Orosz dróntámadás a román határ közelében

A román államfő és miniszterelnök is határozottan elítélte hétfőn, hogy Oroszország az éjszaka folyamán a Duna-parti ukrán kikötői infrastruktúra ellen intézett dróntámadást, közvetlenül a román határ mellett.

Klaus Iohannis államfő Twitter-bejegyzésében úgy értékelte: a román határ közvetlen közelében civil célpontok ellen intézett támadás komoly biztonsági kockázatot jelent a Fekete-tenger térségében, veszélybe sodorja az ukrán gabonakivitelt és ezen keresztül a világ élelmiszer-biztonságát.

Marcel Ciolacu miniszterelnök szerint a támadás egyértelműen azt bizonyítja, hogy Oroszország az ukrán gabona nemzetközi piacokra jutását akarja megakadályozni, és ezáltal – élelmezési válságot idézve elő – számos embert sodor veszélybe világszerte. A román kormányfő közleményében leszögezte:

Románia továbbra is kész gyakorlati megoldásokkal támogatni az ukrán gabona kijuttatását a nemzetközi piacokra.

A román média a dél-ukrajnai katonai parancsnokság közleményét idézve azt írta, hogy Oroszország az éjszaka négy órán keresztül (iráni) Sahid-136-os önmegsemmisítő drónokkal támadta Ukrajna dunai kikötői infrastruktúráját. Az Adevarul című román lap szerint a támadásnak az ukrán gabonaexport jelentős részét lebonyolító Izmail és Reni kikötője volt a célpontja, utóbbi a román-moldovai-ukrán hármas határnál található, légvonalban alig 13 kilométernyire a több mint 200 ezer lakosú romániai Galactól.

Újabb Lancet-dróntámadásról készült felvétel látott napvilágot a Twitteren. A pilóta nélküli kamikazedrón átjutott egy Olaszország által adományozott Aspide Skyguard légvédelmi rendszer védőhálóján és telibe találta annak irányítóközpontját – írja a Mandiner.

Az ukrán hadsereg több mint 12 négyzetkilométernyi területet foglalt vissza Dél-Ukrajnában az elmúlt héten az orosz erők elleni ellentámadás során – közölte hétfőn Hanna Maljar védelmi miniszterhelyettes.

Az előrenyomulással több mint 192 négyzetkilométerre emelkedett a június eleji ellentámadás kezdete óta visszafoglalt területek nagysága a déli térségben. A teljes visszafoglalt terület – a Bahmut körüli 35 négyzetkilométerrel együtt – 227 négyzetkilométert tesz ki.

A Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hivatala által közzétett videoüzenetben Maljar arról tájékoztatott, hogy az ukrán erők több térségben folytatják az előrenyomulást Melitopol és az Azovi-tengernél fekvő Bergyanszk felé.

Keleten főként Bahmut körül zajlanak a harcok. A kijevi erők tovább nyomultak előre Bahmut déli részén, de az északi részen az orosz erők „minden centiméterbe és méterbe kapaszkodnak” – mondta.

Maljar hozzáfűzte: az ukrán erők az elmúlt héten mintegy 4 négyzetkilométert foglaltak vissza ebben az irányban, és a legnagyobb harcok Kliscsijivka, Andrijivka és Kurgyumivka környékén, Bakhmuttól délnyugatra folytak.

Oroszország az elmúlt pár napban győztesen került ki a globális olajpiacok feletti befolyásért vívott harcban, miután a kőolajat a szankciós céllal bevezetett árplafon felett értékesítette.

A londoni székhelyű Argus Media adatszolgáltató cég statisztikái szerint ez volt az első alkalom, hogy az Urals olajtípus ára átlépte a 60 dolláros (20 ezer forintos) hordónkénti árplafont azóta, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei tavaly decemberben bevezették az új szankciós politikát. Ez gyakorlatilag azt jelzi, hogy az orosz vezetésnek, ha csak részben is, de sikerült alkalmazkodnia a megszorításokhoz – írta meg a neves amerikai szaklap, a Wall Street Journal (WSJ) nyomán a Magyar Nemzet.

A WSJ szerint az orosz olajra kivetett ársapka a nyugati gazdasági nyomásgyakorlás része, amely Oroszország legfontosabb bevételi forrását célozza annak érdekében, hogy elapassza az orosz vezetés háborús forrásait. Mindeközben pedig arra ösztönzi az orosz olajtermelőket, hogy

továbbra is lássák el kőolajjal a piacot az infláció világméretű növekedésének megakadályozása érdekében.

A szaklap kifejti, hogy a magasabb árak növelik Oroszország olajexport-bevételeit, amelyek a múlt hónapban a Nemzetközi Energiaügynökség közlése szerint az egy évvel ezelőtti szintnek alig több mint a felére csökkentek. Az ársapka, az orosz olajra Európa által elrendelt embargó és a kivitel közelmúltbeli visszaesése mind hozzájárult Oroszország nyersolajból származó idei adóbevételének csökkenéséhez.

Az orosz nyersolaj áremelkedéséhez ugyanakkor hozzájárult a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) által végrehajtott termeléscsökkentés is, amelyhez Moszkva is csatlakozott, az Urals típusú orosz nyersolaj pedig a megnövekedett az ázsiai keresletnek köszönhetően szárnyra kapott, miután az orosz olajtermelők kiszorítják a szaúdi olajat.

Annak dacára, hogy Ukrajna lerohanása után a világ legnagyobb olajkereskedői megszakították az együttműködést Oroszországgal, Moszkva továbbra is sikeresen exportál olajat a világpiacokra – közölte korábban a Bloomberg.

A tavalyi év utolsó négy hetére vonatkozó statisztikák szerint hat új, korábban ismeretlen olajkereskedő vállalat pillanatok alatt vált a globális nyersanyagpiac főszereplőjévé. A hat hongkongi és dubaji székhelyű cég együttesen naponta 1,4 millió hordónyi orosz nyersolajjal kereskedett, ez a mennyiség fedezi az Egyesült Királyság vagy Olaszország teljes szükségletét és több, mint amennyit az a Trafigura Group vagy a Vitol Group nevű multinacionális vállalatok a háború kitörése előtt kezeltek.

A WSJ kiemeli, hogy a nyugati szankciók Oroszországnak az európai hajózástól való hosszú távú függőségét igyekeznek kihasználni, hogy

korlátozzák a nyersolajból származó moszkvai bevételeket.

Szergej Vakulenko, a Carnegie Russia Eurasia Center elemzője ezzel kapcsolatban leszögezte: az emelkedő olajárak azt bizonyítják, hogy Oroszország alternatív tartályhajó-hálózatának kiépítésére való törekvése – amelyre a szankciók nem vonatkoznak – csökkenti a nyugati befolyást az orosz olajexport felett.

A szakértő e hosszú folyamatnak most látszik meg az eredménye, az orosz olajtársaságok sok erőfeszítést tettek azért, hogy az üzletben maradjanak és pénzt keressenek.

A WSJ úgy fogalmaz, hogy az orosz olajcégeknek minden bizonnyal még egy ideig szükségük lesz nyugati hajókra annak érdekében, hogy a tengerentúlra szállíthassák a naponta eladott több mint hétmillió hordó kőolajat. Egyes elemzők szerint ez, bár csökkenő, de még mindig jelentős befolyást biztosít az Egyesült Államoknak és Európának, amelyek az ársapka további csökkentésével fokozhatnák a Moszkvára gyakorolt pénzügyi nyomást.

„A célunk, hogy tovább növeljük Oroszország költségeit annak érdekében, hogy kevesebb pénzük maradjon az ukrajnai illegális háborújukra”

– fogalmazott Wally Adeyemo amerikai pénzügyminiszter-helyettes.

A szaklap ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az Oroszországra kivetett szankciók miatt új logisztikai hálózat kiépítésére volt szükség, amit Oroszország és a vele üzletelő vállalatok hoztak létre olyan hajókból, amelyek nem a nyugati hatalmak alá tartoznak.

A használt tartályhajók eladásai felduzzasztották az árnyékflottát, ennek következtében 2022 második negyedévében ötször annyi tartályhajó szállított a szankciókkal sújtott termelőknek, mint 2021 végén. Ezen hajók közel 80 százaléka az orosz piacot szolgálta ki – derül ki a Vortexa nevű, nyersolaj és finomított olajtermékek globális áramlásának figyelésével foglalkozó cég elemzéséből – írja a Magyar Nemzet.

Oroszország gazdaságát életben tartotta, kereskedelmét pedig Ázsiába irányította át a nyugati szankciók bevezetése óta.

Egy évvel a szankciók bevezetése után több dolog is egyértelmű. A szankciók kárt okoztak az orosz gazdaságnak és jövőbeli növekedési kilátásainak. De nem eredményeztek összeomlást, és nem segítettek az ukrajnai háború befejezésében sem – olvasható az Asia Times oldalán megjelent elemzésben.

A cikk felidézte, hogy a modern gazdasági szankciókat a huszadik század elején találták fel, amikor még Európa vitathatatlanul uralta a világgazdaságot, a stafétát pedig később az Egyesült Államok vette át. Ez a nyugati gazdasági dominancia állt a szankciók hidegháborús időszakban történő kiterjesztése mögött. A világgazdaság súlypontja azonban azóta kelet felé mozdult el.

Az ázsiai gazdaságok 2021-ben a globális nominális GDP 39 százalékát tették ki, és ezzel a legnagyobb kontinentális blokkot alkották. Az ázsiai export a globális export 36 százalékát tette ki, míg az öt legnagyobb ázsiai gazdaság – Kína és Hongkong, Japán, Dél-Korea, Szingapúr és India – együttesen a globális import negyedét adta.

Az elemzés szerzője hozzátette: a Ázsia adja a globális GDP-növekedés háromnegyedét, Kína és India pedig a felét. Az Oroszország elleni 2022-ben bevezetett szankciók rávilágítottak ennek az eltolódásnak a stratégiai következményeire. A Moszkva elleni szankciókat – ahogy az amerikai nemzetbiztonsági tanács tisztviselője fogalmazott – a gazdasági sokk és félelem kiváltásának céljából vezették be.

Egy rövid pénzügyi válság után azonban Oroszország átirányította kereskedelmének nagy részét az ázsiai gazdaságok felé, és átvészelte a kezdeti szankciós támadást.

Az ázsiai gazdaságok az orosz export alternatív célállomásaként és új importforrásként is működtek. A Kínával, Indiával, Törökországgal, az Öböl menti államokkal és a közép-ázsiai országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatok fellendítették az orosz gazdaságot.

Az Oroszország és Kína közötti kétoldalú kereskedelem 2022-ben 29 százalékkal, 2023 első negyedévében pedig 39 százalékkal nőtt.

Az elemzés rávilágít, jelentősen csökkentette a nyugati szankciók hatását, hogy az ázsiai piacok helyettesítőként jelentek meg az orosz gazdaság számára nemcsak mint beszállítók, de mint vásárlók is. Miközben a szankciók csökkentették Oroszország növekedési potenciálját, gazdaságát a jelentős kereskedelmi átrendeződés életben tartotta.

Úgy tűnik, hogy ezek a világpiaci realitások megnehezítik a Nyugat számára, hogy sikeresen alkalmazza a szankciókat a jövőben

– vonta le a következtetést az elemzés szerzője.