tóth gabi
Valahogy mindig megtalálták egymást.
A közelmúltra visszatekintve korántsem példa nélküli mindaz, amit a hídpénzbotrányban tapasztalhat most a közvélemény. A botrány lényeges pontjai kiválóan azonosíthatók:
1. Időhúzás a közpénzből finanszírozott beruházás körül.
2. Megugró ár, már-már irreálisnak tűnő, de mindenképpen magyarázatra szoruló drágulás.
3. A politikai felelősség maszatolása, másra mutogatás.
4. Balliberális döntéshozók és környékükön eredményesen mozgó kivitelező.
Éppen ezt látjuk a Lánchíd felújítása körüli, egyre dagadó botrányban: Karácsony Gergelyék baloldali városvezetésének fellépése nyomán új közbeszerzés indult, ötmilliárddal megdrágult a munka, ráadásul az eljárás, az építkezés idejére a korrupció gyanúját ébresztő pénzmozgások estek. A politikai felelősséget eközben senki nem vállalja, az érintettek szerint nincs is ügy, vizsgálóbizottságról így a Városházán mintha hallani sem igen akarnának.
Előzményként a kőröshegyi völgyhíd esete idézhető fel, melyet Kövér László jelenlegi házelnök a 2000-es években a „kleptokrácia monumentális emlékművének” nevezett: a beruházás egy kilométerre vetítve a szocialista kormányzatok legdrágább autópálya-beruházásai közé tartozott. A projekt, csakúgy, mint a Lánchíd-felújítás, sokat drágult a kezdeti árához képest. Végül az M7-es 14 kilométeres szakaszát 76 milliárd forintból építette fel a Hídépítő, amely a korszak másik kiemelkedően sok közbeszerzéshez jutó cégével, a Strabaggal nyerte el konzorciumban a völgyhíd munkálatait.
A kőröshegyi völgyhíd megépítésére kiírt közbeszerzést 2002-ben nyerte el a már említett két cég, amelyekkel az akkor frissen hivatalba lépett Medgyessy-kormány szerződött le.
Az, hogy végül az M7-es autópálya nyomvonalán és annak részeként egy ilyen impozáns, de rendkívül drága építményt húztak fel, több évtizednyi előkészítés eredménye volt. A tervezés során három komolyabb nyomvonalon gondolkodtak el a mérnökök, de összesen 40-nél is több változatról készültek tervek. Ezek közül a völgyhíd megépítése volt a legdrágább változat.
Az a mai napig nem tisztázott, hogy az akkori kormánypárti politikusok közül ki és miért választotta ezt a műszaki megoldást, de vélhetően a történtekben jelentős szerepet játszott Csillag István akkori SZDSZ-es gazdasági miniszter. Csillag és az SZDSZ körüli botrányos, korrupciógyanús ügyek vezettek ahhoz, hogy Medgyessy Péter miniszterelnököt a szocialisták végül eltávolítsák a kormány éléről. Erre azután került sor, hogy Medgyessy a kormánnyal és koalíciós partnerével, az SZDSZ-szel sem egyeztetett Csillag menesztésének szándékáról, ám azt mégis meglépte.
További árulkodó jel, hogy a kormányzat és az állami szervek a közpénzpazarló beruházás elindításának felelősségét az 1800 fős település, Kőröshegy önkormányzatára fogták, mondván, a testület más építési módot nem fogadott el.
A völgyhidat is tartalmazó 14,2 kilométer hosszú autópálya-szakasz 76 milliárd forintba került, a völgyhíd ára ezen belül elérte az 51,175 milliárd forintot. Ez Magyarország leghosszabb hídja, összesen 1872 méteren nyúlik át a völgy felett.
Az építkezés öt évig tartott, 2007 augusztusában adták át a fogalomnak, ám az eredeti tervek szerint 2006 novemberére kellett volna elkészülnie. A pénzbeli drágulás mértéke az határidő-mulasztásnál is jelentősebb volt.
A Magyar Hírlap 2002. április 26-i híre szerint a Hídépítő Rt. három ajánlatot adott be a völgyhídra a Nemzeti Autópálya Rt.-hez. Ezek 32,75 milliárd, 33,75 milliárd és 38 milliárd forint értékűek voltak. Az egykori sajtóhírek alapján a projekt drágulása viszonylag gyorsan zajlott le: 2004-ben már több lap arról számolt be, hogy 14 kilométeres – völgyhidat is tartalmazó útszakasz – 74,1 milliárdért épülhet meg, amely már nincs messze a végösszegtől, vagy a már említett 76 milliárd forinttól.
A völgyhíd és a kapcsolódó autópálya-szakasz ára mindvégig a sajtó célkeresztjében tartotta a beruházást, az atombombát azonban az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2008-as jelentése „dobta” a projektre. Az Index.hu korabeli cikke szerint a „völgyhíd megépítésére vonatkozó döntés műszaki, gazdaságossági, természetvédelmi és településrendezési megalapozottsága nem igazolt”.
Az ÁSZ egy korábbi észrevételre is hivatkozott, amely szerint „a magyarországi nyomvonalas létesítmény-engedélyezések jogszabályi háttere nem a hatékony közpénzfelhasználás, költségoptimalizálás követelményeit tartotta elsődlegesnek, ezért a Zamárdi–Balatonszárszó közötti szakasz végleges nyomvonalának kiválasztásánál az önkormányzati érdekek érvényesültek”.
Ez utóbbi megállapítás azonban inkább a felelősséghárítás kategóriájába tartozik. A HVG-nek 2000-es években nyilatkozó Pavlek Ferenc, aki 1990 és 2002 között volt polgármester Kőröshegyen, elmondta, hogy a falu képviselő-testülete nem vetette el az alternatív megoldásokat, például, hogy az M7-es nyomvonala egy szakaszon a terepszint alatt fusson, egyvalamihez ragaszkodtak csupán: a falutól délre haladjon a pálya nyomvonala, messze kerülje el a községet és épüljön meg egy kisebb bekötőút.
És itt érdemes felidézni a Lánchíd mostani felújításának ügyét. A renoválás 2019-ben kezdődött volna el: az akkori szakvélemények szerint a híd olyan rossz állapotban volt, hogy az építkezés megkezdése halaszthatatlannak tűnt. A Tarlós István vezette fővárosi önkormányzat ezért időben kiírta a tendereket, amelyre érvényes ajánlatok érkeztek, ezek közül is a legjobb ajánlat az Apáthy Endre-féle A-Hídé volt. A szerződéskötés azonban váratott magára, mivel önkormányzati választások jöttek.
Tarlós végül nem tudott újrázni, Karácsony Gergely pedig úgy vélte, hogy az előző városvezetés által kapott ajánlatok túl drágák. Az új fővárosi vezetés először 2020 elején hirdetett győztest egy megismételt tenderen, ám az árakat ismét túl drágának találták, ezért újabb közbeszerzést írtak ki.
Tarlós István elképzelése szerint a Lánchíddal együtt felújíttatták volna a Széchényi villamosalagutat és a Váralagutat is, ám Karácsonyék ezen projektek mellőzéséről döntöttek, és végül csak a Lánchíd felújítását vállalták. Míg az átkelő renoválása Tarlós alatt 21,8 milliárdba került volna, addig Karácsonyék végül 26,7 milliárd forintot fizettek ki, és a munkák csak másfél éves csúszással kezdődhettek el. A Magyar Nemzet forrásai szerint a kis híján ötmilliárd forintos drágulást csak részben magyarázhatják a koronavírus-járvány jelentette nehézségek, mint például a beszállítói láncolat felborulása, vagy az infláció. A végső nyertes Apáthy cége lett, az A-Híd Zrt. ráadásul a korábbi ajánlatokban lefektetett előleg hatvanszorosát kapta meg az új projekt során, a kötbér pedig feleződött.
A felújított hidat végül 2023 augusztusától vehették igénybe a gyalogosok is. Az előzetes megállapodások ellenére azonban az autósok most sem hajthatnak rá.
A Lánchíd-projekt megdrágulására egészen addig semmiféle magyarázat nem kínálkozott, ameddig ki nem pattant Vig Mór, a számlagyáras ügyvéd botránya. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) 2023 őszén 33 helyszínen tartott házkutatást az ügyben, miután egy kiterjedt számlagyárra bukkantak. A Lánchíd-kivitelező Apáthy-érdekeltség úgy került a képbe, hogy az ügy kapcsán az A-Híd Zrt.-től is bekért iratokat a hatóság, majd nemsokára kiderült, hogy Vig Mórnak 1,4 milliárd forintnyi pénzt utalhatott a cég, amelyből a gyanú szerint valakik 900 milliót felvettek készpénzben. Az utalások egybeesnek a Lánchíd-projekt kivitelezésének időpontjával. Az A-Híd jelenleg tagadja, hogy Vig Mórnak bármilyen köze lenne a beruházáshoz, ugyanakkor az a mai napig nem világos, hogy milyen szolgáltatást nyújtott Vig az A-Hídnak ennyi pénzért.
Csak az összehasonlítás végett: az Apáthy-féle A-Híd Zrt. 2021. évi adózott eredménye 1,5 milliárd forint volt. Vagyis a Vig Mórnak küldött pénzösszeg akkora, mintha a vállalat az egy év alatt megtermelt összes profitját átutalta volna a megannyi kétes ügybe keveredő ügyvédnek.