A kínai elnök találkozott Joe Bidennel

Közelednek-e az álláspontok? Enyhül-e a kínai-amerikai feszültség? Még nincs válasz ezekre a kérdésekre, de legalább tárgyalnak.

Meghatározó döntések születhetnek a napokban az amerikai és kínai kapcsolatokat illetően, hiszen Hszi Csin-ping kínai elnök és Joe Biden amerikai elnök kétoldalú tárgyalásokat folytatnak  San Franciscoban, ahová a kínai elnök már meg is érkezett. A két ország közötti konfliktus mibenléte sokrétű, ugyanakkor az Izrael és a Hamász közti konfliktus és az orosz–ukrán háború elhúzódása közelebb hozhatja a két nagyhatalmat - elemezte a helyzetet a Magyar Hírlap.

Annak idején a Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong-un Észak-Korea vezetője közötti találkozó kapcsán kiemelték, egyszerre volt meglepő és félelmetes az esemény, hiszen lényegi diplomáciai egyeztetések nem előzték meg azt. Az államfők közötti kétoldalú találkozók általánosságban véve megkoronázásai szoktak lenni egy hónapokig tartó tárgyalássorozatnak.

Azonban, ha ezt vesszük alapul, túlságosan nem lepett meg senkit, amikor a Biden–Hszi Csin-ping találkozó tényét bejelentették.

Mi is egészen pontosan probléma?

A kérdés természetesen ezután nem más, mint hogy a világ két vezető gazdasági hatalma újra értelmezi-e kapcsolatait, vagy legalábbis amennyire lehetséges, konszolidálja-e a konfliktus forrásait? A kétoldalú tárgyalás egyik legbeszédesebb aspektusa, hogy arra éppen az Asia-Pacific Economic Cooperation (APEC) találkozó idején kerítenek sort, hiszen noha a felszínen sok másról is beszélnek a két ország konfliktusa kapcsán, lényegét tekintve mégis, egy gazdasági szembenállásról beszélhetünk túlnyomó részben.

Kína az Egyesült Államokhoz fűződő viszonya és a kibontakozó konfliktusa közepette végig koherens álláspontot képviselt, nevezetesen a kölcsönös tiszteletet, a kölcsönös előnyöket és a békés együttélést jelölte meg a két ország kapcsolatának alapjaként. Az Egyesült Államok azonban igyekezett a szembenállásának más színezetet adni. Első körben a kémballon-incidens okán elharapódzó kínai befolyásról beszélt, majd pedig a tajvani kérdés irányába tolta el a konfliktust. Utóbbi egyébként tudvalevően érzékeny pont, így egyszerre tudott vele az amerikai külpolitika arcot nyerni magának és nyomás alá helyezni Kínát, amely nem ült fel a mutatványnak.

A háttérben azonban röpködtek a szankciók, korlátozó intézkedések mind a két fél részéről, így hát, ami konstans maradt a változó narratíva közepette az a konfliktus gazdasági aspektusai. Kína növekedése ugyanis egyértelmű kihívás elé állítja a hegemón helyzethez szokott Egyesült Államokat, amely azonban épp ugyanannyira függ mára Kínától, mint fordítva. Ez az egymásra utaltság az ára a globalizációnak. A gazdasági hegemónia megszűnése azonban a kulturális hegemónia megszűnésével is járthat, ami a felszín alatt sokkal inkább bántja az Egyesült Államok önérzetét.

Változó világ

A második világháború lezárása után és a hidegháború alatt is kulturális értelemben egyértelműen Amerika formálta a világot. Iparszintre fejlesztette a „soft power” művészetét és ugyan Amerika papíron szembe állt a Szovjetunióval katonai értelemben, azonban kulturális szempontok alapján egyeduralkodó volt a világ formálásában.

Az alakuló új világban pedig, ami a hidegháború törésvonalai mentén formálódni kezdett mindenkinek meg volt a kijelölt szerepe. A reform és nyitás politikájával Kína is belépett ebbe a formálódó térbe. Az elképesztő gazdasági fejlődés negyven éve után azonban egy egészen furcsa helyzetet alakított ki, Kína egyértelműen túl nőtt a neki kijelölt szerepen és ezt saját erejéből tette.

Kína már régen készen állt a világpolitikába belépni és tanult is mind az Egyesült Államok, mind pedig Európa hibájából. Segítő kezet nyújtott Afrika országainak, amelyek a gyarmatosítás és a magukra hagyás tapasztalata után – ki tudja miért – jobban bíztak Kínában, mint a nyugati országokba. Az igazi konfliktus azonban, Kína és Kelet-Európa közeledésével kezdődött el. A Kína által felajánlott alternatívával ugyanis lehetőség nyílt más gazdasági lehetőségekre is.

Gesztusok a háború(k) árnyékában

Az, hogy mind a két félnek szüksége van egymásra, már többször elhangzott kínai oldalról és feltehetőleg ezt az Egyesült Államokban is jól tudják. A két álláspont közeledésének azonban oka és kérdése is feltehetőleg az orosz–ukrán háború.

Kína és Oroszország viszonya baráti, ami azonban nem mondható el Oroszországgal és a nyugati országokkal kapcsolatban. A háború pedig kezd tehertételt jelenteni a Nyugat számára is, így a lezáráshoz úgy fest, szükség lehet még Kína segítségére. A több mint egy éve tartó konfliktus lezárása pedig feltehetőleg égetőbb most mind a két fél számára, hiszen a Gázai övezetben történtek az egész Közel-Kelet biztonságát aláássák. Emlékeztetőül, Irán és Szaúd-Arábia nemrég épp Kína közvetítésével rendezte viszonyát, így nem mondhatjuk, hogy az idén magasabb sebességre kapcsolt kínai külpolitikának érdektelen lenne a régióban. Az egyetlen, ami keresztbe tehet a tárgyalásoknak az az a tény, hogy közeleg az amerikai elnökválasztás, ilyenkor pedig egy adminisztráció sem engedhet meg magának a tétlenséget.

A tiltások, importtilalmak és szankciók pedig ilyen körülmények között már mind a két fél számára fenntarthatatlanok. Két vagy három fronton pedig még Amerika sem tud harcolni a biztos siker reményében. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az elkövetkezendő napok tárgyalásai hosszú évekre meghatározzák majd a két ország viszonyát. Hszi Csin-ping elnök egyébként ennek kapcsán már többször hangsúlyozta, hogy Kína nem zéró összegű játékként tekint a világ formálására és gyarmatosítási szándéka sincsen.

A két ország kapcsolatai feszültnek mondhatók, az elmúlt időszakban gyakran kerültek ellentétbe egymással, s ezek az ellentétek növekedhetnek olyan kérdések miatt, mint

Kína kémtevékenysége az Egyesült Államokban vagy Peking egyre növekvő katonai jelenléte a Dél-kínai-tengeren

– a Fox News amerikai televíziós hírcsatorna mellett más elemzők is ezeket a pontokat emelik ki a kínai elnök találkozója kapcsán.

Drónok harca?

Joe Biden amerikai elnök az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozóján San Franciscóban tárgyal Hszi Csin-ping kínai elnökkel is. Az APEC 21 tagállama a világ gazdasági teljesítményének közel 60 százalékát adja, Oroszország mellett többek között Japán, Szingapúr és Dél-Korea is a tagjai között van. Az állam- és kormányfők sorában az ismert okok miatt ezúttal nem jelenik meg Vlagyimir Putyin orosz elnök.

A Business Insider pézügyi és üzleti hírportál beszámolója szerint Biden és Hszi várhatóan egy

olyan megállapodást is aláír, amely korlátozza a mesterséges intelligencia (MI) alkalmazását a nukleáris fegyvereket irányító és bevető rendszerekben,

valamint autonóm fegyverrendszerekben is, ide tartozik többek közt a drónokban való alkalmazás is – közli a Fox News.

Phil Siegel, a Center for Advanced Preparedness and Threat Response Simulation (CAPTRS) nonprofit szervezet alapítója a Fox News Digitalnak azt mondta, hogy kifejezetten szükséges egy ilyen megállapodás, bár úgy vélte, hogy más nagyhatalmaknak, például Oroszországnak is részt kellene vennie a paktumban.

„Vélhetően megállapodást fognak kötni arról, hogy az MI által vezérelt autonóm fegyverek a harctéren csak felderítésre és nem harcra szolgálhatnak, különben a világ nagyon veszélyes hely lesz” – mondta Siegel.

Nukleáris baki

„Ez egy hihetetlenül rossz döntés. Kína lemaradt az USA mögött a mesterségesintelligencia-képességek terén, így

a Biden-kormányzat éppen most engedett át egy stratégiai előnyt!”

– ezt viszont Christopher Alexander fogalmazta meg a Pioneer Development Group részéről.

A technológiai fejlesztő cég vezető elemzője megkérdőjelezte egy ilyen megállapodás szükségességét, rámutatva, hogy az USA ezzel lemondana komoly stratégiai előnyéről.

„Ne bízz Kínában!”

Kína és az Egyesült Államok egyaránt versenyt futott az MI katonai integrálásával, mivel a technológia rohamosan fejlődik, megnyitva az utat a harcászatban felhasználható alkalmazások előtt. De úgy tűnik, mindkét ország felismerte a mesterséges intelligencia korlátlan használatának veszélyét is, mivel mindkét fél részese volt az év elején kötött megállapodásnak, amely jóváhagyta a mesterséges intelligencia „felelősségteljes” katonai alkalmazását – fűzi hozzá a Fox News.

Samuel Mangold-Lenett, a The Federalist online magazin munkatársa ezt azzal egészítette ki, hogy szerinte

„ostobaság azt hinni, Kína tiszteletben tart bármilyen megállapodást,

amely korlátozza a mesterséges intelligencia nukleáris fegyverek használatát”.