Ferenc pápa látogatása elismerés volt Magyarországnak

Szívből jövő ölelés volt Ferenc pápa budapesti látogatása – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek adott interjújában Habsburg-Lotharingiai Eduárd. Magyarország szentszéki nagykövete.

− A nyugati média és a liberális világ kissé értetlenül fogadta a hírt, hogy Ferenc pápa Magyarországot látogatta meg, ráadásul másodszor...

− Mindkét budapesti látogatás azt bizonyította, hogy a pápa nagyon vágyott arra, hogy közelebbről és személyesen is megismerje Magyarországot. Csak pár órás rövid bepillantást nyerhetett amikor Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjét celebrálta, arról azonban meggyőződött, hogy a magyar nép, a politikai vezetők és Orbán Viktor miniszterelnök mély tisztelettel és szeretettel éreznek iránta. Már akkor ígéretet tett arra, hogy apostoli látogatás keretein belül tér vissza Budapestre. Mindkét pápai út azt bizonyította, hogy a szentatya érzései szöges ellentétben vannak a nyugati média véleményével. Eszerint a pápának fenntartásokkal kellene szemlélnie Magyarországot például a migrációval kapcsolatos álláspontja miatt. Az igazság azonban az, hogy a bevándorlás kérdésében sincsenek ellentétes nézőpontok, csupán némi különbség van a helyzet kezelésének megítélésben.

− Diplomáciai szolgálata során mit tapasztalt, milyen megítélése van Ferenc pápának a magyarokról, mi hozta őt el hazánkba?

− Szeretném elmagyarázni, hogy mi motiválta Ferenc pápát, hogy másodszor is ellátogasson Magyarországra. Szeretném azt gondolni, hogy azért történt, mert a vatikáni diplomácia kitűnően végezte munkáját, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a pápa Magyarország iránti szeretete évtizedekkel korábban kezdődött. Amikor a megbízólevelem átadásakor első alkalommal találkoztam vele, megkérdeztem tőle, hogy járt-e már Magyarországon. 

Elmesélte, hogy Buenos Airesben hetente két alkalommal misézni, gyóntatni és ebédre járt a Magyarországról 1956-ban elmenekült angol kisasszonyokhoz. Rajtuk keresztül ismerte meg az egyházüldözés viszontagságos időszakát, illetve a magyarok lelkületét. A budapesti látogatásról való visszatérés során a repülőúton azt is elmesélte, hogy kitűnő kapcsolata volt a buenos aires-i magyar közösség tagjaival a jezsuita atyákkal. Meggyőződésem, hogy Jálics Ferenc atya példája is azt bizonyította, hogy a magyar nép egyenes, bátor és jóságos. Számos pozitív tapasztalata volt a magyarokkal kapcsolatban. Igaz, hogy a diplomáciának szerepe volt abban, hogy a pápa számos más európai ország közül Magyarországra látogatott el, de már ezt megelőzően is nagyon mély tisztelet és elismerés fűzte a magyarokhoz. Kedvező helyzetben voltam, mert nem kellett megküzdenem korábbi előítéletekkel.

− Milyen diplomáciai lépések előzték meg a pápa látogatását?

− Az út előkészítésében ugyanolyan szerepe volt a nagykövetségnek, mint az Magyar Püspöki Kar tagjainak, Erdő Péter bíboros úr kitűnő vatikáni kapcsolatrendszerének és természetesen a magyar politikusok és a pápa közötti kitűnő viszonyoknak. Három fontos vatikáni találkozó előzte meg a pápa útját. Tavaly áprilisban Orbán Viktor miniszterelnököt fogadta a pápa, majd augusztusban Novák Katalin is ellátogatott a Vatikánba, végül Szijjártó Péter külügyminisztert fogadta a külkapcsolatokért felelős szentszéki államtitkár, Richard Paul Gallager bíboros.

− Milyenek voltak a Szentszék és a Magyarország közötti kapcsolatok korábban és hogyan változott a látogatás után?

− Mindent megtettem diplomáciai szolgálatom nyolc évében, hogy a két ország közötti kapcsolatok egyre szorosabbak lehessenek. Előkészítettük a magyar kormány és államfők, illetve más politikusok vatikáni magánlátogatásait, majd személyesen is elkísértem őket a találkozókra, javaslatot tettem, hogy milyen témákról érdemes tárgyalni és miket jobb mellőzni. 

 Feladatom az is, hogy erős bizalmi viszony alakuljon ki a Szentszéki Államtitkársággal, Paul Richard Gallagher érsek, az Apostoli Szentszék államközi kapcsolatainak titkára és a magyar politikai vezetők között. A pápa budapesti látogatását nagyon pozitív visszhang kísérte a Vatikánban. A szentatyát körülvevő személyek nem csodálkoztak azon, hogy visszatért hazánkba, hiszen jól ismerik a magyarok iránti érzéseit. A szentszéki nagykövetek és az újságírók azonban igen meglepődtek, főként azon, hogy három teljes napot töltött Budapesten és nagyon elismerően szólt a magyarokhoz. Azt hiszem, régóta nem volt ennyire jó a diplomáciai kapcsolat Magyarország és a Szentszék között, melyet a pápai út még jobban elmélyített.

− 2019-ben Ferenc pápa ellátogatott a székelyek legfontosabb Szűzanya kegyhelyére, Csíksomlyóra. Ismeri a magyar kisebbség helyzetét is?

− A pápa nagyon jól ismeri a határon kívüli magyar kisebbség viszontagságos életét. Komoly lobbi zajlott a részünkről a Vatikán felé annak érdekében, hogy ne 2018-ban, hanem 2019-ben kerüljön sor a pápa romániai látogatására. Az előbbi évben volt ugyanis a 100. évfordulója annak, hogy a román nemzetgyűlés 1918. december 1-jén Gyulafehérváron kimondta Erdély egyesülését a Román Királysággal: ez a nap pedig azóta is Románia nemzeti ünnepe. Törekvésünk nyitott fülekre talált, ugyanis a pápa később hangsúlyozta, hogy nem akarja, hogy a Trianon miatt veszteséget szenvedett népet még a pápa is büntesse. Ez a gesztusa is azt tükrözi, hogy érzékeli és érti a történelmi veszteséget és fájdalmat. Azt hiszem sokkal nagyobb érdeklődést mutat a közép- és kelet-európai, mint a nyugati országok iránt. Amikor a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmával a Hősök terén találkozott Áder János államfővel és Orbán Viktor miniszterelnökkel, azt mondta: „én már találkoztam a magyarokkal Csíksomlyón, ez már a második látogatásom.” 

Az apostoli nunciusok is alátámasztották, hogy tökéletesen tisztában van azzal a valósággal, amelyben a magyar kisebbség él.

− Milyen fogadtatása volt a nyugati sajtóban a pápalátogatásnak?

− Nehéz helyzetben voltak a nyugati újságírók, mert nem igazán tudták hogyan közelítsenek hozzá. Elkeseredetten kutatták a pápa szövegeiben a kritikus hangú megjegyzéseket, hiszen abban reménykedtek, hogy a pápa megrója a magyarokat. 

Én személyesen is jele voltam a Sándor-palotában, amikor a pápa végtelen szeretettel, tisztelettel és elismeréssel szólt a magyar politikai vezetőkhöz. A liberális újságírók kiragadtak egy fél mondatot és olyan félrevezető információkkal jelentették meg beszámolóikat, miszerint a pápa bírálta a magyarok nacionalizmusát. A Magyarországot támadó újságíróknak mindig hangsúlyoztam, hogy a pápa nagyra tartja a magyarokat. Nem védekezésből mondtam, hanem ténylegesen ezt éreztem diplomáciai szolgálatom nyolc évében. Mindig az volt a benyomásom, hogy a pápát nem csak különleges udvariasság, hanem mély szeretet fűzi a magyarokhoz. Gyakran magyarul az „Isten éltessen, Isten hozott” szavakkal köszöntötte a hozzá látogatókat.

− Mikor győződött meg arról, hogy benyomásai helyesek voltak?

− Az apostoli utazás előtt, során és azt követően Ferenc pápa számos apró gesztusa azt bizonyította, hogy igazam volt. Ne feledkezzünk meg arról, hogy idős és az egészége is igen törékeny, mégis vállalta az utazást. Budapesti tartózkodása alatt végig azt láthattuk rajta, hogy otthon érezte magát köztünk, végtelenül boldog és feloldódott volt. Gondoljunk csak arra a csodálatos gesztusra, amikor a Szent István bazilika előtti téren a hívek közé ment. Egy római barátom felhívott telefonon és megkérdezte: „Mit csináltatok a pápával? Nem ismerek rá. Soha sem láttam ilyen felszabadultnak.”

− A Sándor-palotában a pápa olyan érzékeny témákat is érintett, mint a gender és az abortusz. Ön szerint miért pont Budapesten beszélt ezekről a kérdésekről?

− Ferenc pápa nagyra értékelte és megdicsérte a magyar kormány családpolitikáját. 

Elismerően szólt a népességfogyás megfékezésére tett erőfeszítésekről, a nagycsaládok támogatásáról, és nagyra értékeli, hogy a kormány határozottan elutasítja gender ideológiát, bátran kiáll a gyermekek védelmében. A pápa kemény ítéletet fogalmazott meg beszédében az ideológiai gyarmatosításról, amit természetesen az újságok szinte teljes egészében elhallgattak. Megköszönte a magyar népnek az ukrán menekültekkel szemben tanúsított nagylelkű segítségnyújtását is.

− Melyek voltak Ön számára a pápa látogatás legemlékezetesebb pillanatai?

− Sok szép pillanatot megélhettem a három nap során, két igen kedves eseményt emelnék ki. Gyakran viccelődöm a Szentatyával, nagyon szereti és érti a humort. Több országgal kapcsolatosan is vannak viccei, a magyarokkal kapcsolatos mára már közismert. A magyar nyelvről humorosan azt állítja, „hogy az menyország nyelve, mivel egy örökkévalóságig tart megtanulni”. Amikor azon a csodálatos pénteki napon megérkezett a budapesti repülőtérre olyan boldog, nyugodt és önfeledt volt. Odaléptem hozzá, hogy köszöntsem, és egy spanyol−magyar szótárt nyújtottam át neki, majd hozzátettem: „Szentatya ne várjon a menyország eljöveteléig, kezdje el már most”. 

Ebben a kedves humorban mély, megható tiszteletet éreztem. A másik igen kedves élményem a delegációk bemutatásakor történt. Amikor a Sándor-palota előtt rám került a sor, hogy üdvözöljem a pápát, akkor Novák Katalin államfő csak annyit mondott, „őt nem kell bemutatnom”. A szentatya hatalmas kacagásban tört ki és azt válaszolta: „Igen, őt már jól ismerem”. Megható volt számomra az a tisztelettől áthatott közelség és harmónia, amely a fotókon is visszatükröződik. Úgy érzem, hogy népünk, országunk, illetve a kormány törekvései iránti elismerés és szívből jövő ölelés volt Ferenc pápa budapesti látogatása.