kulcsár edina
Totális hadviselés?
Régóta a levegőben lóg, hogy valamilyen formában regionális konfliktus törhet ki a Dél-kínai-tengeren Kína és az Egyesült Államok között. Az ázsiai óriás hadserege ezúttal azonban azt az esetet vizsgálta meg, amikor a regionális konfliktus totális háborúvá eszkalálódik. Kína olyan fegyverek kifejlesztésén dolgozik, amelyek képesek áthatolni az amerikai védelmi hálózatokon, több kínai kutató ugyanis azon a véleményen van, hogy ha a háborút nem lehet elkerülni, akkor azt az Egyesült Államok területeire kell vinni.
A kínai hadsereg nemrégiben új fegyvereket, valamint egy totális háborús forgatókönyvet tesztelt, mivel – a projektben részt vevő tudósok szerint – az elmúlt évtizedek legmagasabb szintjét érte el az Egyesült Államokkal a konfliktus kirobbanásának kockázata – írta meg a South China Morning Post angol nyelvű hongkongi napilap.
A totális háború azt jelenti, hogy egy nemzet minden rendelkezésre álló erőforrását és erőfeszítéseit a háború megnyerésére mozgósítja. Ez nemcsak a hadsereget, hanem a polgári lakosságot és a gazdaságot is érinti, ahogyan az az első és a második világháborúban történt – magyarázta a lap.
Mint írta, Kínában a hagyományos fegyverek teljesítményértékelése számítógépes hadijátékokat és terepgyakorlatokat foglal magában. Ez főként a fegyverek harci képességeinek értékelésére összpontosít egy regionális konfliktusban, például két vagy több külföldi repülőgép-hordozó csoport közvetlen beavatkozására Tajvan körül vagy a Dél-kínai-tengeren.
Ezúttal azonban olyan esetet vettek górcső alá, amikor a regionális konfliktus totális háborúvá eszkalálódik, és amely „világvége szcenáriót” a haditengerészet tudósai a Z betűvel jelölték.
A Z háború forgatókönyvét először a Chinese Journal of Ship Research című folyóiratban megjelent tanulmányban hozták nyilvánosságra ebben a hónapban.
A témával kapcsolatban a South China Morning Post felidézte Rodrigo Duterte korábbi Fülöp-szigeteki elnök hétvégén elmondott szavait is, miszerint „ha egy egytől tízig terjedő skálán helyezném el egy közelgő háború lehetőségét, akkor a jelenlegi helyzetet a 7-esre tenném”.
Ennél is aggasztóbb, hogy a lap szerint
Nem kell azonban rögtön a világ pusztulását okozó atomkatasztrófától rettegni. Egy, a kutatásban részt vevő, neve elhallgatását kérő informatikus a hongkongi lapnak kifejtette: szokatlan, hogy a katonai kutatók a legrosszabb forgatókönyveket vizsgálják, hogy segítsenek a haderőnek jobban megérteni erősségeiket, gyengeségeiket és korlátaikat.
Azzal, hogy a haderőnemek a világvége forgatókönyvek alapján értékelik harci képességeiket, bemutathatják felkészültségüket, és elrettenthetik a potenciális ellenfeleket attól, hogy olyan konfliktusokban vegyenek részt, amelyek ilyen katasztrofális kimenetelűek lehetnek – mondta a kutató a South China Morning Postnak.
Véresen komoly háborús játékot játszottak az amerikaiak, hogy szimulálják, mi történne, ha Kína megtámadná Tajvant és vele együtt a szigetet védő amerikai erőket. Az emberi és anyagi veszteség Kína és az Egyesült Államok oldalán is látványos lenne.
Terepasztalon játszottak háborús játékot a napokban az amerikai képviselőház Kínával foglalkozó különbizottságának tagjai, melynek során egy kínai támadást szimuláltak Tajvan és a térségben állomásozó amerikai erők ellen. – számolt be róla a Voice of America internetes portálja (voanews.com) az Associated Press hírügynökségre hivatkozva.
Minderre azért volt szükség, mert – ahogy arról a hirado.hu is beszámolt korábban – a Pentagon értesülései szerint Hszi Csin-ping 2027-ig meg akarja szállni a Dél-kínai-tengeren fekvő szigetet, amelyet Kína máig az ország részének tekint (hivatalosan az Egyesült Államok is elismeri, hogy Tajvan Kína része).
Az USA túl sokáig volt elfoglalva a Közel-Kelettel.
A voanews.com beszámolója szerint a játékban a kínai rakéták záporoztak Tajvanra és az amerikai erőkre egészen Japánig és Guamig. Az eredmény: már a konfliktus kezdetekor több száz, vagy akár több ezer amerikai katona halálával kell számolni, de Tajvan és Kína veszteségei még nagyobbak lennének a szimuláció szerint.
A kínai diplomaták ugyanis elővágásokat végeztek, hogy az amerikai szövetségeseket a pálya szélén tartsák. De a Kína gazdasága elleni mindenre kiterjedő amerikai gazdasági intézkedések önmagában is elriasztották a szövetségeseket, ezért inkább jobbnak látták kimaradni az ügyből.
A játékban a kínai rakéták vízzuhatagként hullottak le Tajvanra és az amerikai erőkre egészen Japánig és Guamig. A térkép az amerikai katonai jelenlétet mutatja a Dél-kínai-tengeren
Ez az eredmény azért is meglepő, mert rámutat arra, hogy Amerikának mennyire óvatosan kell egyensúlyoznia szövetségesei megtartása érdekében. Korábban a hirado.hu-nak nyilatkozva Erdélyi Rezső Krisztián Amerika-szakértő arra világított rá, hogy az Egyesült Államoktól akkor is eltávolodnának szövetségesei, ha azt látnák, hogy nem védi meg Tajvant Kínával szemben.
Az amerikai képviselőház hadijátéka még egy problémás területre hívta fel a figyelmet.
Emellett az is kiderült, a két nagyhatalom közötti diplomáciai hiányosságok sem megnyugtatóak. „Felejtsük el, hogy az USA forródróton hívja fel Hszit, vagy valamelyik vezető tábornokát, hogy megnyugtassa a kedélyeket – ez nem fog megtörténni, legalábbis nem ebben a szerepjáték-forgatókönyvben” – írta a voanews.com. Az amerikai törvényhozókat ugyanis a az illetékes vezetők arról tájékoztatták, hogy Kína a múltban elkerülte az amerikai forródrót hívásokat.
Az USA túl sokáig volt elfoglalva a Közel-Kelettel, ezért mára Kína nagy hatótávolságú rakétákkal, a műholdak elleni fegyverekkel és az elektronikus hadviselés eszközeivel akár Uncle Sam fölé kerekedhet, ezt látva pedig Oroszország is bátrabban igyekezne elérni kelet-közép-európai céljait.
„Szent sz*r! Veszíteni fogunk, ha így harcolunk” – mondta Clinton Hinote amerikai altábornagy, amikor 2018-ban a Pentagon egy titkos hadijátékban szimulálta, hogyan zajlana, ha Kína megpróbálná átvenni a Dél-kínai-tenger ellenőrzését. Az eredmény: az ázsiai óriás rakétaesőt zúdított a térség amerikai bázisaira és kikötőire, mely néhány nap után csak parázsló romokat hagyott maga mögött.
A The Wall Street Journal befolyásos amerikai napilap terjedelmes elemzést közölt arról, miért került ilyen kellemetlen helyzetbe katonailag a világ vezető nagyhatalma.
Mint írták, hiába emelkedett több mint 800 milliárd dollárra a védelmi költségvetés, jelenlegi és volt amerikai védelmi tisztségviselők egybehangzó véleménye szerint az Egyesült Államok túlságosan lekötötte magát az afganisztáni harcokkal, és azzal, hogy olyan fegyvereket fejlesszen, amelyek nem váltak be. Szintén a hátráltató tényezők közé tartozik, hogy a kormányzaton belül állandó viták voltak a költségvetésről, ahogy a Peking jelentette fenyegetés mértékét sem övezte egyetértés. A figyelmet pedig elterelték a Közel-Kelet miatti aggodalmak, valamint az orosz invázió.
Ráadásul, ha Uncle Sam bajszot akasztana az ázsiai óriással, az egy másik nagyhatalom önbizalmát is meghozná a kontinensen: Oroszországét. Nem szükséges emlékeztetni senkit, hogy Amerika így két atomhatalommal kerülne kétfrontos háborúba. A konfliktus ráadásul kiterjedhetne az Északi-sarkvidékre is, ahol az Egyesült Államok jégtörők és kikötők tekintetében elmarad Oroszországtól, mivel Moszkva késznek tűnik arra, hogy Peking segítségét is szívesen fogadja a térségben.
Kína által épített mesterséges sziget a Subi-zátonyon Dél-kínai-tengeren (Fotó: Ezra Acayan/Getty Images)
Ezt pedig az Egyesült Államok nem véletlenül nem akarja. Ha Kína uralná Dél-kínai-tengert és Tajvant, akkor olyan vizek felett rendelkezne, amelyeken évente dollárbilliókban mérhető kereskedelem zajlik. Emellett a fejlett félvezetők szállítása felett is őrködhetne, fenyegetné az Egyesült Államok szövetségeseinek, például Japánnak a biztonságát, és mindez megkérdőjelezné az amerikai elsőbbséget a világ egy olyan részén, amelyet a II. világháború vége óta az Egyesült Államok ural.
A The Wall Street Journal cikke szerint egy nyugat-csendes-óceáni konfliktus az Ukrajnában gyengélkedő orosz hadseregnek is önbizalmat adhatna ahhoz, hogy elérje Vlagyimir Putyin elnök céljait, vagyis az orosz hatalom újjáélesztését a közép- és kelet-európai befolyási övezetében. A nagy hatótávolságú rakéták, a műholdak elleni fegyverek és az elektronikus hadviselés eszközeinek alkalmazásával pedig Peking könnyen Amerika fölé kerekedhet a csendes-óceáni térségben.