazgatója, Eric Ruark beszélt a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.

– Az elmúlt néhány hétben nem láttunk olyan drámai számokat az illegális határátlépéseket tekintve, mint korábban. Ez arra mutat, hogy a dolgok jó irányba tartanak, és nem akkora a gond? A média sem számol be akkora terjedelemben erről, persze mert vannak más események is az országban.

– Márciusban láttunk némi csökkenést a számokban, akiket a tiltott határátlépés nyomán feltartóztattak. A Biden-adminisztráció úgy érvel, amikor nem látunk új rekordot az illegális migrációban, akkor a dolgok rendben mennek, még akkor is, ha változatlanul tömegek érkeznek. Ezen kívül mindig meg kell említeni azokat, akiknek sikerül „meglógniuk” a hatóság elől, akik nem is akarják feladni magukat, hogy adataik rögzítése után engedjék be őket az országba.

Akik regisztráció nélkül jutnak be az országba, igazán ők adnak okot aggodalomra, mert jó okkal akarják elkerülni, hogy látókörbe kerüljenek.

De abban igaza van, hogy a számok alacsonyabbak, illetve az illegális határátlépés helye is eltolódott. Egyfelől, mert Texas komoly intézkedéseket hozott, mint szögesdrót akadályok, a nemzeti gárda kivezénylése, valamint tényleges letartóztatások – egy új állami törvény alapján. Ez elrettentő erő, akkor is, ha a washingtoni kormány bírósággal próbálja érvényteleníttetni ezt. A következmény, hogy a migránsokat másfelé irányítják az embercsempészek, Új-Mexikó, Arizona és Kalifornia felé, ami hosszabb és veszélyesebb út, sokkal sivatagosabb. A számok csökkenésének másik oka Mexikó lépései, annak nyomán, hogy Biden elnök és Blinken külügyminiszter, ha jól emlékszem januárban személyesen kért segítséget a mexikói elnöktől.

Ennek nyomán pedig Mexikó tett bizonyos lépéseket- nem túl sokat, hiszen látjuk mennyien jönnek most is- de az igaz, hogy katonaságot rendelt ki a migráció korlátozására, hogy megakadályozzák azt, hogy tömegek szálljanak vonatra, kapaszkodjanak fel észak felé tartó tehervonatokra. Azt majd meglátjuk, hogy a tavaszi-nyári hónapok  hoznak-e  további csökkenést a számokban. Ez politikai értelemben érdeke lenne a Biden-kormánynak, de nem látunk elkötelezettséget abban, hogy igazán jelentős intézkedéseket hozzanak az illegális beáramlás megállítására.

– Ha nem tévedek az Önök szervezete, a NumbersUSA egyik küldetése, hogy az amerikai állampolgárok figyelmét felhívja, illetve tájékoztatást adjon a bevándorlásról, annak körülményeiről. Tisztában vannak az emberek a folyamattal? Illetve mely tényezők határozzák meg a véleményeket?  A bonyolult jogi keretek, vagy inkább a mindennapi tapasztalatok, hogy mit látnak, akár a nagyvárosokban, de most már szerte az országban, hiszen már milliókról beszélünk, akik bejöttek az elmúlt három évben.

– Ez egy jó kérdés.  Én azt mondanám, hogy olyan mértékű növekedést láttunk az illegális bevándorlásban, hogy az emberek már napi szinten beleütköznek, saját szemükkel látják. Nem csak a nagyvárosokban, mint Chicago, New York, Boston, és másutt, ahol a polgármesterek szembesülnek a tömegekkel, és amiatt panaszkodnak, hogy nem tudnak megbirkózni velük. De ma már országszerte, kisebb városok közösségek is szembesülnek ezzel.

A Biden-adminisztráció három éven keresztül állította, hogy nincs válság, és semmi gond, majd a választások előtt válik nyilvánvalóvá, hogy tényleg válság van. Az emberek viszont az első naptól látták, hogy válsághelyzet van, hiszen csak a statisztikát kell megnézni.

Most ott tartunk, hogy a 8 milliót közelíti azok száma, akik törvénytelenül beléptek az országba, ők azok, akikről tudják, hogy kicsodák.

Valamint a legutóbbi számok 2 millió főről szóltak, akik beszöktek az országba regisztráció nélkül. Letaglózó, hogy ennyi emberről beszélünk, ami kimeríti az erőforrásokat. Nem beszélve az erőszakos bűncselekményekről, amelyeket olyan emberek követtek el, akiknek nem kellene itt lenniük. Persze, hogy amerikaiak is követnek el bűnt, de, ami ezeket az eseteket tragikussá teszi, hogy ezek megelőzhetők lennének. Az elkövetőket a Biden-adminisztráció hatósága regisztrálta, majd törvényellenesen beengedte őket az országba. Egyre több ilyen példát látunk, és ezt az emberek is látják.

Az amerikai emberek történelmileg nagyon nyíltszívűek, barátságosak. Viszont nem szeretik azt, hogy olyanok jönnek az országba, akiknek nem lenne hozzá joguk, és különböző ellátásokhoz való hozzáférést követelnek. Ráadásul az illegális bevándorlás nagyságrendje és sebessége olyan nagy, hogy az amerikaiak, republikánusok, demokraták, függetlenek – tekintet nélkül politikai hovatartozásra – azt mondják, hogy ami elég, az elég.

Ez lesz, az egyik, ha nem a legfontosabb ügy a közelgő választáson.

Nem vagyok biztos abban, hogy Biden elnök miként fogja ezt kezelni. Úgy tűnik, hogy próbálja Trumpot hibáztatni ezért, de azt nem gondolom, hogy az emberek többsége ezt beveszi. Ugyanis függetlenül attól, hogy mit gondol valaki Donald Trumpról, és az is, aki nem szavazna rá, és szörnyűnek tartja őt, elismeri, hogy sokkal keményebben lépett fel az illegális bevándorlással szemben, mint Biden elnök teszi.

– A NumbersUSA, a szervezetük is tagja egy bevándorláskutató hálózatnak, nemzetközi hálózatnak, ami tavaly ősszel, az év utolsó felében kezdett működni, magyar részvétellel is. Mit gondol, eddig melyek a legfontosabb, legjelentősebb eredményei ennek az együttműködésnek? Akár a mindennapok szintjén.

Nagy örömömre szolgál ez a tagság több szempontból is. Öröm látni, különböző intézmények elkötelezettségét. Volt már több kerekasztal-konferenciánk itt az Egyesült Államokban, Magyarországon és Párizsban is. Próbálunk terjeszkedni, a tervek szerint egy brit és ausztrál szereplővel bővülnénk, hiszen ők is hozzánk hasonló kihívásokkal szembesülnek. Most májusban pedig a tervek szerint folyóiratunk is megjelenik, a Limen, (azaz határvonal) amit Magyarországon szerkesztenek és az első, budapesti találkozónkra épül. Az együttműködés alapja pedig a bajtársiasság, azaz annak elismerése, hogy mindannyian ugyanazzal kell szembenéznünk, és a legjobb válaszokat kell megtalálni.

– Utalt a közös látásmódra. Ezek ki is egészítik egymást? Hiszen olyan térségekről, országokról van szó, amelyek eltérő történelmi háttérrel rendelkeznek a bevándorlást tekintve. Ami különböző tapasztalatokat is jelent.

– Ez így van. A bevándorlás az Egyesült Államokban teljesen eltér a magyarországitól, vagy akár a franciaországi és brit tapasztalatoktól. Az amerikaiak szokták mondani, és Biden elnök használja néha azt a kifejezést, hogy a bevándorlás a DNS-ünkben van, ami viszont nem igaz, hogy a bevándorlás jellege történelmileg állandó lenne, és ilyen mértékű, mint ma.

Amit ma hallunk, hogy emberek a jobb élet reményében jönnek szegényebb országokból, Közép-Amerikából, de most már inkább az egész világból. Ez igaz is, csakhogy ez önmagában nem feltétlenül van pozitív hatással azokkal, akik már itt élnek. Különösen azokra, akik maguk sem régen vándoroltak be, és ha őket akarjuk megóvni, akkor korlátozni kell a bevándorlók számát most. Egyéni szinten racionális döntés, hogy valaki a jobb élet reményében az Egyesült Államokba akar jutni, viszont Amerika részéről már nem racionális politika, hogy mindenkit beenged, aki úgy dönt, hogy ide akar jönni. Egyszerűen nem fenntartható, ehhez nincsenek meg a források, ráadásul, az itteni emberek is szeretnének egyről a kettőre jutni, és nem ahhoz mérik magukat, hogy Hondurasban miként élnek az emberek, hanem ahhoz, hogy szomszédaik hogyan élnek.

– Vagy, hogy egy évvel ezelőtt, egy évvel korábban mit engedhettek meg maguknak…

– Teljes mértékben, ez igaz. Fel kellene hagyni azzal absztrakt elképzeléssel, hogy állandóan azt emlegetjük: az Egyesült Államok a bevándorlók nemzete, és inkább arra keresni a választ, mi a legjobb bevándorláspolitika az Egyesült Államok számára ma.