A kormánypártok méltósággal ünnepeltek

A kormánypártok méltósággal ünnepelték az 56-os forradalom és szabadságharc évfordulóját – írta Facebook-oldalán a Fidesz kommunikációs igazgatója.

Hollik István hozzátette: „a baloldal viszont ismét bizonyította, hogy csak balhézni és rongálni tud emlékezés helyett”.

Ha Brüsszel fütyül is, mi úgy táncolunk, ahogy mi akarunk. S ha nem akarunk, akkor nem táncolunk – így fogalmazott Orbán Viktor Veszprémben, az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 67. évfordulóján. A miniszterelnök hangsúlyozta: elsők voltunk, akik Európát védtük a migrációtól és elsők voltunk, akik békét javasoltunk. A kormányfő kiemelte, ma is elsők és egyetlenek vagyunk, akik vissza akarják tartani az európai népeket, hogy önként, dalolva és vakon meneteljenek bele egy még nagyobb háborúba.

Ha Brüsszel fütyül is, mi úgy táncolunk, ahogy mi akarunk, s ha nem akarunk, akkor nem táncolunk – így fogalmazott Veszprémben, Orbán Viktor az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 67. évfordulóján.

„A mai életünkben is felbukkannak olyasféle dolgok, amelyek a szovjet időkre emlékeztetnek” – a miniszterelnök rámutatott, a Szovjetunió reménytelen volt, míg az Európai Unió még nem az.

Ezután a kormányfő arra emlékeztetett, lesznek még európai választások.

„Szerencsére Brüsszel, nem Moszkva. Moszkva tragédia volt, Brüsszel csak egy rosszul sikerült kortárs paródia. Úgy kellett táncolnunk, ahogy Moszkva fütyült. Ha Brüsszel fütyül is, mi úgy táncolunk, ahogy mi akarunk, s ha nem akarunk, akkor nem táncolunk!”

Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a nyugatiak számára a szabadság menekülést jelent: szabadulj meg attól amiben születtél, az identitásodtól, a nemedtől. Mi ennek az ellenkezőjére vágytunk, hogy azok legyünk, amiknek akarunk lenni.

A miniszterelnök hangsúlyozta: elsők voltunk, akik Európát védtük a migrációtól és elsők voltunk, akik békét javasoltunk háború helyett, amellyel megmenthettük volna százezrek életét. A kormányfő kiemelte,

ma is elsők és egyetlenek vagyunk, akik vissza akarják tartani az európai népeket, hogy önként, dalolva és vakon meneteljenek bele egy még nagyobb háborúba.

„Ma is elsők voltunk, akik Európát védtük a migrációtól, és elsők voltunk, akik békét javasoltunk háború helyett, amellyel megmenthettük volna százezrek életét. És ma is elsők és egyetlenek vagyunk, akik vissza akarják tartani az európai népeket, hogy önként, dalolva és vakon meneteljenek bele egy újabb, még nagyobb háborúba”.

Orbán Viktor megemlékezett az ’56-os forradalom veszprémi mártír halált halt hőséről Brusznyai Árpádról, majd hozzátette: „Végeztek ki papot, munkást, tanárt és kommunista pártvezetőt is. Budapestieket és vidékieket. Egy egész nemzet állt a vérpadon.”

„Barátaim! Nekünk a szabadság életösztön. A családom, a barátaim, a hazám, ez mind én vagyok. A magyar ember számára a szabadságharc nem olyasmi, amit vállalhat vagy eldönthet. A szabadságot védeni kell, különben elveszünk. Így volt ’56-ban, 1990-ben, és így van ma is. Ilyen egyszerű!”

Orbán Viktor úgy fogalmazott: nem szabad hiábavalóvá tenni az 1956-os hősök tetteit, majd hozzátette, a megmaradás legfontosabb törvényét a mai napig tudják a magyarok: a múlt nem mögöttünk, hanem alattunk van, mert azon állunk. A miniszterelnök ünnepi beszédét a következő gondolattal zárta:

„Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt. Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!”

„A küldetésünk ma is az, ami 1956-ban volt: fényt kell gyújtanunk a sötétségben, a béke, a józanság, a szabadság és a politikai higgadtság fényét” – mondta a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár Bonyhádon hétfőn.

Nagy János a tolnai városban a forradalom és szabadságharc 67. évfordulóján tartott megemlékezésen azt hangsúlyozta: ezek olyan értékek, amelyeket „azért tudunk hitelesen képviselni, mert nem ajándékba kaptuk, hanem drága vérrel szereztük meg”.

„Nagy tüzet kell hát raknunk, a szabadság és a függetlenség őrtüzét, hogy lássák mindenhonnan, Európában és a nagy vízen túlról is, ahogy az egész világ látta és csodálta ’56 őszén a magyar nemzet szabadságharcát” – tette hozzá.

Az államtitkár arra szólította fel a Vörösmarty Mihály Művelődési Központban összegyűlt hallgatóságát – amelynek soraiban Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára és a helyi képviselő-testület tagjai is helyet foglaltak – , hogy emlékezzenek és emlékeztessenek, s ne feledjék: ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak.

Nagy János kitért arra is, hogy az antikommunista forradalom nem egy pontból, „a rivaldafényben úszó Budapestről sugárzott ki az országra”, hanem éppen fordítva,

a mély Magyarországból, magyar városok és falvak százaiból indulva adódott össze egyetlen, a szabadság és a függetlenség messze fénylő őrtűzévé.

„Az egész ország mondott lesújtó ítéletet a bolsevizmus és annak működtetői felett, együtt, egyszerre mondták ki hazánk sok száz településén, hogy a kommunista rezsimnek vesznie kell, mert hazugságra és zsarnokságra épült, mert megfosztotta a nemzetet minden életerejétől, és mert el akarta törölni történelmünket és kultúránkat, sajátosan magyar értékrendünket” –  jelentette ki.

Úgy fogalmazott: október 24-én reggelre szinte az összes vidéki városban, így Bonyhádon is „csillaghullás vette kezdetét, elvásott a vörös csillag”, és az egész ország vállalt egy emberként áldozatot a szabadságért.

A békésen, fegyvertelenül felvonulókat sok városban karhatalmisták sortüze fogadta, a budapesti Kossuth tér, Mosonmagyaróvár, Debrecen, Miskolc és Esztergom terei ártatlanok holttesteivel teltek meg – emlékeztetett. Hozzátette: gyászolt Bonyhád is, a 19 éves Domokos Piuszt, akit életmentés közben ért halálos lövés.

Nagy János szavai szerint az egész ország a forradalom mellett állt, amit a legjobban az mutatott meg, hogy a falvakból sorra indultak teherautók kötszerrel és élelmiszerrel a szükséget szenvedő, a szabadságért harcoló fővárosba.

„1956 őszén a magyar nemzet a legszebb arcát mutatta, amelyre most, 67 évvel később okkal és joggal lehetünk büszkék, a világ pedig láthatta: a kommunizmus és a Szovjetunió nem legyőzhetetlen, sőt, olyan sebet kapott, amely nem fog behegedni soha” – jelentette ki.

Az államtitkár hangsúlyozta, hogy bár a forradalmat a Vörös Hadsereg és kollaboránsaik leverték, a győzelem nem az övék lett, hiszen nincs már Vörös Hadsereg és szovjet birodalom sem, „mi viszont itt vagyunk”.

Nagy János szerint sokkal tartozunk ’56 hőseinek.

„Tartozunk azoknak, akik fegyverrel a kézben harcoltak az elnyomók ellen: Pongrátz Gergelynek, Szabó bácsinak, Wittner Máriának, a 16 évesen hősi halált halt Szakács Jenő vájártanulónak, a bonyhádi zománcgyár és cipőgyár ismeretlen munkásainak, a komlói bányászoknak, a névtelen pesti srácoknak, a rettenthetetlen mecseki láthatatlanoknak” – sorolta.

Hozzáfűzte, tartoznak azoknak is, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben: Gulyás Lajos református lelkipásztornak, Brusznyai Árpád veszprémi tanárnak, Domokos Piusznak és azon névtelen magyaroknak, akiknek sorsa a forradalom tisztaságára figyelmeztet.

Tartozunk nekik, mert bátorságuk, elkötelezettségük, szabadság- és hazaszeretetük évről- évre összehoz bennünket, hogy „újra kijelentsük: 1956 nem azt mutatta meg, milyenek vagyunk, hanem azt, milyenek lehetnénk”.