A Wagner-csoport migránsokat szabadít Lengyelországra?

Lengyelország és Litvánia közös határát nem kizárt, hogy a Belaruszba áttelepített Wagner-csoport destabilizálni akarja - írja a Magyar Hírlap.

Akár a Baltikum is belesodródhat az ukrajnai háborúba, azok után, hogy a Wagner-csoport Oroszországból áttette főhadiszállását Belaruszba. A három NATO-tag balti államot csak egy szűk szárazföldi folyosó köti össze Lengyelországgal, aminek átjárhatóságát a magánhadsereg el akarja lehetetleníteni. Belaruszból pedig illegális migránsok tömkelegét akarja a lengyelek nyakába varrni. Mindeközben az érdekelt felek fenyegető üzeneteket küldenek egymásnak. 

Lengyel katonák a litván határ közelében, nem messze a a Suwalki-folyosótól

Fotó: Wojtek RADWANSKI / AFP

A NATO eddigi történetének lehet, hogy egyik legnehezebb feladata előtt áll. Nem kizárt, hogy a Belaruszba áttelepített Wagner-csoport  illegális migránsok tömegét akarja Lengyelországba csempészni,  egyúttal pedig destabilizálni akarja a lengyel-litván közös határ térségét is.  Egyre inkább valószínű, hogy a hivatalosan magánhadseregként működő, jól felfegyverzett és kiképzett harcosokból álló Wagner proxy háborúra készül.

Vagyis sem Oroszország, sem pedig Belarusz közvetlenül nem avatkozna be a konfliktusba, helyettük a magánhadsereg végezné el a „munkát”. Ennek célja a lengyel társadalom stabilitásának aláásása, a „hátország” erőforrásainak lekötése, végül pedig Varsó elkötelezett ukrán barátságának megtörése.

Az elképzelések több mint veszélyesek. Történetesen a lengyel–litván közös határ mindössze száz kilométer hosszú, de rendkívüli stratégiai jelentőséggel bír.  Éppen ezért az ebben a térségben kirobbantott bármilyen konfliktusnak beláthatatlan következményei lehetnek és nem csak Lengyelországra nézve.  A Lengyel–litván közös határt külön nevet is kapott, Suwalki-folyosónak hívják.  A terület a 70 ezer fős lengyel városról, Suwalkiról kapta a nevét.

A település Litvánia, Belarusz, valamint a Lengyelország testébe beágyazott, az egykori Kelet-Poroszország részét alkotó, de a második világháború után a Szovjetunióhoz került orosz kalinyingrádi terület közötti „háromszögben” helyezkedik el. A térségen keresztül halad a Berlin–Varsó–Szentpétervár, valamint a Varsó–Helsinki közlekedési főútvonal. Mindez már bőven elég lenne ahhoz, hogy éreztessük az átjáró stratégiai jelentőségét.

Suwalki-folyosó geostratégiai felértékelődését azonban az adja, hogy a balti köztársaságoknak csak ezen a „szűk nyíláson” keresztül van szárazföldi kapcsolata a NATO és az EU többi tagállamával. Moszkva számára sem közömbös a terület, mert a Suwalki-folyosó választja el az orosz kalinyingrádi térséget a vele katonailag és politikailag is szövetséges Belarusztól.

A Suwalki-folyosó rendkívüli  stratégiai jelentőséggel bír, mind Lengyelország, mind Oroszország számára

Fotó: Wikipédia

Amennyiben a Suwalki-folyosó átjárhatóságát a Wagner ellehetetleníti, elvághatná a három balti államot – Litvániát, Lettországot, Észtországot – Lengyelországtól, így a NATO és az EU számára megszűntethetné a szárazföldi utánpótlási vonalakat. Ezt persze a NATO is tudja, ezért a szövetség Lengyelországba és a három balti államban már katonaságot állomásoztat. A brüsszeli NATO központban a Suwalki-folyosót mindig is egy esetleges Oroszországgal való erőpróbában a katonai szervezet Achilles-sarkának tekintették.

A helyzet még nem pattanásig feszült, de a szembenállás már „kézzel tapintható”. Ami azért veszélyes, mert egy elmérgesedő konfliktus esetén a NATO-nak mérlegelnie kellene a védelmi szervezet 5-dik cikkelyének, vagyis a kollektív védelem elvének alkalmazását. Ami azt jelenteni, ha egy tagállamot külső támadás ér, akkor a többieknek ezt saját területük elleni agressziónak kell értékelniük és a bajba jutott szövetségesük segítségére kell sietniük. Az igazi veszélyt egy ilyen esetleges helyzet kialakulása okozhatja.

A NATO 1949-es megalakulásakor a Szovjetuniót tekintette fő ellenségének. Az alapító okiratot is ennek szellemében fogalmazták meg. Vagyis, arra készültek, hogy egy állam saját hadseregével indít támadást valamely NATO ország ellen, ekkor lép életbe a közös védelem. A most feltételezhető konfliktusban a támadó fél azonban „papíron” nem egy állam, hanem egy magán hadsereg lenne.

Igaz, hogy a Wagner-csoport egy NATO-hoz nem tartozó ország területét használná bázisul, történetesen Belaruszét. A Moszkvával szoros szövetségben lévő Belarusz nagy valószínűséggel nem venne részt a területéről történő tömeges embercsempészésben és a Suwalki-folyosó körül kialakult konfliktusban. A NATO-nak ebben a helyzetben fel kellene tenni magának a kérdést: alkalmazza-e a katonai szövetség 5-dik cikkelyét. A kérdésre most nincs válasz.  

Mariusz Blaszczak, Lengyelország védelmi minisztere bejelentette: több mint 1000 katonát és 500 rendőrt, valamint 200 haditechnikai eszközt vezényeltek a belarusz határra, minden eshetőségre számítva. Mariusz Kaminski lengyel belügyminiszter pedig az esetleges nem várt eseményekre felkészülve bejelentette: Lengyelország, Litvánia és Lettország közösen dönthet úgy, hogy teljesen elszigetelik az Oroszországgal szoros szövetségben lévő Belaruszt, ha súlyos incidensek történnek a Wagner-csoport bevonásával.

Az egész helyzet akkor kezdett elmérgesedni, amikor Vlagyimir Putyin azzal vádolta meg Varsót, hogy területi igényei vannak keleti határai mentén – a történelmi Lengyelországhoz egykor tartozó térségben – a volt Szovjetunió egyes részeinek megszerzésére. Az orosz elnök nem hagyott kétséget a moszkvai esetleges válaszlépéseinek mikéntjéről, mert kinyilvánította, hogy minden Belarusz elleni támadást Oroszország elleni agressziónak fog tekinteni.

Kalinyingrádban Oroszország félelmetes katonai jelenlétet épített ki, amely kiterjed nukleáris fegyverekre, balti flottájára és több tízezer katonára. A közel egymillió lakosú exklávé a második világháború utánig német terület volt.

Az egykori Königsberg városa is ezen a területen található. A Poroszország legkeletibb gyöngyszemeként ismert német települést, ahonnan Immanuel Kant, a híres filozófus szinte ki sem tette a lábát élete során, 1255-től német ajkú város volt, egészen a település 1945-ös, brutális elpusztításáig, lerombolásáig és lakosainak embertelen módszerekkel történő elűzéséig, illetve kitelepítéséig.

A ma Kalinyingrád nevet viselő, 475 ezer fős, szinte kizárólag orosz ajkú nagyváros teljes ellátását veszélyezteti a litván blokád. Moszkva esetleges ellenlépéseitől nem csak a konfliktus veszélye miatt tartanak a régió 1990 után függetlenné vált országai, a balti államok.

A Suwalki-folyosó ugyanis az egyetlen közúti és vasúti összeköttetés a balti államok és az EU többi része, valamint NATO-szövetségesei között. Itt halad keresztül a Lengyelországgal való villamosenergia-összeköttetést biztosító vezetékrendszer is, amely lehetővé teszi a három nemzet számára, hogy leváljanak az orosz villamosenergia-hálózatról. Ha a folyosót Moszkva ellenőrzése alá vonná, az elszigetelné ezeket az államokat, és sokkal nehezebbé tenné védelmüket. A balti államokat, valamint Lengyelországot haderejük mellett védi még az is, hogy a NATO szövetségesei. A folyosó elleni bármilyen támadás a NATO kölcsönös védelmi megállapodása 5. cikkelyének alkalmazását váltaná ki.

A NATO kollektív védelemről szóló ötödik cikkelye az a passzus, amely garantálja, hogy ha valamely tagállamot támadás érné, azt a szövetség tagjai valamennyiük elleni támadásként tekintik, és a megtámadott felet mindenben – így katonai erővel is – támogatják.

Ismert: a második világháborút kirobbantó casus belli (háborús ürügy) egy szintén Lengyelország területén húzódó folyosó, a „danzigi korridor” volt.

Akar-e Moszkva háborút?

A NATO létszáma a Baltikumban még mindig viszonylag alacsony, mintegy 5000 katona váltja egymást.

A múltban

a szövetség tartózkodott a térségben állomásoztatott katonák létszámának növelésétől, tartva Moszkva haragjától

– összegez a Lesactualites.news. A balti vezetők szerint viszont most eljött az idő, hogy a nyugati országok fokozzák a védelmükre tett erőfeszítéseiket.