A korrupció szétrobbanthatja a szocialistákat

KAz EP korrupciós botránya ráégni látszik a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségére (S&D). Amióta a vesztegetési ügyek napvilágot láttak, egyre-másra kerülnek gyanúba a szocialista képviselők, más képviselőcsoportok tagjai azonban úgy néz ki, nem vettek részt az Európai Parlamentet megrázó csalássorozatbanomoly ellentétek alakultak ki közöttük: sokan egymásra mutogatnak, mások pedig bizalmatlanságot táplálnak társaikkal szemben.

A képviselők közötti legkomolyabb vita arról szól, hogy milyen elszántsággal védjék meg gyanúba keveredett kollégáikat.

Egyesek azt is sérelmezik, hogy a képviselőcsoport vezetése hogyan kezelte az Eva Kailival kapcsolatos, hónapok óta tartó aggodalmakat, akit most őrizetben tartanak a bírósági tárgyalásig.

Igaz, a szocialisták kívülről egységesnek tűnnek. Vezetőjük, a spanyol Iratxe García igyekezett lendületesen reagálni a pártszövetséget érintő vesztegetési ügyre, ambiciózus etikai reformjavaslatot készített, és belső vizsgálatot indított, miközben nyíltan senki sem kérdőjelezte meg pozícióját.

Belülről azonban már szétesni látszik ez az egység, a frakció politikusai nagyfokú bizalmatlanságot táplálnak egymással szemben.

„Úgy érzem, hogy a képviselőcsoportunk tagjai elárultak” – fakadt ki Mohammed Chahim, a holland szocialisták képviselője.

A baloldali EP-képviselők a lap szerint nemcsak a személyes árulás érzésével küzdenek, hanem attól is tartanak, hogy a korrupcióval való összefüggések összezúzhatják az egyébként ígéretes választási kilátásaikat. Olaf Scholz németországi felemelkedése és a finn Sanna Marin népszerűsége miatt sokan azt gondolták, hogy a pártszövetség tarolni fog 2024-ben. Most viszont ki sem látszanak a készpénzzel teli bőröndökből.

A 145 fős frakciót tavaly december elején komolyan megrengette, amikor a belga rendőrség elkezdte letartóztatni a baloldali szövetség vezető személyiségeit, köztük Pier Antonio Panzeri volt olasz európai parlamenti képviselőt és Eva Kailit, aki alig töltött el egy évet a parlament 14 alelnökének egyikeként.

„Alkalmazkodni egy ilyen válsághoz, és megbirkózni vele, nem könnyű” – mondta Gabriele Bischoff német EP-képviselő.

A pártszövetség vezetése decemberben gyorsan felfüggesztette Kailit a képviselőcsoportból, és ugyanígy járt el két másik európai parlamenti képviselővel is, akiket később bevontak a vizsgálatba.

Felvet azonban bizonyos kérdéseket, hogyan volt lehetséges, hogy egy állítólag kis csoport ekkora befolyást gyakorolt a szocialista frakcióban, hogyan emelkedett Kaili ilyen gyorsan az alelnöki székbe, és hogyan maradt ennyi gyanús ügye ellenére is „észrevétlen” éveken át.

A vádlottak és a csoport többi tagja közötti mély interperszonális kapcsolatok is hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen mélyen érinti a pártszövetséget a botrány. A belga hatóságok kezdeti rajtaütése nemcsak Panzerit és Kailit kapta el, hanem Kaili társát, Francesco Giorgit is, aki régóta parlamenti asszisztensként működött, és évekig Panzerinek dolgozott. Hirtelen minden korábbi, még a parlamentben dolgozó Panzeri-asszisztens gyanúba keveredett.

Panzeri később vádalkut kötött, és felajánlotta, a büntetés csökkentéséért cserébe elárulja, hogy állítása szerint kiket vesztegetett meg.

Maria Arena, aki 2019-ben a parlament emberi jogi bizottságának vezetőjeként követte Panzerit, szintén komoly vizsgálat alá került: elődjéhez olyan szoros barátság fűzte, hogy az asszisztense esküvőjén az ő kísérőjeként látták. A brüsszeli lap által megismert jogi dokumentumok szerint Alessandra Moretti, egy másik szocialista képviselő is vizsgálat alá került.

Laura Ballarin, García kabinetfőnökének feltűnése, aki Kailival egy mediterrán nyaraláson vett részt, „bulvárlapbarát” módon mutatta meg, hogy a vádlottak mennyire össze voltak nőve a frakció felső vezetőivel. „Én voltam az első, aki megdöbbenve, megbántva és mélyen elárulva érezte magát, amikor a [a vesztegetésről szóló] hír kiderült” – nyilatkozta Ballarin.

Ami még rosszabbá teszi számukra a helyzetet, hogy mintegy három hónappal a botrány kirobbanása után az még mindig a baloldalra korlátozódik.

A letartóztatások első köre óta további két tagot tartóztattak le: az olasz Andrea Cozzolinót és a belga Marc Tarabellát.

Bischoff szerint a belső vizsgálat lefolytatását kezdetben nem mindenki támogatta, „vitatkoztunk róla” – mondta. Hozzátette, hogy a vizsgálat lefolytatásához külső szereplők bevonásának ötlete is ellentmondásos volt. Végül azonban a csoport január közepén bejelentette, hogy Richard Corbett volt EP-képviselő és Silvina Bacigalupo jogászprofesszor, a Transparency International Spanyolország vezetőségi tagja fogja vezetni a csoport által támogatott vizsgálatot, amely mostanra már meg is kezdődött.

Szocialista EP-képviselők szerint azonban még mindig van egyfajta nyugtalanság, egyesek aggódnak, hogy a tisztogatás nem elég mélyreható – míg mások a vádlottak védelmére kelnek.

Arena politikai jövője például kétséges, annak ellenére, hogy nem emeltek ellene vádat. A Panzerihez fűződő kapcsolatai miatt egyre nagyobb nyomás nehezedett rá, ami a Politico jelentésében csúcsosodott ki, amely a Katarba tett be nem jelentett utazásairól szólt. Arena ezután hivatalosan is lemondott az emberi jogi albizottság elnöki pozíciójáról. A képviselőcsoport kihátrált mögüle, pedig egyes aktivisták nagyon is fájlalják bukását, mivel őt az „emberi jogi ügyek őszinte bajnokának” tartják.

A Kaili melletti hangos kiállás szintén vitákat szított: az olasz baloldali EP-képviselők értetlenséget váltottak ki kollégáikból, amikor a Kailival és lányával való bánásmódról szóló levelet terjesztettek, amely mindössze tíz aláírást gyűjtött össze.

„Nem hiszem, hogy szükség volt rá” – fogalmazott García a levélről. Megjegyezte: „Ha aggódom a börtönökben uralkodó helyzet miatt, akkor azt mindenkiért kell tennem, nem pedig egy konkrét képviselőért.”

A levél nem járult hozzá a pártszövetség spanyol és olasz delegációja közötti kapcsolatok felmelegítéséhez, amelyek már a botrány előtt is fagyosak voltak. Az szocialisták szóvivője nyilatkozatában elutasította azt a feltevést, hogy a földrajzi vonalak mentén feszültségek lennének: „Nincs szakadék észak és dél, sem kelet és nyugat között, és nincs feszültség az olasz és a spanyol delegáció között” – hangsúlyozta.

Számos olyan képviselő van, aki bevallotta, gyanakodva néznek kollégáikra.

A német René Repasi azt mondta, hogy belefáradt abba, hogy vannak kollégák, akik „szemmel láthatóan az arcunkba hazudnak” – ezzel valószínűleg Tarabellára utalt, aki hetekig hangosan tagadott, de aztán felröppentek olyan vádak, hogy mintegy 140 ezer eurónyi (mintegy 50 millió forintnyi) kenőpénzt fogadott el Panzeritől, az őrizetbe vett volt törvényhozótól.

Repasi azt is hozzátette, hogy egyre inkább elgondolkodtató, van-e még valaki, aki arra fogad, hogy esetleg nem bukik le.

A brüsszeli korrupciós botrány óta eltelt hetekben kiderült, az Európai Parlament legkevesebb 53 képviselője sértette meg a magatartási kódexet azzal, hogy késve számolt be a kapott ajándékokról.

Az európai parlamenti képviselők az utóbbi időben serényen próbálják bepótolni lemaradásukat, és sorra jelentik be ajándékba kapott utazásaikat – írta az Index.

A portál szerint sietségüket a nemrég kirobbant brüsszeli korrupciós botrány váltotta ki, mely óta előzetes letartóztatásba került mások mellett az Európai Parlament egyik volt alelnöke, akinek az otthonában készpénzzel teli táskát rejtegettek.

A lap emlékeztetett: a szabályozás szerint az európai parlamenti képviselőknek be kell jelenteniük minden olyan, harmadik fél által szervezett eseményt, amikor utazásukat és elszállásolásukat más fizeti. A nyilatkozatok beadásának határideje a rendezvényen való részvétel utolsó napját követő hónap utolsó napja.

Eva Kaili egyik luxusnyaralásán (Forrás: Origo)

A portál szerint a brüsszeli korrupciós botrány kirobbanása óta 103 nyilatkozatot nyújtottak be, és legkevesebb 53 képviselő sértette meg az Európai Parlament magatartási kódexét.

Emily O'Reilly európai ombudsman hétfőn levélben fordult az Európai Bizottság elnökéhez, Ursula Von der Leyenhez, hogy információkat kérjen a brüsszeli testület egyes magas rangú tisztségviselőinek Katar által fizetett üzleti útjairól.

O’Reilly levelében emlékeztetett, hogy a tavaly decemberben kirobbant, uniós parlamenti képviselőket, Katart és Marokkót érintő korrupciós botrány kapcsán vizsgálat tárgyává vált a harmadik felek szerepe és az uniós köztisztviselők befolyásolására irányuló törekvésük.

„A közbizalom magas szintű fenntartása érdekében szigorú etikai szabályokra és szilárd átláthatóságra van szükség az uniós tisztségviselők és az érdekképviseletek közötti kapcsolatokat illetően” – hívta fel a figyelmet.

Múlt héten a Politico hírportál leleplező cikket közölt arról, hogy Henrik Hololei, az Európai Bizottság Mobilitási és Közlekedési Főigazgatóságának (DG MOVE) vezetője rendszeresen utazott ingyen a katari állami légitársaság, a Quatar Airways járatain, miközben főigazgatósága éppen a vállalat európai piacra lépésének feltételeiről tárgyalt.

„Az, hogy a katari kormány és a hozzá közel álló szervezetek fizetik a DG MOVE legmagasabb rangú tisztségviselőjének utazási költségeit, jogos kérdéseket vet fel az uniós döntéshozatal esetleges megengedhetetlen befolyásolásával kapcsolatban” – mutatott rá levelében az ombudsman.

Mint írta, aggodalommal vette tudomásul a bizottság magyarázatát, miszerint mivel Henrik Hololei nem volt tagja a tárgyalócsoportnak, nem állt fenn összeférhetetlenség a katari kormány által fizetett útjaival összefüggésben. Véleménye szerint ez árthat az EU megítélésének, mivel a közvélemény ebben az esetben valószínűleg nem tesz különbséget. Azt is hozzátette, hogy a korrupciós botrányok azok számára kedveznek, akik az egész EU intézményrendszerét akarják lejáratni.

Az ombudsman felkérte az Európai Bizottságot, hogy június 3-ig válaszolják meg a levele mellékletében szereplő, a harmadik fél által fizetett utazások engedélyezésére és azok átláthatóságára vonatkozó kérdéseket.

Hololei Henrik, a Bizottság közlekedési osztályának főigazgatója kilenc alkalommal repült ingyen a Quatar Airways légitársaság business osztályán 2015 és 2021 között. Katar ajándékait abban az időszakban fogadta el Hololei, amikor hivatalnokai a Katar és az EU között tervezett légi közlekedési megállapodáson dolgoztak. A bizottság tisztégviselőjének útjai közül négyet a katari kormány vagy a hozzá köthető üzleti csoport fizetett. A jó üzletnek köszönhetően az Öböl-menti ország az EU 450 millió fogyasztót számláló piacához juthatott hozzá.

A bizottság közlekedési főigazgatója ugyan nem kommentálta az esetet, a testület szóvivője azonban megvédte a brüsszeli korrupció újabb érintettjét. Mint elmondta: „Minden említett kiküldetést engedélyeztek és a vonatkozó szabályoknak megfelelően hajtották végre.” Azt is hozzátette, hogy az esetleges összeférhetetlenséget „alaposan mérlegelték és kizárták”.

A Qatar Airways egyik repülőgépe a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság előtt (Fotó: Sarah Stier – FIFA/FIFA via Getty Images)

A szóvivő összeférhetetlenségre tett kijelentései mégis ellentmondásosak, miután Hololei kilenc ingyenes katari útjából hat abban az időszakban történt, amikor a katari légitársaságnak az uniós piacra engedéséről szóló megállapodást összeállították.

Bírálat alatt Brüsszel gyenge etikai szabályendszere

A katari légitársaságok számára jövedelmező megállapodás az olyan katari székhelyű légitársaságoknak biztosított leszállási jogot az EU területén, mint a Qatar Airways. Ez

jövedelmező hozzáférést biztosított az Öböl-menti országnak az EU 450 millió fogyasztót számláló piacához, amíg cserébe az uniós légitársaságok kölcsönös jogokat kaptak a kevesebb mint 3 millió fős katari piacra.

Az átláthatóságért kampányoló uniós csoportok nyomozást sürgetnek az Európai Bizottság Katarhoz fűződő kapcsolatairól, valamint bírálták Brüsszel gyenge etikai szabályait is.

Az uniós szerveket átszövő korrupció

Vicky Cann, a Corporate Europe Observatory egyik tagja azt mondta:

Hololei utazási programja „felfedi, hogy a Katargate nem korlátozódik az Európai Parlamentre, és az unió etikai szabályai nem elég szilárdak, azok betartatása pedig túlságosan gyenge”.

Európa számára hátrányos üzlet

Az Európai Bizottság és Katar között megkötött egyezményt már a tervezeti szakaszban is heves kritikák érték. Különösen az európai légitársaságok és szakszervezetek bírálták az EU tervét, amely állításuk szerint aláásta a piaci versenyt. Az európai pilóták egyik szakszervezete (The European Cockpit Assosiation) úgy kommentálta a megállapodást, hogy az „a Bizottság ultraliberális magatartásának eredménye”