Újra nagy erővel folytatódik a migrációs nyomás

Sokat olvasni arról a kelet-mediterrán útvonalról, amelyen a bevándorlók Görögországba és Bulgáriába igyekeznek bejutni, elsősorban Törökországból, de Ciprusról kevesebb szó esik. A belügyminiszter és az uniós határőrizeti ügynökség, a Frontex hivatalos adatait összevetve világossá válik, hogy a tavaly ezen az útvonalon utazó 42 831 migráns több mint fele valóban Cipruson kötött ki- írja V4NA.

A jelenleg Cipruson tartózkodó menedékkérők száma 2016 óta 490 százalékkal nőtt – közölte Constantinos Ioannou. A ciprusi belügyminiszter a parlamenti belügyi bizottság előtt mutatott rá a szigetországot érintő, egyre fokozódó migrációs nyomás veszélyeire. Mint mondta, 2022-ben összesen 21 565 új menedékkérelmet regisztráltak.

A szigeten lévő migránstáborok már túlzsúfoltak, és tavaly több esetben is rohamrendőröket kellett kivezényelni a befogadóközpontokba a rivális csoportok összetűzései miatt.

Az újonnan érkezők közelmúltbeli beáramlása képezi az alapját a ciprusi kormány által javasolt új migrációs és menekültügyi tárca létrehozásának, az erről szóló törvényt várhatóan májusban vitatják meg a törvényhozók. Ennek értelmében több embert vennének fel a határbiztonság növelése érdekében, különösen az ország északi részén lévő ütközőzóna közelében.

Mint mondta, teljesen mindegy, hogy mit tesz jelenleg a kormány, ha Törökország nem hajlandó lépéseket tenni a törökök által megszállt északi részen a migrációs hullám megfékezésére, akkor sem a létszámnövelés, sem a gyorsított menekültügyi eljárások nem fognak változtatni a helyzeten. A miniszter emellett kötelezővé tenné a többi uniós tagállamba történő áthelyezési kvóták bevezetését.

Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a számok gyors növekedése az elmúlt években a ciprusiak egyre negatívabb hozzáállását eredményezte a migránsokkal és menedékkérőkkel szemben. 

Bár Giorgia Meloni olasz kormányfő szigorítja az embercsempészekre kiszabott börtönbüntetéseket, újrakezdi a Líbiával a migráció ellenőrzésére kötött megállapodásokat és korlátozó migrációs politikát hangoztat, a migránsok beáramlása Olaszországba folyamatosan erősödik. 2021-ben mintegy 55 ezer ember érkezett illegálisan az olasz partokra, 2022-ben ez a szám mintegy 87 ezer főre ugrott. Többnyire Észak-Afrikából, valamint a Szaharától délre fekvő afrikai országokból érkező bevándorlókról van szó, akik főként Tunézia és Líbia partjainál szálltak a csónakokba.

A Frontex legfrissebb adataiból kiderül, hogy a középső mediterrán útvonalon 2020 óta nő a migrációs nyomás. Idén megközelítőleg 15 ezren érkeztek az országba, ami háromszorosa a múlt év ugyanezen időszakában mért adatoknak. A február 26-án darabjaira hullott, mintegy kétszáz, főként Afganisztánból, Pakisztánból, Iránból és Szíriából származó embert szállító migránshajó tragédiája jelzi, hogy a jelenlegi korlátozások nem hatékonyak.

Az olasz parlamentnek benyújtott 2022-es biztonsági jelentés az országba Líbiából érkező migránsok nagy számát egy szervezett bűnszövetkezet tevékenységének tulajdonította, amely három líbiai városban működtet embercsempész-hálózatokat. Ezek a bűnszövetkezetek gyorsan alkalmazkodnak mind a líbiai politikai-biztonsági keretekhez, mind az időjárási és tengeri viszonyok szezonális változásához. A jelentésből kiderül, hogy a Líbiából érkező illegális bevándorlók többsége egyiptomi állampolgár. A Líbiában élő egyiptomi migránsok a legnagyobb afrikai migránsközösséget alkotják. 2011-ben, mielőtt a NATO lerohanta Líbiát és megdöntötte Muammar Kadhafi hatalmát, a becslések szerint egymillió egyiptomi dolgozott az országban. Az ezt követő polgárháború és gazdasági összeomlás az ott élő vendégmunkásokat további migrációra ösztönözte.

A vizsgálat kiemelte a tunéziai Sfaxban tevékenykedő emberkereskedők szerepét. Ezek a transznacionális operatív kapcsolatok lehetővé teszik a teljes illegális migrációs lánc rugalmas kezelését a származási országoktól a tranzitországokon át a kihajózási pontokig. A jelentés megállapítja, hogy bár az átkelések többsége a Tripolitól nyugatra fekvő partvidékről indul, 2022-ben egyre nagyobb számban indultak el Cyrenaica partvidékéről, ami elsősorban a helyi bűnbandák megerősödésének és a megnövekedett egyiptomi migrációs szándéknak tudható be. Cyrenaica partvidéke felől elsősorban halászhajók vagy bárkák indulnak. Líbiának ezt a keleti területét Halifa Haftar tábornok ellenőrzi, aki önkényesen nyitja és zárja az Európa felé irányuló ­„migrációs zsilipet”. Mivel Haftar tábornok katonailag még mindig fontos szereplő, de politikai téren egyre kevésbé meghatározó, vélhetően ütőkártyaként használja a migrációt, hogy erősítse nemzetközi súlyát, az emberkereskedők pedig egyre több kikötőt használnak a Földközi-tenger afrikai partjainál.

Az olasz biztonsági jelentés megállapítja, hogy a migrációs nyomás 2021-hez képest mintegy hatvan százalékkal emelkedett elsősorban az állandósult gazdasági és társadalmi válság és az olasz partokhoz való földrajzi közelség miatt. Az olasz hatóságok szerint a Tunéziából érkezők többsége tunéziai állampolgár, bár egyre nagyobb a hosszabb ideje az országban tartózkodó szubszaharaiak aránya. Líbiához hasonlóan a tunéziai illegális bevándorlást is túlnyomórészt helyi bűnözői csoportok irányítják, amelyek hivatalosan a halászati ágazatban tevékenykednek, ám a bűnözés széles skálájával foglalkoznak az embercsempészettől és a migránsok toborzásától kezdve a fegyver- és kábítószer-kereskedelemig.

A migrációs áramlások jelenlegi tenden­ciáit tekintetbe véve a 2022-es 87 ezer fős szám akár már az idén megháromszorozódhat, elérve a 250 ezer főt, ami visszavezet minket a 2015-ös válság adataihoz. A Szaharától délre fekvő afrikai országokból és a közép-keleti országokból érkező illegális migráció mellett Tunéziából és Egyiptomból a világgazdasági válság miatt romló körülmények miatt egyre többen kelhetnek útra.

Március elejétől naponta számos kisebb hajó indul Tunéziából Lampedusa olasz sziget felé, a csónakokhoz 30-40 lóerős motort erősítenek, mindegyik fedélzetén körülbelül három-négy tucat ember utazik. Egy átkelés ára 500 és 750 euró között mozog. Az Il Gior­nale olasz napilap újságírója belépett egy szervezői Whats­App-csoportba, ahol a legnagyobb bizonytalanságot az váltotta ki az útra készülőkből, amikor kiderült, hogy NGO által működtetett mentőhajó épp nem tartózkodott a közelben. A migránsok ugyanis a mentőcsónakokat tekintik biztosítéknak az Olaszországba érkezéshez, pozíciójukról pedig egy Google-applikáció segítségével tájékozódnak. Az úgynevezett humanitárius hajók Líbia nyugati partjaihoz közeli vizeken tevékenykednek, jelenlétüket a Frontex is motivációs tényezőként definiálta.

A Matteo Piantedosi belügyminiszter nevét viselő, mentési műveletekre vonatkozó szigorító szabályozás január 3-án lépett hatályba. A rendelet előírja, hogy a hajóknak az első mentési művelet után azonnal kikötőt kell ­kérniük és a jelzett célállomás felé folytatni útjukat, anélkül, hogy további beavatkozásokhoz kerülőutat tennének. A rendelet azt is előírja, hogy a kijelölt olaszországi kikötőbe érkezést követően a migránsoknak még a fedélzeten tartózkodva be kell nyújtaniuk a politikai menedékjog iránti kérelmet, és ennek megfelelően azonosítaniuk kell magukat. Egy mintegy húsz civil szervezetből álló kartell egy dokumentumot tett közzé, amelyben az intézkedés azonnali visszavonását követelik. Ez is jól mutatja azt az arroganciát, hogy az NGO-k szerint nekik az olasz szuverenitást felülmúló felhatalmazásuk van.

Guido Crosetto védemi miniszter a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy „az afrikai partokról induló migráció exponenciális növekedése nem elhanyagolható mértékben része egy egyértelmű hibrid háborús stratégiának is”, amely mögött a Wagner-csoport áll, „felhasználva jelentős súlyát egyes afrikai országokban”. A globális konfrontáció, amelyet az ukrán konfliktus nyitott meg, az ellenőrizetlen bevándorlást használja fel, hogy „a legveszélyeztetettebb országokat, mindenekelőtt Olaszországot sújtsa” – mondta a miniszter. Az olasz aggodalmakra reflektálva Margarítisz Szkínász, az Európai Bizottság alelnöke hangsúlyozta, hogy a migrációs nyomás csak úgy csökkenhet, ha a származási és tranzitországokban megteremtik a jobb élet feltéte­leit. Brüsszel tehát egyelőre nem osztja az olasz kormány aggodalmait a Wagner-milícia szerepéről a Földközi-tengeren tapasztalható új migrációs áramlásokban.

A Wagner-milícia, amely főként volt orosz katonai és biztonsági ügynökökből áll, többek között Ukrajnában, Szíriában, Líbiában és több közép-afrikai államban is harcol, amelyek az illegális migráció fontos kibocsátó és tranzitországai. Egyelőre azonban nincs bizonyíték arra, hogy a Wagner-csoport és az embercsempészek között aktív kapcsolat és együttműködés volna azzal a céllal, hogy Olaszországot és Európát destabilizálják. Az olasz ellenzék szerint Crosetto nyilatkozatának az a célja, hogy elterelje a közvélemény figyelmét a Meloni-kormány drámai mulasztásairól. Szkínász szerint nincs értelme időt vesztegetni a migrációs útvonalak járulékos okai­ra, a bizottság pedig a közeljövőben delegációt küld Egyiptomba.

Amint az olasz védelmi miniszter nagy ­vissz­hangot kiváltó, de érdemi bizonyítékokkal alá nem támasztott kijelentése is jelzi, az Egyesült Államoknak sikerült bevonnia Olaszországot is az Oroszország elleni szövetségbe, és az oroszellenes hangulatkeltés az illegális migrációval kapcsolatos vitákban is teret kap. A legfontosabb biztonsági kihívás Olaszország számára azonban továbbra is az illegális migrációval és a nemzetközi bűnözéssel szembeni sebezhetőség marad.

Egyre többen gondolják úgy, hogy nem Itália feladata az összes bevándorló befogadása. A közvélemény-kutatás eredményei rámutatnak: 

Amint az sejthető, az ellenzők 92 százaléka jobboldali szavazótáborhoz tartozik, a bevándorlást támogatók 72 százaléka a baloldali Demokrata Párt szavazóbázisához. Az Öt Csillag Mozgalom szavazóit megosztja a migrációs krízis kezelésének kérdése, 53 százalékuk ellenzi, míg 41 százalékuk támogatja. 

A megrázó cutrói tengeri katasztrófa ellenére az olaszok határozottabb migrációs politikában reménykednek. A Liga kormánypárt további szigorítások bevezetését sürgeti, csökkentené a befogadóközpontokban eltöltött időszak hosszát és szigorítaná a rendkívüli menekültstátus jóváhagyását, valamint 180 napra módosítaná a kitoloncolásra váró személyek részére fenntartott központokban való  tartózkodás idejét. A tengeri baleset helyszínén a calabriai Cutróban a minisztertanács által megvitatott migrációs szigorítások további bővítését szorgalmazzák. Többek között a Matteo Salvini nevével fémjelzett biztonsági migrációs csomag egyes passzusainak életre keltését kérik. 

Megkongatták a vészharangot az olasz települések polgármesterei is, akik komoly anyagi támogatást várnak a kormánytól a bevándorlók fogadása miatt megnövekedett terhek enyhítésére. 

Matteo Biffoni, Prato polgármestere szerint az önkormányzatoknak 500–600 ezer eurós támogatásra lenne szükségük, amennyiben pedig a migrációs nyomás tovább erősödik, akkor a fenti összeg elérheti akár az egymillió eurót is. Az olasz polgármesterek a továbbiakban azt kérik a kormánytól, hogy ne kampánytémaként kezelje a migrációt, hanem strukturális átalakításokat léptessen életbe az Itáliába érkezők méltó fogadására.