kulcsár edina
Elképesztő és ijesztő példák sora.
Júliusban az Európai Parlament megállapította, hogy független választási megfigyelőket kell küldeni Lengyelországba az őszi általános választásokra. A képviselők úgy vélték, továbbra is rossz a helyzet a lengyel jogállamiság terén, ezért egyelőre blokkolni kell az uniós helyreállítási forrásokat. Egyúttal az Európai Parlament újabb állásfoglalásban marasztalta el a lengyel kormányt. A balliberális többségű intézmény aggódott a lengyel választási törvény módosításai miatt is. Ahogy írták: „a változások diszkriminációt jelenthetnek a külföldről szavazók ellen”, illetve szerintük a lengyel legfelsőbb bíróság választási vitákkal foglalkozó kamarája „nem tekinthető független és pártatlan törvényszéknek”.
A hazánkat is rendszeresen támadó Daniel Freund, az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottságának német zöldpárti képviselője a Szabad Európa nevű, kizárólag amerikai forrásból működtetett médiumnak eljutatott közleményében a fentiekhez hozzátette:
Néhány hónappal a lengyelországi választások előtt fokozódnak a kormány demokrácia elleni támadásai. Az Európai Bizottság túl keveset tesz e támadások ellen. Komolyan lehet tartani attól, hogy a választás nem lesz szabad és tisztességes. Megdöbbentő, hogy aggódnunk kell a demokrácia helyzete miatt az egyik legnagyobb EU-tagállamban. A választási megfigyelőket nem lehet megúszni.
A választások lebonyolítása, illetve az eredmények ismerete alapján utólag megállapítható, hogy a hangulatkeltések teljesen alaptalannak bizonyultak.
Idén augusztusban Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök az őszi lengyel parlamenti választásokba történő beavatkozásként értelmezte, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakciójának vezetője a „jogállamellenes” lengyel kormánypárt „legyőzéséről” beszélt.
„Betelt a pohár!” − fakadt ki Morawiecki az X – korábban Twitter – nevű közösségi oldalon. „Ellenségnek nevezett bennünket, ez már nem az első ilyen kijelentés. Elég ebből!” – fogalmazott akkor Morawiecki.
Szintén fontos esemény volt a kampányban az úgynevezett vízumügy kezelése.
Az, hogy az Európai Parlament általános vitában tárgyalta a balliberális kampánytémát, és mindezt közvetlenül a választások előtt tette, szintén erőteljes beavatkozási kísérletnek tekinthető.
Mindemellett Olaf Scholz német kancellár a vízumügyben szintén magyarázatot kért, az ellenzék narratíváját és szóhasználatát (vízumbotrány) alkalmazva.
Az is sokatmondó volt, hogy a nyári néppárti kongresszuson az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen úgy köszönt el Tusktól, hogy „remélem, jövőre már miniszterelnökként köszönthetjük”.
Ugyan ez a megszólalás önmagában még nem számít direkt beavatkozásnak, de bizottsági részről nem szokás így állást foglalni egy tagállam belügyében.
Különösen úgy nem, hogy az uniós csúcsszervek nem adták oda Lengyelországnak a neki járó uniós forrásokat, miközben Tusk – a magyarországi baloldalhoz hasonlóan – azzal kampányolt, hogy ő egyetlen nap alatt meg fogja szerezni országának ezeket a pénzeket.
Lengyelország esete nem volt egyedi. Emlékezetes: Von der Leyen az amerikai Princeton Egyetemen mondott beszédében tavaly azzal fenyegetőzött: ha Olaszország a 2022. őszi parlamenti választások után nehéz helyzetbe kerül, megvannak az eszközeik, mint Lengyelország és Magyarország esetében.
Az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke is aggasztónak tartotta a jobboldal győzelmét Itáliában.
Frans Timmermans közölte: Giorgia Meloni jobboldali szövetsége fenyegetést jelent az uniós értékekre. Hozzátette: fél a jobboldal társadalmi és erkölcsi programjától.
Végül, de nem utolsósorban Volodimir Zelenszkij szeptemberben az ENSZ-nél és Kanadában tett látogatása után hazafelé utazva megállt Lengyelországban, de egyetlen kormánytaggal sem találkozott. Az ukrán elnök viszont kitüntetett két lengyel civilt, akik közül az egyik ellenzéki szimpátiájáról ismert, amit sokan egyértelmű oldalválasztásként azonosítottak részéről, különösen Zelenszkijnek a lengyel kormánnyal folytatott gabonaügyi vita fényében.
Soros-féle médiavásárlás és NGO-finanszírozás, az uniós pénzek megvonása és politikusi nyomásgyakorlások, az Action for Democracy beavatkozása – mindezek együtt segítették a lengyel balliberális oldalt a múlt vasárnapi választások előtt. Magyar szemmel nézve, a 2022-es magyarországi választásokhoz képest is komoly külföldi erők mozdultak meg a lengyelországi kormányváltás érdekében.
A tét nagy volt: az Európai Egyesült Államok irányába való további elmozdulás, a kötelező migránskvóta bevezetésének elfogadása, illetve Ukrajna ellátása pénzzel és fegyverekkel.
Cikksorozatban mutatjuk be a lengyel választásokat meghatározó külföldi befolyásolást, mert ez komoly tanulságokkal szolgál a magyar nemzeti önrendelkezés szempontjából is. A második részben bizonyos NGO-k Sorosék általi finanszírozását, illetve ezen szervezetek, személyek politikai szerepét tárjuk fel.
Soros György lengyelországi tevékenységében kulcsszerepet játszik az általa a 80-as évek végén alapított Fundacja im. Stefana Batorego, azaz a Báthory Alapítvány, amelyen keresztül az amerikai tőzsdespekuláns a 2015 óta hatalomban lévő jobboldali kormányt megdönteni kívánó médiumokat, szervezeteket, tüntetéseket, illetve politikai pártokat támogatta. Az egyik ilyen kísérlete, hogy szövetségeseinek 2015-ös veresége után utcai demonstrációk segítségével kezdte el befolyásolni a 2019-es választások kimenetelét, elsősorban egy lengyel kormányellenes, feminista mozgalom, az úgynevezett „czarny protest” pénzügyi támogatásán keresztül.
Soros aktivistái 2017-ben Lengyelországban ukrán mintára Euromajdant vizionáltak, amire válaszul a lengyel hatóságok kitiltották a tőzsdespekuláns ukrán szervezetének, a Nyílt Párbeszéd Alapítványnak a vezetőjét.
2020-ban aztán a Báthory Alapítvány a jobboldali elnökkel, Andrzej Dudával szemben induló ellenzéki jelöltnek, Rafal Trzaskowskinak kedvezve kapcsolódott be a választási kampányba. Mint arról a Magyar Nemzet akkoriban beszámolt, a kampány egyik fő témájában a konzervatív, illetve liberális álláspont helyezkedett szembe egymással. Duda elnök a választási programjában a konzervatív családi értékek, a kizárólag férfi és nő kapcsolatán alapuló házasság mellett állt ki, és kizárta, hogy támogassa a homoszexuálisok örökbefogadási jogát. A Soros-párti szakértők azonban a szexuális kisebbségeknek még több jogot kínáló álláspont mellett sorakoztak fel.
A Báthory Alapítványhoz köthető megszólalók ezenkívül az ellenzéknek kedvező véleményeket és ajánlásokat fogalmaztak meg az elnökválasztás sokáig egyébként bizonytalan lebonyolításával kapcsolatban is.2020 tavaszán még a koronavírus-járvány, valamint alkotmányos aggályok miatt a választások megtartása ellen foglaltak állást, szemben a Jog és Igazságosság (PiS) jobboldali kormánypárttal, amely akkor is Duda elnök mögött állt.
Miután azonban az eredetileg fő ellenzéki jelöltnek számító Malgorzata Kidawa-Blonska az alacsony támogatottsága miatt visszalépett, Trzaskowski pedig bekapcsolódott a kampányba, s esélyei folyamatosan javultak, ugyanezek a szakértők nézőpontot váltottak.
A lengyelországi demokráciáért és jogállamiságért aggódva ekkor már a választásokon való részvételre buzdítottak.
Ezek egyébként a Soros Györgyhöz köthető szervezetek fő témáinak számítanak a lengyel közéletben.
Nem ez volt azonban az egyetlen csapásirány a Soros-szervezetek politikai tevékenységében. A wPolityce lengyel hírportál beszámolt arról, hogy a járvány kellős közepén a Soros által finanszírozott Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért azzal foglalkozott: szerintük nem volt szabályos a lengyel Országos Bírói Tanács tagjainak megválasztása.
Grégor Puppinck, a Jog és Igazságosság Európai Központjának vezetője pedig akkoriban felhívta a figyelmet arra is: a Soroshoz köthető szervezetek sokrétű együttműködésben állnak a fősodorbeli európai jogfelfogás képviselőivel. Ennek részeként a Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságában is befolyással bír, ami erősítette a Dudára és a lengyel kormánypártra nehezedő jogi nyomást is az európai intézményrendszerben, és ismét csak Trzaskowskinak kedvezett a kampányban.
Az Open Society Foundation (OSF), azaz Soros – egyik – alapítványa kevésbé jelentős projekteket és kezdeményezéseket is támogat, amelyeket fontosnak tekint, mert Soros ideológiájával rokon eszméket képviselnek. Ilyen a Stanislaw Brzozowski Társaság, a radikális baloldali Krytyka Polityczna napilap kiadója. A társaságnak 2021-ben 5,36 millió zloty (mintegy 457 millió forint) bevétele volt, amelyből 1,9 millió zloty a Soros-alapítványtól származott. Ők adták ki Sorosnak A nyílt társadalom védelmében című könyvét is lengyel fordításban.
A Soros-féle médiatámogatás filozófiájába bepillantást engedett az a − nem a nyilvánosságnak szánt − interjú, amely Andrej Noskóval készült, és amelyről a Magyar Nemzet számolt be 2022 februárjában, majd több lengyel sajtóorgánum is ismertette. Nosko korábban az európai „think tankek” (agytrösztök) támogatásának felelőse volt az OSF-ben. − Problémát jelent, hogy a fősodratú média a szükségesnél kevesebb külföldi tudósítót foglalkoztat. Ennek következtében olyan helyzet alakult ki, hogy valós bizonyítékok nélkül nagyon könnyen be lehet feketíteni Lengyelországot és Magyarországot – mondta többek között Nosko.
Sok külföldi újságíró közvetlenül az OSF-fel kapcsolatban álló emberekhez fordul segítségért, amikor szakértőket keres.
Ezek pedig világnézeti és pénzügyi szempontból hozzájuk hasonló intézmények, agytrösztök, sajtóorgánumok munkatársait ajánlják nekik. Ez pedig lehetőséget ad a liberális hálózat számára az elfogult tudósítások számának megsokszorozására.
Vannak ugyanakkor olyan Soros György által pénzelt szervezetek, amelyek nem Lengyelországban, hanem európai szinten képviselték a spekuláns érdekeit, és támadták – a magyar mellett – a lengyel kormányt is. Így például Soros karmestere, Gerald Knaus, a European Stability Initiative vezetője 2021 szeptemberében a határok megnyitását, a migránsok beengedését követelte a jobboldali lengyel kormánytól.
Knaus egyébként korábban ennél is tovább ment: 2021 nyarán ötmilliárd eurós büntetés kivetését szorgalmazta Lengyelországra, a szokásos jogállamisági érvelés mentén, sőt, más alkalommal minden Lengyelországnak – és Magyarországnak járó – uniós forrás megvonását is javasolta.
Valamiért egyébként az elvileg független brüsszeli bürokrácia az elmúlt években éppen ezt a stratégiát alkalmazta a nemzeti szuverenitás mellett kiálló két kormány ellen.