Németország végleg szakít Moszkvával?

Hangzatos politikai lózungokból mindenesetre nincs hiány...

Az ukrajnai orosz invázió megváltoztatta Németország biztonsági szemléletét, és ráébresztette Berlint, hogy nem hallgatta meg kelet-európai szövetségesei szavait, akik a Moszkvából érkező fenyegetésekre figyelmeztették – szögezte le Annalena Baerbock német külügyminiszter a Guardian című lapban megjelent írásában.

Azóta megszületett Németország első nemzetbiztonsági stratégiája, mely által a szövetségi kormány a külső és belső fenyegetésekre kíván reagálni. A 76 oldalas dokumentum számos vitát generált az országot vezető hárompárti koalíción belül. A szociáldemokraták (SPD), a Zöldek és a liberálisok (FDP) koalíciós kormányában több minisztérium bevonásával másfél év alatt kidolgozott startégiában kiemelték, hogy jelenleg

„Oroszország jelenti a legnagyobb veszélyt a békére és a biztonságra az euroatlanti térségben”.

A stratégiát rendhagyó, azonban fontos döntésként értékelte Olaf Sholz német kancellár, aki hozzátette, az állam központi feladata továbbra is az, hogy szavatolja polgárai biztonságát.

A háború utáni német külpolitika hibáival kapcsolatban a külügyminiszter úgy nyilatkozott, Németország túl sokáig a „csekkfüzet-diplomáciához” ragaszkodott, vagyis ahhoz a hithez, hogy a politikai és gazdasági interakciók majd demokratikus útra terelik Oroszországot. „Tudjuk, hogy Putyin Oroszországa sokáig fenyegetést fog jelenteni kontinensünk békéjére és biztonságára, és hogy biztonságunkat Oroszország ellen kell szerveznünk, nem pedig vele együtt” – hangsúlyozta.

A cikkben Baerbock Németország biztonsági érdekeit egyértelműen Kelet-Európa érdekeivel hozza közös nevezőre:

„Mi, németek soha nem fogjuk elfelejteni, hogy az újraegyesült országban a szabadságunkat szövetségeseinknek és keleti szomszédainknak is köszönhetjük. Ahogy ők ott voltak nekünk, úgy most mi is ott leszünk nekik, mert Kelet-Európa biztonsága Németország biztonsága.”

A Német Demokratikus Köztársaság (NDK) állampolgárai, akik az elsők között lépték át a magyar határt Sopronnál 1989. szeptember 10-én. A hazánkban tartózkodó NDK állampolgárok szeptember 10-én 24 órától saját okmányukkal elhagyhatták Magyarországot, és Ausztrián keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba távozhattak. Sopronból éjfél után mintegy ezer NDK-s ment át az ideiglenesen megnyitott határon (Fotó: MTI/E. Várkonyi Péter)

A külügyminiszter szerint joggal merülhetnek fel bizonyos kétségek azzal kapcsolatban, hogy Németország – sajátos történelmére tekintettel – képes-e katonailag is vezető szerepet vállalni Európában.

Az ukrajnai háború ugyanakkor arra kényszerítette a németeket, hogy – néha saját maguk számára is meglepő módon – átértékeljék saját szerepüket és felelősségüket – írta.

Majd így folytatta: „A második világháború németek által elszabadított borzalmai után országunk külpolitikáját az a feltevés vezérelte, hogy soha többé nem szabadna háborút indítani német földről.” Két évvel ezelőtt még enyhén szólva is erőltetettnek tűnt volna az az elképzelés, hogy Németország tankokat, légvédelmi rendszereket és ágyúkat szállít egy háborús övezetbe, ma Németország az ukránok egyik vezető fegyverszállítója – világít rá Baerbock.

Meg kell jegyezni, a németek nem csupán Ukrajna fegyverekkel való támogatásában, hanem a NATO keleti szárnyának védelmében is jeleskednek az utóbbi időben. Nemrég például a német kormány bejelentette, négyezer katonát küld Litvániába állandó jelleggel, ezzel is erősítve a védelmi szövetség vonalait. Boris Pistorius német védelmi miniszter aláhúzta: a német hadsereg kész a tartós litvániai jelenlétre megemelt létszámban is, ha előtte létrejön a katonák elszállásolásához és gyakorlatozásához szükséges infrastruktúra.

Visszatérve a külügyminiszter dolgozatára, Baerbock szerint Oroszország háborúja komoly törést jelentett a világban, amire hatékony választ kellett adni. Ezért nyitott új fejezetet Németország, újra definiálva azt, hogy miként igyekszik előmozdítani a békét, a szabadságot és a fenntarthatóságot. Nem is akárhogy:

„partnerként, amely felvállalja vezető szerepét”

– írta, hozzátéve, hogy ez véleménye szerint egy felelősségi kérdés.

Arvydas Anusauskas litván védelmi miniszter, Boris Pistorius német védelmi miniszter, Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és Gitanas Nauseda litván elnök a Griffin Storm 2023 fedőnevű litván–német NATO-hadgyakorlat helyszínén, a Vilniustól mintegy 60 kilométerre, északra fekvő Pabrade gyakorlóterén 2023. június 26-án. A hadgyakorlat várhatóan július 7-ig tart. Pistorius közölte, hogy a NATO keleti szárnyának megerősítésére Németország négyezer katonát küld Litvániába tartós állomásozásra (Fotó: MTI/AP/Mindaugas Kulbis)

A tárcavezető kifejtett egy meglehetősen újszerűnek ható gondolatot is, miszerint Franciaország és Németország is elismeri, hogy Európa új geopolitikai tengelye közelebb lesz kelet felé. (Azt azért megjegyzi, hogy Magyarországgal és Lengyelországgal úgymond „gondok vannak”, utóbbi például folyamatosan a háborús jóvátétel kérdésével kelt feszültséget.)

Jelentős eredményként írta le azt, hogy Németországnak milyen gyorsan sikerült megszakítania gazdasági kapcsolatait Oroszországgal, ennek köszönhetően

az orosz fosszilis tüzelőanyagok hozzájárulása a jelenlegi német energiamixhez „nulla”

– húzta alá.

Írásában kitért Kínára is, mely országgal egyébként igencsak érdekes viszonyt tart fenn. Áprilisi pekingi útja után például hosszas diplomáciai csörte alakult ki, amire válaszul Baerbock sokkolónak minősítette az útját, és azt állította, hogy Kína egyre agresszívabbá válik nemzetközileg, belföldön pedig még inkább az elnyomásra épít.

A 42 éves politikus elismeri, hogy komoly nyomás nehezedik hazájára, hogy „kockázatmentesítse” a Kínához fűződő gazdasági kapcsolatait, mely gyakorlatilag a hosszú évtizedek alatt kialakult összefonódottság jelentős oldásával egyenlő. Ez azonban nem különösebben akaródzik Németországnak.

Főként azért, mert a németek felmérték a lehetséges gazdasági károkat a Kínával való „szakítás” esetén, és arra a következtetésre jutottak, hogy egy ekkora csapást még az egyébként ütésálló német gazdaság sem volna képes elviselni, főleg nem a jelenlegi nehéz helyzetben.

Nem meglepő, hogy Olaf Scholz német kancellár a múlt héten át is hárította a „kockázatmentesítés” felelősségét a cégekre, mondván ez az ő döntéseiken múlik, nem pedig a szövetségi kormányon.

Külön érdekesség, Barbock külügyminiszter és Scholz kancellár egy ideje heves csatákat vív, melyek tétje, hogy milyen külpolitikai irányvonal érvényesüljön. Baerbock nyers nyelvezete, amely figyelmen kívül hagyja a Kína, mint Németország legnagyobb kereskedelmi partnere elleni harc kockázatát, ellentétben áll például a kancellár jóval visszafogottabb retorikájával. A Scholz és a külügyminisztere közötti viszony az év elején kritikus pontra jutott a német harckocsik Ukrajnába küldése körüli elhúzódó vita közepette, Baerbock folyamatosan arra ösztökélte Scholzot, hogy ne hezitáljon tovább. A két vezető összeütközött a pénzügyi források elosztásán is, valamint Németország tervezett nemzetbiztonsági stratégiáját tekintve sem volt egyetértés,

Baerbock zöldpárti képviselői ugyanis azzal vádolták a kancelláriát, hogy „árnyék-külügyminisztériumot” próbál létrehozni.

A készülő Kína-stratégia is vitás pont volt, mivel a kancellária a külügyminisztérium kritikusabb első tervezetének felhígítását szorgalmazta.

Vannak, akik szerint Baerbock már későbbi kancellári jelöltsége érdekében munkálkodik.

Németország négyezer katonát küld Litvániába állandó jelleggel a NATO keleti szárnyának megerősítése érdekében – közölte Boris Pistorius német védelmi miniszter hétfőn vilniusi látogatása során.

Pistorius aláhúzta: a német hadsereg kész a tartós litvániai jelenlétre megemelt létszámban is,

ha előtte létrejön a katonák elszállásolásához és gyakorlatozásához szükséges infrastruktúra.

A német tárcavezető a német és a litván hadsereg közös NATO-hadgyakorlatának megfigyelésére érkezett a balti országba. A jelenlegi már a harmadik hasonló hadgyakorlat, a tervek szerint július 7-ig tart.

Németország ezer katonát és háromszáz harckocsit szállított a 41. gépesített gyalogsági dandárból Litvániába, ahol a NATO keleti szárnyán szükséges védelmi feladatokat gyakorolnak. A pabradei gyakorlótér kevesebb mint kétszáz kilométerre fekszik a kalinyingrádi orosz enklávétól.

A hadgyakorlatra Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, valamint a NATO legfőbb politikai döntéshozó testületének számító Észak-atlanti Tanács (NAC) nagykövetei is kilátogatnak Gitanas Nauseda litván elnök és Arvydas Anusauskas védelmi miniszter kíséretében.

A litván elnök hétfőn újból a NATO keleti szárnyának megerősítését kérte. Nauseda rámutatott:

ez a NATO frontvonala, ahol a legkisebb biztonsági résnek sincs helye.

Aláhúzta: az elmúlt hétvége oroszországi eseményei felfedték a moszkvai rezsim instabilitását. Nauseda szerint „a jövőben hasonló, ha nem nagyobb kihívásokkal kell számolni”. Megjegyezte: a balti országok és a teljes keleti szárny esetében szükséges a lég- és rakétavédelem megerősítése, valamint a szövetséges erők jelenlétének növelése.

„A hatékony elrettentés és az előretolt védelem a legfőbb prioritásaink” – szögezte le.

Stoltenberg a Wagner-lázadással kapcsolatban jelezte: a NATO figyelemmel követi az oroszországi helyzetet, de a zendülést orosz belügynek tekinti.

A főtitkár szerint a hétvégi események újabb bizonyítékai annak a „hatalmas stratégiai hibának”, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna megtámadásával elkövetett. Stoltenberg egyúttal Ukrajna további támogatásának fontosságát hangsúlyozta.