A szlovákok többsége ellenzi vadászgépek átadását Ukrajnának

Egy felmérés szerint a szlovákok döntő többsége egyáltalán nem támogatja az Ukrajnának szánt vadászgépek átadását. A közvélemény-kutatás eredménye azért érdekes, mert Eduard Heger szlovák ügyvezető miniszterelnök pénteken jelentette be, hogy országa összes MiG 29-es vadászrepülőjét az ukrán hadsereg rendelkezésére bocsájtja.

„A kormány döntött és egyhangúlag jóváhagyta azt a nemzetközi megállapodást, amelynek alapján MiG-29-eseit és a légvédelmi rendszerei egy részét Ukrajnának ajándékozza” – jelentette be pénteken Eduard Heger szlovák miniszterelnök. A szeptemberi előrehozott választásokig már csak ügyvezető pozsonyi kabinet vezetője hangsúlyozta, hogy döntésük – szerinte – teljesen összhangban van a szlovák alkotmánnyal.

Robert Fico bejelentette: büntetőfeljelentést tesznek a főügyészségen hivatali jogkörrel való visszaélés miatt az üggyel kapcsolatban mind a miniszterelnök, mind Zuzana Caputová államfő ellen.

Robert Fico kijelentette: az ügyvivő kabinetnek nincs felhatalmazása ilyen fajsúlyos ügyekben döntést hoznia. Majd hozzátette: a 13 db MiG 29-es elajándékozása fölösleges politikai gesztus is, a harci repülőgépek nem fogják megváltoztatni a háború menetét.

„Ez nem Oroszország és Ukrajna közötti háború. Ez elsősorban az USA és a nyugati világ valamint Oroszország közötti háború Ukrajnában” – mondta Robert Fico. A szeptemberi szlovákiai előrehozott választás toronymagas esélyeseként Robert Fico a kezdetektől háborúellenes álláspontot foglalt el.

Az M1-nek néhány hete adott exkluzív interjújában Járai Judit kérdésére megerősítette: az orosz-ukrán háborúról hasonló álláspontot képviseli mint a magyar kormány és hatalomra kerülése esetén leállítaná az Ukrajnának szánt fegyverszállításokat.

„Úgy gondolom, hogy egy nem túl ütős béketerv is jobb mint a háborús terv azaz, hogy folyamatosan meghosszabbítsuk a háborút Ukrajnában. Ha a pártom a kormánykoalíció része lesz, akkor leállítjuk a fegyverek szállítását Szlovákiából Ukrajnába. Mert nem hiszünk abban, hogy ez a probléma megoldása” – mondta.

És úgy tűnik, ezt az álláspontját a szlovák közvélemény többsége is támogatja.

Egy március 15-én publikált felmérés szerint ugyanis a szlovák választók 60 százaléka ellenzi a MiG 29-ek átadását Ukrajnának, míg szintén 60 százalék szerint a Kijevnek juttatott fegyverek meghosszabbítják a háborút.

Fotó: Illusztráció / Shutterstock

Pomichál Krisztián felvidéki újságíró úgy értékelte: egyértelműen kijelenthető, hogy a szlovák kormány nem veszi figyelembe a választói akaratot.

„Eleve Eduard Heger kormányfőt senki nem választotta meg, ő ugye Igor Matovic lemondásával és egy koalíción belüli alkuval került a kormányfői székbe. Azt követően aztán tavaly decemberben a parlament megvonta ettől a kormánytól a bizalmat. Egy senki által meg nem választott kormányfő, parlament által bizalmát vesztett kormánya döntött úgy, hogy saját hatáskörön belül, hogy ezeket a MiG 29-eseket elküldik Ukrajnának” – mondta.

Eközben a MiG-ek átadásától maguk az ukránok sem lelkesek.

Az ukrán légierő szóvivője egy pénteki tévéműsorban azt mondta: ezek a régebbi szovjet vadászgépek nem kellően hatékonyak az elavult rakétáik és radarjaik miatt. Jurij Inhat szerint Ukrajnának többcélú, modern nyugati repülőgépekre van szüksége, olyanokra, mint például az F–16-os vadászgépek.

„Ha a pártom a következő kormánykoalíció tagja lesz, leállítjuk az Ukrajnába irányuló fegyverszállítást Szlovákiából” – jelentette ki Robert Fico, szlovák politikus, korábbi kormányfő a közmédiának nyilatkozva.

Az 59 éves Robert Ficót mondják erős, tehetséges, nagyhatalmú, sikeres, befolyásos politikusnak. Jogász, háromszor volt hazája kormányfője, pártot alapított, 1999-ben a Smert, amelynek most is vezetője. Karizmatikus, és politikai riválisai talán tartanak is tőle.

Tény, hogy amikor

decemberben a magyar diplomácia irányítója, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Pozsonyban tárgyalt, fontosnak tartotta találkozni Ficóval is. A két politikus közös sajtóértekezletet is tartott.

Amikor Rastislav Kacer, jelenlegi szlovák külügyminiszter ezt megtudta – italhoz nyúlt. Bánatában-e, vagy bosszúságában – ez nem tudható. Mindenesetre felhajtott egy kupica gint. Ezt majdnem minden lap megírta, és maga Kacer miniszter is elmondta.

Robert Fico megkerülhetetlen politikus szlovák földön. A közmédiának stábját a parlamenti dolgozószobájában fogadta.

„Tény, hogy 30 évet töltöttem a politikában és talán néhányan arra számítanak, hogy befejezem a politikai karrieremet, de úgy döntöttem, hogy folytatom. Személyes ambícióm és pártom ambíciója is nagyon egyértelmű: győzni a következő parlamenti választásokon, amelyeket idén szeptember végén tartanak.

Mi négyszer nyertünk választást, és nagyon boldog lennék, ha az ősszel sorban az ötödik választást is megnyernénk, és a pártom képes lenne új koalíciós kormányt alakítani. De ez nagyon nehéznek ígérkezik, a politikai helyzet Szlovákiában jelenleg ugyanis nagyon válságos. Mint Ön is tudja, a kormányunknak 2022 decemberében le kellett mondania, mert a parlamentben a bizalmi szavazáson nem kapta meg a szükséges számú voksot.

Szerintem a légkör az országban nagyon válságos. A társadalom teljesen megosztott. Oly’ sok társadalmi-gazdasági bajunk van, közben pedig Ukrajnában háború folyik, amely igazán megoszt bennünket itt is. Én személy szerint azok közé a szlovák politikusok közé tartozom, akiknek nincs ínyére, hogy fegyvereket küldünk Ukrajnába. Én a békés megoldások és nem a háború híve vagyok.

Egyszóval, még ha nagyon ambicionálom is az őszi választási győzelmet, és azt, hogy új koalíciós kormányt alakítsunk, ez nagyon nehéz lesz. S be kell ismernem, még annak is megvan a lehetősége, hogy továbbra is ellenzékben maradunk” – fejtette ki Fico.

A rossz hangulatúnak mondott és kétségtelenül válsággal küszködő Szlovákiában decemberben sikertelen bizalmi szavazás után lemondani kényszerült a koalíciós kormány, azóta is ügyvezetőként tevékenykedik. Fico és pártja népszavazást kezdeményezett arról, hogy módosítsák az alkotmányt annak érdekében, hogy lehessen előre hozott választást tartani.

A referendum sikeres volt, de nem lett érvényes. Nem mentek el elegen. Így hát csak ősszel lesznek választások.

– Nemrégiben népszavazást tartottak itt, nagyon sok ember szavazott önökre, akik kezdeményezték ezt a referendumot, annak érdekében, hogy alkotmánymódosítással tegyék lehetővé az előre hozott választásokat. Mivel magyarázza, hogy mégsem jött össze a megfelelő számú voks? Nem sikerült mobilizálni a választókat, vagy más oka is volt? Hogyan értékeli ezt a helyzetet?

– Mindenekelőtt: mi nagyon nagy becsben tartjuk az alkotmányunkat, ez azt is jelenti, hogy az összes választó felének voksolnia kell a referendumon, s Szlovákia történetében csak egyetlen egyszer fordult elő, hogy érvényes lett a népszavazás. Az, amelyiken az Európai Unióhoz csatlakozásról döntöttünk. Mindenesetre most már az is nagy siker, hogy a szavazók 27 százaléka jelent meg és voksolt – mellettünk. Mert jórészt a szociáldemokrata Smer – az én pártom – támogatta a referendumot, bíztatva az embereket, hogy jöjjenek, szavazzanak kedvezően az általunk felvetett kérdésre.

Nézze, ez olyan referendum volt, amelyet a média maximálisan ellenzett. Alapvető információkat nem közöltek a népszavazásról, és még Szlovákia elnöke, Zuzana Caputová is, egy nappal a voksolás előtt olyan nyilatkozatot tett közzé, amelyben tudatta, hogy nem vesz részt a népszavazáson. El tudja képzelni, hogy van a világon olyan ország, ahol az államfő kijelenti, hogy nem vesz részt népszavazáson?! S nem is javasolta az embereknek sem, hogy részt vegyenek rajta. Vagyis, ilyen körülmények között a 27 százalékos részvételi arányt fantasztikus sikerként könyvelhetjük el.

Sajnálatos, hogy az alkotmányt végül nem úgy változtattuk meg, ahogyan azt a referendumon javasoltuk. A referendum után ugyanis a parlament, alkotmányozó többséggel, olyan alkotmánymódosítást fogadott el, miszerint népszavazás alapján nem lehetséges előrehozott választásokat kiírni. Mi, Szlovákiában azt mondjuk, hogy a koalíciós kormány ellopta a néptől azt az alapvető jogát, hogy megrövidítse a parlamenti ciklust.

–Itt, Pozsonyban beszélgetve, többen is azt mondták nekem, hogy a jelenlegi kormányzat nem működik jól, például egyik nap elfogad egy rendelkezést, másnap, vagy két nap múlva törli, s mintha nem lenne meg a szükséges tudás, ismeret a problémák rendezéséhez, a kormány például nem tudja menedzselni a jelenlegi energia-válságot sem… Ön mit mondana az elégedetlenkedőknek, s milyen javaslatai vannak?

– Ez tökéletesen így van. A kormány tagjai között ugyanis – és mint mondtam, ez a kormány már lemondott, ügyvezető kabinet – vannak teljesen tapasztalatlan emberek is. Teljesen tapasztalatlanok. Köztük sokaknak igazán érdekes a történetük, de erről most nem akarok részletekbe bocsátkozni.

Mi is hát az én pártom terve a következő választásokra és a választások utáni időszakra? Két pilléren nyugvó programot javaslunk, ajánlunk az embereknek. Az első: meg kell teremteni az ország politikai stabilitását. Mert az emberek azt látják, hogy ha a koalíciós kormány túlságosan széles, ha túl sok politikai párt alkotja, köztük nem egy esetben tapasztalatlan politikai pártok, akkor a politikai élet instabillá válik. És az elmúlt három évben a szlovákok rengeteg konfliktust tapasztaltak a kormányzat politikai pártjai között. Tehát a mi új programunknak elsősorban a politikai stabilitást kell kínálnia. Ez nagyon fontos. S

bárki, aki figyeli a politikát Szlovákiában, nagyon is tisztában van azzal, hogy a politikai stabilitás ebben az országban mindig az én pártomhoz kötődött. Szerintem ugyanez a helyzet az ön országában, Magyarországon is, ahol a politikai stabilitás nagyon is a miniszterelnökhöz, Orbán Viktorhoz és az általa irányított Fideszhez kötődik.

Másodszor: nagyon fontosnak tartjuk a szociális problémák kezelését. Például nagy gond a nagyon magas infláció. Értem én, hogy ez elsősorban az energiaárak megugrásának tudható be, és néha igencsak nehéz ezeket az árakat befolyásolni, hiszen a nemzetközi piac megszabta árakról van szó, ebbe beavatkozni tényleg problémás. De a hazai élelmiszerárakat például már képesek vagyunk befolyásolni. Lehetetlenség, hogy 2022-ben az élelmiszerkosár – az alapvető élelmiszerekből – száz euróba került, s ugyanezért az idén már 140 eurót kell kifizetni.

Tehát nagyon fontos, hogy normális, átlag-társadalmi megoldásokat kínáljunk az emberek.

Úgy gondolom, hogy az országunknak van elég pénze. Mert ha összeszámolom, hogy mennyi pénz van az állami költségvetésben, mennyi pénz érkezik az európai alapokból, mennyi pénz érkezik más európai forrásokból, akkor szerintem van elég anyagi forrásunk ahhoz, hogy megoldjuk az említett gondokat. Csak egyetlen példát mondok: 2019-ben az állami költségvetés kiadásai körülbelül 18 milliárd eurót tettek ki. Most a kormány 35 milliárd eurós költségvetési kiadást hagyott jóvá. Vagyis: csomó pénz van a bajok orvoslására.

Meggyőződésem, hogy a mi programunk eléggé vonzó, s azt is gondolom, hogy néhány jó példát átvehetünk az önök országától, néhányat a Cseh Köztársaságtól, igaz, nem másolható minden, de van néhány követendő példa.”

A jelenlegi pozsonyi kormány bőkezűen támogatja – Ukrajnát. Az ellenzék – és Robert Fico – szerint Európa öngyilkosságot követ el a mérhetetlen támogatásokkal, a fegyverszállításokkal és az oroszellenes szankciók egész sorával. A szankciós csomagok ugyanis Oroszországnál jobban sújtják az európai országokat, a pozsonyi kormányzat pedig tudatosan az amerikai érdekeket támogatja és . Fico ezt a Smer novemberi kongresszusán, nagy nyilvánosság előtt is részletesen taglalta. Beszédét akkor a közszolgálati Szlovák Rádió és Televízió közvetítette. A közvetítés után a vezérigazgató el is bocsátott négy vezetőt, azzal próbálva indokolni a döntést, hogy a Smer elnökének a párt tisztújító közgyűlésén elmondott, igencsak kritikus beszédét éppen a bársonyos forradalom emléknapján közvetítették.

Most hosszú választási kampány előtt áll Szlovákia. És Robert Fico és pártja minden korábbinál nagyobb nyomásgyakorlásra számíthat. Mondva csinált ügyeket vehetnek majd elő (amelyekben egyébként már tisztázták a politikust), lejárató kampányok indulhatnak. Éppen az Európai Unióval és az ukrajnai háborúval kapcsolatos józan álláspontja miatt.

–Most, a választási kampány időszakában nagy nyomásnak lesznek kitéve, az Egyesült Államok, de elsősorban is az Európai Unió részéről. Ön szuverenista, vagyis a nemzetállamokban hisz, vagy föderalista, azaz a föderális Európa híve?

– Igen. Tudja, az Európai Unió szerintem jó project. Nem hasonlítható össze a 2004 előtti Szlovákia – akkor léptünk be az Unióba – a 2004 utánival! Ki kell mondanunk, hogy az uniós tagság eddig nagyon hasznos és előnyös volt Szlovákiának. Nekem ez a véleményem. De! Hozzá kell tennem, hogy ez a jó project nem jó kezekben van. Nagyon kritikusak vagyunk például az Európai Bizottság elnökével. Nagyon kritikusak vagyunk az Európai Unió külpolitikájával is. Elfogadhatatlan, hogy olyan közösségnek, mint az Európai Unió, ne legyen saját, szuverén külpolitikája, és az Európai Unió egyszerűen csak kövesse, amit az Egyesült Államok mond! Furcsa egy kérdés ez! Furcsa egy probléma.

– Úgy gondolja, hogy az Ursula von der Leyen vezette Európai Unió az amerikai érdekeket szolgálja, s nem az európaiakét?

–Abszolút így van. Abszolút. Példának okáért az Európai Uniónak nincs terve arra, hogy mit kellene csinálni Ukrajnával. Az Unió csakis azt teszi, amit az Egyesült Államok alkalmasnak tart. Vegyük csak például az oroszellenes szankciókat! Tudjuk, hogy a szankciók nem működnek és…

– Ön ellenzi a szankciókat?

– Igen, persze. Szerintem, ha a szankciók nem működnek, akkor valami mást kellene csinálnunk! És a szankciók nem működnek, éppen ellenkezőleg, nekünk okoznak károkat, tehát valószínűleg változtatni kellene ezen a szankciós politikán!

De van az Európai Unióban további probléma is: az a javaslat, hogy eltöröljék a vétójogot az Európai Tanács döntéseikor. Elképzelhetetlennek tartom, hogy Szlovákiának, Magyarországnak, a Cseh Köztársaságnak vagy Lengyelországnak ne legyen vétójoga. Hát mi értelme lenne akkor az Európai Uniónak? Csak azt látnánk, hogy Franciaország és Németország egyszerűen csak informál bennünket némely tanácskozásuk eredményéről.

S szeretnék elmondani még valamit, ami számomra nagyon fontos!

Nagyon szeretem, ahogyan a magyarok, Magyarország érti a visegrádi együttműködés fontosságát.

Ugyanakkor nagyon-nagyon szomorú vagyok, hogy a jelenlegi szlovák kormány ilyen passzív. Talán nem tudja, de a visegrádi országok miniszterelnökei most még csak nem is találkoznak, hogy tanácskozzanak az Európai Tanács brüsszeli ülése előtt.

Amikor én voltam a miniszterelnök, a Tanács ülése előtt mindig tanácskoztunk. S emlékszem, hogy ezek a találkozók milyen nagyon fontosak is voltak, mert ha egyetértésre jutottunk, és akartunk valamit közösen csinálni, a nagy országok, mint Németország vagy Franciaország, azonnal tárgyalni is kezdtek velünk. Mi ugyanis együttesen mintegy 65 millió embert képviselünk! Ez nem kevés. Még akkor sem, ha az Európai Unióban több mint 500 millió ember él.

Ezt a visegrádi együttműködést folytatnunk kell!

Határozottan ez a tervem. S ha az én pártom az új kormánykoalíció tagja lesz, akkor nagyon szoros együttműködést szeretnék a V4-ek között, s hiszem, hogy Orbán Viktor szintén nagyon érdekelt lesz ennek az együttműködésnek a folytatásában.

–Ha jól értettem, akkor ön a nemzetek Európájának a híve, s nem a föderalistáé, ugye?

–Igen. De mindenekelőtt igazán azt szeretném, hogy az Európai Unió tagországainak legyen szuverén joguk szabadon kifejteni a véleményüket, a saját álláspontjukat. Nem nagyon akarok visszatérni a korábban történtekre, de azért felidézem: mindnyájan emlékezhetünk, hogy hogyan éltünk a vétójoggal, amikor az Európai Tanács elő akarta írni az úgynevezett kötelező migránskvótákat a tagországoknak.

Csak annyit akarok mondani: az Európai Unióban valamennyi tagországnak bizonyos mértékig át kell adnia valamit a szuverenitásából az Uniónak. De ennek nem fordítva kell történnie, ettől még

az Uniót alkotó országoknak szuverén államoknak kell maradniuk. Azt hiszem, ebben a kérdésben nagyon hasonló az álláspontunk Magyarország miniszterelnökével, Orbán Viktorral.

–Európáról beszélve, nem kerülhető meg az úgynevezett európai értékrendről folyó vita, s ennek mostanság része a genderelmélet, a transzneműség, amelynek elfogadtatása érdekében az Unió erősen nyomást gyakorol a tagállamokra. Önnek mi a véleménye erről?

–A válaszom nagyon pragmatikus. Amikor brüsszeli vagy strasbourgi barátaim, vagy mások is, erről kérdeznek, azt szoktam mondani, hogy Szlovákiában megvannak a prioritások. Számomra prioritás az emberek életszínvonala, prioritás a nagyon magas árak letörése, prioritás a közbiztonság garantálása, és elsődleges fontosságú természetesen az is, hogy hogyan kommunikáljunk.

S ha összeállítom a prioritások listáját, akkor az Európai Unióban oly’ gyakran emlegetettek az én fontossági sorrendemben nagyon-nagyon hátul vannak.

–Ma persze mindennél nagyobb probléma, fontosabb kérdés: az ukrajnai háború, s az, hogyan reagáljunk erre? Nincs az a benyomása, hogy aki békét akar, akár az ön országa, akár az enyém, nagyon nehéz helyzetben van?

– De igen…

–Hisz’ ha békét akarsz és talán nem ilyen sok szankciót, rögvest rád sütik, hogy oroszbarát vagy, Putyin bábja…

–Bocsánat a most idézendő mondásért, de találó: nem számít, hogy az elefántok szeretkeznek-e vagy harcolnak egymással, mert mindig az alattuk lévő fű szenvedi meg. Ez tipikusan igaz az olyan kicsiny országokra, mint Szlovákia vagy Magyarország. Konfliktus van az Egyesült Államok és Oroszország között, Ukrajna területén, és ezt a kis országok szenvedik meg. Például az oroszellenes szankciók miatt.

Nekem az az álláspontom, hogy az Európai Uniónak a lehető legrövidebb időn belül valamiféle béketervet elő kell terjesztenie. Lehetetlenség, hogy az Európai Bizottság elnöke az Unió állapotáról készült jelentésben egyetlen egyszer sem írta le a „béke” kifejezést. De én még mindig hiszek benne, hogy az Európai Unió a békesség, a béke szervezete, és nem katonai szervezet.

Közvetlenül a mostani interjúnk előtt találkoztam az EU, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Pozsonyban akkreditált nagyköveteivel. Azt kérdezték tőlem: Fico úr, mégis, milyen terve van önnek Ukrajna számára, ha elutasítja a fegyverszállítást Ukrajnának. Erre azt feleltem: nos, azt gondolom, hogy mindenekelőtt a nagy játékosoknak, mint az Egyesült Államok és Oroszország tűzszünetet kell garantálniuk, majd leülni egy nagy kerek asztal mellé és megkezdeni a tárgyalásokat.