Az ukránok szerint jól halad az ellentámadás

Az ukrán csapatok vasárnap elfoglalták a Zaporizzsja megyei Pjatihatki falut. Az ukrán elnök közleménye szerint „lépésről lépésre”, jól halad az ukrán ellentámadás.

Pjatihatki elfoglalását az orosz erők is elismerték. Az ellenség „hullámszerű” ellentámadásai hatalmas veszteségek árán, de eredménnyel jártak – írta Vlagyimir Rogov, a több mint 70 százalékban elcsatolt Zaporizzsja megye Moszkva által kinevezett igazgatási főtanácsának tagja a Telegramon.

A térséget tüzérséggel lövik továbbra is az orosz erők, hogy bekerítsék az ukrán csapatokat – tette hozzá Rogov.

Moszkva közben vasárnap arról is tájékoztatott, hogy a mintegy ezer kilométeren húzódó ukrajnai frontvonal három régiójában is heves harcok folytak.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vasárnap éjszakai videoüzenetében arról számolt be, hogy az ukrán erők „nagyon hatékonyan verték vissza a támadásokat” Avdijivka közelében, a Kelet-Ukrajnában folyó harcokban, és hangsúlyozta, hogy az ellentámadás jól halad.

Zelenszkij a videóban Vlagyimir Putyin és az afrikai küldöttség szentpétervári tárgyalásait is kommentálta.

Zelenszkij szerint a szentpétervári tárgyalások is jól tükrözték, hogy csak Ukrajna béketerve reális, amely az orosz csapatok teljes kivonulását követeli Ukrajnából. Zelenszkij szerint az oroszországi tárgyalások csak a háborúról szóltak, arról, hogyan lehet tovább pusztítani az életeket.

Közben az ENSZ azzal vádolta Moszkvát, hogy a kahovkai vízerőműben történt gátszakadás után az orosz csapatok által elfoglalt ukrán területeken nem engedélyezte, hogy segítséget nyújtson az elöntött területeken érintett, sokezernyi embernek, akik elvesztették otthonaikat.

A dél-ukrajnai Zaporizzsjai terület Orehov települése világhírű lett, mivel határában az ukrán ellentámadás kezdetén egy Leopárd 2A6 tank és legalább hat Bradley páncélozott harcjármű is aknára futott, vagy ki lett lőve- írta blogján Kiszelly Zoltán politológus Az orosz katonák által Bradley térnek nevezett roncstemető képe nemcsak a fronton küzdő katonák moráljára gyakorolt hatást. Az európai fegyvergyártás is telitalálatot kapott.

Az oroszok már régóta vadásznak a nyugati fegyverekre, ám aligha gondolták volna, hogy már az ukrán ellentámadás első hetében valóságos galamblövészetet tarthatnak. Ezzel nemcsak Putyin elnök azon ígéretét kezdték megvalósítani, hogy az Ukrajnának átadott nyugati fegyvereket felkutatják és megsemmisítik, de egy nagyon fontos pszichológiai sikert is elértek. Elvették az orosz katonák félelmét a nyugati fegyverektől, míg a kilőtt és füstölgő nyugati páncélosok láttán az ukrán katonák már nem bízhatnak abban, hogy ezekkel úgy mennek át az orosz vonalakon, mint kés a vajon.

A II. világháborúban egészen 1942 novemberéig kellett ezzel a pszichológiai fordulattal várni, amikor a Wehrmacht Észak-Afrikában, a második el-alameini csatában a szövetségesektől, illetve Sztálingrádnál a szovjetektől szenvedett el olyan harctéri vereséget, ami megtörte a német fegyverek és katonák verhetetlenségéről addig uralkodó többségi véleményt. Ukrajnában már az ellentámadás első hetében kiderült, hogy a nyugati fegyverek és a NATO-országok által kiképzett katonák sem legyőzhetetlenek.

Az orosz katonáknak egy nyugati páncélozott jármű kilövéséért ötvenezer rubel (kétszázezer forint), egy dollármilliókba kerülő nyugati tankért százezer rubel (négyszázezer forint) prémium jár. Aki egy Leopárd tankot lő ki, a prémium mellé a Bajkál-tó partján még telket is kap. A motiváció működni látszik.

A közösségi médiában terjedő képek alapján a Leopárd és Bradley páncélosok is beállhatnak a Bayraktar 2 drónok; Starlink műholdas internet; HIMARS rakétavetők; Patriot és IRIS-T légvédelmi rendszerek, és más olyan, a propaganda által “Game Changerként” reklámozott eszközök sorába, amelyek kezdetben valóban sikeresek voltak, ám az oroszok idővel kiismerték őket, és megtanulták hatástalanítani azokat. Felkészülnek az Abrams tankok és F-16 harci gépek.

Ne legyenek kétségeink, az oroszok által “csodafegyverként” reklámozott fegyvereknél is ugyanez a termékciklus látható: a kezdeti habverés az ellenfél elbizonytalanítását és a félelemkeltést szolgálja, ám amikor megjelennek az első képek a kilőtt fegyverekről, a korábbi reklámot sutba dobva, rögtön előhúznak egy újabb “csodafegyvert” és kezdődik az egész az elejéről.

A Bradley térnek azonban van egy sokkal fontosabb üzenete is. Az USA 109 Bradley páncélozott harcjárművet adott át Ukrajnának, amiből az ukrán ellentámadás első heteiben tizenhetet kilőttek. Az USA ezt a 17 darabot azonnal pótolja, elvégre van elég Európába küldött, és ledepózott harcjárművük.

Németország tizennyolc Leopárd 2A6 tankot küldött Ukrajnába, amiből orosz állítások szerint legalább négyet kilőttek és kettőt zsákmányoltak. A Magyar Honvédség által kiképzési célra használt, régebbi Leopárd 2A4 típusból orosz állítások szerint legalább nyolcat lőttek ki, köztük a Finnország által átadott hat Leopárd 2R aknaszedő tankból hármat. A veszteségek pótlására Dánia és Hollandia 14 Leopárd 2-est ígér, amelyek csak 2024 januárjára érkeznek meg. A száz felújításra váró Leopárd 1 tankra is várnia kell Ukrajnának, mert a Rheinmetall nem győzi a sok munkát, idén 20, jövőre 80 darabot tudnak küldeni.

Pont itt látszik az amerikai és európai fegyveripar kapacitása közötti különbség. Míg az USA folyamatosan küld Európába a 3,500 korábban ledepózott tankból és páncélosból, hogy azokkal folyamatosan ellássa Ukrajnát, addig az európai hadseregeknek saját készleteikből kell tankokat átadni, és azok pótlására éveket kell várni. A német fegyveripar a hidegháború éveiben akár évi háromszáz tankot is legyártott, most jó, ha ötvenet. Ahogy egy új német luxusautóra legalább egy évet kell várni, úgy egy új tankra is legalább hármat.

A gyártási kapacitások felfuttatására a német fegyvergyárak még mindig nem kaptak elég megrendelést, a Scholz kancellár által bejelentett “fordulat” százmilliárd eurójából eddig amerikai F-35 vadászgépeket és a Gepárd önjáró légvédelmi ágyúhoz szükséges 30 mm lőszert vásároltak. A többin még gondolkodnak.

Amíg Európában gondolkodnak, és a meglévő készletekből adnak át az ukránoknak páncélosokat, addig az USA “raktárkészletről”, azonnal tud szállítani. Ennek akkor lesz jelentősége, ha a nyugat-európai hadseregek — engedve a mainstream média és a háborúpárti politika nyomásásnak — annyira kiadakoznak, hogy a védelmi képesség fenntartására “hirtelen” kéne hadrendjüket feltölteni. Az európai fegyveripar több éves szállítási határidejével szemben az USA nekik is azonnal fog tudni “raktárkészletről” szállítani.

Ezzel — az európai fegyveriparra mért — egyetlen csapással több legyet is ütnének: az amerikai páncélosokra való áttéréssel jelentősen lecsökkenne az európai hadseregek által használt típusok száma, nőne az interoperabilitás. Az európai cégek saját fejlesztéseik helyett “másodlagos frissességű” amerikai fegyvereket gyárthatnák licenszben, így megmaradna az USA technikai előnye. Mint ahogyan azt a német IRIS-T és a Patriot rendszerek példáján láthattuk. És nem utolsó sorban, az orosz energiáról való leválás után az EU már jobban függ az amerikai és dollárban elszámolt energiaellátástól, ami a Leopárd 2-nél jóval magasabb üzemanyag-fogyasztású Abrams tankokra is érvényes lenne. A háborút érdemes tehát a hadiipar perspektíváján keresztül is nézni.