Próbálják távoltartani az illegális migránsokat az USA-ban

Sokba kerül a közlekedés, és a lakhatás is nehéz ügy – ilyen és ehhez hasonló szövegű szórólapokkal akarja távoltartani az illegális bevándorlókat New York. A város demokrata polgármestere nyáron, a mexikói határon maga is osztogatta az elriasztásnak szánt üzeneteket, ami azért is meglepő, mert két évvel korábban a politikus még lelkes migráció-párti volt. Azóta viszont, hogy az illegális bevándorlást ellenző déli államok a demokrata párti városokba buszoztatják a határaikat átlépő migránsokat, a befogadókedv is elfogyott. Sőt, nyáron New York a környező megyéket is beperelte, mivel azok nem voltak hajlandók átvenni a sokszínűségre oly büszke metropolisztól az érkezőket. A szétosztás tehát ott sem működik, a Biden-adminisztráció szerint azonban minden rendben van. Mark Kirkorian, a washingtoni székhelyű Bevándorlási Tanulmányok Központjának igazgatója a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában beszélt az amerikai migrációs helyzetről.

– Az illegális bevándorlást, illetve határátlépéseket illetően itt, az Egyesült Államokban sok új fejlemény van, az első a számokat tekintve, hogy a 2023-as pénzügyi évben újabb történelmi rekordra emelkedett a feltartóztatott határátlépők száma a déli határon. Pusztán ez a mérték meglepetéssel kellett, hogy szolgáljon, vagy elnézve az elmúlt 12 hónapban történteket, az, hogy majdnem két és fél millió emberről van szó, nem is meglepő?

– Ami a déli határon történt, egyáltalán nem meglepetés, habár önmagában is elég rossz, de folytatása annak, ami a rossz határpolitikából következik. Nem is annyira arról van szó, hogy a Biden-adminisztráció rosszul végezné a munkáját, és nem tudja hatékonyan elvégezni a határ őrizetét, hanem arról, hogy nem is hisz a határ ellenőrzésében. Nem gondolják azt, hogy az amerikai embereknek joga van ahhoz, hogy bárkit kívül tartsanak az országon, aki be akar jönni, mert saját hazájában rosszul mennek a dolgok. A kormányzat szerint ezeket az embereket be kell engednünk, és szabadon engedni – és ezt is teszi. Ugyanakkor az említett számok mégis csalódást keltők lehetnek az adminisztráció számára, mert nem számított arra, hogy megtörténhet. Egyfelől nem hisznek a határellenőrzésben, másfelől viszont a következményekkel járó politikai problémákat sem veszik szívesen, amelyeket ez az óriási számú illegális érkezés a számukra teremt. Ezért annak reményében, hogy sikerüljön ezt a problémát valahogy elkergetni itt-ott kisebb foltozgatásokat tesznek. Csakhogy a probléma marad, hacsak nem változtatnak teljesen a bevándorláspolitika irányán, amit viszont nem fognak megtenni.

– Van több ellentmondás is. Az egyik az, amikor az ember megnézi a Mexikóval szomszédos határon készülő felvételeket, és az adminisztráció állításait hallgatja arról, hogy a határ biztosított. A másik pedig, hogy csak az előző napon több demokrata párti nagyvárosi polgármester a Fehér Házban járt, hogy cselekvést kérjen, mert nem tudnak mit kezdeni az oda érkezőkkel. Ez pedig szintén egy szakadásra utal. Vajon ez nem elegendő arra, hogy történjen valami? Említette a kisebb módosítgatásokat, amelyek eredményt nem nagyon hoznak.

– Így van. A demokrata párti polgármesterek, akik a Fehér Házban jártak, nem a bevándorláspolitika megváltoztatását kérték, hanem egyszerűen több pénzt akartak Washingtontól azon problémák kezelésére, amit a Biden-i bevándorláspolitika okoz a számukra. De ez nem old meg semmit, hiszen ha a fővárosból több pénz érkezik ezekbe a nagyvárosokba, akkor az csak tovább növeli ugyanazt a válságot, így legközelebb még több pénzért jelentkeznek majd a kezelésére. És pontosan ez a demokrata párt problémája általánosságban, hogy annyira radikálissá vált a bevándorlást illetően, ami minden korábbi demokrata adminisztrációt felülmúlt, amelyek azért a bevándorlási törvényeket még jórészt betartották. A mostani viszont minden korábbi ilyen elképzeléssel leszámolt, és az a nézet általánossá vált, aminek a következményeit látjuk. A demokrata párton belül persze mindig voltak radikális bevándorlásbarát nézetek, de ezek csak kisebbséget jelentettek, most viszont ez vált a párt fősodrává.

– Lát párhuzamokat a demokrata párton belül a bevándorlás körüli feszültségeket illetően – hiszen vannak, akik még liberálisabb irányt követelnek – valamint a jelenlegi aktuális kérdés az Izraelhez fűződő viszony között? Hiszen látjuk a tüntetéseket, és a demokrata párton belül is vannak, akik Izrael-ellenes nézeteket, Hamász-, és palesztinbarát politikát képviselnek. Ez pedig szintén feszültség forrása. A radikális elemek a párton belül vannak, ami problémák forrásává válik.

– Izrael és a Hamász kérdése, és ami a határon zajlik közvetlenül, kevéssé kapcsolódnak össze, de vannak közös pontok. Látjuk az átfedést a demokrata párt különböző frakciói között. A demokraták, akik Hamász mellett állnak ki, – és nagyon sokan vannak ilyenek, – azok, akik a nyitott határok hívei. Azok a demokraták pedig, akik Izrael mellett állnak, a határkérdésben annak korlátozottabb átjárhatóságát támogatják. Azok a radikálisok, akik a Hamász náci stílusú atrocitásai mellett állnak, egybeesnek azokkal, akik elleneznek akár apró lépéseket is a határkatasztrófa korlátozására.

– Az izraeli, illetve Hamász körüli kérdés csak rávilágított még egy sérülékenységre, amit az illegális határátlépések kiváltanak, mégpedig a fenyegetés azok részéről, akik átlépik a határt, mégpedig észrevétlenül. 2021. januárja óta nagyjából másfél millió embert nem tudtak regisztrálni a törvénytelenül érkezők közül, az elmúlt egy évben pedig több, mint 600 ezer emberről tudják, hogy bejöttek, csak azt nem tudják róluk, hogy kicsodák.

– Először is, azt világossá kell tenni, hogy a Hamász nem fog Mexikó felől rátörni az országra, hogy nőket erőszakoljon meg, ezt állítani félelemkeltés lenne. Viszont az valós probléma, amit említett. Ugyanis még azok között is, akiket a határőröknek sikerül előállítani, rekord számban voltak az elmúlt évben olyanok, akik a terroristagyanús személyek listáján szerepeltek. És akkor ott vannak azok az érkezők, akikről nincs információ; az a csak az elmúlt egy évben több, mint 600 ezer ember, akik határátlépéséről felvétel van, vagy a határon elhelyezett különböző érzékelők detektálták őket, mégis sikerült meglépniük a hatóság elől, és nem tudjuk, kik. Rajtuk kívül még vannak azok az illegálisan érkezők, akikről még annyi információ sincs, hogy mikor és hol lépték át a határt, akik teljességében kijátszották a határőrséget. És nyilván közülük a legtöbben olyanok, akik éttermi mosogatóként akarnak dolgozni, vagy építkezéseken helyezkednek el törvénytelenül, ami épp elég rossz, de nem terrorizmus.

Csakhogy honnan tudjuk, hogy ki más van még közöttük? Pont ez a lényege a határ őrizetének, a problémát pedig a jelen adminisztráció csak azzal tetézte, hogy a határ őrizetével megbízott személyzet annyira leterhelt, még a mosodai szolgáltatást is nekik kell elvégezni az őrizetben lévő idegenek számára.

Ha pedig mosodai munkát végeznek, akkor ugye nem a határon járőröznek. A rossz fiúk pedig a határ másik oldalán – legyenek azok kábítószer-kartellek, vagy éppen terroristák – tisztában vannak ezzel, és képesek bejuttatni az országba azt, akit csak akarnak, és amikor csak akarják, majdnem büntetlenül.

– Ami pedig a szélesebb képet illeti a bevándorlást, bevándorláspolitikát illetően: a beszélgetésünk után utazik Budapestre, ahol részt vesz egy tanácskozáson és bejelentenek egy új együttműködést. Az Önök szervezetének, a Bevándorlási Tanulmányok Központjának már van magyarországi együttműködése a Migrációkutató Intézettel, de mik a várakozásai a mostani út előtt, a megbeszéléstől, és szélesebben a közös munkától a bevándorlási politikával összefüggésben?

– Amit útjára bocsátunk most, az a neve szerint a Bevándorláskutatás Nemzetközi Hálózata. Nem is annyira új szervezetről van szó, hanem független csoportok közötti együttműködésről. Az én központom és a budapesti Migrációkutató Intézet mellett részt vesznek benne francia és izraeli intézmények. Olyan szereplők, amelyek osztoznak azon az elképzelésen, hogy egy nemzetnek joga van arra, hogy saját bevándorlási törvényeit alkalmazza. Nekünk, a hálózatban részt vevő országoknak is eltérőek a bevándorláspolitikái, ami természetes, csakhogy ezeket a törvénybe foglalt politikákat alkalmazni kell. Szóval meglátjuk, hogy a jövő mit tartogat számunkra, hogy mire jutunk közösen. Ahogy mondják, minden utazás egy lépéssel kezdődik, vagy egy szerteágazó hatalmas tölgy is egy apró makkból nő ki. Meglátjuk, mi történik, de ezen az együttműködésen keresztül megerősíthetjük azok kezét, akik szkeptikusak a nyitott határok elképzelésével szemben, illetve a határok eltörlésére irányuló politikával szemben állnak. Remélhetőleg ki is tudjuk ezt terjeszteni más országokra, más intézményekre, akár Ausztráliából, vagy talán még Kanadából is. De hát meglátjuk, sőt, az is elképzelhető, hogy egyes kutatókat vonjunk be olyan intézményekből, amelyek nem kifejezetten a bevándorlással foglalkoznak. De most a kiindulópont, hogy mi, migrációval foglalkozó szervezetek összefogunk, és a reális megközelítést képviseljük a bevándorlás költségeit és hasznát mérlegre téve, és nem csak az előnyökről és humanitárius szempontokról beszélve.