Ravasz csapdát állítottak az amerikai képviselők Kínának

Kína elvesztheti a kereskedelmi kedvezményeit és a szén-dioxid-kibocsátási mentességeit, miután az Egyesült Államok képviselőháza elfogadott egy törvényjavaslatot, amely a világ második legnagyobb gazdaságát megfosztaná a „fejlődő ország” státuszától – írja az Asia Times.

Az amerikai törvényhozók arra törekszenek, hogy Kínát „fejlett” országgá nyilvánítsák, és ezzel megfosszák különböző kereskedelmi, pénzügyi és kibocsátási kiváltságaitól.

A Kínai Népköztársaság nem fejlődő ország című kétpárti törvényjavaslatot hétfőn gyorsított eljárásban, 415:0 arányban egyhangúlag fogadták el.

A törvényt a szenátusnak és az amerikai elnöknek is jóvá kell hagynia, mielőtt az törvényerőre emelkedik.

Amennyiben elfogadásra kerül, Kínának magasabb vámokkal, növekvő termelési költségekkel, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó több kötelezettséggel, illetve a nemzetközi kedvezményes hitelek jelentős csökkenésével kell szembenéznie – mindezek végső soron munkahelyek megszűnéséhez vezetnének az országban.

A törvényjavaslat 2020 februárjára nyúlik vissza, amikor Donald Trump korábbi amerikai elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok 25 országot, köztük Kínát, Indiát és Dél-Afrikát fejlett országként kezel, hogy megszüntesse a kiegyenlítő vámvizsgálatok során számukra biztosított kedvezményes kereskedelmi elbánást.

Kim Jong képviselő rámutatott, hogy Kína – amely 2010-ben megelőzte Japánt a világ második legnagyobb gazdaságaként – jelenleg a világgazdaság 18,7 százalékát teszi ki.

Egy kínai író a Weibón egy nemrégiben megjelent cikkében azt írta, hogy

Kína komoly csapást fog szenvedni, ha a „Kína nem fejlődő ország” törvény hatályba lép.

„Fejlődő országként Kína nemzetközi támogatást kaphat a környezeti és klímaváltozási kihívások kezeléséhez, valamint a fenntartható fejlődést elősegítő technológiákhoz és finanszírozáshoz juthat” – írja, megjegyezve, hogy az ENSZ Fejlesztési programja és az Egészségügyi Világszervezet is egy sor olyan társadalmi és gazdasági fejlesztési projektet indított az országban, amelyek veszélybe kerülhetnek, ha a fejlődőről fejlettre változik a besorolás.

„Mivel a külföldi országok szigorúbb technológiai exportszabályokat fognak előírni Kínával szemben, a kínai vállalatok nem fogják tudni beszerezni a szükséges technológiákat és alkatrészeket” – olvasható a cikkben.

Kína nem fog tudni alacsony költségű hiteleket igényelni a multilaterális fejlesztési bankoktól, beleértve még a pekingi székhelyű Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankot sem, ha fejlett országnak minősítik.

A kínai állami média ugyanakkor azt állítja, hogy Kínának nem kell túlzottan aggódnia, mivel az Egyesült Államok felhívását, hogy az ázsiai nagyhatalmat fejlett országnak minősítse, valószínűleg a legtöbb nemzetközi szervezet nem fogja elfogadni és átültetni.

„Amikor Kína támad, az USA vereséget szenved” – ezt a megalapozott spekulációt vázolja fel Grant Newsham, az Egyesült Államok hadseregének ezredese nemrég megjelent könyvében, melynek címe: Amikor Kína támad – Figyelmeztetés Amerikának.

Grant Newsham ezredes a washingtoni Biztonságpolitikai Központ (Center for Security Policy, CSP) és a Japán Stratégiai Tanulmányok Fórumának (JFSS) vezető munkatársa. Pályafutása során hírszerző és összekötő szerepet töltött be az amerikai tengerészgyalogságnál, lázadás elleni és kereskedelmi jellegű pozíciókat töltött be az amerikai külügyi szolgálat tisztjeként, valamint üzletemberként is dolgozott Tokióban egy befektetési banknál.

Newsham könyve szerint egy-két éven belül bekövetkezhet egy kínai–amerikai konfliktus, aminek kirobbanását az ezredes a következőképp képzeli el: robbanások lesznek Pearl Harborban és a közeli Hickam légibázison, dróntámadás a San Diegó-i haditengerészeti támaszponton, egy kínai legénységű halászhajó ütközése egy Hawaiiról a Csendes-óceán nyugati részére induló amerikai olajszállító hajóval. És mindeközben „a Népi Felszabadító Hadsereg nagy számban partra szállt Tajvanon”.

A szerző szerint ezután az internet, majd sorra a többi kommunikációs eszköz is leáll, Tajvant ezzel elvágják a világtól.

A feltételezés szerint a washingtoni kormányt váratlanul, felkészületlenül éri a támadás. Az amerikai tengerészgyalogosok soha nem érnek oda Tajvanra, és a haditengerészet Szingapúrból, Guam szigetérőól, sőt még a Nyugati-parti kikötőkből érkező hajóit is kínai rakéták találják el, mielőtt még bármit reagálhatnának. Ezután „a kínai különleges erők támadásokat indítanak Hawaii, Guam és Japán ellen” – írja Newsham spekulációjában.

Tajvanban rájönnek, hogy nem érkezik a segítség, ezért feladják a reménytelen küzdelmet Pekinggel szemben.

Ezzel egyúttal Ázsia többi országa is megkapja az üzenetet. Az Egyesült Államok hírnevét megtépázták. Az USA-nak a Csendes-óceán nyugati medencéjében lévő első szigetlánc-védelmi rendszere megdőlt. Kínát innentől kezdve nem lehet megfékezni, és nem áll meg Tajvan elfoglalásánál.

Fontos szem előtt tartani – írja Newsham –, hogy a Kínai Kommunista Párt nem tesz különbséget békeidő és háborús időszak között, az amerikai parlamentáris rendszerrel ellentétben.

A kínaiak számára nincs különbség, a nem kinetikus hadviselési intézkedések és a tényleges háború ugyanazon a spektrumon vannak.

„Honnan tudjuk mindezt? A kínaiak mondták nekünk” – írja a szerző.

„1999-ben a kínai Népi Felszabadító Hadsereg két ezredese kiadta a Korlátlan hadviselés című könyvét, amiben Kína mestertervét írják le Amerika elpusztítására. Ebben gazdasági hadviselésre, a kulcsfontosságú infrastruktúrák elleni támadásokra, az ellenfél társadalmának és politikai rendszerének meggyengítésére és szétszakítására irányuló propaganda- és befolyásolási erőfeszítésekre, valamint a támadások tetszőleges számú vonalára hívják fel a figyelmet” – fogalmazott Newsham.

A kínaiak azt is leírták, hogy így vagy úgy – ha lehet, békés úton, de ha kell, akkor erővel – Tajvan újra egyesülni fog Kínával. És most, egy példátlan méretű és sebességű katonai fejlesztés után készen állnak arra, hogy érvényt szerezzenek ennek a követelésnek.

Ezzel kapcsolatban pedig Newsham úgy fogalmaz, hogy bár

„az elemzők véleménye eltér, de véleményem szerint a Népi Felszabadító Hadsereg képes egy teljes körű invázióra. Tanulva Oroszország ukrajnai hibáiból, a kínaiak hirtelen, elsöprő erővel fognak fellépni, és gyorsan elfoglalják a szigetországot”.

„Ha ezt megteszik, korlátlan hozzáférésük nyílik a Csendes-óceánhoz. Ez lehetővé teszi számukra, hogy bekerítsék Japánt, és beékelődjenek az Egyesült Államok és Ausztrália közé. Az amerikai (haditengerészeti – a szerk.) dominancia, ahogy eddig ismertük, megszűnik. Kína katonai és gazdasági megfékezése visszaszorul” – teszi hozzá a könyv szerzője.

Hogyan lehet ezt a forgatókönyvet elkerülni?

Newsham úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak „saját politikai hadviselési stratégiára van szüksége, amely szisztematikusan kombinálja a diplomáciát, a propagandát és a gazdasági, pénzügyi és technológiai erősségeket a katonai erővel és a szövetségekkel, és így megfelelő kampánytervet alkot”.

Sokkal több pénzt kell költeni arra, hogy az amerikai hadsereg rendelkezzen azokkal a fegyverekkel, amelyekkel bármilyen ellenséget, köztük Kínát is legyőzheti – érvel a szerző.

Majd hozzátette: az Irakban és Afganisztánban látott gyenge teljesítmény, valamint az ukrajnai háború által feltárt rakéta-, lőszer- és egyéb anyaghiány nem tűrhető. A professzionalizmusnak elsőbbséget kell élveznie. Véget kell vetni a hadseregben uralkodó szakmaiatlanságnak.

A szerző szerint továbbá az Egyesült Államoknak mindenekelőtt harci akaratra van szüksége. „Be kell látnunk, hogy jelenleg nem lehet alkut kötni a Kínai Kommunista Párttal” – írja Newsham, aki szerint ha az Egyesült Államok elveszíti a Kínával vívott háborút, akkor az azért lesz, mert Amerika veszíteni akart.

Az Asia Times cikkében arra is emlékeztetnek, hogy februárban a Fülöp-szigetek hozzáférést biztosított az amerikai hadseregnek négy új támaszponthoz a már meglévő öt mellett, amelyeken közös hadgyakorlatokat tartanak és ellátmányt helyeznek el a megerősített védelmi együttműködési megállapodás keretében.

Japán és Ausztrália az elmúlt hetekben szintén fokozta katonai együttműködését a Fülöp-szigetekkel.

Nem tűnik valószínűnek, hogy az Egyesült Államok és csendes-óceáni szövetségesei egyszerűen kilépnének és hazamennének, ha Kína elfoglalná Tajvant – írják a cikkben.