Sorsdöntő hogyan alakulnak a német-kínai kapcsolatok

Washington többször is jelezte az Európai Uniónak, hogy célszerű volna eltávolodni Kínától, és lazábbra venni gazdasági kapcsolatait az ázsiai óriással, ám az utóbbi időben ennek éppen az ellenkezője történik. Európa gazdaságának motorja, Németország legalábbis – főként saját gazdaságai érdekeit felismerve – a kezdeti tétovázás után egyre határozottabb lépéseket tesz Peking felé. Li Csiang kínai miniszterelnök múlt heti németországi látogatása már egyértelműen arra enged következtetni, hogy új szelek fújnak Berlinben.A szinte leplezetlen nyomásgyakorlás jegyében tavasszal Joe Biden amerikai elnök világossá tette Ursula von der Leyen bizottsági elnök számára, hogy abban az esetben, ha Kína fegyvereket szállítana az oroszoknak, mindenképpen súlyos szankciókat kell bevezetnie vele szemben. (A sokszor emlegetett fegyverszállításokra továbbra sincs egyértelmű bizonyíték.)

„Az európaiak velünk vannak. (…) Most már megvan az az összetartás, ami korábban nem volt meg” – mondta meglehetően optimista módon akkor az amerikai külügyminisztérium egyik magas rangú tisztviselője. Nos, könnyen lehet, hogy az amerikai erőfeszítések mégsem hozzák meg a várt eredményt, Európa két vezető hatalma, Németország és Franciaország ugyanis csak nem akarja beadni a derekát. Hogy mennyire nem, azt jól szemléltette Emmanuel Macron pekingi látogatása. „Egyre erősebbek azok a hangok, amelyek súlyos aggodalmukat fejezik ki a Nyugat és Kína kapcsolatai miatt, egy részük pedig olyan következtetést von le, hogy belekerültünk egy feszültségspirálba, amelyből nem tudunk kitörni” – fogalmazott Macron, majd hozzátette: „Én nem hiszek ebben a forgatókönyvben.” (Az eseményen jelen levő von der Leyent egyébként látványosan másodrendűként kezelték a kínaiak, ami nem is meglepő annak tükrében, hogy rendszeresen mond és tesz Pekingnek kevéssé tetsző dolgokat. „A kínai kommunista párt célja az, hogy megváltoztassa a világ rendjét, és Kínát annak központjává tegye“ – jelentette ki például közvetlenül az utazása előtt.)

Azóta számos olyan hír látott napvilágot, melyek azt erősítették, hogy Európa új alapra helyezheti a Kínával való kapcsolatait.

Legutóbb Li Csiang kínai miniszterelnök európai körútja tette világossá, hogy Európa nem készül elszakadni Kínától.

A szuperhatalom második embere találkozott Olaf Scholz kancellárral és a német ipar vezetőivel, a bajor miniszterelnökkel, majd egy Emmanuel Macron által összehívott, a fejlesztésfinanszírozásról szóló párizsi konferencián tartott beszédet is tartott.

Olaf Scholz német kancellár (jobbra) és Li Csiang kínai miniszterelnök a 7. német-kínai kormányzati konzultáción tartott sajtótájékoztató után a berlini kancellári hivatalban 2023. június 20-án. (Fotó: EPA/Filip Singer)

A kínai kormány által kiadott hivatalos közlemény szerint Li „globális fejlesztési partnerségre” szólított fel, hogy több forrást biztosítsanak a fejlődő országoknak, valamint „a kereskedelem és a beruházások liberalizálására és megkönnyítésére”, hogy „új növekedési lendületet adjanak a fejlődő országoknak”, ahelyett, hogy „a kereskedelmi protekcionizmust, valamint az ellátási és ipari láncok bármilyen formában történő szétválasztását” szorgalmazzák.

Közben minden jel arra mutat, hogy az Európai Unió is szelídebb hangra váltott Kínával szemben, legalábbis a Politico birtokába jutott határozattervezet szerint. Hogy ez a valóságban is így lesz-e, az rövidesen, a tanácsi ülést követően kiderül. „Különböző politikai és gazdasági rendszereik ellenére az Európai Uniónak és Kínának közös érdeke a konstruktív és stabil kapcsolatok fenntartása, amelyek a szabályokon alapuló nemzetközi rend tiszteletben tartásán, a kiegyensúlyozott elkötelezettségen és a kölcsönösségen alapulnak” – olvasható mindenesetre a tervezetben, melynek készítői azt is megjegyzik, hogy

Európa „nem szándékozik befelé fordulni”, illetve nem kíván olyan politikát elfogadni, amely árt Kínának, és gátat vet a kínai gazdasági fejlődésnek.

A tervezet nyelvezete és szellemisége egészen konkrétan Olaf Scholz kancellárnak a német Bundestagban tett megjegyzéseit idézi – mutat rá az Asia Times szerzője.

Diego Fassnacht arra is rávilágít, hogy a globális délre irányuló kínai export 2020 óta megduplázódott, és most először haladja meg a fejlett piacokra irányuló teljes exportját, ráadásul Kína a fejlődő országok legnagyobb hitelezője is. Mivel a fejlett piacok központi bankjai az inflációra reagálva szigorítják a hitelfeltételeket, a fejlődő országoknak nyújtott dollár- és euróalapú banki hitelezés zsugorodott.

A globális dél számos országa a kínai jüan felé fordul a kereskedelem és a fejlesztés finanszírozása érdekében.

Kína szerepe a globális déli országok infrastruktúrájának kiépítésében fontos az európai exportőrök számára, de az európai kormányoknak ennél sokkal sürgetőbb okuk is van arra, hogy együttműködjenek Kínával. A világ legszegényebb országaiból – Afrikától Dél-Ázsiáig – érkező bevándorlók tömegeit Európa láthatóan nem képes (vagy nem is akarja) megállítani a határainál. Kína az egyetlen olyan gazdaság, amely elegendő erőforrással és technológiával – különösen a digitális infrastruktúra terén – rendelkezik ahhoz, hogy a globális déli országokban változást érjen el.

Miután Li Párizsba indult, Scholz a német Bundestagban elmondta, hogy Macron francia elnökkel együtt törekszenek egy olyan Európa „létrehozására”, amely önálló geopolitikai szerepet játszik. Ezek nem kis szavak egy német kancellár szájából, még ha egyelőre csak szavak is.

A német kancellár hozzátette, hogy Li Csiang látogatását megelőzően intenzív eszmecserét folytatott más európai vezetőkkel az Európai Tanács soron következő, az EU Kína-politikájáról szóló megbeszélésének előkészítéseként. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta Kína szerepét az élelmezésbiztonságban, a súlyosan eladósodott államok megsegítésében, a jövő technológiáiba való beruházásban, a szegénység, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

A mostanihoz hasonló konzultációt Németország és Kína 2018 óta nem tartott, a németek az ilyen jellegű egyeztetéseket a legközelebbi partnerei számára tartják fenn, és a látogatás jegyzőkönyve egyértelműen arról tanúskodik, hogy a német kancellárnak nem áll érdekében a Kínával való kapcsolatok lebontása.

Már csak azért sem, mert a német gazdaság recesszióban van, Kína pedig Németország legfontosabb kereskedelmi partnere (a két ország közötti árucsere 2022-ben közel 300 milliárd eurót tett ki, ami jóval meghaladja az Egyesült Államokkal folytatott 249 milliárd eurós árucsere volumenét),

a németek más európai országokhoz képest szorosabb viszonyt alakított ki Pekinggel az elmúlt 20 évben.

És fordítva is így van, Európában egyértelműen Németország Kína legfontosabb kereskedelmi partnere.

A német autógyártók például az általuk évente legyártott 14,2 millió gépjármű közel 40 százalékát Kínában értékesítik. Kína emellett olyan nélkülözhetetlen termékeket is szállít, amelyektől a német vegyipari és elektronikai gyártók függenek. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Kína kvázi monopóliummal rendelkezik a ritkaföldfémek terén, melyekre az akkumulátorokhoz, napelemekhez vagy elektromos autókhoz van égetően nagy szükség.

A német üzleti közösség érthető módon csalódottságát fejezte ki a zöldek vezetőinek és a kormánykoalícióban részt vevő minisztereinek Kína-ellenessége miatt. Volker Treier, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetségének (DIHK) külkereskedelmi vezetője nemrégiben így nyilatkozott: „Az üzleti közösség nagyon dühös a Kína-stratégiával kapcsolatos kétértelmű kommunikáció miatt, tekintettel arra, hogy Kína milyen fontos az egész német gazdaság számára.”

Ha már zöldek. Li Csiang látogatása látványos eltérést jelentett attól a konfrontatív hangnemtől, amelyet Annalena Baerbock zöldpárti külügyminiszter az elmúlt hónapokban ütött meg. Baerbock áprilisi kínai útja politikai vitákat generált Németországban, mivel az Oroszországgal, Tajvannal és az emberi jogokkal kapcsolatos kritikus, már-már udvariatlan megjegyzései heves reakciókat váltottak ki a kínai tisztviselőkből. Csin Kang külügyminiszter nem is restellt válaszolni vendége kemény szavaira: „Nincs szükségünk leereszkedő kioktatásra” – mondta. De arra is emlékeztette kollégáját, hogy a két ország egymás partnere és nem ellenfele. Baerbock erre „sokkolónak” minősítette az útját, és azt állította, hogy Kína egyre agresszívabbá válik nemzetközileg, belföldön pedig még inkább az elnyomásra épít.

A zöldek támogatása – ahogy Baerbock kormánykoalíción belüli befolyása is – folyamatos csökkenést mutat. A tavalyi szövetségi választásokon még a szavazatok 22 százalékát sikerült megszerezniük, most ugyanakkor mindössze 13,5 százalékra mérik őket.

Ezzel szemben Li Csiang és Markus Söder bajor miniszterelnök müncheni találkozója jól mutatja, mekkora nyomás nehezedik a kormánypártokra. A dörzsölt Söder, aki a koalíción belüli feszültségek kiéleződésében érdekelt, megszervezte, hogy Li találkozzon a bajorországi székhelyű nagy német cégek, például a Siemens és a BMW vezetőivel, majd saját müncheni rezidenciáján elegáns gálavacsorát rendezett a kínai miniszterelnök tiszteletére.

Markus Söder bajor tartományi miniszterelnök (b) és Li Csiang kínai miniszterelnök ellép a díszsorfal előtt a müncheni fogadási ünnepségen 2023. június 20-án. Li Csiang a berlini német-kínai kormánykonzultációt követően látogatott a bajor fővárosba. (Fotó: MTI/EPA pool/Szilágyi Anna)

Közben a szociáldemokrata párton belül befolyásos hangok sürgetik a Kínával való szorosabb együttműködést. A párt hivatalos agytrösztje tavaly áprilisban kiadott egy dokumentumot Németország és Kína kapcsolatáról, amelyben „többdimenziós” hozzáállást sürgetett az ázsiai nagyhatalom felé.

A Kínával fenntartott kereskedelmi kapcsolatok „hirtelen megszüntetése” „gazdasági katasztrófa” lenne – mutatott rá a jelentés, elutasítva a „Kína-ellenes stratégiát”.

Az új irányvonal meglétét látszik alátámasztani az is, hogy Li érkezése előtt a német kormány gyakorlatilag elutasította az Európai Bizottság azon felhívását, hogy általános felhasználási tilalmat vezessen be a kínai Huawei és a ZTE 5G-s mobilhálózati berendezéseire, holott korábban még arról szóltak a hírek, hogy ez bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Az ország legnagyobb mobiltelefon-szolgáltatója, a Deutsche Telekom pedig kategorikusan visszautasította azt a vádat, hogy a kínai szolgáltatók biztonsági kockázatot jelentenek, és kijelentette, hogy kimerítően tesztelte hálózatát az ilyen sebezhetőségek szempontjából. (Ezt kommunikálta egyébként az osztrák távközlési hatóság is.)

A fenti tények alapján az a kép rajzolódik tehát ki, hogy a németek felmérték a lehetséges gazdasági károkat a Kínával való „szakítás” esetén, és arra a következtetésre jutottak, hogy egy ekkora csapást még az egyébként ütésálló német gazdaság sem volna képes elviselni, főleg nem a jelenlegi nehéz helyzetben. Ne feledjük, Németország az elmúlt másfél évben több mint 200 milliárd eurót költött csak az energiaválság kezelésére.

Miután a franciák sem lelkesednek az ellenséges Kína-politikáért, joggal gondolhatjuk, hogy az öreg kontinens vélhetően nem fogja követni a kérdésben Washingtont.

Igaz, ehhez még Bidenéknek is lesz egy-két szavuk.