Van akinek jól jött a francia migránslázadás?

Washingtonnak nagyon is jól jött a mostani migránslázadás, ha közvetlenül nem is, de közvetve onnan bujtogatják a randalírozókat

Charles de Gaulle tisztában volt azzal, hogy egyes külföldi országok, mint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia titkosszolgálatai azon dolgoznak, hogy eltávolítsák a hatalomból őt, mert vezetőik szívesebben látnának Franciaország élén egy kezelhetőbb és irányukban megértőbbnek mutatkozó politikust. Most sincs másként, Macron is az USA-tól független külpolitikát akar, meg is orroltak rá Washingtonban.

Tombol az erőszak Franciaország nagyvárosaiban, a történtek nagyon hasonlítanak a George Floyd halála utáni eseményekre

Fotó: Ibrahim Ezzat / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP

Miközben Franciaországban folyik az egyre brutálisabb migránslázadás, az okokat keresve többször felmerült már Nael és az afro-amerikai George Floyd megölése közötti hasonlóság.  Floyd is rendőri intézkedés következtében halt meg Minnesotában két évvel ezelőtt, csak úgy, mint, az algériai származású Nael, akit Párizs egyik migránsok lakta külvárosában önvédelemből lőtt le egy rendőr. Azok, akik az összehasonlítást teszik, nem feledkeznek meg arról, hogy kihangsúlyozzák: mind két esetben fehér rendőr volt az elkövető, míg az áldozat, afro-amerikai, illetve észak-afrikai „bevándorló” volt.

A száraz tényekhez azonban hozzátartozik, hogy mindkét áldozat már előzőleg többször is összeütközésbe került a törvénnyel és mind ketten ellenálltak a rendőri intézkedésnek. A dolog itt meg is állhatna, ha George Floyd halála nem adott volna lendületet a 2013-óta létező az afro-amerika lakosság szélsőséges szervezetének, a Black Live Matternek, amely Floyd halálát kihasználva szintén tört-zúzott Amerika szerte. A mostani francia helyzet ehhez nagyon hasonlít.

Ami viszont feltűnő, hogy azok, akik párhuzamot keresnek a két haláleset között, mindenekelőtt, azt hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államokban és Franciaországban is intézményes fajgyűlölet van a rendőrség köreiben. Így nem is lehet véletlen, hogy a mostani franciaországi migránslázadás támadásainak célpontjai a rendőrőrsök.

A liberális The New York Times külön rovatot nyitott a francia eseményeknek, és persze a szélsőséges liberalizmus eszmevilágát követve az okokat a többségi nemzet kirekesztő politikájának számlájára írta. Azt már megszoktuk, hogy Nyugat-Európában és Amerikában az ilyen esetekben „áldozat hibáztatás” folyik, vagyis a felgyújtott üzletek, lakások, autók tulajdonosait vádolják azzal, hogy az ő magatartásuk váltotta ki az erőszakos cselekményeket. De itt most azért sokkal többről van szó.

Az eseményekbe beleszólt a nagypolitika. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy Amerikának nagyon is jól jött a mostani migráns-randalírozás Franciaországban és a tengerentúlról, ha közvetlenül nem is, de közvetve szítják a tüzet, mint ahogy láttuk, például a sajtón keresztül.

Washingtonban ugyanis nagyon megorroltak Emmanuel Macronra. A francia elnök az elmúlt időszakban egyre másra olyan kijelentéseket tett, amelyek azt célozzák, hogy Európának el kellene távolodnia az Egyesült Államok politikájától, önálló külpolitikát kellene folytatnia. Például az ukrajnai háború kérdésében. Macron már azt is felvetette, hogy tárgyalni kellene az oroszokkal, ami Washingtonnak olyan volt, mint bikának a vörös posztó.

A francia elnök kijelentései már az európai belső politikai erőviszonyok eltolódást jelzi, amely Olaf  Scholz kancellár berlini hatalomra kerülése után zajlott le a kontinensen.  Merkelnek a hatalomból való távozása után, az addig az Európai Unió legmeghatározóbb állama, Németország, a másodhegedűs szerepét osztotta ki magának.  Jól jellemzi ezt a helyzetet, amikor a német kancellár attól tette függővé a Leopárd típusú tankok Ukrajnának való szállítását, hogy Washingtonban mit döntenek az Abrams harckocsik ügyében. Miután a Fehér Ház zöld utat adott az amerikai páncélosok Kijevnek történő szállítására, Berlin is igent mondott saját harci járműveinek Ukrajnába való eljuttatására.

Mindez persze azzal jár, hogy Scholz utat nyitott a francia, nem minden hagyományt nélkülöző, különutas politikának, és ez akkor is igaz, ha Macron ezt igen csak óvatosan teszi. De ezek az apró lépések sem tetszenek Amerikának, mert attól tartanak, hogy mindez eltávolítja Franciaországot az Egyesült Államoktól.

Emlékezzünk csak Charles de Gaulle francia elnöknek a ’60-as években elhangzott, szállóigévé vált mondására. „Európa az Atlanti-óceántól az Urálig terjed”, ez azt az értelmezést kapta, hogy az szemben áll az USA és Nagy-Britannia által képviselt „atlanti gondolattal”. Helyette inkább egy önálló európai külpolitikát képviselt, amely harmadik pólust fogalmazott meg az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ő volt az, aki kiléptette hazáját a NATO katonai szervezetéből, és aki megbékélt az ősellenség, Németországgal.

És eljött 1968, a párizsi diáklázadás néven elhíresült erőszakos cselekmények sora. A tábornoknak a fegyveres erőkhöz kellett fordulnia, hogy leverje a felkelést. Fia, Philippe de Gaulle utólag így nyilatkozott az akkori eseményekről. „Apám tisztában volt azzal, hogy egyes külföldi országok, mint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia titkosszolgálatai azon dolgoznak, hogy eltávolítsák a hatalomból, mert vezetőik szívesebben látnának Franciaország élén egy kezelhetőbb és irányukban megértőbbnek mutatkozó politikust”. A diáklázadás olyannyira meggyengítette De Gaulle támogatottságát, hogy még abban az évben le kellett mondania, két év múlva elhunyt.

Egy hasonló kihívással néz most szembe Macron, ha tovább erőlteti az önálló európai külpolitika megvalósítását. Ami pedig a jelenlegi helyzetet illeti, nagyon is jól jön a franciaországi felfordulás Amerikának.  

„Éjszakáról éjszakára számtalan autót gyújtanak fel, épületeket fosztanak ki, sőt egy francia polgármesternek a családjára bestiális módon rá is támadt ez a csürhe – részletezte a franciaországi migránslázadás borzalmait Lánczi Tamás, a 48 perc című tévéműsorban az M1-en, aki azt a kérdést is feltette vendégeinek, hogy spontán módon törhetett-e ki a zavargássorozat, és ha igen, miért pont most.

A lelőtt tinédzser halála miatt tüntetők által felgyújtott autó ég Párizs Nanterre nevű elővárosában 2023. június 29-én (Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat).

Párhuzamos társadalom

„Egyértelműen láthatjuk, hogy milyen következményekkel jár a migráció következtében kialakuló párhuzamos társadalom. Magyarországon mi évek óta arról beszélünk, hogy a tömeges migráció következményei ilyen esetekhez vezethetnek” – szögezte le Szikra Levente, aki párhuzamot vont a BLM-mozgalom erőszakos megmozdulásai és a franciaországi migránslázadás között.

„Sok a közös pont, ijesztően sok”

– magyarázta.

„A rendőrség mit tud tenni a párhuzamos társadalom jelenségével, amikor van egy olyan fele az országnak vagy harmada, amely nem engedelmeskedik a rendőr kérésének?”

– tette fel a költői kérdést Mráz Ágoston Sámuel.

„Megvannak azok a politikusok Franciaországban, akik egy ilyen helyzetben azok mellé állnak, akik üzleteket fosztogatnak, másokra rátámadnak erőszakosan lépnek fel”

– mutatott rá a baloldali politikusok reakcióit ismertető Lánczi Tamás, aki kiemelte, hogy egyes felmérések szerint a francia társadalomnak már a tíz százaléka bevándorló-háttérrel rendelkezik.

„Lehet ez egy olyan választói tömeg, amit nem lehet megkerülni” – világított rá a műsor házigazdája.

„Közel négyezer embert tartóztattak le hét nap alatt, a letartóztatottak átlagéletkora 17 év.  A bevándorló tinédzserek háborút indítottak a francia rendőrség és a rend ellen”

– jegyezte meg Kulifai Máté, aki azt is felidézte, hogy a rendőrség által lelőtt fiatal is bűnözői létformát folytatott, többször összetűzésbe került már a hatóságokkal.

„Nem sikerül egyáltalán tömegeket integrálni a francia társadalomba, ez egy időzített bombát jelent, ami időről, időre fel fog robbanni”

– magyarázta Kulifai Máté.

„Fenntarthatatlan az, hogy ilyen mértékben, ilyen sok bevándorlót fogad be egy ország”– hangsúlyozta Szikra Levente, aki rámutatott, hogy miközben a brüsszeli üvegpalotákban arról vitatkoznak, hogy kellene minél több migránst elosztani Európában, Franciaországot éppen szétverik a bevándorlók.

Macron kiutat keres

Lánczi Tamás kiemelte, hogy az egész európai mainstream politikából Macron az, aki valamiféle kiutat keres.

„Olyanokat mond, hogy nem akarunk Amerika vazallusa lenni, mégiscsak le kellene ülni az oroszokkal és el kellene kezdeni tárgyalni, próbálta magát meghívatni a harmadik országok tanácskozására a BRICS-ülésre is”

– idézte fel Macron törekvéseit Lánczi Tamás, aki felvetette, lehet, nem véletlen egybeesés, hogy pont akkor robban ki migránslázadás a francia nagyvárosokban, amikor Macron markáns, különutas külpolitikát szeretne vinni.