Deutsch Tamás: Jogunkban áll nemzeti érdekeink képviselete

Deutsch Tamás, a Fidesz–KDNP európai parlamenti listavezetője markáns véleményt fogalmazott meg a hirado.hu-nak a brüsszeli elitről és hazánk szuverenitásáért folytatott harcáról. A politikus jobboldali áttörést vár a június 9-i európai parlamenti választásokon, és nem hisz abban, hogy Budapest a baloldal fellegvára lenne. Az interjúban szó volt még a betiltott NatCon-konferenciáról, genderizmusról, valamint Szentkirályi Alexandra kormánypárti főpolgármester-jelölt esélyeiről is.

– Sokak szerint azzal, hogy ön lett a Fidesz–KDNP EP-listavezetője, azt üzenik a kormánypártok Brüsszelnek, hogy nem várható békülékenyebb hangnem a kormány részéről? Mire számít az új ciklusban?

– Minden országnak, így Magyarországnak is a jogában áll a saját nemzeti érdekét megfogalmazni és képviselni az Európai Unióban. A magyar nemzeti érdek határozott képviseletében nem tudok elképzelni kompromisszumot. Ha az említett megállapítás erre utal, akkor igen, nagyon pontosan látják a helyzetet. Az Európai Uniónak egyébként éppen az lenne a normális működési logikája, hogy mind a 27 tagállama világosan, határozottan és egyértelműen megfogalmazza a saját álláspontját, majd ezt követően a kompromisszumra való nyitottsággal kezdenek bele a különböző kérdések kapcsán a tárgyalásokba. Nem az a helyes sorrend, amit a magyar dollárbaloldal és a szocialista és liberális politikusok ma Magyarországon és oly sok más helyen Európában képviselnek, hogy a nemzeti önfeladás jegyében egy vélelmezett közös vagy egy vélt európai érdekből kell levezetni a saját országod érdekét. Egy szó, mint száz, semmiféle kompromisszum nem képzelhető el abban a kérdésben, hogy Magyarország – mint egyenjogú és egyenrangú tagja az Európai Uniónak – jogot formáljon arra, hogy a saját nemzeti érdekét megfogalmazza, képviselje és megvédje.

– Orbán Viktor még februárban jelentette be, hogy a Fidesz csatlakozik az Európai Reformerek és Konzervatívok (ECR) politikai szövetségéhez. A pártcsaládon belül azonban vannak olyan kérdések, amelyekben nem mindenki ért egyet. Mik ma az európai színtéren a törésvonalak és mik lehetnek pártcsaládon belül a közös pontok?

– Véleményem szerint ma az európai politikában az igazi törésvonal a globalisták és szuverenisták, a háborúpártiak és a békepártiak között húzódik. Az előbbiek a nemzetállamok felszámolásával az Európai Egyesült Államok birodalmi elképzelését akarják megvalósítani, míg a másik oldal a nemzetállamok együttműködésére építve képzeli el az Európai Unió jövőjét. Az ECR-hez tartozó pártok a Fideszhez hasonlóan határozott, szuverenista álláspontot képviselnek. Aki szuverenista, az a saját maga nemzeti érdekét tartja elsőként szem előtt, és természetesnek tekinti ezt más országok részéről is. Mindeközben tiszteletben tartják egymás véleményét.

– Megerősödhetnek Európában a jobboldali hangok?

– Azt tudom mondani, hogy most néhány héttel az EP-választások előtt az az elemzői konszenzus, hogy a jobboldali, szuverenista erők megerősödése, előretörése várható. Elképzelhető egy olyan kiváló eredmény is, amelyet jobboldali áttörésnek is nevezhetünk. Mindez azonban csak akkor következhet be az európai politikában, ha külön-külön a tagállamokban elért jó választási eredmények összeadódnak majd az Európai Parlamentben. Ehhez a szuverenista-jobboldali-konzervatív erők közötti együttműködés szükséges, amihez szerintem minden feltétel adott. Mindez a Fideszen nem fog múlni. Mi úgy látjuk, hogy a partnereinkkel együtt ennek a közös munkának a feltételeit képesek leszünk megteremteni.

– Az együttműködés azonban igen nehezen megy Brüsszellel. A NatCon-botrány még kint is a címlapokra került, olyannyira, hogy még a nemzetközi progresszív sajtó is elismerte, hogy megsértették a szólásszabadságot. Beszélt az eseményről azóta a miniszterelnökkel?

– Nemcsak a miniszterelnök úrral volt módom beszélni, hanem más – a rendezvényre érkező – barátaimmal, politikustársaimmal, illetve külföldi vendégekkel is, akik kénytelen voltak ezt a döbbenetes és vérlázító történetet átélni.

– Milyen tanulságot lehet levonni a rendezvény akadályozása kapcsán?

– Két dolgot érdemes ezzel kapcsolatban már elöljáróban is rögzíteni: egyrészt ez nem egy előzmény nélküli történet. Nem arról van szó ugyanis, hogy a progresszív, liberális erők maradéktalanul tiszteletben tartották volna a szabadságot és az alapvető polgári, politikai jogokat az elmúlt években. A progresszív liberálisok és a baloldal nem azt gondolják, hogy politikai vitát kell bizonyos témákról – mint például a háború és béke, az illegális migráció vagy a genderideológia kérdése – folytatni, hanem a legrosszabb kommunista gyakorlatot folytatva, be akarják tiltani a vitát, korlátozni akarják az alapvető polgári jogokat, köztük a szólásszabadság jogát is. És persze az is nyilvánvaló, hogy miért akarták betiltani a konferenciát, miért akarják a szabadságunkat korlátozni: azért, mert békepárti az álláspontunk, mert az illegális migrációt és a genderideológiai „őrületet” elutasítjuk.

„Néhány héttel az EP-választások előtt az az elemzői konszenzus, hogy a jobboldali, szuverenista erők megerősödése, előretörése várható” (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Akkor hogyan gondolkodnak? A liberálisok is elítélték az esemény ellehetetlenítését.

– Valóban voltak olyan hangok, hogy persze, persze nem volt szép dolog betiltani az eseményt. Legalább ennyi megtörtént, de a progresszív liberálisok, akik mindenért fejhangon sipítoznak, most mégis csupán halkan cincognak.

– Pedig most akár lehettek volna hangosabbak…

– A brüsszeli kerület polgármestere – visszaélve a hatalmával – betiltotta a rendezvényt, rendőröket küldött egy békés politikai gyűlésre, mások meg azzal fenyegetőztek, hogy a tanácskozásnak helyet adó konferenciateremben majd elvágják az áramvezetékeket. A progresszívek részéről csak egy „halk ciripelő hangot” lehetett hallani, igazi tiltakozás nem volt. Amikor a legbrutálisabb módon a jogállam működésének legalapvetőbb értékeit, elveit fenéken billentik, megerőszakolják, akkor hallani sem lehet tőlük semmiféle érdemi tiltakozást…

– Kettősmérce?

– A legfelháborítóbb módon. Az egész történet végén a belga miniszterelnök meg közzétesz egy bejegyzést, amiben tollba mondja a belga bíróságnak, hogy szerinte most már illő lenne a konferencia szervezőinek azon fellebbezését elfogadni, amivel megtámadták a betiltó határozatot. Ha bárhol Kelet-Közép-Európában ennek a tizede történne meg, azonnal mindenféle kötelezettségszegési meg jogállamisági eljárásokat indítottak volna, és az európai uniós pénzek felfüggesztésének kilátásba helyezésére is bizonyára sor került volna.

„Semmiféle kompromisszum nem képzelhető el abban a kérdésben, hogy Magyarország jogot formáljon arra, hogy a saját nemzeti érdekét megfogalmazza, képviselje és megvédje” (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula).

– Egészen újfajta kampányt látunk, nem csak amiatt, hogy egyszerre lesz az önkormányzati és az EP-választás. Lehet összefüggés a nemzetközi baloldali kísérletek és az elmúlt időszak eseményei között?

– Hosszú évek óta erőszakos, pofátlan, az utóbbi években pedig már nyilvános módon, törvénytelen külföldi beavatkozás zajlik a magyar politikába.

– Hogyan?

– A magyar dollárbaloldal a választási kampányban külföldről, bődületes nagyságrendben fogadott el törvénytelenül kampánypénzeket. És az is gyakorlattá vált, hogy a magyar dollárbaloldal minden módon kiszolgálja a Magyarország szuverenitására törő külső, sokszor Európán kívüli hatalmi erőket.

– Magyar Péter is ebbe a körbe tartozik?

– Magyar Péter a dollárbaloldal belügye, az ő komoly válságukat mutatja. Akik eddig a dollárbaloldalt támogatták pénzzel, médiaháttérrel és nemzetközi kapcsolatrendszerrel, most egyszerűen behoztak egy új szereplőt, aki ugyanazt alakítja, mint amivel eddig már oly sokszor próbálkoztak. Ugyanaz a baloldali történet, ugyanabban a darabban, csak ugyanazt a szerepet most éppen más játssza.

„Hosszú évek óta erőszakos, pofátlan, az utóbbi években pedig már nyilvános módon, törvénytelen külföldi beavatkozás zajlik a magyar politikába” (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula).

– Nincs oka félni a jobboldalnak?

– Ma Magyarországon a Fideszen kívül nincsen olyan politikai erő, amely a saját erejéből ért volna el komoly eredményeket. A dollárbaloldal csak törvénytelen külföldi támogatásokból tud mini eredményeket felmutatni, és ez a helyzet Magyar Péter megjelenésével sem változott. A gondolatok, a finanszírozók és a céljaik is ugyanazok: a szuverenista-jobboldali kormány meggyengítése. Hogy miért? Egyetlen európai uniós tagország vezetésében se legyen eltérő vélemény a globalista, Brüsszel által is képviselt politikával szemben.

– Önkormányzati választás is lesz, nagy a tét Budapesten…

– Én úgy látom, van néhány óriási tévedés Budapesttel kapcsolatban. Az egyik ilyen, hogy a nemzeti, konzervatív oldal gyenge lenne a fővárosban. Azt tudom mondani, ha a gyenge szereplőt keressük Budapesten, akkor az bizony a baloldal. 34 esztendő telt el a rendszerváltoztatás óta. Ebben a 34 évben soha egy pillanatig nem volt posztkommunista, szocialista főpolgármester Budapesten. Húsz évig egy magát liberálisnak valló (Demszky Gábor) vezette a várost, aztán az elmúlt öt évben egy magát „ökoliberálisnak” tartó alak, előtte pedig egy talpig becsületes nemzeti-konzervatív politikus, Tarlós István állt a város élén.

– Akkor nem a jobboldal gyenge a fővárosban?

– Akik gyengék azok a vérvörös balosok. Egy olyan politikai értékválasztású, stílusú és programú párt, mint amilyen a Fidesz és a KDNP együttműködése más egymilliós lélekszámúnál nagyobb európai nagyvárosban a mi támogatottságunk felét, harmadát bírja csak. Az elmúlt másfél évtizedben nem volt olyan választás Budapesten, ahol a legnagyobb támogatottsága ne a Fidesz és a KDNP listájának, jelöltjeinek lett volna. Az már egy másik kérdés, hogy ez sokszor nem vezetett választási győzelemhez, mert a második, harmadik negyedik helyezett riválisaink közös jelöltet vagy listát állítva összeálltak, és így már meg tudtak minket előzni. De relatív többségben mindig is mi voltunk.

– Jön akkor a jobboldali áttörés Szentkirályi Alexandra személyében?

– Szentkirályi Alexandránál rátermettebb, jobb és felkészültebb jelölt nincsen, nagyon jó esélyei vannak a győzelemre. A legvilágosabb elképzelésekkel rendelkezik Budapestet illetően. Párthovatartozás nélkül azt gondolom, hogy a budapestieknek már marhára elegük van az elmúlt évek semmittevéséből. Karácsony előtt kilenc esztendőn keresztül volt Tarlós István személyében egy olyan főpolgármesterünk, aki nemcsak elmondta, hogy mit hogyan lehetne megoldani, hanem meg is oldotta azokat. A főpolgármesteri munka ugyanis nem abból áll, hogy az ember nap nap után csak nyavalyog, mit és hogyan nem lehet megoldani.