Orosz atomfegyverek fehérorosz területen

Az orosz atomfegyverek fehéroroszországi tárolásáról szóló dokumentumokat látta el kézjegyével csütörtökön Minszkben Szergej Sojgu orosz és Viktar Hrenyin fehérorosz védelmi miniszter. A dokumentumok meghatározzák az orosz nem hadászati nukleáris fegyverek fehérorosz területen történő tárolásának rendjét.

A tárcavezető szavait a helyi védelmi tárca sajtószolgálata idézte. Hrenyin hangsúlyozta, hogy „ez hatékony válasz lesz a barátságtalan országok agresszív politikájára, és reményeink szerint elgondolkoztatja vezetésüket arról, hogy megengedhetetlen a helyzet további eszkalációja a térségben”. A miniszter hozzátette: Minszk kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a fegyveres erők készen álljanak feladataik ellátására, beleértve az állam nyugati határainak védelmét is. Kifejtette, hogy a két ország közötti katonai és haditechnikai együttműködés keretében intézkedéseket hoztak a fehérorosz–orosz regionális haderőcsoport harci potenciáljának növelése érdekében, beleértve új, modern fegyverrendszerekkel – például Iszkander-M műveleti-taktikai rakéta- és SZ–400-as föld–levegő rakétarendszerrel – való felszerelését.

Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter pedig arról beszélt az aláírást követően, hogy Nyugat által vezetett, be nem jelentett háború folyik Moszkva és Minszk ellen. Úgy véli, hogy a NATO katonai tevékenysége „az utóbbi időben a legagresszívebb” – számol be róla a TASZSZ orosz állami hírügynökség. Ahogy fogalmazott:

Vlagyimir Putyin orosz elnök március 25-én jelentette be, hogy Oroszország a fehérorosz fél kérésére taktikai nukleáris fegyvereket telepít a szomszédos köztársaságba, ahogyan az Egyesült Államok már régóta teszi ezt szövetségesei területén. Az orosz államfő szerint a taktikai atomfegyverek tárolására szolgáló létesítmény építése fehérorosz területen a tervek szerint július 1-jén fejeződik be.

Moszkva már átadta Minszknek az atomfegyver hordozására képes Iszkander rakétarendszert, és segítséget nyújtott a fehérorosz repülőgépek speciális lőszerek használatára való átalakításához. A fehérorosz katonák az Oroszországi Föderációban kaptak ehhez megfelelő kiképzést.

Vlagyimir Putyin orosz elnök tehát márciusban jelentette be, hogy Oroszország taktikai atomfegyvereket telepít Belaruszba. Putyin különösebb indoklást nem fűzött a döntéshez, csupán megjegyezte: „ebben nincs semmi szokatlan. Az Egyesült Államok évtizedek óta ezt csinálja”.

A kisebb töltetű taktikai atomfegyvereket a harcemezőn vetik be, a stratégiai atomfegyver viszont olyan pusztító erejű, hogy azt városok, települések megsemmisítésére is lehet használni.

A szakértő a Mandiner által szemlézett interjúban elmondta, hogy a Belarusz területére szánt fegyverek csupán robbanófejek, amelyeket önmagukban nem lehet hasznosítani, a hozzájuk tartozó hordozórakétákat viszont nem küldik át jelen állás szerint a határ túloldalára. 

− Ebben nincs semmi szokatlan. Az Egyesült Államok évtizedek óta ezt csinálja − hangsúlyozta Vlagyimir Putyin.

Az USA külügyminisztériuma egyébként viszonylag higgadtan reagált az orosz bejelentést követően.

– Nem láttunk okot arra, hogy kiigazítsuk saját stratégiai nukleáris álláspontunkat, és arra sem, hogy Oroszország nukleáris fegyver bevetésére készülne – mondta Vedant Patel külügyminisztériumi szóvivő a CNN-nek.

A kommunikációs vezető szerint annak sem látták jelét, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnöknek a taktikai nukleáris eszközök fehéroroszországi telepítéséről tett bejelentése olyan döntéssel is járt volna, hogy Oroszország taktikai atomfegyvert szándékozna bevetni Ukrajnában.

Belarusz azért döntött az orosz taktikai atomfegyverek befogadása mellett, mert az Egyesült Államok és szövetségesei évek óta nyomást gyakoroltak rá belpolitikai rendszerének és geopolitikai irányultságának megváltoztatása érdekében – közölte a belarusz külügyminisztérium. 

Gyakran hallani, hogy az orosz fegyveres erők csúfos kudarcot szenvedtek Ukrajnában, és a helytelen helyzetértékelésnek köszönhetően sorra követik el ugyanazokat a hibákat. Nos, két brit katonai szakértő szerint ez koránt sincs így, Oroszország képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, taktikailag pedig folyamatosak a finomhangolásaik, amivel bizony komoly meglepetéseket tudnak okozni az ukránoknak. A nagy ukrán ellentámadás sikere is függ attól, hogy miként tudnak reagálni az orosz hadsereg több területen bekövetkezett feljavulására.

Az orosz tábornokok lassan, de biztosan tanulnak stratégiai hibáikból. Kezdetben Valerij Geraszimov tábornok elhibázta a Kijev elleni támadást. Tavaly nyáron pedig a Donbasz régió elleni offenzívát is, amelyre az elmúlt öt hónapban több tízezer katonát „pazarolt el”. Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy az orosz hadsereg folyamatosan tanul és fontos területeken fejlődik – írja a The Economist a Royal United Services Institute nevű londoni think tank nemrég közzétett tanulmányára hivatkozva.

A Jack Watling és Nick Reynolds által jegyzett tanulmány bemutatja, hogyan fejlődtek taktikailag a mögöttünk álló hónapok során az oroszok. A szerzők az elmúlt évben többször is jártak Ukrajnában, és részletes jelentéseket tettek közzé a háborúról, amelyek rendre a nyugati fegyveres erők és védelmi minisztériumok vezetőinek asztalára kerültek.

A legfontosabb változások a gyalogsági taktikában következtek be. Oroszország az orosz katonai doktrína szellemében a háborút zászlóaljharccsoportokkal kezdte, mely egy körülbelül 800 fős alakulat (elméletileg) páncélzattal, tüzérséggel és légvédelemmel felszerelve. Ezekről azonban idővel kiderült, hogy akadozva működnek, és taktikailag sincsenek a legmagasabb szinten. Ezt a struktúrát ezért „szétszedték”. Jelenleg az oroszok kis létszámú, kis harci értékkel rendelkező, ámde „feláldozható” gyalogsági csoportokat küldenek előre, akik felfedik az ukrán állásokat, lekötik az ellenség erőit, és rákényszerítik őket, hogy fogyasszák lőszereiket.

Ezután jobban képzett rohamgyalogság nagyobb csoportjai vonulnak be páncélosok, aknavetők és tüzérség támogatásával. „Nem lehet azt mondani, hogy az ellenség nem tudja, hogyan kell harcolni” – fogalmazott Viktor Nikoljuk vezérőrnagy, az ukrán fegyveres erők kiképzéséért felelős katonatiszt. „Mi is sok taktikai elemet lestünk el tőlük” – tette hozzá. Nikoljuk megjegyezte,

ha az oroszok egy állást elfoglalnak, azt általában 12 órán belül megerősítik.

Az orosz mérnökök különösen jól teljesítenek az erődítmények építésében, a hidak fektetésében és az aknamezők elhelyezésében. Egyes területeken a védelmi erődítmények akár 30 kilométerre is visszanyúlnak.

A tüzérség is fejlődik. Bár a tűzgyakoriság mértéke csökkenést mutat – a tavalyi 12 millió lövésről idén várhatóan 7 millióra –, az orosz tüzérség egyre ütőképesebb. A felderítő drónok hatékony munkát végeznek, és lehetővé teszik, hogy a lövegek az észleléstől számított három-öt percen belül csapást mérjenek az ukrán célpontokra. Ezt segíti a Strelets („nyilas”) rendszer egyre szélesebb körű használata. A Strelets egy kis számítógép, amely összeköti a drónokat és a földi érzékelőket a tüzérségi ütegekkel.

„Gyakori taktika, hogy az oroszok visszavonulnak egy támadás alatt álló állásból, majd erős tűz alá veszik, amint az ukrán csapatok megpróbálják elfoglalni azt”.

Változások vannak a páncélostaktika terén is. Az orosz tankok már nem lerohanással próbálják áttörni az ellenséges vonalakat, hanem biztonságos távolságból biztosítanak tűzerőt. A jelentés megjegyzi, hogy bár az öreg T–62-es és T–55-ös használatát széles körben kigúnyolták az interneten, fegyverzetük továbbra is hatékony, és komoly harctéri fenyegetést jelentenek, ha Ukrajna nem tudja bevetni a páncéltörő irányított rakétákat. Még akkor is nehezebb dolguk van, amikor ezen rakéták rendelkezésre állnak, hiszen az orosz harckocsik egyre jobban rejtőznek, rendszerint szürkületben és hajnalban harcolnak, amikor nehezebb kiszúrni őket a hőmérsékleti jeleik alapján. Watling és Reynolds hozzáteszik, az orosz reaktív páncélzat, amely kifelé robban, hogy elterelje a beérkező lövéseket, rendkívül hatékonynak bizonyult, és egyes tankok több találatot is túléltek.

A háború egyik legnagyobb újítása a drónok széles körű használata. A dróntámadások kivédése érdekében Oroszország a front minden 10 kilométeres szakaszára nagy drónelhárító rendszereket telepített.

A jelentés szerint Ukrajna havonta 10 000 drónt veszít el, ami napi 300-nál is magasabb veszteséget jelent.

Az Economistnak nyilatkozó ukrán tisztviselő szerint az említett rendszer teljes veszteség mintegy feléért felelős. Ez emlékeztet arra, hogy a taktikai felderítő drónok eldobható eszközzé váltak, sokkal inkább lőszerré, mint repülőgéppé.

Egy orosz ejtőernyős a Zapad–2021 (Nyugat-2021) fedőnevű orosz–fehérorosz közös stratégiai hadgyakorlaton a fehéroroszországi Breszt régióban fekvő Obuz-Lesznovszkij gyakorlótéren 2021. szeptember 10-én (Fotó: MTI/EPA/Orosz védelmi minisztérium sajtószolgálata)

A tavaly gyakran pellengérre állított orosz légvédelem is a fejlődés jeleit mutatja. Működése egyre összehangoltabb, ami lehetővé teszi számukra, hogy adatokat osszanak meg a bejövő fenyegetésekről. Nem véletlen, hogy

az amerikai HIMARS rakétavetőkből kilőtt, GPS-irányítású lövedékek jelentős részét képesek kiiktatni, pedig ezek tavaly komoly pusztítást végeztek a parancsnokságokon.

Az orosz hadsereg ezeket a parancsnoki és irányító központokat tendenciózusan egyre hátrébb húzza, szétszórja és megerősíti. Egyes állások persze továbbra is sebezhetőek, főként a Nagy-Britannia által májusban küldött Storm Shadow cirkálórakétákkal, ám ezek költséges eszközök és kis számban állnak csak rendelkezésre.

A háború első szakaszának egyik ikonikus idézete egy maszkos ukrán katonától származik, aki Oroszország alkalmatlanságáról elmélkedett. „Szerencsénk van, hogy ilyen átkozottul hülyék” – jegyezte meg. Az orosz hadsereg továbbra is problémákkal küszködik: nemcsak egy éve próbálja elfoglalni Bahmutot, de most már a város oldaláról is visszaszorítják. Ennek ellenére az orosz erők képesek tanulni. Oroszország kezdeti önhittségét felváltotta az ukrán képességek iránti egészséges tisztelet, vélik a megkérdezett ukrán parancsnokok. „Bizonyíték van arra, hogy központosított folyamat zajlik a bevetés hiányosságainak azonosítására és a fejlesztések kidolgozására” – vonják le a szerzők a következtetést.

Milyen esélyekkel bír akkor az ukrán ellentámadás? Watling és Reynolds szerint ha Ukrajna képes megzavarni az orosz védelmet, és dinamikus módon fellépni ellenük, akkor könnyen lehet, hogy az egységeik elveszítik koordinációjukat. A védelem áttöréséhez és a rések kihasználásához ezért az alapokat kell rendbe tenni: az átadott felszerelésekhez tartalék alkatrészkészletet, ukrán nyelvre lefordított kézikönyveket kell készíteni, és azok használatát alaposan el kell sajátítani. Oroszország védelmi rendszere sokkal jobb, ugyanakkor ezt is át lehet törni, állapítják meg.