Miért is akarják betiltani az AFD-t?

A titokzatos hátterű tüntetések résztvevői lenácizzák a második legnagyobb támogatottságot élvező, az egykori Kelet-Németországban pedig a legnépszerűbb jobboldali pártot egy múlt novemberi találkozó ürügyén. Minderre éppen az Olaf Scholz kormánya ellen kirobbant, egyre nagyobb tiltakozások idején kerül sor.

„A náci fáklyás felvonulásokra emlékeztet” – ezt írta egy német hozzászóló az AfD elleni hangulatkeltés céljából tervezett egyik tömegrendezvény videója alá egy népszerű videómegosztó oldalon, számos, igencsak hasonló szellemű megjegyzés között.

Németországban immár a negyedik egymást követő napon vonulnak utcára

„az emberek”, hogy hangot adjanak a „szélsőjobboldali populista” AfD párttal szembeni ellenérzéseiknek

– lelkendeztek kedden a Guardian című brit baloldali lap tudósítói.

Novemberben történt, most felháborodtak

A kínosan előkészített „botrányt”

a Correctiv, egy Soros György által igen bőkezűen támogatott, „non-profit tényellenőrző lap” robbantotta ki, amely természetesen „a demokratikus és nyílt civil társadalom megerősítéséért” küzd.

A Facebook információit nyíltan cenzúrázó lap cikke, amely rendkívüli mértékű médiatámogatást kapott a német sajtóban, sőt, a fősodratú média szinte összes sajtótermékében, egy múlt novemberben történt találkozót habosít fel, amelyen egyébként a CDU is képviseltette magát. Ez utóbbi tény s a CDU érintettsége elleni tiltakozás nem szerepelt a tömegtüntetések repertoárjában, pedig a Soros-lap erről is beszámolt.

A Correctiv szerint Roland Hartwig, Alice Weidel társ-pártelnök személyes asszisztense és Ulrich Siegmund, az AfD Szászország-Anhalt tartományi elnöke akkor, tehát még tavaly novemberben befolyásos „neonáci személyekkel és gazdag üzletemberekkel” találkozott egy Berlin melletti szállodában.

A találkozón Martin Sellner, a hazafias Identitárius Mozgalom osztrák vezetője állítólag egy úgynevezett „visszavándorlási” projektet javasolt, amelynek értelmében egyes bevándorlókat arra lehetne kényszeríteni, hogy elhagyják Németországot.

Az Alternatíva Németországért (AfD) nevű jobboldali párt hétfő egyébként bejelentette: megválnak Roland Hartwigtól, ám „az emberek” továbbra is rendületlenül folytatták utcai tiltakozásaikat.

Qui prodest?

A lap nem túl jelentős találkozóról szóló cikkét bombaként kezelő nemzetközi sajtó nagyágyúi, így a Reuters ugyanakkor nem érezték lényegesnek, hogy utána nézzenek: mégis, ki szervezi ezeket a megmozdulásokat,

kik állnak az eddig Lipcse, Rostock, Essen és Berlin utcáin szervezett tömegdemonstrációk mögött.

Beszédes, hogy „az emberek” tömegtüntetésén olyan magas rangú tisztségviselők, vezető politikusok is részt vettek, mint – ahogy erről a Reuters is beszámolt – Olaf Scholz kancellár és Annalena Baerbock külügyminiszter.

A tüntetésekre egyébként a dpa német hírügynökség szerint „kezdeményezések, egyesületek, pártok és aktivisták széles körű szövetsége hívott fel.”

Kormányzati körök megpróbálják démonizálni a második legtámogatottabb ellenzéki pártot, mind annak szavazóit, szimpatizánsait: a legújabb felmérések szerint ugyanakkor

minden negyedik választó az AfD-re adná a szavazatát.

Mindeközben Németországban

Talán nem a véletlen műve, hogy az év elejei, friss közvélemény-kutatási adatok napvilágra kerülése után a baloldal felé húzó német kormányzat, így a Nancy Faeser szociáldemokrata belügyminiszter ismét megpendítette a koalíció régi mestertervét, a konzervatív AfD betiltását.

A napokban nem csak a jobboldali párt népszerűségének megerősödése sokkolta a balliberális koalíció politikusait:

soha nem látott méretű tüntetések kezdődtek Németországban Olaf Scholz kormánya ellen,

amikor kiderült: 480 millió eurót akartak elvonni a gazdáktól, megszüntetve gázolaj-támogatásukat és csökkentve adókedvezményeiket.

A kormány visszakozni kényszerült. A traktoraikkal a fővárosba vonuló gazdák mellett az év elején a sztrájkba lépő vasutasok is fokozták a közlekedési káoszt.

Teljesen, mint 1933-ban

Mindeközben az egyelőre ismeretlen szervezők által utcára csődített emberekkel olyan mondatokat mondattak ki, mint azzal a kölni AfD-ellenes tüntetővel, aki a Reuters szerint úgy érzi, a jobboldali párt most már átlépett egy vonalat, és olyan transzparensekkel tiltakoztak, mint hogy „Nácik – nem, köszönjük!”, és „Olyan, mint 1933-ban”.

Ismert: Adolf Hitler 1933. január 30-i birodalmi kancellárrá való kinevezését az SA éjszakai fáklyás felvonulással ünnepelte, mely Berlinben a Grosser Sterntől indult, és a Brandenburgi kapun át jutott el a kancellári hivatalig a Wilhelmstrassén.

A napokban rendezett, a demokratikus pártpaletta egyik szereplője ellen hangulatot keltő tömegdemonstráción

mobiltelefonok fényeinél  vonultak fel a demonstrálók.

Ezek az utcára vonult emberek valamiért véletlenül éppen úgy gondolkodtak, mint egyes Scholzhoz közel álló politikusok:

transzparenseiken az AfD azonnali betiltását követelték.

Ahogy az Alternatíva Németországért (AfD) egyre erősödik, a német politikai mainstream kórusa egyre hangosabban hirdeti: a párt megállításának legjobb módja, ha betiltják. Az erről szóló heves vitát az ország náci múltja színesíti.

A vita azután indult el, hogy Saskia Esken, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (SPD) társelnöke a hónap elején a betiltás megvitatása mellett foglalt állást, már csak azért is, hogy felrázza a választókat az önelégültségükből – adta hírül a brüsszeli Politicóra hivatkozva a Magyar Nemzet.

A német ellenzéki Alternatíva Németországnak (AfD) párt felhívására tüntetnek az energiabiztonságért és az infláció ellen a parlament berlini épülete, a Reichstag előtt 2022. október 8-án. A középső felirat az állami gyámkodás ellen tiltakozik (MTI/EPA/Hannibal Hanschke)

Az Alternatíva Németországért (AfD) jelentős erősödését látva javasolta a német Szociáldemokrata Párt (SPD) frakcióvezetője a párt betiltását. Párttársa, a szövetségi kormány kelet-németországi biztosa azonban a lakosság reakciójától tartva ezt ellenzi. Azóta szinte a teljes politikai spektrumból érkezett olyan vélemény, amely mérlegelte annak lehetőségét, hogy

a betiltásra irányuló jogi erőfeszítés – bár a német törvények szerint lehetséges – taktikailag okos lenne-e, vagy csak tovább erősítené a párt felemelkedését.

Mint oly sok minden a német politikában, ezt a diskurzust is az ország náci múltja színezi. Egy olyan társadalomban, amely tudatában van annak, hogy Adolf Hitler kezdetben a szavazóurnáknál szerzett erőt, egyre több politikai vezető, különösen a baloldalon, a történelmi tapasztalatokban gyökerező szükségszerűségnek tartja az AfD betiltását. A jobboldali pártot ugyanis a német demokráciára nézve „súlyos fenyegetésnek” tartják.

„Az AfD betiltására irányuló felhívások teljesen abszurdak, és leleplezik az ilyen követelések előterjesztőinek antidemokratikus hozzáállását” – mondta Alice Weidel, az AfD társelnöke a Politicónak adott nyilatkozatában. Hozzátette: „A betiltásra irányuló ismételt felhívások azt mutatják, hogy a többi párt már rég kifogyott a politikai javaslatainkkal szembeni érdemi érvekből”.

A vita mind erősebb, hiszen az AfD valószínűleg minden eddiginél jobban fog szerepelni a júniusi európai parlamenti választásokon, valamint a szeptemberi három kelet-németországi tartományi választáson.

A párt jelenleg 23 százalékos támogatottsággal a második helyen áll az országos felmérésekben, a volt Kelet-Németország összes tartományában azonban – Berlin kivételével – fölényesen vezet.

Olaf Scholz német kancellár korábban azt nyilatkozta, hogy ez a német igazságszolgáltatásra tartozik. „A történelemből tanulni szükséges” – mondta. Hozzátette: a demokratáknak össze kell fogniuk.

Az AfD vezetői közül sokan Kelet-Németországban tevékenykednek, ahol a párt a legnépszerűbb. Csakhogy: a három tartomány közül kettőben, Türingiában és Szászországban, az állami hírszerző hatóságok a párt helyi fiókszervezeteit szélsőségesnek minősítették.

Németország alkotmánya lehetővé teszi az olyan pártok betiltását, amelyek a szabad demokratikus alaprend aláásására vagy megszüntetésére törekszenek, a valóságban azonban ez jogilag szinte kivitelezhetetlen. Németország alkotmánybírósága eddig csak kétszer tette meg: a náci párt örökösének számító Szocialista Birodalmi Pártot 1952-ben, a Németországi Kommunista Pártot pedig 1956-ban tiltották be. Nemrégiben, 2017-ben a bíróság úgy döntött, hogy a Nemzeti Demokrata Párt (NPD) nevű neonáci párt, bár megfelel a betiltás ideológiai kritériumainak, túlságosan peremen van ahhoz, hogy betiltsák, mivel nem rendelkezik kellő támogatottsággal, és így nincs olyan ereje, hogy veszélyeztesse a német demokráciát.

A jobbközép konzervatívok kedvezőtlenül tekintenek a betiltási kísérletre.

„Az ilyen látszatviták az AfD malmára hajtják a vizet” – mondta Friedrich Merz, a jobbközép Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezetője a Münchner Merkur című lapnak. Eskenre, a betiltást sürgető szociáldemokrata frakcióvezetőre reagálva Merz azt is mondta: „az SPD politikusa komolyan azt hiszi, hogy egyszerűen be lehet tiltani egy pártot, amelyik a felmérések szerint eléri a 30 százalékot? Ez a valóság teljes figyelmen kívül hagyása!”

A Szociáldemokrata Párt (SPD) számára azonban a politikai túlélés a tét. A párt népszerűsége jelentősen visszaesett, és két kelet-németországi tartományban veszélyesen közel van ahhoz, hogy a tartományi parlamentekben a mandátumok megszerzéséhez szükséges ötszázalékos küszöb alá kerüljön.

„Ha betiltunk egy olyan pártot, amelyet nem kedvelünk, de amely még mindig vezet a felmérésekben, az még nagyobb szolidaritást eredményez vele” – mondta a Süddeutsche Zeitungnak Carsten Schneider szociáldemokrata, a kelet-németországi szövetségi biztos – olvasható a Magyar Nemzetben.