A sorkatonaság újbóli bevezetését tervezik Németországban

Németországban 2011-ben eltörölték a kötelező sorkatonai szolgálatot, azóta a hadsereg állandó és egyre komolyabb létszámhiánnyal küzd. Az ukrajnai háború hatására 2022-ben beharangozott hadseregfejlesztés eredményei továbbra sem látszanak, a pénzek egy részét ki is vették a fejlesztésre szánt alapból. Évről évre nő azok száma, akik különféle okokból elhagyják a katonai pályát. Boris Pistorius védelmi miniszter ezért a sorkatonaság visszaállítását fontolgatja- jelentette a hirado.hu.

A hadsereg egyre égetőbb létszámhiánya miatt Boris Pistorius német védelmi miniszter a sorkatonaság visszaállítását fontolgatja – számolt be a Spiegel.

A jelenleg 183 ezer fős létszám fenntartása is problémát jelent, ráadásul a német haderőfejlesztési terv értelmében 2031-ig 203 ezer főre kellene növelni a fegyveres erők létszámát.

A lap szerint a tárcavezető több lehetőséget is vizsgál, egyebek mellett a Svédországban alkalmazott modellt. „Ott minden fiatal férfit és nőt besoroznak, de csak egy bizonyos részük teljesíti végül az alapszintű katonai szolgálatot. Valami ilyesmi nálunk is elképzelhető lenne, ez is része ezeknek a megfontolásoknak” – részletezte Pistorius egy interjúban. Hozzátette: „Bármely modellt választjuk is, annak bevezetéséhez politikai többségre van szükség.”

Németország 2011-ben, 55 év után függesztették fel a kötelező sorkatonai szolgálatot. Pistorius nem sokkal hivatalba lépése után ezt olyan hibának nevezte, amelyet nem lehet „egy szempillantás alatt” korrigálni. „Annak idején megvoltak a hadkötelezettség felfüggesztésének az okai. Utólag visszatekintve azonban ez hiba volt” – mondta nemrég a miniszter.

Olaf Scholz kancellár februárban – amikor szintén felvetődött a kérdés – még határozottan elutasította a sorkatonai szolgálat újbóli bevezetésének ötletét.

Még a feltételei sincsenek meg a hadkötelezettség újbóli bevezetésének – fakadt ki Marie-Agnes Strack-Zimmermann szabaddemokrata politikus, megjegyezve, hogy nincs megfelelő számú és kapacitású laktanya, elegendő személyzet a kiképzéshez, ráadásul a német kormányzat már rég megszüntetett minden, a kötelező katonai szolgálatra szánt forrást.

A német hadsereg (Bundeswehr) által közreadott képen német katonák egy Airbus A400M típusú szállítórepülőbe szállnak be. (Fotó: MTI/EPA/Bundeswehr)

A jelenleg kormányzó hárompárti koalíció megállapodása úgy fogalmaz, a Bundeswehrnek hosszú távon demográfiailag is stabilnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. Arra a kérdésre, hogy ezt milyen módon kívánják elérni, Pistorius így válaszolt: „Augusztusban létrehoztunk egy személyzeti munkacsoportot. Megkaptam az első jelentést, amely 65 nagyon konkrét javaslatot tartalmaz a toborzásra, a felvételre, a kiképzésre és a belépési követelményekre vonatkozóan.” A végrehajtás a jövő év elején kezdődhet meg a tárcavezető szerint.

Ahogy arról korábban már többször beszámoltunk, a német fegyveres erők az utóbbi időben komoly problémákkal küzdenek, egy tavasszal készült állapotfelmérés szerint a hadsereg „siralmas állapotban van”.

Az Olaf Scholz kancellár által másfél éve meghirdetett 100 milliárd eurós újrafegyverkezési program lényegében elakadt, az említett összeg jelentős részét nem hívták le. Elemzők szerint a beszerzési listán szereplő tételek közül sokat egyszerűen töröltek, a pénzek egy részét pedig polgári célokra használják fel.

Az egy éve meghirdetett német újrafegyverkezést elemezte egy korábbi cikkében a Politico. A brüsszeli lap szerint a németül Zeitenwendének nevezett új biztonságpolitikai doktrína roppant ambiciózus programnak tűnt, ám az amerikaiak ma már csak „délibábként” tekintenek rá, hiszen nincsenek kézzelfogható eredményei. Ezt úgy is megfogalmazhatnánk, hogy Washingtonban csalódottak amiatt, hogy a németek még nem kötöttek haditechnikára vonatkozó zsíros szerződéseket több milliárd dollár értékben az Egyesült Államokkal.

Olaf Scholz kancellár az orosz-ukrán háború kitörése után három nappal jelentette be a berlini Bundestag zsúfolásig megtelt üléstermében, hogy 100 milliárd eurót, vagyis az éves védelmi költségvetés mintegy kétszeresét különíti el a kormány a „méltatlanul elhanyagolt” Bundeswehr modernizálására.

A cikk szerzője szerint Washingtonban nagyon fellelkesültek a bejelentés hallatán, egy év elteltével viszont az amerikaiak csodálkoznak azon, hogy a kezdeti lendület elfogyott, és azóta szinte semmi sem történt.

Németország eddig a 100 milliárd euróból körülbelül 30 milliárd eurót kötött le, ráadásul még azt sem költötte el. Az elkülönített összegek között szerepel mintegy 13 milliárd euró nukleáris robbanófejek szállítására alkalmas vadászgépekre és szállítóhelikopterekre, amelyek beszerzését Németország már a háború előtt is tervezte. (Természetesen nem mástól, mint az Egyesült Államoktól.)

Noha Scholz és miniszterei továbbra is „Zeitenwende-utalásokkal” (a fordulatra való hivatkozásokkal) fűszerezik retorikájukat, amikor a külföldi sajtónak nyilatkoznak, a legtöbbjük számára már nyilvánvaló, hogy „elfogyott a levegő a lufiból”

– írja Matthew Karnitschnig.

Olaf Scholz német kancellár üdvözli Joe Biden amerikai elnököt a Garmisch-Partenkirchen közelében lévő Elmau-kastélyban a világ hét iparilag legfejlettebb államát tömörítő G7-csoport kétnapos csúcstalálkozójának első napján, 2022. június 26-án. (MTI/EPA/Getty Images/pool/Sean Gallup)

Amikor elemzők tavaly ősszel arra figyelmeztettek, hogy a magas infláció felemészti a 100 milliárd eurós alapot, ha nem költi el gyorsan a kormány, a védelmi minisztérium ahelyett, hogy ígéretet tett volna a hiány pótlására, egyszerűen lefaragta kívánságlistáját. Ennek áldozatává vált például két fregatt, amelyeket a német haditengerészetnek szántak. Ezzel egy időben a kormány 200 milliárd eurós csomagot fogadott el a németek energiaszámláinak támogatására, amely – írja a szerző – a választók körében biztosan nagy népszerűségnek örvendett, ám semmit sem javított az ország biztonsági helyzetén.

Meg kell hagyni, a Zeitenwende legalább annyira szólt Németország biztonsági kérdésekkel kapcsolatos gondolkodásmódjának megváltoztatásáról, mint a katonai kiadásokról. Tudvalevő, hogy Angela Merkel kancellársága alatt Berlin javította kapcsolatát Oroszországgal, és minden kényes helyzetben a tárgyalásokat helyezte előtérbe, például a 2008-as grúziai válság idején. Többek között ezzel is kívánt szakítani az új német vezetés.

A szerző azért is bírálja Scholzot, mert az eleinte úgy vélte – szinte az összes vezető nyugati politikussal egyetemben –, hogy az orosz erők könnyedén felőrlik az ukrán védelmet és „órákon belül” elfoglalják az országot. Majd azért is, mert szerinte a kancellár „közel egy évig” blokkolta a modern harckocsik átadását, mert tartott az eszkalációtól.

Leopard 2A6 harckocsi manőverezik a német hadsereg 203-as harckocsizó-zászlóaljának bázisán, az augustdorfi Rommel tábornagy laktanyában Boris Pistorius német védelmi miniszter látogatása alatt, 2023. február 1-jén. (Fotó: MTI/EPA/Friedemann Vogel)

Ezt követően azt fejtegeti, hogy Németországban a szociáldemokraták körében hagyománya van az USA-ellenességnek, ráadásul Scholz is úgy kezdte politikai pályafutását az 1980-as években, hogy tüntetéseket vezetett a közepes hatótávolságú atomrakéták európai állomásoztatására irányuló amerikai tervek ellen, és „arról fantáziált, hogy Németországot kivonják a NATO-ból”.

Úgy látja, Scholz Egyesült Államokról alkotott véleménye „ferde.” Mindezt azzal is igyekszik alátámasztani, hogy a kancellár az amerikaiakra mutogatott harckocsi-ügyben (vagyis tőlük várta az első lépést), holott köztudott, hogy Washington nagyságrendekkel többet tett Kijev megsegítése érdekében, mint Németország. „73 milliárd euró a 6 milliárd euróval szemben.” Szerinte ez egy ügyes átverés volt a szociáldemokrata politikus részéről.

Egy friss közvélemény-kutatás szerint a németek mindössze 46 százaléka tartja megbízható szövetségesnek az Egyesült Államokat. Matthew Karnitschnig ezt így kommentálja: „Más szóval az, hogy Amerika közel nyolc évtizeden át megvédte a németeket Oroszországtól, nem volt elég ahhoz, hogy meggyőzze a többségüket arról, hogy az USA a barátjuk.”

Véleménye szerint ez a múlt hétvégén Berlinben is világossá vált, amikor több tízezer háborúellenes tüntető vonult ki a főváros központjában az utcára, hogy tiltakozzon a háború ellen, amelyet sokan közülük az Egyesült Államoknak tulajdonítanak. A tüntetők közös érve az volt, hogy az Egyesült Államoknak két célja van Ukrajnával kapcsolatban: „fegyvereket eladni és elpusztítani Oroszországot.”

A Scholzhoz hasonló politikusok még saját népüknek sem vallják be, hogy mennyire függ országuk az amerikai biztonsági ernyőtől – írja Karnitschnig. Hozzáteszi: akárcsak előtte Merkel, Scholz is olyan politikus, aki a vezetés helyett inkább a közvélemény-kutatásokra alapozva kormányozza Németországot. „Amikor a felmérések szerint a németek például szkeptikusak voltak a nehézfegyverek Ukrajnába küldésével kapcsolatban, ő inkább visszatartotta magát, ahelyett, hogy megindokolta volna, miért áll Németország érdekében egy ilyen támogatás.

Csak akkor engedett, amikor a Németországon kívülről, különösen az Egyesült Államokból érkező nyomás olyan nagy lett, hogy nem volt más választása.”

Ellenpéldaként a szerző Lengyelországot hozza, aki jó szövetségese az Egyesült Államoknak annak ellenére, hogy a két ország vezetése egészen más politikai iránytűvel rendelkezik. De a lengyelek idén már a GDP 3 százalékát költik katonai kiadásokra. Nem véletlen, hogy Biden gyakori vendég Lengyelországban, míg Németországba csak egyszer látogatott el, akkor is csak azért, mert a németek adtak otthont a G7-ek csúcstalálkozójának.

Végül leszögezi, a német kancellár pénteki washingtoni látogatása alkalmával talán a szavak szintjén megint nagyvonalú lesz, de még ez sem biztos. Ami viszont az, hogy az amerikaiaknak szégyenkezniük kell a németek tettei, vagy inkább tétlensége miatt – szúrja oda a Politico szerzője.