Tárgyalt Bill Gates és a kínai elnök

Kína erős országként sem törekszik majd hegemóniára – jelentette ki Hszi Csin-ping kínai államelnök, amikor Pekingben pénteken fogadta Bill Gates amerikai milliárdost, a Microsoft alapítóját.

Kína nem akarja követni „az erős ország hegemóniára tör” régi útját, helyette más országokkal együtt a közös fejlődés elérésén dolgozik – hangoztatta Hszi Csin-ping a találkozón a kínai központi pártlap, a Zsenmin Zsipao beszámolója szerint.

Az Egyesült Államok és Kína kapcsolatának alapját a két országban élő emberek jelentik – állapította meg az elnök, s kifejezte, bízik az amerikai emberekben. Hozzátette,

a jelenlegi nemzetközi helyzetben sok mindent lehet tenni, ami mindkét országnak, a két népnek és az emberiségnek is hasznára válik.

A kínai elnök utalt arra, jelenleg egy évszázada nem látott jelentős változások zajlanak az egész világon, e helyzetben Kína mindenekelőtt a saját problémáinak a megoldására összpontosít. Az 1,4 milliárd lakosú Kína hosszú távú stabilitása és tartós fejlesztése jelentősen hozzájárul a világ békéjéhez, stabilitásához és jólétéhez – állapította meg.

Hszi a Tiaojütaj állami vendégházban „régi barátként” üdvözölte Bill Gatest, aki pénteken egy a Bill & Melinda Gates Alapítvány közreműködésével alapított pekingi gyógyszerkutató intézetet keresett fel, ahol bejelentette annak további 50 millió dolláros támogatását.

Gates találkozóján Hszivel megemlítette, hogy alapítványuk és Kína együttműködésében az elmúlt években figyelemre méltó haladást értek el.

Megjegyezte, a Kínában felgyorsult innováció és fejlesztés nem csak Kína számára hasznos, hanem a fejlődő országoknak és a világnak is.

Hszi és Gates legutóbb 2015-ben találkozott a Hajnan tartományi Boao fórum alkalmával. 2020 elején Hszi levelet írt Gatesnek, amelyben megköszönte neki és a Bill & Melinda Gates Alapítványnak segítő támogatását, beleértve azt az ötmillió dollárt, amit az ország koronavírus-járvány elleni küzdelmére kaptak.

Amennyiben az ukránok visszafoglalják a Krím félszigetet, az Peking számára üzenetértékű lehet: a Nyugat feltehetőleg nem nézné tétlenül Tajvan önkényes elfoglalását. Ha viszont Ukrajna vereséget szenved, az megerősítheti Kínát erőszakos külpolitikai érdekeinek érvényesítésében. A helyzet nem egyszerű, ugyanis az orosz elnök foggal-körömmel ragaszkodik minden megszerzett városhoz, területhez.

A 2014-es Ukrajna elleni orosz invázió és a Krím annektálása rávilágított arra, hogy bizonyos országok számára nem jár következményekkel, ha önkényesen átrajzolják a térképeket.

Bár a nemzetközi közösség elítélte az annexiót, és gazdasági szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben, ám ezek nem eredményezték a területi status quo helyreállítását, és nem riasztották el Oroszországot a 2022-es támadástól.

A Kínai Népköztársaság régóta kulcsfontosságúnak tartja a „tajvani kérdés” megoldását. Hszi Csin-ping kínai elnök kijelentette, hogy

Tajvan bekebelezése elengedhetetlen a kínai nemzet megfiatalítására irányuló tervek megvalósításához, még akkor is, ha ez erőszakkal jár.

Jelenleg Peking „vigyázó szemét” az orosz–ukrán háborúra veti, és abban reménykedik, hogy egy elhúzódó európai konfliktus eltereli a Nyugat figyelmét más térség konfliktusaitól, jelesül a tajvanitól.

Ráadásul, az elhúzódó ukrajnai háború további  amerikai erőforrásokat emészt fel,

ez pedig hasznos Kínának.

Amennyiben Oroszország továbbra is ellenőrzése alatt tartja az újonnan elcsatolt ukrán területeket, az felbátoríthatja Kínát egy Tajvan elleni erőszakos katonai akció kivitelezésére.

Ha a Nyugat szankciókkal sújtaná Kínát, attól még közel sem biztos, hogy Peking meghátrálna, egyes kínai tisztségviselők szerint meg tudják kerülni az Egyesült Államok által eszközölt esetleges szankciókat.

Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy Ukrajna nyugati támogatói határozott és világos üzenetet küldjenek Pekingnek, mégpedig azonnal – véli az Asia Times.

Antony Blinken amerikai külügyminiszter korábban úgy nyilatkozott, hogy a Krím visszafoglalására irányuló ukrán törekvés vörös vonalat jelentene Vlagyimir Putyin orosz elnök számára, de mostanra megváltozott az álláspontja, mivel azt állítja, hogy nem lesz igazságos vagy tartós a béke, addig, amíg nem állítják helyre Ukrajna teljes területi integritását.

A Krímmel kapcsolatban a Biden-kormányzat egyik tisztviselője 2022 decemberében a kongresszus tagjaival azt közölte, hogy Ukrajna rendelkezik olyan katonai potenciállal, amely a Krím visszaszerzését eredményezheti. Ben Hodges nyugalmazott altábornagy, az amerikai hadsereg munkatársa szerint

egyre inkább az az elterjedt vélekedés, hogy az ukrán hadsereg 2023 augusztusára sikeresen vissza tudja szerezni a Krím feletti ellenőrzést.

Az ukrán haderő sikeres ellentámadásának megindítása érdekében az Egyesült Királyság a közelmúltban több Storm Shadow cirkálórakétát szállított Ukrajnának, jelentősen megerősítve az ország nagy hatótávolságú csapásmérő képességeit.

Emmanuel Macron francia elnök pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy a Storm Shadow-hoz hasonló, akár 249 kilométer hatótávolságú SCALP-EG rakétával látja el Kijevet.

Moszkva aggodalmát mutatja, hogy további védelmi vonalakat telepített a Krímben, Vlagyimir Putyin pedig eltökélt abban, hogy minden megszerzett területet – például Herszont – Oroszország részének tekintsen. Közölte:

minden rendelkezésére álló erőt és eszközt be fog vetni, hogy megvédje az újonnan megszerzett területeket.

Francoise Holland volt francia elnök szerint a Krím ukránok általi visszaszerzése elriasztaná Moszkvát és Pekinget attól, hogy további terjeszkedő, „birodalmi” politikát folytasson. Amennyiben viszont Ukrajna nem tudja visszaszerezni eredeti, 2014-es területeit, és csak a 2022 februárja előtti határokat tudja visszaállítani,

Peking azt gondolhatja, hogy a Nyugat nem elkötelezett a nemzetközi rend és határok visszaállítása érdekében.

Vagyis, egy jövőbeni orosz győzelem elkeserítő üzenetet közvetítene a világnak, és

bátorítást jelentene a kínai külpolitikai ambíciók végrehajtásához, akár Tajvan elfoglalásához is.

Éppen ezért Washingtonnak elemi érdeke, hogy bátorítsa, az ukránok támogatására ösztönözze európai szövetségeseit, hiszen így nagyobb figyelmet tud Tajvanra és a sziget esetleges megvédésére fordítani.

A háború minél gyorsabb befejezése és a nemzetközi rend teljes helyreállítása a legjobb elrettentő eszköz annak érdekében, hogy Kína változtasson Tajvannal szembeni politikáján, ergo ne annektálja a szigetet.

A The Wall Street Journal szerzői szerint a világ országai az utóbbi időben veszélyesebbnek látják a világot, mint korában, ezért új fegyvereket vásárolnak, az USA azonban nem tart lépést a fenyegetésekkel.

Ahogy arról korábban a hirado.hu is beszámolt, a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) hétfőn nyilvánosságra hozott kutatása szerint a katonai kiadások az összes kontinensen új csúcsot értek el tavaly, 2240 milliárd dollárt, ami a globális GDP 2,2 százaléka. A The Wall Street Journal (WSJ) befolyásos amerikai lap szerzői véleménycikkükben amellett érveltek, hogy bár az Egyesült Államok költései a világ katonai kiadásainak 39 százalékát teszik ki, ez önmagában nem elég, sőt az adat kifejezetten megtévesztő lehet.

A világelső USA ugyan többet költ fegyverkezésre, mint az utána következő tíz ország együtt, Kína 292 milliárd dolláros katonai kiadása viszont csak a jéghegy csúcsa. Peking politikája ugyanis – írják a WSJ szerzői – eltörli a köz- és magánkiadások közötti határvonalat.

A Kínai Kommunista Párt bármilyen válsághelyzetben utasításokat adhat a civil halászflottáknak és a békeidőben kereskedelmi feladatokat ellátó mesterséges intelligenciának.

Ha ez nem lenne elég, van egy másik előnye is Kínának az Egyesült Államokkal szemben a szerzők szerint: Peking minden további nélkül tartalékolhatja a Csendes-óceánra katonai erejét, az USA viszont nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elhagyja Európát és csak Ázsiára összpontosítson.

„Kína és Oroszország kettős fenyegetést jelent. Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin legalább voltak olyan udvariasak, hogy ezt világossá tegyék, amikor a pezsgővel koccintottak egy közelmúltbeli találkozón”

– fogalmaznak.

„Az igazság az, hogy az Egyesült Államok védelmi kiadásai a gazdaság 3 százalékát teszik ki, és nem tudnak lépést tartani a világ fenyegetéseivel. Az amerikaiak talán jobban szeretnék, ha más országok többet vállalnának a számlából, de

egyesek (például Szaúd-Arábia) növelik saját védelmi kiadásaikat, mert úgy látják, hogy Amerika hanyatlóban van. Ez egy olyan világ felé vezető gyorsítósáv, amelyben egyre több nemzet fejleszti ki saját nukleáris fegyvereit”

– teszik hozzá.

A cikk végén olvasható konklúzió szerint a huszadik század hidegháborúja és a jelenlegi helyzet közötti párhuzam korántsem tökéletes, ma ugyanis Kína félelmetesebb fenyegetést jelent, mint a Szovjetunió annak idején.

„Az USA győzelme a hidegháborúban nem volt elkerülhetetlen. Döntések eredménye volt – nem utolsósorban a győzelemhez szükséges domináns katonai erő kiépítésének volt köszönhető” – írták.