Orbán Viktor beszédet mond október 23-án

Orbán Viktor idén az 1956-os forradalom egyik legjelentősebb helyszínén, Veszprémben mondja el október 23-i beszédét.

A miniszterelnök tavaly Zalaegerszegen tartotta a beszédét, akkor az ellenzéktől és a baloldali médiumoktól sok kritikát kapott. Orbán Viktor akkor leszögezte:

Orbán Viktor hétfőn délután három órakor kezdi meg idei beszédét a közösségi oldalán közzétett bejegyzés szerint.

A Magyar Nemzet már a múlt héten beszámolt a miniszterelnök idei ünnepi beszédének helyszínéről. Veszprém az 1956-os események fontos helyszíne, elsők között itt kezdődött el a Nemzetőrség szervezése már október 29-én. A város óriási szerepet vállalt abban is, hogy a forradalom alatt – más települések mellett – biztosította Budapest élelmiszer-ellátását.

A szovjet csapatok bevonulása után 1956. november 4-én, Budapest után a legnagyobb fegyveres ellenállás is Veszprémben alakult ki.

A magyar a szabadság nyelve – hangsúlyozta Novák Katalin köztársasági elnök az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezve Melbourne magyar közössége előtt vasárnap Ausztráliában.

Éltetjük magyarságunkat, a szabadság szeretetét, a magyar nemzet határok feletti, magától értetődő összetartozását. Siratjuk azokat, akik életüket és vérüket adták a szabadságunkért, siratjuk a közénk ékelődött fizikai távolságot, a megharcolt életeket, a családok szétszakítottságát, a kényszerű emigrációt – fogalmazott Novák Katalin. – Október 23-ában benne vannak az anyaországi, a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarok is – mutatott rá, hozzátéve: ma azt ünnepeljük, ami megkérdőjelezhetetlenül összeköt bennünket, hiszen közös a nyelvünk, a történelmünk és az ünnepeink.

Arra is emlékeztetett, hogy a kivívott szabadságért nap mint nap meg kell küzdeni. 

– fogalmazott az államfő Melbourne-ben.

Novák Katalin kiemelte, hogy a világ magyarságával köztársasági elnökként alkotmányos feladata és felelőssége foglalkozni, első útja Ausztráliában a diaszpórában élő magyarokhoz vezetett. Hozzátette, hogy elnöksége öt éve alatt a világ távoli pontjain szétszórt, összes nagyobb magyar közösséget felkeresi majd. Felidézte, hogy Torontóban ugyanúgy templomot és közösségi házat avattak a magyar közösséggel, mint ahogyan néhány nap múlva teszik majd ugyanezt Brisbane-ben.

Novák Katalin elmondta, hogy az ünnepség előtt ellátogatott az Árpád Idősek Otthonába, ahol csak magyarok élnek, akik közül többen felidézték, hogyan élték meg 1956 októberét.

– hangsúlyozta Novák Katalin, kiemelve: aki valóban, lényegileg is érti a magyart, az soha nem fog behódolni az elnyomó diktatúráknak. Magyarország soha nem volt diktatúrák bölcsője, az önkényuralmi rendszerek itt soha nem tudtak mély gyökeret ereszteni. Felidézte az 1956-os melbourne-i nyári játékokat, amely minden idők legeredményesebb magyar olimpiai szereplése helyett a legdrámaibb lett. Mint mondta, 1956 olyan erkölcsi alapot ad, amelyre a ma döntéseit is építhetjük.

– mutatott rá Novák Katalin, hozzátéve: megüzentük a szélrózsa minden irányába, hogy minden magyar egyenlő, éljen bárhol a világon, mert a magyar az magyar, s pont. – Mi, magyarok, világnemzet vagyunk – fogalmazott a köztársasági elnök, hozzáfűzve: nem azért váltunk világnemzetté, mert így akartuk, hanem mert a történelem így alakította.

Az Ukrajnában és a Közel-Keleten zajló háborúra utalva elmondta, hogy Magyarország elítéli Oroszország és a Hamász agresszióját, és szeretné elkerülni az eszkalációt. Kiemelte továbbá azt is, hogy az ártatlan áldozatok és a béke mellett vagyunk, mert békét kíván a magyar nép. Mi, magyarok békét szeretnénk, szeretnénk megőrizni a nehezen megszerzett békés életünket.

A megemlékezést követően Novák Katalin köztársasági elnök Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetést adott át Paska Marcella néptáncoktatónak, a Melbourne-i Magyar Televízió elnökének az ausztráliai Victoria államban élő magyar közösségek megmaradásáért és a magyar kultúra ápolásáért végzett munkája elismeréseként. A rendezvényen beszédet mondott Marót Márta, a Victoriai Magyar Tanács (VMT) elnöke is, valamint koszorút helyeztek el az 1956-os emlékműnél.

Novák Katalin vasárnap délelőtt istentiszteleten vett részt a Magyar Református Templomban, ahol Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hirdetett igét. A püspök a lélek megérkezésének fontosságáról, az együttlét, egymás megértése, az összetartozás jelentőségéről szólt. Beszélt a napi igeolvasás fontosságáról. Emlékeztetett arra is, hogy a reformáció napja alkalmából Brisbane városában magyar református templomot fognak szentelni.

1956 küzdelme minket is kötelez: bármilyen rázós utat elviselünk, bármilyen terhet felvállalunk, bármilyen ellenerővel szembe szállunk, csak hogy a magyarok jövőjét biztonságban lássuk – hangsúlyozta Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából rendezett állami ünnepségen a Műegyetemen.

A politikus az ünnepségen elmondta: a forradalom napjai olyan napok voltak, melyek nehézségeikben is dicsőségesek, és okkal vésődtek be a legnagyobb magyar tettek könyvébe.

A forradalmároknak a haza- és szabadságszereteten kívül nem sok fegyverük volt. De ez a szeretet erősebb volt minden harckocsinál – mondta. Hozzátette: ha ezek a falak nemcsak beszélni, hanem kérdezni is tudnának, talán azt kérdeznék: mi adnánk-e az életünket a hazánkért?

Dömötör Csaba kifejtette: most olyan korszak kezdődött, amelyben 

Úgy folytatta:

A népmozgásokat, a járványt, a háborút és a gazdasági nehézségeket megemlítve úgy vélekedett:

Most nincsenek idegen tankok, nálunk nincsenek, de nyomásgyakorlás igen – magyarázta Dömötör Csaba. Szerinte a tét most is ugyanaz, mint 1956-ban, csak „más gúnyában jelentkezik”.

– szögezte le az államtitkár. Dömötör Csaba hangsúlyozta: Magyarország nem fog fegyvereket küldeni, akkor sem, ha elvárják. – Nem nyitjuk meg a határainkat, akkor sem, ha mások megtették. Nem dobjuk oda a magyar tulajdont, akkor sem, ha lenne rá vevő. És nem fogjuk fellazítani a hagyományos család kereteit, akkor sem, ha máshol már megteszik – sorolta.

– Mi a küzdelmet választjuk – jelentette ki, és azzal folytatta, hogy ezért rövid távon talán kevesebb „nemzetközi dorombolás” jár, de a küzdelem hosszú távon egy magabíró, gazdaságában gyarapodó és a nehézségek után is erősödő országot eredményez.

Kitért arra is, hogy a szabadság megvédése „nem bénító teher, szerencse vagy kiváltság, hanem kötelesség”. Ezer évünk kötelessége – tette hozzá Dömötör Csaba.

Czigány Tibor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) rektora azt emelte ki, hogy a Műegyetem hősei közé nemcsak azok tartoznak, akik életüket adták 1956-ban, hanem azok a jelenlévő hősök is, „akik ismét eljöttek, akik nem hagyták, hogy a forradalom lángja kialudjon, és akiknek köszönhetjük, hogy ma szabadon ünnepelhetünk”.

A rektor ezúttal az oktató kar hőseiről emlékezett meg, akik 1956. október 30-án megalakították a Műegyetem forradalmi bizottságát. Szavai szerint a bizottság azzal a céllal alakult, hogy kiálljon a diákság mellett, és szolidaritását fejezze ki irántuk. A kormányhoz intézett első kiáltványukban követelték a szovjet csapatok kivonását, a Varsói Szerződésből való kilépést, valamint szabad választások kiírását. A felsőoktatással kapcsolatban követelték az egyetemi autonómia helyreállítását és a hatalmi szóval kettéválasztott Műegyetem újbóli egyesítését – emlékeztetett Czigány Tibor, felidézve, hogy a bizottság elnökének Taky Ferencet, titkárának pedig Fekete Tamást választották meg. Hangsúlyozta: a tagok mindannyian egyetértettek, hogy a diákokra vigyázni kell, és nem szabad felülni a provokációnak. Fontosnak tartották továbbá, hogy a Műegyetem ne váljon a harci események színterévé.

A bizottság 22 tagja közül csak 13 élhette meg a rendszerváltást – mondta a rektor, aki hat tagról külön-külön is megemlékezett néhány mondatban. Az elnök és a titkár mellett méltatta Mosonyi Emilt, Kollár Lajost, Csonka Pált és Sinay Gábort. Czigány Tibor beszédében megemlékezett Sólyom László nemrég elhunyt korábbi államfőről is, aki elnöksége idején minden évben eljött az ’56-os ünnepségre és beszédet mondott.

A rektor szólt Vajna Zoltán professzorról, a BME gépészmérnöki karának egykori dékánjáról is, „aki ugyancsak szívén viselte a műegyetemi ünnepséget”, és akinek részben köszönhető, hogy az egyetem 1956-os ünnepsége ma már az állami ünnepségsorozat része.