kulcsár edina
Így látja a klinikai szakpszichológus.
Varga Judit a bizonyíték arra, hogy tanult, tehetséges nők is kerülhetnek megalázó, alárendelt helyzetbe a legszűkebb környezetükön belül. Hal Melindával, az MCC Tanuláskutató Intézet vezető kutatójával, klinikai szakpszichológusával a hirado.hu azt a kérdést járta körbe, hogyan lehet kihozni az áldozatot a bántalmazó szorításából, illetve ki, miért lesz bántalmazó, milyen tipikus viselkedésformák jellemzik őket, és milyen pszichés állapot jellemzi társadalmunkat.
– Az elmúlt napokban a közbeszéd fókuszába került a családon belüli erőszak, lelki-testi bántalmazás. Varga Judit Facebook-posztja azért is volt sokkoló, mert rávilágított arra a problémára, hogy a manipulatív, agresszív kapcsolatokból sokszor sikeres, okos nők is nehezen tudnak kilépni?
– Először is szögezzük le, a bántalmazás nem a nők privilégiuma, sem áldozatként sem agresszorként. Sajnos megjelent a mainstream teória, hogy a férfi mindig a bántalmazó. A szakmában, a gyakorlatban nem ezt látjuk.
Ahogyan a biológiai nemnek, úgy képzettségnek, intelligenciának pedig ehhez nincs köze. Egyszerűen hozzászoktunk az agresszivitáshoz, ez csöpög a médiából, az online tartalmakból. Megtanítottak érzéketlen válni ezzel kapcsolatban. Mindez társadalmi probléma.
Hal Melinda, az MCC Tanuláskutató Intézet vezető kutatója, klinikai szakpszichológus (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)
– Magyarán normalizálódik az erőszak a fejekben?
–Általában a bántalmazó részéről van egy manipulatív technika, amellyel többek között elhiteti az áldozattal, hogy nincsen más rajta kívül, aki megvédené, megértené. Ez a jó anyagi kapcsolatokkal rendelkező párok esetében is előfordulhat. A praxisban számos elmérgesedett válást láthatunk a felsőbb életszínvonalú rétegből egyaránt. Tehát általánosan jelen van a probléma, mindenkit érint.
Az áldozatok sokszor azért nem lépnek ki egy ilyen kapcsolatból, mert izolálódnak. Gyakran nem találkozhatnak a barátokkal, családtagokkal, hiszen a bántalmazó úgy akar kontrollt gyakorolni, hogy az áldozatát nem engedi mással kétszemélyes helyzetbe kerülni. Meggátolja az intim beszélgetést, az érzelmek kifejezését. Fenyeget, akár uszít az áldozat ellen.
Az áldozat félhet attól is, hogy a szakítás után egyedül marad, nem talál társat magának. Előfordulhat, hogy a bántalmazottnak bűntudata van, hogy ő váltotta ki a másikból az agresszív viselkedést.
Ebből az esetből azt is láthatjuk, hogy politikai törésvonalak és érzelmek mentén az emberek mindenképpen ítéletet akarnak alkotni. Ez maga az áldozathibáztatás. Az áldozathibáztatás pedig erőteljesen szakmai kérdés, ez nem bal,-és jobboldali szimpátia kérdése!
Az ügy rávilágít arra, hogy mentális vészhelyzetben vagyunk. Ebben a modern, felpörgött és bizonytalan világban ugyanolyan fontos itt is stratégiát kialakítani, mint a gazdasági ,vagy hadiipari kérdésekben, nemzeti szinten!
.
„Ebből az esetből azt is láthatjuk, hogy politikai törésvonalak és érzelmek mentén az emberek mindenképpen ítéletet akarnak alkotni. Ez maga az áldozathibáztatás. Az áldozathibáztatás pedig erőteljesen szakmai kérdés, ez nem bal- és jobboldali szimpátia kérdése” (Fotó: hirado.hu Horváth Péter Gyula)
– Ha már gyerekek is vannak a családban, hogyan lehet minimalizálni a traumákat, hogy ne sérüljön a családba, szeretetbe vetett hitük?
–Nemegyszer a gyerek végig is nézi a bántalmazó szituációkat, miközben mind a két szülőjét szereti, de abban a helyzetben az egyik mellé kell állni. Önmagában már ez rendkívül megterhelő egy éretlen idegrendszernek.
A fiatalban megjelenhet a félelem is, amikor a bántalmazó az agressziót kiterjeszti a család más tagjaira is, esetleg rá magára.
Kiskorúaknál ilyenkor nagyon fontos a mentálhigiénés támogatás, pszichológusi segítség. Felnőttek esetén ugyanezt javaslom.
– Akkor van áldozat, ha van bántalmazó. Hogyan lehet elérni, hogy ne is alakuljon ki a bántalmazó személyiség?
– Freudot kell idéznem, aki a korai éveket, biológiai tényeket, kötődés kialakulásának fontosságát hangsúlyozta és a normatív konfliktusokkal való megküzdést. Sok más szerző mellett. A korai évektől érzelmi intelligenciát, empátiát, érzelmekkel való munkát kell mutatnunk és tanítanunk. Nyilván a szülői nevelés nagyban befolyásolja, ki milyen emberré válik. Ugyanakkor nemcsak az első évek meghatározóak, hanem egy hosszú érési folyamatot látunk, tehát korrekcióra is van lehetőség. Ebben haladtunk sokat a mai modern pszichológiáig.
A legfontosabb a belátási hajlandóság az agresszor részéről, akkor lehet sikeres a terápia. Ilyen, ha valaki belátja, hogy az agresszivitást az alkohol váltja ki, ezért leteszi a poharat, felismeri magában a frusztráltság okát. Ez persze csak egy gyakori példa. Bizonyos esetekben az elkerülő technika megtanítása az áldozat részére az egyetlen út, hogy életben maradjon. Ezt se vessük el.
A bántalmazók egy része szorongó alkat, hangulatváltozásaik, de ugyanakkor érzelmeik is vannak. Ez jobb terápiás hatékonyságot feltételez. Sajnos vannak azonban, akik érzelemmentesek, náluk még nehezebb dolgunk van.
Egyetlen áldozat sem marad magára a segítségkérésével, minden nap sok emberéletért küzdünk a témában és ez néha szélmalomharcnak tűnik, minden élet fontos, számít! A bántalmazásról tett nyilatkozataim nyomán csak ezen a héten 9 személyt irányítottam segítségkérésbe hasonló ügyekkel. A lelki fájdalom beszűkült állapotot hoz, de van kiút!