Több nyugati politikus is felvetette már az ukrajnai választások megtartásának szükségességét. Elsőként az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének holland elnöke, Tiny Kox hívta fel a figyelmet arra, hogy az ukrán vezetésnek meg kellene erősítenie legimitációját. Őt követte Lindsey Graham amerikai republikánus szenátor, aki augusztusi kijevi látogatása során arról beszélt, hogy a háborús állapot ellenére „illő volna” választásokat tartani 2024-ben.

Az ukrán külügyminiszter nemrég azt közölte, hogy Volodimir Zelenszkij mérlegeli a 2024 tavaszán esedékes elnökválasztás várható előnyeit és hátrányait. Dmitro Kuleba megjegyezte, a választások soha nem látott kihívások elé állítanák az ország vezetését. Rámutatott a biztonsági kockázatokkal kapcsolatos problémákra, valamint arra, hogy meglehetősen körülményes volna a több százezer katona, a külföldre menekült milliók, valamint az orosz megszállás alatt élők szavazatának begyűjtése.

Zelenszkij a 2019-es elnökválasztási kampányban azt ígérte, hogy csak egy ciklusra pályázik, és nem tervez több választáson indulni.

Most úgy néz ki, a színészből lett politikus abban az esetben indulna mégis az elnökválasztáson, ha azt a háború ideje alatt rendeznék meg, békeidőben viszont állítása szerint készséggel átadná a stafétabotot.

Ukrajnában a következő parlamenti választásokat 2023 őszén, az elnökválasztást pedig 2024 márciusában tartották volna, az ukrán alkotmány 19. cikke azonban kifejezetten tiltja a választások megtartását, ha az országban hadiállapotot vezetnek be. Az alkotmány 83. cikke pedig azt is kimondja, hogy ha a parlament mandátuma a hadiállapot alatt lejár, automatikusan meghosszabbodik, amíg a hadiállapot megszűnését követően egy új törvényhozás nem ül össze.

Az ukrán elnök augusztusban még azt mondta,

ha az Egyesült Államok Európával együtt hajlandó erre pénzt áldozni, akkor a választások meg lesznek tartva.

Leszögezte, mindez nem hitelből történne, adományokat vár a nyugati országoktól, melyek a demokrácia megerősödését várják Ukrajnában.

Pár hónappal később viszont már úgy fogalmazott, felelőtlenség lenne választások megtartásáról beszélni háború idején, és egységre szólított fel mindenkit az értelmetlen politikai viták elkerülése érdekében.

„Be kell ismernünk, hogy ez a védekezés ideje, a harcé, amelytől az állam és a népe sorsa függ. Ebben az időben nem helyénvaló választásokat tartani”

– hangsúlyozta az államfő.

Majd meglehetősen kétértelmű módon felvetette, hogy azért bizonyos törvénymódosításokat lehetne eszközölni a megtartásuk érdekében.

Elődje egyértelműen a választások elhalasztása mellett érvelt. Petro Porosenko kijelentette: „Nincs jogunk a politikai játszadozásokhoz, a hírveréshez és a választásokhoz, amikor az országot halálos veszély fenyegeti. Ez nem gyerekjáték, mert az ukrán államiság létezéséről van szó.”

A jogi korlátozások mellett Ukrajnában jelenleg nincsenek meg a választások lebonyolításához szükséges biztonsági feltételek sem – mondta csütörtökön Olha Sztefanisina euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettes. Hozzátette: „Az ukrán törvények tiltják, hogy bármilyen választási folyamatot hadiállapotban folytassanak le. Ez pedig biztonsági szempontból rendkívül nehéz feladat, hiszen minden szavazóhelyiség az oroszok látóterébe kerülhet.” Ráadásul, mutatott rá,

az ukrán társadalom valójában nem is szeretne jelen pillanatban választásokat, hiszen a háború továbbra is tart, számos terület megszállás alatt van, rakéták csapódnak be városokba.

(Ezt egyébként egy közvélemény-kutatás alá is támasztja.) Szerinte először az ukrán védelmi képességek növelésével kapcsolatos feladatokra kell összpontosítani, és

csak azután lehet demokratikus folyamatokról beszélni, miután megkezdődtek a konkrét tárgyalások az EU-hoz való csatlakozásról.

Azzal is gyakran érvelnek ukrán politikusok, hogy ha esetleg meg is tartanák a választásokat, akkor a Kreml bizonyosan nagy erőkkel igyekezne beavatkozni azokba.

Tovább nehezíti a legitim választások megtartását, hogy

jelenleg egy tucat ukrán ellenzéki párt van betiltva az Oroszországhoz való vélt kötődésük miatt.

Közéjük tartozik a korábban legerősebbnek számító ellenzéki párt és a legnagyobb szocialista formáció is.

Ki marad akkor kihívónak? A bevezetőben említett vezérkari főnök, Valerij Zaluzsnij egyelőre csak titkos esélyes, és, lássuk be, amennyiben az amerikaiak el akarnák mozdítani Zelenszkijt, azt választások nélkül is meg tudnák tenni.

Ott van viszont Olekszij Aresztovics, az elnök korábbi tanácsadója és jobbkeze, aki ellen októberben nyomozás indult, mert minősíthetetlen megjegyzéseket tett nőkre. Aresztovics több ukrán médium szerint indulna a 2024-es választásokon, amennyiben megtartanák azokat. Népszerűsége ugyanakkor az ukrán választók körében rendkívül alacsony lehet.

Érdekesség, hogy a háború ideje alatt Oroszországban már rendeztek választásokat: a szeptemberi regionális törvényhozási választásokon a Putyin-párti jelöltek nem meglepő módon könnyedén nyertek. A választásokra rányomta bélyegét, hogy háborús körülmények között számos, a Kreml irányvonalával szemben kritikus politikai csoportosulás és sajtóorgánum működését betiltották vagy ellehetetlenítették. Az esemény megfigyelésére az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nem kapott meghívást.

Az ukrán katonai és politikai vezetés között egyre nyilvánvalóbb csatározás van kialakulóban. Zelenszkij igyekszik úgy gyengíteni a hadsereg vezérkari főnökét, hogy eltávolítja pozíciójukból megbízhatónak számító embereit.

Volodimir Zelenszkij felmentette az ukrán fegyveres erők egészségügyi szolgálatának parancsnokát, Tetjana Osztascsenko tábornokot, és reformokat jelentett be a katonák orvosi ellátásában. Az ukrán elnök az új védelmi miniszterrel, Rusztem Umerovval közösen tartott sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, „nincs időnk eredményekre várni, gyors cselekvésre van szükség, hogy változásokat érjünk el.”

A dolog érdekessége, hogy

nem Osztascsenko az egyetlen magas rangú katonatiszt, aki Zelenszkij célkeresztjébe került.

Szergej Naev vezérezredes, a hadsereg egyesített erőinek parancsnoka és Olekszandr Tarnavszkij, a Tavrija hadműveleti-stratégiai csoport parancsnoka sajtóhírek szerint szintén távozhatnak helyükről.

Osztascsenko, Naev és Tarnavszkij mindhárman Valerij Zaluzsnij vezérkari főnökhöz közel álló emberek. Egyes források szerint pedig az utóbbi időben meggyengülő Zelenszkijt az amerikaiak épp Zaluzsnij tábornokra „cserélnék” le.

A hadsereg főparancsnokának helyettese és legfőbb segítője, Hennagyij Csasztjakov november elején Kijev melletti otthonában halt meg tisztázatlan körülmények között, amikor felrobbant a kezében egy születésnapi ajándékba kapott kézigránát. Zaluzsnij Telegram-oldalán a következőket írta: „Ma tragikus körülmények között, saját születésnapján, családja körében életét vesztette helyettesem és közeli barátom, Hennagyij Csesztjakov ezredes. Az egyik ajándékcsomagban működésbe lépett egy ismeretlen robbanószerkezet.”

A vezérkari főnök egyébként nemrég az Economist című brit lapban tett közzé egy írást, amelyben kifejtette, az orosz–ukrán konfliktus felőrlő állóháború felé halad, ami Oroszországnak kedvez és így újjáépítheti katonai erejét, valamint hogy az ukránok által nyáron indított ellentámadás gyakorlatilag kudarcot vallott, a továbbiakban már nem lehet áttörésre számítani, és az ukrán erők védekezésre kényszerülnek.

Miért nem tartanak választásokat Ukrajnában?