Így látja egy Kennedy az ukrán válságot

„Legyünk őszinték: ez az USA háborúja Oroszország ellen, lényegében feláldozzák az ukrán ifjúságot a halál és a pusztítás vágóhídján a neokonok geopolitikai ambícióiért” – mondja az amerikai elnökaspiráns.

Ahelyett, hogy meghallgatta volna Vlagyimir Putyin orosz elnök figyelmeztetéseit, az Egyesült Államok többször is átlépte Oroszország „vörös vonalait” – mondta ifj. Robert F. Kennedy az UnHerd nevű portálon megjelent interjúban. Az amerikai elnökjelöltségért induló demokrata politikus hozzátette, hogy Washingtonnak vagy meg kellett volna hívnia Moszkvát a NATO-ba, vagy fel kellett volna oszlatnia a katonai szövetséget a hidegháború után.- írta meg a Mandiner.

„Hallgatnunk kellett volna Putyinra. Kötelezettséget vállaltunk Oroszországnak, Gorbacsovnak, hogy a NATO-t egy centiméterrel sem mozdítjuk kelet felé. Aztán belekezdtünk, és hazudtunk”

– mondta Kennedy. Ahelyett, hogy felajánlotta volna Oroszország Nyugatba való integrálását, ahogy azt 1991-ben sok diplomata sürgette, az Egyesült Államok inkább kiterjesztette a NATO-t Oroszország határához.

„Mi más célja van a NATO-nak, minthogy szembeszálljon Oroszországgal? Ha kezdettől fogva ellenséges módon fordulunk Oroszországhoz, akkor természetesen a reakciójuk is ellenséges lesz” – fogalmazott.

A 2014-ben Kijevben történteket „lényegében államcsínynek” nevezte, amelyet Washington támogatott, és felidézte a hírhedt telefonbeszélgetést, amelyben Victoria Nuland „saját kézzel választott ki egy új ukrán kormányt”, amely ellenséges volt Moszkvával szemben. Azt is elmondta,

ha Mexikó tette volna azt, amit Ukrajna 2014 óta művel, akkor „az Egyesült Államok egy másodperc alatt lerohanta volna”.

Megismételte: az orosz elnök többször elmondta az Egyesült Államoknak, hogy mik azok a vörös vonalak, amelyeket folyamatosan átlépnek. Kennedy azt is kifejtette, hogy szerinte az amerikai vezetőknek képesnek kell lenniük arra, hogy „beleképzeljék magukat a másik helyébe”, ahogyan nagybátyja, John F. Kennedy tette 1962-ben, a kubai rakétaválság idején, amikor visszalépett a nukleáris háború széléről.

A politikus korábban elítélte a „barbár és illegális inváziót” Ukrajnában, Putyint pedig „gengszternek” és „zsarnoknak” nevezte, de azt mondta, hogy a konfliktust gyorsan rendezni kell, mert az Egyesült Államok már így is „300 ezer ukrán áldozatot hozott a harcokban”. Miközben a Fehér Ház humanitárius misszióként tüntette fel a Kijevnek nyújtott segítséget, „minden lépés, amit tettünk, a konfliktus kiterjesztését és a vérontás maximalizálását szolgálta” – mondta.

„Legyünk őszinték: ez az Egyesült Államok háborúja Oroszország ellen,

lényegében feláldozzák az ukrán ifjúságot a halál és a pusztítás vágóhídján a neokonok geopolitikai ambícióiért, hogy Moszkvában rezsimváltás történjen” – fogalmazott Kennedy. Hozzátette, hogy azok az emberek, akik a problémát létrehozták, nem képesek a probléma megoldására.

Végül arra a kérdésre is válaszolt, hogy szerinte milyen megoldással lehetne lezárni a konfliktust, szerinte egy olyan megállapodás működhetne, amely kint tartja Ukrajnát a NATO-ból, valamint visszavonja az orosz nukleáris fegyvereket az ország határai közeléből.

Csak az állandó párbeszéd fenntartásával lehet elkerülni a jelenleg zajló háború kiterjedését, eszkalációját Henry Kissinger szerint, aki úgy látja, Oroszország további elszigetelése helyett érdemes volna már most azon gondolkodni, hogy a megfelelő időben az oroszok miként kerülhetnek vissza a nemzetközi vérkeringésbe. Emellett viszont Ukrajna semlegességét is idejétmúltnak tartja.

A volt amerikai külügyminiszter a davosi világgazdasági fórumra online bejelentkezve elmondta, Oroszországnak lehetőséget kell adni arra, hogy egy napon újra csatlakozzon a nemzetközi rendszerhez egy esetleges ukrajnai békemegállapodás után, és folyamatos párbeszédet kell folytatni az országgal.

Szerinte fontos, hogy a konfliktus eszkalálódása Oroszország és a Nyugat között elkerülhető legyen. Mint mondta, Oroszország jelenleg úgy érzi – joggal –, hogy a Nyugat ellene folytat háborút. Ez pedig „arra késztetheti, hogy átértékelje történelmi álláspontját, amely az európai kultúra iránti vonzalom és az európai dominanciától való félelem ötvözete volt”.

Egy olyan forgatókönyv, amely a szuverén orosz állam megrendülését hozza el, megnyitja a lehetőséget a belső konfliktusok és a külső beavatkozás előtt, „miközben legalább 15 ezer atomfegyver van a területén” – emlékeztette a világ vezetőit Kissinger. Vagyis úgy véli, meg kell akadályozni, hogy a háborút „Oroszországba vigyék”.

Kitért arra is, hogy Ukrajna semlegességét már nem tartja reálisnak, az ország NATO-tagsága hosszú távon nem elkerülhető a térség biztonsága szempontjából. „A háború előtt elleneztem Ukrajna NATO-tagságát, mert attól tartottam, hogy az pontosan azt a folyamatot indítaná el, amelyet most látunk” – fogalmazott az idős politikus. Majd hozzátette: „A semleges Ukrajna gondolata ilyen körülmények között már nem értelmes.”

A The Spectator folyóiratban is kifejtett gondolatait megismételve rávilágított, a harctéren elért eredményeket Ukrajnának előbb-utóbb „a tárgyalóasztalra is le kell tennie”. Ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy egyelőre sem Oroszország, sem Ukrajna nem mutatott különösebb buzgalmat a tárgyalások megkezdésére. Ez azért lehet, mert míg Moszkva szerint a tárgyalások előfeltétele, hogy az ukránok elismerjék az orosz területi nyereségeket, addig Kijev azt követeli, az orosz csapatok hagyják el a Krím-félszigetet és minden más megszállt ukrán területet.

„A békefolyamathoz Ukrajnát a NATO-hoz kell kapcsolni. A semlegesség alternatívája már nem értelmes” – hangsúlyozta. Figyelmeztetett, hogy az Oroszország „impotenssé” tételére irányuló további kísérletek egy ellenőrizhetetlen és kiszámíthatatlan spirálhoz vezethetnek – olvasható a Zero Hedge cikkében.

Leszögezte, hogy Oroszország „felbomlásával” óriási hatalmi vákuum keletkezne, amelyet a nagyobb hatalmak betöltetnének, és az egész világot érintő új fenyegetések bukkannának fel.

„A versengő társadalmak úgy dönthetnek, hogy vitáikat erőszakkal rendezik. Más országok megpróbálhatnák erőszakkal kiterjeszteni igényeiket. Mindezeket a veszélyeket súlyosbítaná a több ezer nukleáris fegyver jelenléte, amely Oroszországot a világ két legnagyobb atomhatalmának egyikévé teszi” – fejtette ki.

A 99 éves államférfi tavaly sokakat feldühített, amikor azt merte javasolni, hogy Ukrajna ismerje el a Krímet Oroszország alá tartozó területnek, cserébe pedig az orosz erők vonuljanak vissza a február 24-i invázió előtti vonalaikra.

Korábban azt mondta, hogy „nem volt bölcs amerikai politika Ukrajnát megpróbálni felvenni a NATO-ba.” Kissinger legújabb javaslata máris hasonlóan heves visszatetszést vált ki – annak ellenére, hogy egyértelműen kifejezte támogatását Ukrajna militarizálása mellett.

Az új Kissinger írás legvitatottabb sorai minden bizonnyal azok a részek, amelyekben „nemzetközileg felügyelt népszavazásokat” javasol az önrendelkezésről az Oroszország által megszállt, és még most is heves harcok tárgyát képező keleti területeken.

Kissinger ezután hangsúlyozza: „A békefolyamat célja kettős lenne: Ukrajna szabadságának megerősítése és egy új nemzetközi struktúra meghatározása, különösen Közép- és Kelet-Európa számára. Végül Oroszországnak helyet kell találnia egy ilyen rendben.”

Kritikusai és maga Ukrajna is biztosan elutasítja a Kissinger-tervet, tekintve, hogy felvetette a népszavazás lehetőségét azokon a vitatott területeken, „amelyek az évszázadok során többször is gazdát cseréltek” (különösen a Donbasz). Ez már el is kezdődött, egyesek egyenesen „téveszmének” minősítették a béketervét.

Kétségtelen, hogy a közeljövőben is lesznek olyan vélemények, hogy Kissinger „Kreml-párti” lett.

A nukleáris katasztrófa fenyegetése kapcsán pedig az egykori külügyminiszter megjegyezte: „Oroszország katonai kudarcai nem szüntették meg globális nukleáris hatókörét, amely lehetővé teszi számára, hogy Ukrajnában eszkalációval fenyegetőzzön.”