Franciaországban próbálják kimagyarázni a migránslázadást...

Mintha a francia sajtó és a politika megfordította volna a több mint egy hétig tartó randalírozás és pusztítás narratíváját, és a mentegetőzéseket keresné. Egyesek most már úgy beszélnek az egész Franciaországot feldúló gyújtogatási hullámól, hogy az emberek így tiltakoztak a szegénység ellen. Teljesen mást próbálnak elhitetni velünk, mint ami a mindennapok valósága. Évente félmillió migráns érkezik az országba, miközben a szociális háló romokban van. Erről mindenki tud, de ha valaki kimondja, azt rasszistaként bélyegzik meg. A francia politika 30 éve önmaga körül forog – fejtette ki Éric Zemmour, a jobboldali Reconquete (Visszahódítás) mozgalom vezetője a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.

Zemmour úr, néhány napja egy interjúban ön polgárháborúról beszélt. Ma is egyetért ezzel?

– Igen, azt mondtam és azt mondom, hogy egy polgárháború előszelét éreztem. Szerencsére most lecsillapodtak a kedélyek. De amikor így felkorbácsolódnak az indulatok, az mindig egy teszt, egy próba is. Láthattuk, hogy nem volt elégséges a rendőri intézkedés a felkelés ideje alatt. Olyan haragot láttunk, amely megrémítette a megfigyelőket.

Teszt volt ez a felkelőknek, és gondolom a társadalomnak is…

– Pontosan így van, de úgy látom, mind a média, mind a politika mintha megfordította volna a dolgokat, mintha inkább a mentegetőzéseket keresné. Most már úgy adják elő, hogy a szegénység ellen keltek fel az emberek. Ugyanaz történik, mint a 2005-ös felkelések idején. Teljesen másképp magyarázzák az illetékesek a dolgokat, mást próbálnak elhitetni velünk, nem napjaink valóságát jelenítik meg.

Gérald Darmanin francia belügyminiszter azt mondta, nincs összefüggés a felkelés és a migráció között, mert a felkelők között sok volt a Kevin és Mathieu.

– Nahát, ez pontosan annak a példája, amit az előbb mondtam önnek: egy új narratíva kitalálása. Darmanin azt magyarázza ezzel, hogy az angol futballszurkolók voltak a felkelés vezetői, a Jim vagy a John keresztnevűek. Ezek hazugságok. Azt mondja, hogy a felkelők francia állampolgárok voltak. Ez igaz, de azt is látnunk kell, hogy milyen összefüggés van az állampolgárság és aközött, hogy valóban franciának érezzük-e magunkat. Ez teljesen új jelenség a francia történelemben. Ha nem úgy viselkednek, mint a franciák, hiába a papír, hiába mondják, hogy ők francia állampolgárok.

A lelőtt tinédzser halála miatt tüntetők által felgyújtott autó ég Párizs Nanterre nevű elővárosában 2023. június 29-én. Két nappal korábban egy közúti ellenőrzést végző francia rendőr intézkedés közben lelőtt egy 17 éves fiatalt a városban. (Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat)

Mit fog csinálni most Emmanuel Macron? Változtat a bevándorlási jogszabályon? A zavargások elején nem tűnt nagyon feszültnek, elment Elton John koncertjére, és képet is töltött fel magáról és a feleségéről…

– Érdekes, hogy Macron a zavargások elején éppen Marseille-ben volt. Abban a városban, amely már csak nevében francia, és amely város megint pénzt kért tőle. Most azt mondják, hogy lesznek változások, de én ennek nem látom a realitását. Hogy is látnám, amikor azt mondják, hogy nincs összefüggés a migráció és a felkelés között. Inkább a városokra hárítja majd a felelősséget, amelyek még több pénzt kérnek majd, és minden folytatódik ugyanígy. Macronnak viszont pénzügyi gondjai vannak, a válság érezhető, és az is baj, hogy nem néz szembe a valósággal. Az ország eladósodott, és rengeteg pénzt költött a migráció kezelésére az elmúlt években.

„Ötszázezer migráns érkezik minden évben, miközben a szociális háló romokban van. Erről mindenki tud, de amint felrovom nekik ezeket a számokat, rögtön megkapom, hogy rasszista vagyok, és a szélsőjobbal kacérkodom. A francia politika harminc éve önmaga körül forog.”

Ha ön lenne a köztársasági elnök, mi lenne az első intézkedése?

– Megállítanám a migrációt, megszüntetnék minden szociális juttatást. Ahol nincs ilyen szolgáltatás, oda nem mennek. Olaszországban sem maradnak. Noha oda érkeznek, de nem maradnak, mert nem kapnak papírokat és szociális juttatást. Önök, magyarok is tudják, hogy kell ezt csinálni. Macron is ismeri ezeket a lépéseket, mégsem teszi meg.

„A második lépés, hogy vissza kell küldeni ezeket az embereket a hazájukba, a bűnözőket, a lázadozókat. Meg lehetne tenni, hiszen kettős állampolgárok, sokuk például algériai és francia állampolgár egyben. Egyszerűen el kéne venni tőlük a francia (állampolgárságot)”

Ha nem tesszük meg ezeket a lépéseket, akkor újra és újra találkozni fogunk a felkelőkkel, akik egyre agresszívabbak lesznek. Hiszen a felkelők és a társadalom azon része, amely szimpatizál velük, egyre többen lesznek Franciaországban. Ezek tények, nagyon objektív tények.

Hazaküldené azokat is, akik Franciaországban születtek, akiknek a nagyapja érkezett önökhöz az 1960-as, ’70-es években?

– Igen, akkor is. Franciaországban egyetlenegyszer sem vizsgáltunk meg egy komoly dolgot. Eszerint ők nem franciák. Lehet, hogy papír szerint igen, de ha megkérdezi őket, mi az identitásuk, azt mondják algériai, arab, muzulmán vagy Mayenne-ből érkező. Ez hatalmas nagy gond. Persze, nem beszélek mindenkiről, csak a bűnözőkről, vagy akik nem tisztelik a francia törvényeket. Ha nem tesszük meg ezeket a lépéseket, soha nem tudjuk megoldani ezt a problémát.

Ön szerint egyáltalán még megfordíthatók a folyamatok Franciaországban?

– Meg kell fordítani a folyamatot, de már most is súlyos késében vagyunk. Gyakran hangsúlyoztam, hogy a legnagyobb hibát már a ’70-es években elkövettük a családegyesítéssel, a családi juttatások kiszélesítésével. Már Charles de Gaulle tábornok is figyelmeztetett erre. Azt mondta, ne jöjjenek a családok. Akkor változott meg minden, amikor már nem dolgozni érkeztek ide az emberek, hanem a juttatásokért. Ezt már ezerszer elmondtam.

Néhány napja készítettem egy interjút egy francia esszéíróval, aki azt mondta, nem a rendőrség csillapította le a kedélyeket, hanem a drogdílerek, akiknek zavarta az üzletét a felkelés és az imámok. Egyetért ön ezzel?

– Igen, ez valószínű.

Vagyis a francia államnak szüksége van az imámokra?

– Igen, Franciaország nagyon gyenge lábakon áll, minden eszközzel segítséget keres. Tudom, hogy patetikusan hangzik, de így van.

Nemrégiben jelent meg a legújabb könyve Még nem mondtam ki az utolsó szót címmel. Miről értekezik ebben?

– Főleg a (francia választási) kampányról írtam, sokat tanultam belőle. Még nem döntöttem el, hogy indulok-e következő választáson, de jó volt kiírnom magamból a történéseket. Nem mondtunk le arról, amit a pártunk neve is mond: Reconquete, vagyis visszahódítás. Szeretnénk visszakapni, visszafoglalni Franciaországot, a francia szellemet. Az a baj, hogy sokan nem azonosulnak a francia géniusszal, ezt szeretnénk visszaadni a népnek. Franciaország visszaszerzése a célunk a franciák segítségével.