Iszlamisták ezrei érkeznek Németországba a pakisztáni német nagykövet szerint

A német külügyminiszter, Annalena Baerbock havonta ezer, állítólag üldözött afgán érkezését szorgalmazza Németországba, a pakisztáni német nagykövet azonban arra figyelmeztet, hogy a felük valójában iszlamista.

A szövetségi kormány veszélyeztetett afgánok befogadási programját az iszlamisták arra használják, hogy Németországba jussanak. Ez derül ki a pakisztáni német nagykövet bizalmas leveléből. Konkrétan az igazságszolgáltatás afgán tagjairól van szó, akiket be kell engedni Németországba, hogy megvédjék őket a tálib rezsim üldöztetésétől. De ki jön valójában?

Németországnak már nincs diplomáciai képviselete Afganisztánban, ám amikor a térségért felelős pakisztáni nagykövet meglátta a listát, hogy kik kapnának menekültstátuszt, igencsak elámult. A névsort olyan civil szervezetek állították össze, amelyek nevét Baerbock nem akarja nyilvánosságra hozni. 

Ezek után a pakisztáni nagykövet. Alfred Grannas levélben figyelmeztette a külügyminisztert, mintegy megkongatta a vészharangot: számos iszlamista és saría-tudós szerepel a felvételi listán.

Ebből idézett a levelet birtokló Cicero magazin. "A nagykövetség tapasztalatai szerint ennek a csoportnak körülbelül 50 százaléka nem hagyományos képzettségű bíró és ügyész" - írja a berlini szövetségi külügyminisztérium iszlámábádi diplomatája -, hanem a Korán-iskolát végezték el, (...) képzettek a saríában, az iszlám vallási jog- és értékrendszerében.” A nagykövet figyelmeztet: 

Baerbock mellett Nancy Faeser (SPD) belügyminiszter áll a befogadási program mögött. Állítólag olyan emberekről lenne szó, akik „különösen sokat tettek a nők emberi jogainak támogatásáért, kiemelkedő munkát végeztek az igazságszolgáltatás, a politika, a média, az oktatás, a kultúra, a sport vagy a tudomány területén”. A miniszterek emellett Németországba akarják vinni azokat az afgánokat, akiket állítólag "nemük, szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt" üldöznek.

Újdonság, hogy meg nem határozott szervezetekre bízzák a kiválasztást, így nem Németország képviselői, hanem lobbicsoportok döntik el, hogy ki érkezzen az országba. A nagykövet azt írja, hogy egy civil szervezet "akár 700 fenyegetésről szóló jelentést" is kiadott az afganisztáni igazságszolgáltatás állítólagos tagjainak - és hangsúlyozza, hogy ezek "feltűnően hasonlóak a kockázati helyzet felépítését és érvelését tekintve, és helyenként megegyeznek a megfogalmazásukban és tartalmukban".

A nagykövet szerint az igazságszolgáltatás állítólagos tagjainak a jogi ismereteket gyakran csak néhány órától 60 napig tartó „tanfolyamokon” adták át. Feltűnő volt a kérelmezők és a családtagok viselkedésében, hogy a nők például teljesen burkában/nikábban jelentek meg, és sokszor nem hajlandók fellebbenteni a fátylat, hogy azonosítsák magukat. Az is érdekes, hogy „ennek az embercsoportnak semmi problémája nincs Afganisztánban a Pakisztánba szóló útlevelek vagy vízumok megszerzésében”.

A „minősített ügy – csak hatósági használatra” jelzésű levélben tíz egyedi eset szerepel név szerint. A felsorolt ​​férfiak nevein kívül, akik egyenként legfeljebb tíz családtaggal akarnak Németországba menni, olyan feljegyzések találhatók, mint 

 Továbbra sem világos, hogy ezek az emberek megkapták-e már a beutazási engedélyt Németországba, elutasították-e kérelmüket, vagy az elbírálás még folyamatban van.

A nagykövet kifejezetten figyelmeztet arra, hogy az afgán saría bírák potenciális kockázatot jelentenek a védelmet keresők, például a homoszexuálisok számára.

Cicero szerint más nagykövetségek már panaszkodtak amiatt, hogy Baerbock hatalmas nyomást gyakorol rájuk, hogy gyorsan és nagylelkűen végezzék a németországi vízumok kiadását.