Erdő Péter: Jézus ezt tanítja nekünk

Jézus életével megtanítja nekünk, hogy kik vagyunk és mi a valódi, örök hivatásunk - mondta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek karácsony alkalmából az MTI-nek.

Erdő Péter hangsúlyozta: az ember nem tudhat magáról mindent, de Isten, aki az embert a saját képére alkotta, igazán ismer minket.

Jézus azzal, hogy megszületett, végigélte egy ember életét, meghalt és föltámadt, föltárta előttünk létezésünk titkát. A titkot, hogy a világmindenség és benne az ember élete nem összefüggéstelen és véletlenszerű valóság, hanem benne van Isten tervében, és ez a terv nem ér véget a halállal.

Az isteni szeretet nagyobb az egész világmindenségnél és átöleli az emberiséget is, minden szenvedés és nehézség ellenére

– mondta a bíboros.

Erdő Péter kitért arra: az ember méltósága abból fakad, hogy Isten a saját képére alkotta. Manapság sokan gondolják, hogy az emberi méltósággal nem összeegyeztethető a fizikai szenvedés, hogy a méltó élet a szenvedésmentes élet. Mi, keresztények azonban, az istenképiség felől határozzuk meg az emberi méltóságot, melynek jelei az értelem, a szabad akarat és a halhatatlan lélek.

Erdő Péter a 2022-es népszámlálás ősszel nyilvánosságra hozott adatairól azt mondta: nem lepte meg az eredmény, mely szerint egymillióval kevesebb katolikus van Magyarországon, mint volt 2011-ben. Ugyanakkor jelezte, nem ért egyet az alkalmazott módszerrel, és a kötelező állami népszámlálás keretében feltett fakultatív kérdésre adott választ nem tartja mérvadónak az ország katolikusainak számát illetően.

Az online kérdőívkitöltés meglátása szerint szintén torzít, hiszen a kötelező adatok megadása után sokan kételkedtek az anonimitásban és inkább nem válaszoltak a vallási hovatartozásukat firtató kérdésre.

Mi, katolikusok, teológiailag Isten népeként és a megkereszteltek közösségeként értelmezzük magunkat, és a saját anyakönyveinkből sokkal pontosabb adatokkal rendelkezünk a katolikusok számáról – jelentette ki.

Hozzátette: természetesen a magyarországi katolikusok fogyása létező tendencia, még ha nem is olyan drámai, mint a népszámlálási adatokból látszik.

A bíboros beszélt arról is, fontos, az egyházmegyei közösségek részéről felmerült igény és cél az erősebb közösségi élet.

Minél inkább kisebbségi helyzetbe kerül egy keresztény közösség bárhol a világban, tagjai számára annál fontosabb, hogy ne csak a templomban találkozzanak, hanem az élet minden területén szorosan összetartozzanak.

Ugyancsak erősödik az igény a szakmai, hivatásbeli közösségekre, a katolikus orvosok, mérnökök, pedagógusok, pszichológusok közösségeire, melynek tagjai segítik egymást abban is, hogy a hivatásuk gyakorlása során felmerülő morális problémáikat a hit szellemében oldják meg.

Az érsekség e közösségek létrejöttét igyekszik segíteni például a Bízd rá magad! szolgálattal, melynek honlapján katolikus közösségeket lehet keresni, de a különböző élethelyzetekre, így például a házassági krízisre, illetve olyan állapotra, amikor beteg vagy autista gyermek van a családban, is ajánl katolikus szellemiségű segítséget, szakembert az internetes oldal.

Erdő Péter az ukrajnai háborúról szólva kiemelte: noha kevesebb figyelem kíséri, az egyház karitatív szervezetei továbbra is folyamatosan segítik a Kárpátalján élő magyarokat és az oda menekült ukránokat.

Az egyház különös gondot fordít az Ukrajnából Magyarországra érkezett menekültekre, különösen a gyerekekre.

Több egyházmegyei iskolában vannak ukrán diákcsoportok, közülük kiemelkedik az esztergom-kertvárosi Meszlényi Zoltán Katolikus Általános Iskola, ahol száz ukrán diák tanul.

Jelezte, a háború közelsége a lelkipásztori munkában is megjelenik, lelkipásztori életünkben érzékeljük, hogy a földre félelem borul, hogy sok emberen úrrá lett a rettegés – fogalmazott, hozzátéve, hogy a gyűlölet, a gonoszság egészen ijesztő, embert pusztító erői jelennek meg a háborús helyzetekben.

Ezért imádkozunk most különösen is a békéért – mondta, megemlítve, hogy vannak elkötelezetten, közösségben imádkozó csoportok. Az egyik ilyen lelkiségi mozgalom tagjai a második világháború óta járnak rendszeresen engesztelő imádságot végezni népünk és a világ bűneiért, a békéért és a nemzet megmeneküléséért a Normafához. Az ő csaknem 80 éves vágyuk teljesült decemberben, amikor elkészült a Szent Anna-réti engesztelő kápolna – fűzte hozzá.

A bíboros az elmúlt év magyar katolikusok számára legfontosabb eseményének Ferenc pápa áprilisi magyarországi látogatását nevezte.

Hangsúlyozta, hogy az egyházfő ezzel a – 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus utáni – második magyarországi útjával a magyar népet, a magyar katolikus közösséget akarta meglátogatni. Lelkipásztori és államközi látogatásra jött egyszerre, talán ezért is fogadta – a katolikus közösségen túl – az egész társadalom ilyen örömmel.

A látogatás helyszínei, a meglátogatott közösségek – az állami vezetőkön és a magyar egyház tagjain kívül a halmozottan sérült gyerekek, szegények, menekültek, fiatalok és a karitatív szervezetek – kiválasztása jelzi, hogy Ferenc pápa milyen csoportokra figyel különösen egész péteri szolgálata során.

A bíboros kiemelte azokat a pillanatokat, amelyek megmutatták, hogy Ferenc pápa ismeri a magyar nép történelmét és átérzi a mögöttünk álló hosszú évtizedek szenvedéseit. Megemlítette a jelentet, amikor a Szentatya kezet csókolt az 50-es években vértanúhalált halt pap, Boldog Brenner János szintén pap testvérének a Szent István-bazilikában.

Erdő Péter megrendítőnek nevezte a Kossuth téri szentmise zárását, amikor Ferenc pápa az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnájának Szűz Mária-kegyképe előtt megújította Magyarország felajánlását a Szűzanyának.

Az adventi koszorú ma meggyulladó negyedik gyertyája a szeretet fényével világít és Keresztelő Szent Jánost jelképezi. Ezen a napon a katolikusok újra lila, a protestánsok pedig piros színű gyertyát gyújtanak. Advent: a várakozás ideje, a szentestén, amely ma a negyedik vasárnapra esik, pedig már örvendjünk, hogy megszületett a Megváltó.

Teljessé vált a fénykör: advent negyedik vasárnapjára a koszorú mind a négy gyertyája világot ad, fényük pedig összeadódik, hogy együttes erővel győzedelmeskedjen a sötétséget jelképező gonosz felett. Ez a fény ugyanis túlmutat önmagán: Isten Fiát jelzi. János evangélista könyvében (8:12) olvashatjuk, hogy Jézus önmagára utalva kijelenti: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

Advent negyedik gyertyája azonban még másra is utal. Felidézi a napkeleti bölcseket Betlehembe vezető csillag fényének tiszta ragyogását, valamint a Jézus nyilvános fellépését megelőző idők legnagyobb prófétáját, az Úr küldöttét, Keresztelő Szent Jánost, aki a „pusztába kiáltó szóként” hirdette a Messiás közeli eljövetelét – éppúgy, mint most, a mai napon, a negyedik fellobbanó gyertyaláng is teszi.

A Szépművészeti Múzeum által 2016. január 20-án közreadott reprodukció (részlet) id. Pieter Brueghel Keresztelő Szent János prédikációja című képérõl (Fotó: Szépmûvészeti Múzeum)

Keresztelő Szent János egyébként Jézus közeli rokona volt. Máté evangélista tanúsága szerint (Mt. 11,11) Jézus egy ízben azt mondta: „Bizony mondom nektek, asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál.”

A protestáns hagyomány más gondolatot társít advent negyedik gyertyalángjához, mert azt a békét és szeretethidat jelzi, amely Isten és az emberek közt a Megváltó születésével köttetett. Ők tehát a második isteni személyre, Jézusra gondolnak a negyedik gyertya meggyújtásakor.

Prohászka Ottokár, Székesfehérvár 15. püspöke ugyanakkor e kapcsán így tanított: „adventben vízbe teszünk kökényágakat, s azok kivirágoznak, s az ember örül neki, örül az élet titkának, s a szépség kibontakozásának. Nemde ily ág legyen lelkünk is, mely az adventi vágytól új életre virágzik ki, s szeretetét s odaadását szépségében, a szív tisztaságában leheli Üdvözítője felé?”

Advent negyedik vasárnapjának titkát a Biblia hordozza, s csak az alapján lehet megérteni.

Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes (j) hajnali szentmisét mutat be a józsefvárosi Jézus Szíve templomban MTI/Vasvári Tamás

Lukács evangélista ezt írta (1,39-45): „Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.”

Ez a magzat ott, Erzsébet méhében, nem más volt, mint Keresztelő Szent János, a „pusztába kiáltó szó”, Jézus közeli rokona, ki még vízzel keresztelt, de már arról prédikált, hogy közel a Megváltó eljövetele, addig pedig tartsunk bűnbánatot és engesztelő, örömteli szívvel várjuk.

Advent: a várakozás ideje, a szentestén, amely ma a negyedik vasárnapra esik, pedig már örvendjünk, hogy megszületett a Megváltó.

Betlehemi jászol a Váci Székesegyházban (Fotó: MTI/Kovács Attila)

Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma? – kérdi Márai Sándor.

Ez a mi dolgunk is, és nem is kevés, de ne csak advent idején, hanem az év többi napján is, hogy a betlehemi csillag fénylő ragyogásával megjelölt úton haladjunk, és ha kell, akkor pusztába kiáltó szó gyanánt is, de hirdessük: Jézus megszületett. És éljünk a tanításai szerint.

Az Advent van című versében Kassák Lajos mindezt így foglalja egybe: „Muzsika szálljon a gyermek kacajból, // áhítat járja át a lelkeket! // A szeretetet, mit tőle tanultunk // naponta adjuk át mindenkinek..."