Brüsszel miatt vannak nehéz helyzetben az európai gazdák

Keményen bírálta az Európai Bizottságot az Európai Parlament mezőgazdasági bizottsága. A képviselők szerint a brüsszeli testület sorozatos hibás lépései vezettek oda, hogy a gazdák helyzete tarthatatlanná vált Európában. Az Európai Parlament meghallgatta az ügyben a kereskedelemért felelős bizottsági alelnököt is.

A képviselők szinte csak és kizárólag kritikákat fogalmaztak meg pártállástól függetlenül. A legtöbb bírálat a szabadkereskedelmi megállapodásokat és az Ukrajnának nyújtott vámmentességet érte – számolt be a közmédiát Brüsszelből tudósító Baracka Eszter.

A tudósító kiemelte, hogy a Néppárt szerint

az ukrán agrártermékek előtti piacnyitás rossz az uniónak, mert árt a gazdáknak, de rossz Ukrajnának is,

mert így az ukrán termékek nem jutnak el korábbi piacaikra, melyeket Oroszország lényegében már el is foglalt. Ezzel egyetértettek a szocialisták is, akik a mézet emelték ki, itt 27 százalékkal nőtt az ukrán import aránya és ez a trend folytatódik, amit aggasztónak neveztek.

Volt, aki azt mondta,

legalább akkora felelősséggel tartozik a bizottság az európai emberek iránt, mint Ukrajna iránt,

ezért az ukrán vámmentességet meg kellene szüntetni.

Egy másik javaslat szerint a szolidaritási folyósok megtarthatók, de az importvállalatok helyezzenek letétbe egy bizonyos összeget, amit csak akkor kapjanak vissza, ha igazolják, hogy az árut ki is vitték az EU-ból. Egy képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy

az EU a piac megnyitásával nemzetközi nagyvállalatokat és ukrán oligarchákat is segít,

olyanokat is, akik otthon nem fizetnek adót. Voltak olyanok is, akik azt mondták, ha a problémát nem tudják megoldani,

meg kell fontolni Ukrajna uniós csatlakozását.

Heves indulatokat váltottak ki a szabadkereskedelmi megállapodások is, amelyek a képviselők szerint súlyos versenyhátrányba hozzák a gazdákat, ellenőrizetlen minőségű termékeket engednek be az EU-ba és megkérdőjelezték a dolog fenntarthatóságát is.

„Behoznak szóját az EU-ba, amivel etetik a sertéseket a húst pedig kiviszik például Ausztráliába. Ebben hol a fenntarthatóság?” – kérdezte egy zöld német képviselő.

Egy ír pedig azt vetette fel, hogy

a marhahús 27 százaléka Brazíliából származik az EU-ban, az ír marhatenyésztőknek pedig azért adnak támogatást, hogy csökkentség az állományukat.

A kereskedelemért felelős alelnök elismerte, hogy a gazdák nehéz helyzetben vannak és többet kell tenni értük.

Szerinte megoldást jelent majd a stratégiai párbeszéd, és az is, hogy az ukrán agrártermékek esetében védzáradékokat javasolnak, ugyanakkor kiállt a szabadkereskedelem mellett, mely szerinte a legnagyobb agrárexportőrré teszi az EU-t és a kereskedelmi többlet évről-évre nő, de ezzel nem sikerült meggyőznie a képviselők többségét.

Az egyre szigorúbb éghajlatvédelmi előírások miatt mára veszélybe kerültek az európai állattartó gazdaságok, a családi vállalkozások megszűnése pedig a vidék és a falvak elnéptelenedésével fenyeget. Ez a tendencia Németországban is jól látható, ahol a sertéstenyésztők egy része már feladata a küzdelmet, a megmaradt családi gazdaságok pedig akár évről évre újabb szabályokkal szembesülnek. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a szabályalkotók nem agrárszakmai megoldásokat alkalmaznak, hanem elnagyolt adatokra hivatkoznak például akkor, amikor az állatállomány csökkentésével kívánják elérni a nitrogén-kibocsátás csökkentését. Wilhelm Windisch-sel, a Müncheni Műszaki Egyetem nyugalmazott professzorával beszélgett korábban a közmédia brüsszeli központja.

Az elmúlt húsz évben elveszítettük a családi gazdaságok 40 százalékát Közép-Európában, ez a drámai esemény pedig a vidék egészére hatással van – fogalmazott Wilhelm Windisch professzor a hirado.hu-nak adott interjúban. Mint mondta, az uniós direktívák alapvetően az állatok jólétére fókuszálnak, amelyek mögül viszont hiányzik az agrárgazdasági tudás.

Folyamatosan változó szabályok

A folyamatosan szigorodó állattartási szabályok miatt a sertésgazdaságok már feladták – mutatott rá a professzor, aki az uniós elvárások mechanizmusairól is beszélt. Windisch elmondta, hogy a többgenerációs gazdaságok esetében a jelenlegi szabályozás alól mindaddig mentesülnek a gazdálkodók, ameddig nem kell felújítani vagy fejleszteni semmit a farmon. Sok esetben az okozza a gazdálkodók passzivitását, hogy a törvényhozók akár egy-két évenként is változtatják a szabályozásokat, így a gazda inkább nem kezd bele például új istálló építésébe. Amikor viszont a családi gazdaságból nyugdíjba megy a szülő és átadja a stafétát a gyerekének, meglehet, hogy neki egy harmincéves infrastruktúrával kell majd boldogulnia.

Ha pedig a fiatal gazdálkodó modernizálni szeretné a gazdaságát, hitelt fog felvenni.

„A pénzintézetnek kötelessége megvizsgálni, hogy a farm megfelel-e a környezetvédelmi előírásoknak, és az állattartás körülményei megfelelnek-e az állatok jólétére vonatkozó előírásoknak. Amennyiben nem megfelelőek a körülmények, a gazdálkodó nem kaphat hitelt”

– mondta a professzor.

Windisch azt is kiemelte azonban, hogy a németországi előírások azonban még ennél is szigorúbbak. „Például öt éven belül tilos lesz kikötve tartani a szarvasmarhákat az istállóban” – mondta.

Az EU-s környezetvédelmi direktívák egyre szigorúbbak a nitrogénkibocsátás vonatkozásában. „De ennél is szigorúbb intézkedéseket vezetett be a szakminisztérium például Hollandiában, akik nyomás alá helyezték a gazdákat” – fogalmazott.

Megjegyezte azonban, hogy amennyiben a tagállamok nem tartanák be az uniós előírásokat, visszafizetésre köteleznék őket. Windisch azt is hangsúlyozta, hogy az állattartás valóban nagy mennyiségű gázkibocsátással jár, amennyiben nem a megfelelő eljárást alkalmaznak.

„Az állatok megfelelő táplálásával viszont minimálisra csökkenthető a nitrogénkibocsátás” – mondta. A professzor szerint a szabályalkotók nem ismerték fel ennek a fontosságát, pedig összehasonlítva a környezetvédelmi előírások által megkövetelt fejlesztésekkel, a haszonállatok táplálásának modernizálása jóval kisebb költségeket vonna maga után.

Indokolt a kibocsátáscsökkentés

A beszélgetés során a professzor többször is kiemelte, hogy noha teljesen mértékben egyetért a károsanyag-kibocsátás csökkentésével, az uniós előírások nem méréseken alapulnak.

Windisch elmondta, hogy az európai normák átlagos mennyiségeket határoznak meg. „Minden haszonállatnak van egy átlagos kibocsátási értéke, amit hozzárendelnek. De senki sem nézi meg, hogy ez valóban így van-e” – fogalmazott.

Hasonló példaként említette az istállók szellőztetésének telepítését is, amivel kapcsolatban a szabályalkotókat csupán az érdekli, hogy a gazdálkodók telepítsék a berendezéseket, azok hatékonyságát azonban már nem mérik.

A multikat nem érinti

A kisgazdaságok működését nehezítő szabályozásokat a multinacionális vagy ipari szintű szereplők kevésbé érzik meg. „Spanyolország például a legnagyobb sertéstenyésztő Európában, amit konzorciumban végeznek. Tehát ők építik fel az infrastruktúrát a gazdálkodók számára, ők a tulajdonosok, a gazdálkodók pedig alkalmazottakká válnak. Ezek a gazdaságok többé nem lesznek önállóak” – fejtette ki a professzor.

A kisebb gazdaságok és a köréjük szerveződő vidék számára viszont hatalmas terhet jelent az alkalmazkodás, ami a vidék kihalásával is fenyeget.

„Ha egy családi gazdaság leáll a haszonállatok tartásával, akkor véglegesen leáll, ahonnan az adott kistelepülés számára sem lesz visszaút” – fogalmazott Windisch.

A családi gazdaságok esetében a gazdálkodó a vállalkozás legjobb dolgozói is. „Heti 60-80 órát dolgoznak, és ha egyszer abbahagyják, soha többé nem vágnak bele, mert nem akarnak ismét rabszolgává válni.” Windisch kiemelte, hogy ez a tendencia már az 50-es, 60-as évek óta megfigyelhető.

Franciaország a pozitív példa

Az európai mezőgazdaság összetételét illetően Windisch elmondta: Svédországban, Finnországban és a skandináv térségben a családi gazdaságok vannak többségben. Emellett Franciaországban is jelentős az arányuk, ugyanakkor náluk teljesen más a mezőgazdaság megítélése. „A francia gazdálkodók nagyon jól szervezettek. Ezenfelül az állattartásnak nagyon jó imidzse van a társadalomban is.” A kiváló francia konyha összekapcsolódik a saját agrártermékeikkel. „Rendkívül büszkék a francia tejre, sajtra és húsra, és minden ételre, amit ezekből készítenek” – tette hozzá.

A francia gazdálkodók relatív alacsony előállított mennyiségű termék mellett magas minőséget képviselnek, amiért magasabb árat kérnek el, a társadalmi elfogadottság miatt pedig jól működik a rendszer. „A politika is jobban védi őket, mint akár Németországban vagy Magyarországon” – fogalmazott.

Mit tehetnek a gazdálkodók?

„A haszonállatok táplálásának hatékonysága továbbra is alacsony. A »piszkos gazdálkodóknál« ez az érték rosszabb, ezért produkálnak nagy kibocsátást annak ellenére, hogy rengeteget fejlődött ez a terület” – mutatott rá Windisch. Mint mondta, ha a szabályozók azt akarják, hogy csökkenjen az állattartással járó nitrogénkibocsátás vagy éppen a metánkibocsátás, akkor a gazdálkodóknak az állatok megfelelő táplálására kell fókuszálniuk. „Ötvenszázalékos kibocsátási különbség van a tisztán és a piszkosan gazdálkodó gazdaságok között ugyanarra a szarvasmarha-mennyiségre vetítve” – hangsúlyozta.

„Ausztriából kaptunk visszajelzést, hogy az állatok táplálásának megfelelő menedzselése és a megfelelő táplálásuk 20 százalékkal növelte a termelést” – emelte ki. Ebből adódóan úgy csökkenthető a nitrogénkibocsátás, hogy nem szükséges hozzá az állatállomány csökkentése.

Windisch meggyőződése, hogy a kormányzatoknak támogatniuk kell a gazdálkodók továbbképzését, hogy hozzáférjenek a legújabb eljárásokhoz, és alkalmazni tudják az információtechnológiai újításokat is.

Ahhoz azonban, hogy a pozitív eredmények eljussanak a törvényhozókig, a mezőgazdaság érdekvédelmére van szükség. Windisch szerint azonban az agrárszektor érdekvédelmi szervezeteinek egyik nagy hibája, hogy az elmúlt három évtizedben nem kerestek saját innovatív megoldásokat, hanem elfogadták a szabályalkotók újabb döntéseit, és csupán az elmúlt két évben váltak nyitottabbá.

A professzor hangsúlyozta, hogy az állattartó ipar megerősödése helyett a kisebb gazdaságokat kell segíteni. Ezek megszűnésével ugyanis a családi gazdaságokra épülő vidék is meghal.

„Németországban a sertéstermelés szinte teljesen megszűnt, az egykori Kelet-Németországban pedig az állattenyésztés nagyrészt elveszett”

– emlékeztetett.

A professzor rámutatott, hogy az ellehetetlenült falvakban már csak az idős korosztály maradt, mely azzal szembesül, hogy nem tudja, miből tartsa el magát és a családot. Ezek a társadalmi körülmények pedig táptalajt biztosítanak a szélsőséges politikai ideológiák terjedésének.