Mi állhat az iskolai gyilkosságok hátterében?

Mint ismeretes lövöldözés volt szerdán egy belgrádi iskolában, több gyerek meghalt.

Egy 7. osztályos diák nyitott tüzet a biztonságiakra, valamint társaira a belgrádi Vladislav Ribnikar általános iskolában.

A lövöldözés szerdán délelőtt fél kilenckor volt.

A RENDŐRSÉG NAGY ERŐKKEL VONULT A HELYSZÍNRE ÉS ŐRIZETBE HELYEZTE A KISKORÚ GYANÚSÍTOTTAT.

Rendőrök lezárják a belgrádi Vladislav Ribnikar általános iskolához vezető utcát, miután egy hetedikes tanuló lövöldözött az intézményben 2023. május 3-án 

FORRÁS: MTI/AP/DARKO VOJINOVIC

A Tanjug jelentése szerint NYOLC DIÁK ÉS EGY BIZTONSÁGI ŐR HALT MEG.

A szerbiai belügyminisztérium közleménye szerint a 14 éves fiú nem sokkal a tanítás kezdete után lőtt rá a gyanú szerint édesapja pisztolyával a diákokra, a tanárokra és az iskola biztonsági személyzetére. A rendőrök elfogták, a lövöldözés indítéka még ismeretlen.

A becslések szerint a kilencvenes évek délszláv háborúi után rengeteg fegyver maradt a civil lakosságnál is, Szerbiában száz lakosra átlagosan 40 lőfegyver jut. Az iskolai lövöldözések viszont nagyon ritkák az országban.

A LÖVÖLDÖZÉS MIATT HÁROMNAPOS GYÁSZT HIRDETETT A SZERB KORMÁNY.

A fiú legalább egy hónapja tervezte a támadást, az iskolába szerdán a 9 milliméteres fegyveren kívül egy kisebb pisztolyt, négy Molotov-koktélt és három feltöltött tárat is vitt.

Aggódó hozzátartozók a belgrádi Vladislav Ribnikar általános iskola közelében, miután egy hetedikes tanuló lövöldözött az intézményben 2023. május 3-án

FORRÁS: MTI/AP/MILOS MISKOV

A fiúnál találtak egy listát azoknak a diákoknak a nevével, akiket lelőni tervezett, illetve egy tervet, amelyen az iskola alaprajza és a tantermek elhelyezkedése szerepelt. Az is kiderült a nyomozás során, hogy a fiú azért a szerdai napot választotta a bűncselekmény elkövetésére, mert osztályának aznap az első órája történelem volt, és a történelemórák tanterme esik a legközelebb az iskola bejáratához.A RENDŐRFŐKAPITÁNY SZERINT ILYEN ISKOLAI TÖMEGMÉSZÁRLÁS SZERBIÁBAN MÉG NEM TÖRTÉNT.A fiú apját is őrizetbe vették, a férfi a rendőrségnek azt nyilatkozta, van több fegyvere is, mindre rendelkezik engedéllyel, és kombinációs zárral rendelkező széfben tartja őket. Arról nem tudott, hogy a fia is ismeri a kombinációt. A rendőrség tudomása szerint a fiatalkorú elkövető és édesapja gyakran járt lőterekre gyakorolni.

Az iskola diákjai és szüleik a szerbiai televízióknak azt nyilatkozták, az elkövető eminens tanuló volt, nem volt zaklatás áldozata, és korábban nem mutatta bármilyen pszichológiai rendellenesség jelét.

EZ UTÓBBIT A BELGRÁDI RENDŐRFŐKAPITÁNY IS MEGERŐSÍTETTE.

A kórházi tájékoztatás szerint a sebesülteket ellátták, egyikük még életveszélyes állapotban van.

Az elmúlt napokban történt két tragikus tömeggyilkosság után több hasonló bűncselekmény is történt. Ennek hátteréről, ok-okozati összefüggéseiről beszélgetett a Magyar Hírlap Fodor-Horváth Zsófia pszichológussal.

Többen meghaltak az iskolai lövöldözésben

Fotó: Oliver Bunic / AFP

‒ Pár nap leforgása alatt rengeteg gyilkosság történt Szerbiában. Több esetben fiatal gyermek gyilkolt.  Minek a hatására, hogyan juthat el erre a szintre egy még fejlődésben lévő gyermek?

‒ Bár minden eset más és más, de az utóbbi években sajnos olyan gyakorivá vált a fegyveres ámokfutás, az iskolai lövöldözések esete, hogy nem torzít túlságosan, ha általánosítunk: Az elkövetők nagy része maga is valamilyen bántalmazás áldozatai – feltételezések szerint a tizenhároméves diák, az elkövető például iskolai zaklatás áldozata, még halállistája is volt.

A családi háttér is mindig egy fontos szempont, az elkövetők közül sokan diszfunkcionális, bántalmazó családból származnak, ahogy persze az is előfordul, hogy szerető családja volt az elkövetőnek. Fontos azonban kiemelni, hogy önmagában ezek a környezeti tényezők általában nem vezetnek ilyen súlyos tragédiáig, a legtöbb elkövető esetében fennáll valamilyen mentális zavar, gyakori a kezeletlen depresszió, esetleg komplex személyiségzavar, de tudatmódosító szerek használata sem kizárt – ebben az esetben az is egy szempont lehet, hogy egy ilyen tettel akarnak hírnevet szerezni.

Amikor egy ilyen súlyos tragédia történik, érthető a környezet reakciója, hogy szeretne a miértekre választ kapni, ezzel biztosítva magának egyfajta hamis biztonságérzetet, hogy ha tudja mi volt a kiváltó ok, akkor pontosan tud védekezni is ellene és legközelebb ez már nem fordulhat elő. Sajnos ez nem ilyen egyszerű, hiába van egyre nagyobb mintánk. Ha az elkövetőket és motívumrendszerüket akarjuk vizsgálni, amit biztosan kijelenthetünk, az az: Az ilyen esetek háttere mindig összetett és hasonló háttérrel rendelkező, hasonló mentális zavarral küzdők nem követik el azt a tettet, amit más igen.

‒ Több gyermek is elkezdte leutánozni az iskolai vérengzést. Mi volt a kiváltó oka annak, hogy nagyon rövid időn belül, nagyon sok tragédia történt?

‒ Az elmúlt években többen is figyelmeztettek, hogy számítani lehet a hasonló tragédiákra, hiszen gondoljunk csak bele: Az elmúlt évek extrém megterhelést jelentettek, járvány, karantén, veszteségek sorozata, háború, infláció - ez kontrollvesztettség a tetőfokon. Ezzel együtt pedig jelen van egy furcsa, párhuzamos valóság: A „katasztrófák sorozata” ellenére jócskán vannak, akik kifejezetten jól jöttek ki az elsőre ijesztő változásokból. Azt egymást követő figyelmeztetéseket arról, hogy „cudar idők jönnek” viszont ők sem tudják kizárni: ez pedig folyamatos stresszt jelent, ami csak meríti és meríti az érzelmi tartalékokat.

A leghétköznapibb szituációkban, interakciókban is érzékelhető a megnövekedett feszültség, egyre több az agresszió, sőt az erőszak még az egészséges személyiségszerveződésű egyének között is, aki pedig küzd valamilyen elakadással, esetleg kezeletlen zavarral, azok esetében megnőhet a valószínűsége a különböző erőszakos cselekedeteknek.

A korábban említett veszélyeztetett csoportok esetében pedig jelen lehet egyfajta hasonló torzításokra épülő csoportgondolkodás. Hiába nincs konkrét kapcsolat a két elkövető között, az egyik tette „motiváló" lehet a másik számára, igazolva láthatja a másik tettében saját magát, saját zárt világképét és lehet, hogy neki éppen csak ez az egy „csepp" hiányzott ahhoz, hogy elkövesse a tettét. Ezek a külső tényezők mind szempontok lehetnek, ahogy az említett médiafigyelem is szerepet játszhat: Egy ilyen hírről természetes, hogy beszámol a média, hiszen a tájékoztatási funkcióját látja el ezzel, de azért mind tudjuk, hogy minden médium számára fontos a kattintás, ezt pedig könnyen megtehetik a hangzatos címekkel, a hírről való sokadik bőr lehúzásával.

A tabloidizáció azonban nem tesz jót sem a ügynek, gondoljunk például a hozzátartozók gyászára, de a potenciális további elkövető szempontjából is veszélyes lehet. Nem egyenes ágon olaj a tűzre, de egy nárcisztikus, potenciális elkövető esetében szempont lehet a vágy az ilyen médiafigyelemre, aki tudhatja, ha elköveti a tettét, akkor ezt a vágyott figyelmet meg fogja kapni.

Fodor-Horváth Zsófia pszichológus szerint jelenleg a szülők nehéz helyzetben vannak.

Fotó: MH

‒ Miért elfogadott még ma is a bullyngolás? Hogyan lehet fellépni a bántalmazások ellen?

‒ Az agresszió az emberi természet része, ösztönös, az pedig, hogy közösségben, társadalomban élünk, ennek normáit betartva, az ösztöneinket kordában tartva egy civilizációs, tanult képesség. A normák határainak átlépése vagy betartása nem vagy nemcsak intelligencia kérdése, ebben nagy szerepet játszanak a környezeti szempontok is.

A „gyengébb bántása" esetében pedig mindig kulcsszerepe van a hatalomnak, az ezzel való visszaélésnek. A szexuálisan zaklatott gyermekek esetében sem mindig pedofil az elkövető, hanem arról van szó, hogy a gyerek válik legkönnyebben áldozattá, hiszen kicsi, gyenge, fél, nem tudja mit tehetne ellene.

Kiirtani vagy megszüntetni nem tudjuk az erőszakot és a bántalmazást, az mindig az életünk része lesz, ettől még a prevenciós munka nem állhat meg. A fegyveres ámokfutások esetében például mindig felmerül a fegyvertartási szabályok felülvizsgálata, ahogy ezt Vučić szerb elnök is kiemelte a két tragédia kapcsán. Ez már csak azért is fontos, mert ismert tény, hogy a fegyverek látványa agresszív gondolatokat vált ki az emberekből, egyszerűen agresszívabban viselkedünk, ha fegyverek is vannak a környezetünkben, főleg, ha amúgy is feszültek vagyunk, ezt hívják Berkowitz fegyver-effektusnak.

‒ Mi a teendő hasonló esetekben?

‒ Prevenciós lépések között első kéne legyen a családok számára állami támogatással elérhető diagnosztikai és terápiás ellátások ismertetése és könnyű hozzáférése, ahogy a prevenciós hálózatban dolgozó szakemberek, például védőnők folyamatos képzése is. Persze először egy átfogó szemléletváltás is szükséges lenne, ami a mentális egészségünket illeti.

Jelenleg azonban a szülők elég nehéz helyzetben vannak, a legtöbbnek fogalma sincs, hogy hova érdemes fordulnia a kérdéseivel, elszomorodva látom azt a jelenséget is, hogy reflex-szerűen kérnek segítséget a szülők Facebookos anyuka csoportokban más, laikus anyáktól, mint hogy telefonálnának a körzeti szakszolgálatba. Ha azonban ez utóbbit teszik is, jó esetben heteket kell várniuk a konzultációra, a legtöbb esetben pedig nincs sem megfelelő eszköz vagy szakember a gyerek vizsgálatára.

Amire eljutnak a megfelelő, komplex kivizsgálásra, ha eljutnak egyáltalán, pedig jellemzően késő és a gyerek már sokkal rosszabb állapotban van. Jelenleg sajnos nincsenek jó kilátások, ha nem nézzük komplexen az ilyen eseteket és nem ismerjük el a problémát, akkor a helyzet csak rosszabb lesz.