Ebben a német megyében 60 ukrán dolgozik 3400-ból

Horváth Ágnes riportjában a német integrációs politika kudarcát elemezték a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.

A német szövetségi munkaügyi hivatal elnökségi tagja februárban még úgy nyilatkozott, hogy az ukrán menekültek képzettek, motiváltak, dolgoznak és németül tanulnak. Mára azonban kiderült, hogy ez távol áll a valóságtól. Tübingen megye például 3400 ukránt fogadott be, de közülük csak hatvanan dolgoznak, a német megyei tanács pedig hetek óta azt követeli, hogy csökkentsék az ukrán menekülteknek járó segélyeket. Az Ukrajnából érkezett menekültek viszont legalább békések, ellentétben a muszlim migránsokkal. Berlinben egymást érik a palesztinok és a Hamász melletti tüntetések, néhány napja Essenben pedig kalifátus kikiáltását követelték az iszlamista honfoglalók.

„Ha még van bármi esély az integrációra, akkor legfeljebb úgy, hogy mi integrálódunk az új hazánkba, amely akkor már egy kalifátus lesz. Ha most nem történik sürgősen valami, akkor örökre késő lesz”

– fejtette ki Julian Reichelt újságíró, a Bild korábbi főszerkesztője videóblogján.

Az egykori haditudósító hozzáteszi: Németország migrációs politikája történelmi kudarcot vallott. „Ha ma valaki a sarki kocsmában kiejti a száján, hogy képzett munkaerőre van szükségünk, az emberek nevetni kezdenek. Nincs már ember az országban, aki elhiszi még a mesét a hozzánk érkező »szakemberekről«. Valószínűleg sikerült az integrálhatatlan, képzetlen, dolgozni nem akaró fiatal férfiak legnagyobb csoportját Németországban összegyűjteni. És nemcsak ezeket az embereket, hanem az ősi konfliktusaikat is importáltuk” – mondja Julian Reichelt a videóban.

„Látjuk, hogyan bomlik fel a társadalmunk szövete. Németországban 1700 falu van, ahol ezernél kevesebben laknak, melyek a társadalom alapját képezik. Csak az idei évben 300 új falu vándorol az országba, afgán falvak, iraki falvak, észak-afrikai falvak. Senki sem gondolhatja, hogy ennek jó vége lesz” – állapítja meg a német szakértő.

A november elején tartott migrációs csúcstalálkozó éjszakába nyúlt a berlini kancellárián. Scholz kancellár és a tartományok miniszterelnökei tíz intézkedést mutattak be az emberiesség és a rend érdekében, a menekültekkel és a migrációval kapcsolatban.

– Heinz Theissen, a kölni katolikus főiskola politikatudomány professzora hogy látja, ezúttal valóban fontos döntések születtek?

– Egyáltalán nem. Van ugyan most egy olyan törekvés, hogy eltávolodjunk a készpénzes kifizetésektől, hogy egy kicsit csökkentsük a juttatásokat, de ez semmi.  Még mindig mágnesként vonzzuk a migránsokat a juttatásainkkal, és nemcsak a szegény országokból érkező bevándorlókat, hanem azokat is, akik már Olaszországban vannak, ahol például kevesebb juttatás jár.  Túlterheljük az önkormányzatokat és az adófizetőket, az állami infrastruktúrát, az iskolákat. Tehát nem nevezhetjük sikernek, hogy most egy kis korrekció történhet.

– Németország valójában a legvonzóbb ország a migránsok számára, akár több pénzt is kaphatnak segélyként, mint a dolgozó német szakmunkások. De mennyi támogatást kap jelenleg egy menekült, aki Németországba érkezik?

– Nagyon sokat. Ott van az úgynevezett Bürgergeld, a polgári juttatás, aztán az alapjövedelem-támogatás, az ingyenes lakhatási támogatás, a fűtési támogatás és esetleg a gyermektámogatás, valamint az ingyenes egészségügyi ellátás. Összességében ez több lehet, mint amit valaki a munkájáért bérként kap, és természetesen nem ösztönöz munkavállalásra. Ez súlyos hiba.

– Nyolc évvel 2015 után most azt látjuk, hogy Németországban is problémaként beszélnek a migrációról. Mit sikerült az eredeti célokból megvalósítani?

– Elmondhatjuk, hogy több mint ötmillióan jöttek be az országba. A hivatalos kormányzati adatok szerint 45 százalékuk dolgozik, de más adatok szerint az érkezetteknek csak 20 százaléka dolgozik. Bizonyára különböző definíciók vannak arra vonatkozóan, hogy mit is értünk munka alatt. Maradjunk a 45 százaléknál, ez is csak a fele a menedékkérőknek, a többiek az állam pénzén élnek. Ez azt jelzi, hogy túl kevesen tudtak bekapcsolódni a munkaerőpiacra. Ami logikus is, hiszen ha megkapják a pénzt munka nélkül is, akkor nem motiválja őket semmi, hogy dolgozzanak. Ösztönözni és követelni – régen ez volt a mondás, de ma csak ösztönzünk, és nem követelünk cserébe semmit. Valami nem működik, és nyolc évvel a menekülthullám indulása után sem talált megoldást a kormány.

– Az adatok szerint másfél évvel a nagy menekülthullám kezdete után a németországi ukránok többsége is még mindig a szociális ellátórendszerben ragadt. Pedig az EU külön szabályokat is hozott, hogy lehetővé tegye számukra a munkaerőpiacra való bejutást. Ön szerint miért nem működik ez mégsem?

– Ennek egyik oka, hogy az Ukrajnából érkező menekültek túlnyomó többsége nő, akiknek gyermekeik is vannak, és ezért nehezebben tudnak azonnal munkába állni. De ott van a szociális támogatás, ami miatt nem is kell feltétlenül dolgozniuk, valamint az a tény, hogy a képesítéseket nem könnyű nálunk elismertetni. Persze a fő probléma, hogy nem kötelesek dolgozni. Itt lehet élni munka nélkül is. A migrációs hullám kezdetén még éppen az volt a jelszó, hogy munkaerőre van szüksége Németországnak, ez azonban kezdettől fogva nagyon naiv elképzelés volt.

Ha megnézzük azokat, akik Szíriából érkeztek, a többségüknek nincs szakképesítése és nagy részük írástudatlan, ráadásul németül se beszélnek. Az összkép elkeserítő.

– Scholz kancellár azt mondja, hogy egyeseket ki kellene toloncolni, de a mérleg másik serpenyőjében ott van a meghívólevél a kedvező szociális juttatásokkal. Nem lehetne, hogy először ezen az oldalon kellene valamit változtatni?

– De, hiszen más országok, Ausztrália, Kanada vagy az USA is így csinálják. Kiválogatják az embereket, akikre szükség van a munkaerőpiacon. Mi persze nem akarjuk ezt, és nincs rendes határellenőrzés sem, vagyis teljesen ellenőrizetlen a bevándorlás. Aki jönni akar, annak menedékjogot adnak és befogadják, szociális juttatásokat adnak, és aztán sok év múlva kiderül, hogy minden munkára alkalmatlan, és ez már nem fenntartható az ország számára. A helyi hatóságok messze túlterheltek, ez óriási teher az ország számára. Most, nyolc év után végre a politikai vezetés is ráébredt, hogy valami nem stimmel – persze, mindezt csak a választások miatt.

– El tudja képzelni, hogy nyolc évig tényleg jó szándékú butaságból nem cselekedtek másképpen? Tényleg nem látta senki Németországban, hogy valójában mi történik?

– Volt egy idealista elképzelés, miszerint minden ember egyformán jó, és mindenki dolgozni akar, de ez sajnos nincs így. A kormány és a média vak volt, vagy vakon tartotta az embereket, és aki kérdéseket tett fel, azt jobboldalinak titulálták, és így szinte lehetetlen volt beszélni ezekről a problémákról.

– Annalena Baerbock, a zöldek politikusa nemrég még azt mondta, hogy további külföldi szakképzett munkaerő nélkül nem tudják megoldani a munkaerőhiányt. Úgy tűnik tehát, hogy a külföldi munkaerő megtalálására irányuló törekvés továbbra is fennáll, de valószínűleg arról is hallottak, hogy az EU-ban tervezik a migránsok kényszerű elosztását. Mit gondol, ez egyáltalán megvalósítható?

– Vannak európai országok, például Magyarország is, amelyek elutasítják az újraelosztást, mert azt mondják, hogy nem akarnak illegális migrációt. Szerintem is külön kell választani a legális bevándorlást és a migránsáradatot. Sürgősen szükségünk van a szakképzett munkaerő bevándorlására, például az egészségügyben, de olyan migránsáradattal nézünk szembe, amelyet nem ellenőriztek, és amely a bevándorlók szükségletein alapult, nem pedig a befogadó országok szükségletein. Ez a hibás hozzáállás most a választási eredményekben is megmutatkozott. Az AfD (az ellenzéki, bevándorlásellenes Alternatíva Németországért – a szerk.) az egyetlen kritikus párt a kérdésben, és egyre népszerűbb a választók körében. Sürgősen hatékony intézkedésekre van szükség, mert ami most történik, az nem elég.

– Mit lehet még tenni?

– Amit például Magyarország vagy Lengyelország tesz: meg kell védeni a határokat. Ha Európa ezt nem teszi meg, akkor előbb-utóbb minden állam visszahúzódik a saját határai mögé, de akkor vége a nyitott piacoknak, a nyitott határoknak, vagyis vége az uniónak. Európának meg kell védenie a határait, és egyes embereket azonnal vissza kell toloncolni, ahogy például Ausztrália is teszi. A haditengerészetnek is ki kell vennie ebből a részét a Földközi-tengeren, de mi ehelyett segítjük az embercsempészeket, sőt finanszírozzuk a szállítmányaikat.

Tehát valóban a legnagyobb európai problémáról beszélünk.

Ha ezt nem ismerjük fel és nem foglalkozunk vele legalább most, akkor nincs esélyünk. Talán már túl késő is. Ha továbbra is hagyjuk, hogy évente milliók jöjjenek Európába, akkor Európának nincs jövője, ezt világosan ki kell mondani.