Továbbra is tüntetnek a német gazdák

Továbbra is az utcán vannak a német gazdák és arra várnak, hogy végre valaki érdemben tárgyaljon velük, hétfőn minden eddiginél nagyobb demonstrációt terveznek Berlinbe. Úgy tűnik azonban, hogy az Olaf Scholz vezette kormány még mindig nem érzékeli mekkora a baj, a kancellár kioktatja a tiltakozókat demokráciából, és önmérsékletre int. A közvéleménykutatások szerint a német társadalom nagy része, 70-80 százaléka támogatja a gazdákat. De hogyan látják ők maguk a jövőjüket, a lehetőségeiket? Anthony Robert Lee, a Landwirtschaft ferbindet Deutschland szövetség szóvivője a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában adott interjút.

• Cem Özdemir mezőgazdasági miniszter széttárja a karját, és arról beszél, hogy ő nem tehet semmiről. Egy baden-württembergi nagygyűlésen azzal nyugtatgatta a résztvevőket, hogy a maga részéről nem ért egyet a megszorításokkal, és a kormány tagjaként azok ellen kampányolt. Amikor pedig a gazdák kifütyülik, az szerinte török származásának, nem pedig a hozzá nem értésének szól.
• A német kormány félmilliárd eurót akar kivonni az agráriumból, miközben Ukrajna támogatását a duplájára emeli.
• Hétfőn minden eddiginél nagyobb demonstrációt terveznek Berlinbe, az ország valamennyi tartományából a fővárosba mennek a gazdák, ezrek vagy akár tízezrek is traktorokkal és autóbuszokkal. Mindenképpen számítani kell arra, hogy a közutakat eltorlaszolják – számolt be a várható eseményről Noll Katalin, a közmédia berlini tudósítója.
• A héten egyébként a német vasutasok is sztrájkoltak, a gazdák demonstrációjához pedig fuvarozók és vendéglátósok is csatlakoztak.

– Lee úr, amikor szombaton felhívtam, nagyon lelkesnek tűnt, azt mondta, hogy éppen fel kell mennie a színpadra, de itt most tényleg történik valami. Még most is ilyen bizakodó?

– Abszolút, igen. Azért is, mert az összes gazdaszövetség csatlakozott hozzánk, és mások is Németországból. Azt hiszem, ez az első alkalom, hogy ilyen egységesen kiállunk. Más szakmák, fuvarozók, kereskedők, egyszerű polgárok és nyugdíjasok is mellénk álltak.  Tegnap, amikor hívott, egy kisvárosban voltam Höxterben, Észak-Rajna-Vesztfáliában, és 5000 ember volt ott. Ez tényleg szenzációs. Mi nem akarunk felfordulást, annyira megdöbbentő, amit itt a német médiában mondanak rólunk, a vádak, hogy a jobboldali populisták, szélsőjobboldali csoportok meg hasonlók vonulnak az utcára. Mi teljesen apolitikusak vagyunk, egyszerűen csak elegünk van, nem bírunk többet tenni, és más szakmák képviselői is ugyanígy éreznek, legyen szó útdíjemelésről, szén-dioxid-adóról, ami teljesen abszurd, vagy teljesíthetetlen bürokratikus követelményekről. Nem látunk perspektívát, és ez összeforraszt bennünket. Világos, józan politikára van szükségünk, és ha azt elérjük elégedettek leszünk.

– Ugye arról hallhattunk, hogy a mezőgazdasági termelők a mezőgazdasági gázolaj árának emelkedése, azaz a mezőgazdasági gázolaj-támogatás és a gépjárműadó alóli mentesség eltörlése miatt vonultak az utcára. De ezek szerint ez csak az utolsó csepp volt a pohárban. Hogyan változott a gazdák helyzete az elmúlt években?

– Valóban, ez csak az utolsó csepp a pohárban, és az túlcsordult. Teljesen abszurd, hogy a kormányunk azt állítja, hogy nem emel adókat, hiszen közben egyszerűen kitalálnak egy új adót. Ez a mezőgazdasági dízelre vonatkozó kedvezmény nem most jött ajándékként, hanem 1930 óta létezik Németországban, mert azt gondolták, hogy mi úgysem használjuk az aszfaltutakat. Nekünk más országokkal is versenyeznünk kell, ahol sokkal kedvezőbb a gazdák helyzete. 10-15 éve egyre több és több szabályozás nehezíti az életünket, teljesen megkötik a kezünket, és nem tudunk tovább működni ebben a nehéz piaci környezetben. Ezért állunk ki most ilyen vehemensen, de semmiképpen sem erőszakosan, épp ellenkezőleg, ezt teljes mértékben visszutasítjuk. Élünk a demokratikus jogunkkal, hogy az utcára vonuljunk, hogy tüntetni tudjunk. Az egyesületünk 2019-ben alakult, és a mottónk mindig is az volt, hogy üljünk tárgyalóasztalhoz. Ki-be jártunk a parlamentbe, helyi, szövetségi és európai szinten, kerestük a párbeszédet, ennek ellenére egyre rosszabb lett a helyzetünk, és mostanra már elég, elegünk van.

– Itt van előttem néhány adat. A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint a mezőgazdaságban a munkahelyek száma 1990 óta, vagyis egyetlen generáció alatt több mint 60 százalékkal csökkent, és a gazdaságok több mint fele szűnt meg. Ez azért megdöbbentő.

– Abszolút. Az európai lakosság 70 százaléka még mindig vidéken él.  Nem véletlenül van az a mondás, hogy ha meghal a gazda, meghal a falu. Vidéken nőttem fel, sokáig a városban dolgoztam, de amikor kicsi voltam, volt 5 kocsma, 2 benzinkút, pékség, most meg nincs semmi, még egy bankautomata sincs, és a városi buborékból jött emberek próbálják megmondani nekünk, hogy hogyan éljünk, mit együnk, hogyan neveljük a gyerekeinket. Németországban még mindig a mezőgazdaság adja a legtöbb munkahelyet, az autóipart is megelőzve, és nagyon komoly a hozzáadott értéke. Ez az állam számára is előnyös. Az, hogy nem ismerik fel ezt a potenciált, komoly problémát jelez. Ha nem törődnek az élelmiszerellátással, az ellátás biztonságával, ha azt mondják, hogy majd mindent külföldről szerzünk be, akkor valami nagyon nem stimmel. Minden intézkedést, amit el kell szenvednünk, mindig klímavédelemmel, a fajvédelemmel, a szociális normákkal, a környezetvédelmi normákkal, az állatjóléti előírásokkal indokolnak. Még ha zöld szemszögből is nézzük a dolgot, ahogyan azt mindig megpróbálják eladni nekünk, akkor sincs logikus magyarázat. Sehol máshol nem használnak fel egy liter gázolajat olyan hatékonyan, olyan nagy haszonnal, mint a mezőgazdaságban.

– A statisztika szerint a német gazdák átlagosan 48,25 órát dolgoznak, de átlagosan alig 5 százalékkal keresnek többet a törvényes minimálbérnél, és tudjuk, hogy valójában ennyi pénzhez munka nélkül, „Bürgergeld formájában”, állampolgári jövedelemként hozzá lehet jutni. Miért nem éri meg gazdálkodni, hiszen az élelmiszer egyre drágul?

– Nagyon jól rávilágít, hogy mi nem azért vonulunk az utcára, hogy többet keressünk, egyelőre csak a status quo-t akarjuk megtartani, ami bizarr, ha őszinték akarunk lenni, mert mindenki más, aki tüntet, nagyobb egyensúlyt akar a munka és a magánélet között, 32 órás hetet, 10 százalékkal több fizetést és így tovább. Mindez természetesen biztos indokolt, de őrültség, ha nem értékeljük azokat az embereket, akik sokat, keményen dolgoznak ilyen kevés pénzért. Az élelmiszer valóban egyre drágább és drágább lesz. Persze ha kevesebb van, akkor többe kerül, de ebben más is közrejátszik. Beszéltem arról, hogy súlyos szabályozásoknak, követelményeknek kell megfelelnünk, ilyenek például a műtrágyára vonatkozó előírások. Az elmúlt években három műtrágyaszabályozást fogadtunk el, ami azt jelenti, hogy a növényeket sok területen a szükséges szint alatt szabad csak trágyáznunk. Ez őrültség. Ha csak a növény szükségletei szerint 80%-át trágyázhatják, akkor természetesen nekünk is gondjaink lesznek. Idén volt az első alkalom, hogy például a búzában nem volt elég fehérje. Ez a minőséghez kell, hogy sütni tudjanak belőle. Most először kellett külföldi áruval ellátnunk a németországi malmokat. Ez az ideológiai alapú politizálás tönkretesz bennünket, itt nem a józanész diktál.

– A kérdés az, hogy valójában mi a politikai akarat? Cem Özdemir személyében zöld élelmiszer- és mezőgazdasági miniszterük van, nem lehet, hogy valójában az a szándék, hogy külföldről hozzanak inkább be élelmiszert?

– Úgy fél éve egy konferencián megkérdeztem ezt a színpadon a mezőgazdasági minisztertől a Dél-Amerikával kötött Mercosur-megállapodással kapcsolatban. Ellenzékként a Zöldek mindig is ellene voltak ennek, de most nem tudnak várni.  Özdemir egyszer azt mondta a ZDF-ben, hogy 30 000 000 ember éhezik Brazíliában. Mi lesz, ha aszály vagy felkelés lesz az országban, ha nem kapunk onnan több élelmiszert? Mire jó ez a függés? Özdemir akkor azt mondta, hogy jobb, ha most gyorsan ratifikáljuk a megállapodást, különben Kína fogja megtenni. Ez számomra elfogadhatatlan. Meg akarjuk védeni az esőerdőt, de mitől fenntarthatóbb, ha messziről hozunk olyan élelmiszereket, amelyeket itt Németországban regionálisan is meg tudnánk termelni?

Tönkre akarják tenni az állattenyésztést. Tavaly, tavalyelőtt több mint 2000 sertésfarmot zártak be, és Spanyolország egy száraz régiójában nyitották meg azokat. Ne haragudjon, de szerintem ez óriási hülyeség, és se nem zöld, se nem fenntartható, és nem is értékteremtő. Elgondolkodtató, hogy talán valamilyen más szándék áll ezeknek a politikai intézkedéseknek a hátterében. Nem úgy tűnik, hogy a kisgazdaságokat akarják erősíteni, ahogy azt mindig mondják, hiszen azok haldokolnak. Attól tartok itt is az ideológia irányít, és Németországban a mezőgazdaság szándékos leépítése a cél. Ezt szenvedjük el a vidéki területeken.

– Önök is megtapasztalták, hogy mit jelent, amikor például Ukrajnából ellenőrizetlenül érkezik a gabona Európába. Tudják a német gazdák, hogy mit jelentene számukra, ha Ukrajna csatlakozna az Európai Unióhoz?

– Nem hiszem, hogy tisztában vannak ezzel. Nálunk a különböző médiumokban nem hallani erről a kérdésről. Hihetetlen mennyiségű ukrán búza érkezett Németországba. Alapvetően nem is érdekelne, elfogadom a nyitott piacokat, de a probléma az – és ezt a dán kormány hivatalosan is megerősítette –, hogy az ukrán búza olyan növényvédő szerekkel szennyezett, amelyeket itthon már évek óta jogosan betiltottak. A Greenpeace azt is megerősítette, hogy minden ötödik Brazíliából származó gyümölcs olyan növényvédő szerekkel szennyezett, amelyeket itthon már 20-30 éve jogosan betiltottak. Elfogadhatatlan, hogy itt, Németországban a világ legszigorúbb szabványainak kell megfelelnünk, és máshonnan ömlenek be hozzánk az ellenőrizetlen áruk. Ez egyszerűen öngyilkosság a hazai mezőgazdaság számára. Ezt nem tudjuk és nem is fogjuk elfogadni. És ha a közvélemény tisztában lenne az igazsággal, bizonyára egészen másképp gondolkodna az egész kérdésről.

– Azt mondja, hogy nem fogadják el, de elég erősek tudnak lenni? Azt hirdetik, hogy január 15-én az évszázad tiltakozása várható.

– Az elmúlt napokban olyasmit tapasztaltunk itt Németországban, ami figyelemre méltó. Én még soha nem láttam ilyet, mint amit most itt az utcán látok, pedig már 48 éves vagyok. Münchenben is megerősítette a rendőrség, hogy öt és fél ezer ember tüntetett, a kollégáim szerint több mint 7000 ezren voltak. Más városokban és Berlinben is rengetegen voltak, és itt most a házam előtt is. Olyan emberek, akik soha semmilyen módon nem voltak politikailag aktívak, nem voltak tüntetésen, és most mind eljöttek, háziasszonyok, férfiak, nyugdíjasok, mindenki. Hoztak nekünk zsemlét, kávét, és hiszem, hogy ha ezt a lendületet fenntartjuk, ha így összetartunk, akkor meglesz az erőnk, amire szükségünk van ahhoz, hogy változást hozzunk ebben az országban.  Egyszer olvastam, hogy a lakosság 3 százaléka elég ahhoz, hogy bármelyik kormányt rávegye az újragondolásra. Ezen vagyunk. A közlekedési lámpa koalíciónak lehetősége van visszatérni a józan ész útjára, ha valaha is jártak ott,  vagy szembe kell nézniük az emberek akaratával. Ki kell tartanunk. Várom 15-ét, amikor tömegesen utazunk Berlinbe. Azt is tudom, hogy a középosztály is be fog kapcsolódni, de valószínűleg ez sem lesz elég, úgyhogy utána is tovább kell mennünk.

– Az elmúlt néhány nap azt mindenképpen megmutatta, hogy a gazdák a legjobbak mozgósításban. Erre egyetlen másik csoport sem volt eddig képes.

– Igen, nagyon erős a hálózatunk, jól szervezettek, jól strukturáltak vagyunk, és erőt tudunk mutatni már csak a gépeink, teherautók jelenléte miatt is. Nem tudom, észrevette-e, hogy a belvízi hajósok is lezárták a belső csatornát, kikötőket is lezártak. Szóval lenyűgöző a kép, és mi mindannyian egy hajóban evezünk. Nézze, a lakosság több mint 80 százaléka elégedetlen a jelenlegi kormánnyal, és a vezetés, még mindig nem teszi fel magának a kérdést, hogy vajon nem kellene-e változtatni a politikájukon. Nincs senki, aki azt mondaná, hogy oké, talán amit csináltunk, az nem teljesen helyes,  folytatják úgy, ahogy eddig cselekedtek.

– Miért nem változtatnak, kinek az érdekei szerint cselekednek?

– Hát biztosan nem a lakosság érdekei szerint. Ha megnézzük, hogy kik ülnek a minisztériumokban, ki mondja meg Habeck úrnak vagy Baerbock asszonynak, hogy mit kell csinálniuk, akkor látjuk, hogy ezek az emberek mind különböző NGO-khoz kötődnek, és ha jobban megnézzük az összefüggéseket, vagy követjük a „Follow the Money”című amerikai film mottóját, akkor pontosan látni fogjuk, hogy kinek válik a hasznára ez a fajta politika.