Pinokkiónak nevezte Bident a neves amerikai lap

Az idei év hozott hatalmas politikusi csúsztatásokat, de egy amerikai lap szerint ezek közül is kiemelkednek a hivatalban lévő amerikai elnök egyes kijelentései, melyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal írta meg a hirado.hu.

A The Washington Post minden évben megválasztja az év legnagyobb Pinokkióit, vagyis azokat a politikusokat, akiket ordító hazugságon kaptak.

Idén Joe Biden amerikai elnök került a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokára. Biden elnökségének kezdete óta számos alkalommal mondott olykor kifejezetten hajmeresztőnek tűnő dolgokat, nemegyszer „tévesztette el” például idősebbik fia halálának okát, volt, hogy Vlagyimir Putyint és Volodimir Zelenszkijt keverte össze, vagy épp arról elmélkedett, hogy az orosz elnök elveszítheti a háborút – Irakban.

Ezek jórészt betudhatók annak, hogy az elnök gyakran tűnik meglehetősen dekoncentráltnak. Más viszont a helyzet a szándékos nagyotmondással, adott esetben füllentéssel.

A The Washington Post ezzel kapcsolatban azt írja, hogy sok politikus szeret történeteket mesélni, méghozzá elsősorban olyanokat, amelyekben össze tudja kapcsolni saját életét a hallgatóságéval, és amelyek az emberi oldalukat mutatják meg. Hosszú pályafutása során azonban Biden mindig is hajlamos volt kissé eltúlozni vagy megszépíteni egyes történeteket, és ez elnökségének harmadik évében sem változott.

Felidézik: többször eltúlozta a házában 2004-ben keletkezett tűz mértékét, de gyakran mesélt egy szívmelengető – de igencsak valószínűtlen – történetet a vasúti kalauzról, aki gratulált neki, amiért többet utazott vasúton alelnökként, mint a légierő repülőgépén.

„Ami azt illeti, az első két hivatali évemben rekordösszeggel, 1,7 ezer milliárd dollárral csökkentettem a hiányt” – jelentette ki idén áprilisban az elnök. A lap gyűjtése szerint

legalább 60 alkalommal dicsekedett a költségvetési hiány csökkentésével.

Biden az 1,7 ezer milliárd dolláros számadatot úgy kapta meg, hogy összehasonlította a 2020-as költségvetési hiányt (kb. 3 ezer milliárd dollár) a 2022-es költségvetési hiánnyal (kb. 1300 milliárd dollár). A probléma mindössze annyi, hogy 2020-ban, a Covid-járvány talán legnehezebb évében szinte természetes módon nőtt nagyra, ráadásul hivatali idejében az eredetileg tervezettnél mintegy 850 milliárd dollárral nagyobb mértékben növekedett az államadósság.

A hiány képe tehát éppen hogy Biden alatt romlott, ennek ellenre ő egy technikai részletbe kapaszkodva igyekszik sulykolni ennek az ellenkezőjét.

Egy másik hangzatos kijelentése szerint fia,

Hunter Biden egyáltalán nem kapott pénzt a kínaiaktól, minden ilyen jellegű vád pedig aljas rágalom.

Ezt először a 2020-as, Trumppal folytatott elnökjelölti vitában mondta el, de idén is megerősítette.

Biden állításait saját fia cáfolta meg, amikor idén a bíróságon elismerte, hogy valóban jelentős összegeket fizettek neki Kínából.

Hunter Biden 2017-ben közel 2,4 millió dollár, 2018-ban pedig 2,2 millió dollár bevételt könyvelhetett el, melyek nagy része kínai vagy ukrán forrásból származott.

Nem jelent meg a kötelező képviselőházi idézésre szerdán Hunter Biden, de az amerikai Kongresszus épülete előtt tett nyilatkozatban védte apját, Joe Biden elnököt. Azt is közölte, hogy nyilvános meghallgatáson hajlandó válaszolni a kérdésekre.

Joe Biden fiát, a Kongresszus alsóházának felügyeleti bizottsága tervezte zárt ajtók mögött meghallgatni a család üzleti ügyeinek és a hivatalban lévő elnök esetleges bűnügyi érintettségének vizsgálata keretében.

Hunter Biden, a bizottsági ülésnek helyet adó kongresszusi irodaépület közelében újságíróknak azt mondta:

apja „nem volt pénzügyileg érintett” az ő üzleti ügyeiben, és ezt nem is támasztja alá semmilyen bizonyíték.

Azt hangoztatta, hogy az ennek ellenkezőjét állító politikusok manipuláltak állítólagos bizonyítékokat, és hamisan értelmeztek személyes információkat.

Nyilatkozatában a vizsgálat miatt élesen bírálta a republikánusokat, azzal vádolva őket, hogy megsértették a személyiségi jogait, támadták a családját, és nevetségessé tették őt függőséggel való küzdelme miatt, ami köztudomásúlag a kábítószer-függőséget jelenti.

A bizottság helyi idő szerint szerdán délelőttre kötelező érvényű idézés alapján várta ülésére Hunter Bident, aki ezt elmulasztva jogi felelősségre vonásnak nézhet elébe. Legalábbis ezt helyezték kilátásba a vizsgálatot vezető republikánusok, köztük James Comer, a bizottság elnöke, valamint Jim Jordan, az alsóház jogi bizottságának vezetője.

A Biden-család ügyeit vizsgáló republikánusok vezette képviselőházi eljárás során az elmúlt 10 hónapban több tanút meghallgattak, banki átutalási bizonylatokat kértek be, és különböző telefonbeszélgetések leiratát, valamint üzenetváltásokat tekintettek át, amelyek jó része nyilvánosan elérhetővé vált.

Ezekben egyebek között az volt olvasható, hogy

a Biden-család különböző tagjaihoz – részben Joe Biden alelnöksége idején – több millió dollár érkezett főleg Ukrajnából és Kínából.

A dokumentumok alapján a republikánusok azt a következtetést vonják le, hogy Joe Biden részéről hatalommal való visszaélés történt, miközben a Fehér Ház és a hivatalban lévő elnök is azt állítja, hogy semmiféle közvetlen bizonyíték nem utal erre.

Joe Biden fia, Hunter Biden ellen múlt héten Kaliforniában adóügyi bűncselekmények miatt szövetségi vádat emeltek, amely szerint egyebek között éveken át elmulasztotta az adófizetést, összesen több mint egymillió dollárt nem fizetett meg.

Joe Biden amerikai elnök vád alá helyezését még az elnök elmozdítását célzó eljárás esetleges buktatói ellenére is rendkívül fontosnak tartja Marjorie Taylor Greene republikánus képviselő. Kevin McCarthy republikánus házelnök kezdeményezte a Biden család pénzügyei kapcsán az úgynevezett impeachment eljárás felé tett első lépéseket. Ezt az eljárást eddig öt alkalommal kezdeményezték, négy amerikai elnök ellen. Az Egyesült Államok történetében eddig még egyetlen amerikai elnököt sem sikerült elmozdítani a hivatalából.

„Ez akár a (jövő) novemberi választásokig is eltarthat. De

mindent meg kell tennünk, hogy kivizsgáljuk Joe Biden ügyét”

– jelentette ki Marjorie Taylor Greene republikánus képviselő újságírók előtt azt követően, hogy Kevin McCarthy republikánus házelnök kezdeményezte az úgynevezett impeachment megindítását megelőző vizsgálatot.

Az impeachment folyamata

Az impeachment vád alá helyezési vagy felelősségre vonási eljárást jelent, az angolszász jogrendszerekben alakult ki: főként Nagy-Britanniában alkalmazta a parlament az uralkodóval szemben. Ezt az intézményrendszert az Egyesült Államok is átvette. Az Egyesült Államokban ez az egyetlen eszköze a kongresszusnak arra, hogy a hatalmon lévő elnököt hivatalától megfossza.

A vád alá helyezési eljárás intézményét az Egyesült Államok alkotmányának első cikkelye rögzíti.

Az alkotmány árulás, vesztegetés vagy súlyos törvényszegés gyanúja esetén jogosítja fel a törvényhozó hatalmat az elnökkel szemben történő fellépésre.

Az eljárás lefolytatását a képviselőház bármelyik tagja kezdeményezheti. Ha a képviselőház abszolút többséggel kinyilvánította, hogy az elnököt a meghatározott vádpontokban bűnösnek találja, az ügy a szenátus elé kerül. A vádpontok valódiságát és az elnök elmozdításának lehetőségét hivatalából a szenátus tagjai is megvitatják.

A tárgyalás a legfelsőbb bíróság főbírája elnökletével zajlik. Bár az elnök bűnösségét alátámasztó vagy azt cáfoló bizonyítékok felmutatására is sor kerül, a tárgyalás továbbra is politikai vitának, nem pedig hagyományos bírósági eljárásnak minősül.

Az elnök hivatalából való elmozdítására akkor történik meg, ha azt a szenátus kétharmados többséggel megszavazza. Az elnök azonnal elveszíti hatalmát, helyébe az alelnök lép.

Neveket akar hallani

A házelnök Biden családjának üzleti ügyeivel kapcsolatban látja indokoltnak az eljárás megindítását. A georgiai Marjorie Taylor Greene és republikánus, dél-karolinai képviselőtársa, Nancy Mace már áprilisban jelezték: olyan banki dokumentumokhoz fértek hozzá a pénzügyminisztériumban, amelyek

a Biden család külföldi üzleti ügyletei kiterjedt hálózatáról, tanúskodnak – beleértve az emberkereskedelmet és a prostitúcióhoz kapcsolódó köröket is.

Greene akkor kiemelte Biden fia, Hunter Biden érintettségét is sok más családtag mellett.

Marjorie Taylor Greene most – mint arról a Fox News is beszámolt – úgy látja, itt az alkalom, „ki kell vizsgálnunk a szövetségi ügynökségeinkben, az FBI-ban, a DOJ-ben (igazságügyi minisztérium), a CIA-ban és sok más ügynökségben dolgozó emberek hálóját”. A republikánus képviselő szerint több korábbi kormányra visszamenőleg is fel kell deríteni, kik azok, akik Joe Biden bűncselekményeit és a Biden család összes korrupciós ügyét fedezték.

Szélesebb jogosítványokkal

Mint arról a távirati iroda is beszámol, az eljárás az eddigieknél szélesebb jogosítványokat ad a képviselőház felügyeleti bizottságának, hogy a vizsgálat keretében dokumentumokat kérjen be. James Comer republikánus képviselő, a testület elnöke kedden már élt is a lehetőséggel:

hivatalos igényléssel fordult a külügyminisztériumhoz, amelyben Joe Biden alelnöki időszakára vonatkozó dokumentumokat kért be,

különös tekintettel az ukrajnai korrupció felszámolására irányuló lépésekre.

A közelmúltban interjút adott az amerikai médiában Viktor Sokin, Ukrajna 2016-ban leváltott főügyésze, akinek állítása szerint Petro Porosenko akkori ukrán elnök Joe Biden ösztönzésére távolította el őt hivatalából, mert vizsgálta a Burisma energiavállalat korrupciós érintettségét, amelyben igazgatótanácsi tag volt Joe Biden fia, Hunter Biden is.

Legyünk őszinték

Legyünk őszinték: még ha McCarthy meg is tudja győzni az egész képviselőházat, hogy szavazzon a vádemelés mellett − ami kérdéses eredmény −,

Bident a demokrata vezetésű szenátus felmentené.

Ugyanez volt a helyzet mindkét esetben Donald Trump vád alá helyezésekor, amikor a republikánusok irányították a szenátust – írja az új impeachment eljárásról Howard Kurtz, a Fox News Media Buzz műsorvezetője.

A Biden elleni lépés, amelyet akár bosszúnak is tekinthetnek azért, hogy Nancy Pelosi képviselőháza Trumpot vád alá helyezi, visszaüthet a republikánusokra a konzervatív amerikai hírtelevízió honlapja szerint.

Példátlanul sikertelen

Bár az Egyesült Államok történetében

még nem volt példa arra, hogy az elnököt elmozdították volna hivatalából,

öt ízben is megtörtént, hogy a képviselőház elindította az elnök leváltását célzó eljárást.

Andrew Johnson volt az Egyesült Államok 17. elnöke, miután Lincoln 1865. április 14-én merénylet áldozata lett, ő vette át az ország vezetését. Az új elnök feszült viszonyban volt a kongresszussal, több törvényjavaslatot megvétózott, de a honatyák kétharmados többséggel rendre felülbírálták az elnöki vétókat. Johnson ennek ellenére önhatalmúlag menesztette Edwin M. Stanton hadügyminisztert.

Válaszul a képviselőház eljárást indított Johnson leváltására, és 1868. február 24-én 11 vádpontot terjesztett a szenátus elé.

A szenátus három hónapig tartó tárgyalás után szavazott az indítványról. A testületnek 54 tagja volt, tehát az elnök leváltásához szükséges kétharmados többség 36 elmarasztaló szavazatot jelentett volna. Végül azonban csak 35 szenátor szavazott Johnson ellen, 19-en viszont nem támogatták az elnök elmozdítását, aki így hivatalban maradt.

Inkább lemondott

Richard Nixon az ország 37. elnöke volt, akit 1968-ban választottak meg, majd 1972-ben újraválasztották. Az 1972-es elnökválasztási kampányban tetten értek egy ötfős betörőcsoportot, amelyik éjszaka behatolt az ellenzéki Demokrata Párt választási központjába a washingtoni Watergate-irodaházban. A Fehér Ház kezdetben tagadta, hogy az elnöknek vagy kampánystábjának bármi köze lett volna a betöréshez, de a választást követő hónapokban kiderült, hogy Nixon tudott az ügyről, és részt vett az eltussolásában.

A szenátus vizsgálóbizottságot hozott létre, majd 1974. február 6-án a képviselőház formálisan is megindította az elnök leváltásához vezető eljárást, és felhatalmazta az igazságszolgáltatási bizottságot, hogy vizsgálja ki, le kell-e váltani Nixont. Két szenátor és egy képviselő 1974. augusztus 7-én felkereste Nixont a Fehér Házban, és

elmagyarázták neki, hogy a képviselőház készen áll a vádemelésre, a szenátusban pedig bőven elegendő támogatottsága van az elnök leváltásának.

Richard Nixon erre augusztus 9-én lemondott, és a kongresszusi eljárás ezzel okafogyottá vált.

„Nem bontotta ki a teljes igazságot”

Bill Clintont választották meg 1992-ben az Egyesült Államok 42. elnökévé, majd 1996-ban még újra is választották. A sötét felhők viszont már első elnöki ciklusában gyülekezni kezdtek Clinton feje fölött: 1994 májusában Paula Jones, egy volt arkansasi állami alkalmazott 700 ezer dolláros kártérítési követeléssel polgári pert indított Clinton ellen, azt állítván, hogy az kormányzó korában egy Little Rock-i hotelszobában szexuálisan molesztálta őt. A bírósági tárgyalást megelőző tényfeltáró vizsgálat alkalmával Clinton eskü alatt nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy volt-e más nővel is házasságon kívüli nemi kapcsolata.

Csakhogy 1998 elején kiderült, hogy Clintonnak a Fehér Házban viszonya volt egy fiatal gyakornokkal, Monica Lewinskyvel is. Maga a házasságtörés nem volt törvénybe ütköző, de a hamis tanúzás igen, ezért

a képviselőház 1998. december 19-én két vádpontos javaslatot terjesztett a szenátus elé az elnök leváltására. Az egyik vádpont a hamis tanúzás volt, a másik az igazságszolgáltatás akadályozása.

Ami nem öl meg, az megerősít

A szenátus 1999. január 7-től február 12-ig tárgyalta az ügyet. A hamis tanúzás vádja ügyében 100 szenátorból 55-en szavaztak úgy, hogy az elnök nem bűnös, míg 45 szenátor a bűnös szavazatot adta le. Az igazságszolgáltatás akadályozása kérdésében a szavazatok számaránya 50:50 volt. Mivel az elmarasztaló szavazatok száma mindkét esetben messze elmaradt a kétharmados többséget jelentő 67-től, az elnök hivatalban maradt.

Paradox módon az ügy során Clinton népszerűsége növekedett, miközben

a leváltását szorgalmazó republikánusok pozíciója meggyengült

az 1998. novemberi kongresszusi választásokon.

Kétszer is „beégtek”

Donald Trumpot, az Egyesült Államok 2016-ban megválasztott 45. elnökét a képviselőházi demokraták kétszer is megpróbálták elmozdítani impeachment eljárással.

Nancy Pelosi, a képviselőház akkori, demokrata párti elnöke 2019. szeptember 24-én indított vizsgálatot indított annak eldöntésére, hogy a ház vádat emeljen-e Trump ellen. A vizsgálat tárgya egy 2019. július 25-i telefonbeszélgetés volt Trump és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között. A beszélgetés nyilvánosságra került jegyzőkönyve szerint Trump arra kérte Zelenszkijt, indítsanak vizsgálatot Joe Biden volt alelnök és potenciális demokrata elnökjelölt fiának ukrajnai üzleti tevékenységével kapcsolatban, majd megígérte, hogy újraindítja az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat, amelyeket a Fehér Ház utasítására néhány héttel korábban magyarázat nélkül felfüggesztettek.

A vizsgálatot a képviselőház hírszerzési bizottsága folytatta le.

2019. december 18-án a képviselőház megszavazta a vádemelést két vádpontban: a hatalommal való visszaélést és a kongresszus munkájának akadályozását illetően.

2020. február 5-én a szenátus mindkét vádpontban (48:52, illetve 47:53 arányban)

felmentette az elnököt.

Donald Trumpot néhány nappal elnöki mandátumának lejárta előtt ismét vád alá helyezte a képviselőház. Az eljárás hátterében a Capitolium 2021. január 6-i ostroma állt. 2021. január 13-án a képviselőház lázadásra való felbujtással vádolta meg az elnököt, és megindította az eljárást leváltására.

MTI/AP/Julio Cortez

2020. február 13-án, 57 szenátor (48 demokrata, két független és hét republikánus) találta bűnösnek Trumpot, ami

kevesebb volt az elmarasztaló ítélethez szükséges 67-nél.

A bohózatba illő aktusra – egy olyan szavazásra, mely elméletileg a hatalomban levő elnök elmozdításáról szól – majdnem egy hónappal az újabb amerikai elnök, Joe Biden 2021. január 20-i beiktatása után került sor.