Ukrajna 300 harckocsit kaphat Nyugatról

Ukrajna 300 harckocsit kaphat Nyugatról az orosz támadás elleni védekezéshez, köztük 62 darabot a legmodernebbnek számító Leopard 2-esekből – mondta Boris Pistorius német védelmi miniszter egy vasárnapi interjúban.

Boris Pistorius a Deutschlandfunk országos közszolgálati rádióban sugárzott interjúban kiemelte: bízik abban, hogy sikerül megvalósítani azt a német-lengyel kezdeményezést, hogy az orosz agresszió elhárítását segítő nyugati országok két harckocsizó zászlóaljnyi, azaz 62 darab Leopard 2-essel segítsék az ukrán hadsereget.

Az A4-es jelzésű modellből már össze is jött egy zászlóaljra való, és az újabb, Leopard 2 A6-os modellből is egyre többet ajánlanak fel a partnerek – fejtette ki a miniszter, jelezve, hogy formálódnak újabb megállapodások, amelyekről még nem közölhet részleteket.

Mint mondta, valamennyi harckocsifajtát együttvéve Ukrajna 2024 tavaszáig megkaphatja az előirányzott mennyiséget, azaz 300 darabot, „és majd meglátjuk, hogy ezután miként változik a háború menete”.

A szövetségi kormány 18 darab Leopard 2 A6-os harckocsit ad át a hadsereg (Bundeswehr) állományából. Március végéig le is szállítja mindet, és a Bundeswehr befejezi az ukrán katonák első turnusának kiképzését a harckocsi használatára. További felajánlásokra ebből a típusból egyelőre nem lehet számítani német részről, mert be kell várni, hogy a gyártó pótolja az Ukrajnának átadott darabokat.

„Ha minden harckocsit átadunk, nem tudunk gyakorlatozni, és ha nem tudunk gyakorlatozni, kiképezni sem tudunk”

– mondta a miniszter.

Hangsúlyozta, hogy Németország Ukrajna támogatásával „közvetett módon” ugyan részt vesz Oroszország Ukrajna elleni háborújában, de nem hadviselő fél, és a részvételnek ezt a két eltérő fajtáját Vlagyimir Putyin orosz elnök is külön kezeli.

Kifejtette: érthető, hogy egy teljes évvel az orosz támadás kezdete után, amikor még egyáltalán nem látszik, hogy miként lehet vége az öldöklésnek, egyre nagyobb az aggodalom, hogy Németország belesodródhat a háborúba. Ezért a szövetségi kormány Ukrajna támogatása mellet arra törekszik, hogy elkerülje a háború kiterjedését.

Ez a két alapelv együtt érvényesül, így „addig támogatjuk Ukrajnát, amíg csak szükséges, és mindennel, amire csak szüksége van” – mondta a szociáldemokrata politikus (SPD).

Németország azért támogatja Ukrajnát, mert a nemzetközi közösség nem engedheti, hogy Oroszország támadó háborúval érvényesítse akaratát. Ez a támogatás „üzenete” – fogalmazott a miniszter, hozzátéve, hogy a konkrét célokat tekintve „nem feltétlenül katonai győzelemről van szó, bár ez is egy lehetőség”, de lehet akár tárgyalóasztalnál elért eredmény is, például egy megállapodás az orosz csapatok kivonásáról.

Mindez nem számít, egyedül az a fontos, hogy „olyan eredmény legyen, amelyet Ukrajna szuverén államként elfogad”.

Ukrajna ugyanis nem „jó vagy gonosz hatalmak tevékenységének tárgya”, hanem szuverén állam, amely önállóan dönt, hogy mikor és milyen feltételek mellett kezdeményez tárgyalást – mondta a német védelmi miniszter.

A tárgyalásos rendezésről szóló kínai javaslatokkal kapcsolatban hozzátette, hogy üdvözli a kezdeményezést, de „nem a kínaiaknak kell eldönteniük, hogy ki tárgyal”.

Kifejtette, hogy Peking részéről javaslatok megfogalmazása után a békét szolgáló tettekre is szükség lenne. Mint mondta, amikor egyszerre szólnak hírek arról, hogy Kína béketervet mutat be, és állítólag öngyilkos drónok Oroszországnak szállítását tervezi, „akkor azt javaslom, hogy Kínát a tettei, és ne a nyilatkozatai alapján ítéljük meg”.

Az egy éve meghirdetett német újrafegyverkezést elemzi cikkében a Politico. A brüsszeli lap szerint a németül Zeitenwendének nevezett új biztonságpolitikai doktrína roppant ambiciózus programnak tűnt, ám az amerikaiak ma már csak „délibábként” tekintenek rá, hiszen nincsenek kézzelfogható eredményei. Ezt úgy is megfogalmazhatnánk, hogy Washingtonban csalódottak amiatt, hogy a németek még nem kötöttek haditechnikára vonatkozó zsíros szerződéseket több milliárd dollár értékben az Egyesült Államokkal.

Olaf Scholz kancellár az orosz-ukrán háború kitörése után három nappal jelentette be a berlini Bundestag zsúfolásig megtelt üléstermében, hogy 100 milliárd eurót, vagyis az éves védelmi költségvetés mintegy kétszeresét különíti el a kormány a „méltatlanul elhanyagolt” Bundeswehr modernizálására.

A cikk szerzője szerint Washingtonban nagyon fellelkesültek a bejelentés hallatán, egy év elteltével viszont az amerikaiak csodálkoznak azon, hogy a kezdeti lendület elfogyott, és azóta szinte semmi sem történt.

Németország eddig a 100 milliárd euróból körülbelül 30 milliárd eurót kötött le, ráadásul még azt sem költötte el. Az elkülönített összegek között szerepel mintegy 13 milliárd euró nukleáris robbanófejek szállítására alkalmas vadászgépekre és szállítóhelikopterekre, amelyek beszerzését Németország már a háború előtt is tervezte. (Természetesen nem mástól, mint az Egyesült Államoktól.)

Noha Scholz és miniszterei továbbra is „Zeitenwende-utalásokkal” (a fordulatra való hivatkozásokkal) fűszerezik retorikájukat, amikor a külföldi sajtónak nyilatkoznak, a legtöbbjük számára már nyilvánvaló, hogy „elfogyott a levegő a lufiból”

– írja Matthew Karnitschnig.

Olaf Scholz német kancellár üdvözli Joe Biden amerikai elnököt a Garmisch-Partenkirchen közelében lévő Elmau-kastélyban a világ hét iparilag legfejlettebb államát tömörítő G7-csoport kétnapos csúcstalálkozójának első napján, 2022. június 26-án. (MTI/EPA/Getty Images/pool/Sean Gallup)

Amikor elemzők tavaly ősszel arra figyelmeztettek, hogy a magas infláció felemészti a 100 milliárd eurós alapot, ha nem költi el gyorsan a kormány, a védelmi minisztérium ahelyett, hogy ígéretet tett volna a hiány pótlására, egyszerűen lefaragta kívánság listáját. Ennek áldozatává vált például két fregatt, amelyeket a német haditengerészetnek szántak. Ezzel egy időben a kormány 200 milliárd eurós csomagot fogadott el a németek energiaszámláinak támogatására, amely – írja a szerző – a választók körében biztosan nagy népszerűségnek örvendett, ám semmit sem javított az ország biztonsági helyzetén.

A szerző azért is bírálja Scholzot, mert az eleinte úgy vélte – szinte az összes vezető nyugati politikussal egyetemben –, hogy az orosz erők könnyedén felőrlik az ukrán védelmet és „órákon belül” elfoglalják az országot. Majd azért is, mert szerinte a kancellár „közel egy évig” blokkolta a modern harckocsik átadását, mert tartott az eszkalációtól.

Leopard 2A6 harckocsi manőverezik a német hadsereg 203-as harckocsizó-zászlóaljának bázisán, az augustdorfi Rommel tábornagy laktanyában Boris Pistorius német védelmi miniszter látogatása alatt, 2023. február 1-jén. (Fotó: MTI/EPA/Friedemann Vogel)

Ezt követően azt fejtegeti, hogy Németországban a szociáldemokraták körében hagyománya van az USA-ellenességnek, ráadásul Scholz is úgy kezdte politikai pályafutását az 1980-as években, hogy tüntetéseket vezetett a közepes hatótávolságú atomrakéták európai állomásoztatására irányuló amerikai tervek ellen, és „arról fantáziált, hogy Németországot kivonják a NATO-ból”.

Úgy látja, Scholz Egyesült Államokról alkotott véleménye „ferde.” Mindezt azzal is igyekszik alátámasztani, hogy a kancellár az amerikaiakra mutogatott harckocsi-ügyben (vagyis tőlük várta az első lépést), holott köztudott, hogy Washington nagyságrendekkel többet tett Kijev megsegítése érdekében, mint Németország. „73 milliárd euró a 6 milliárd euróval szemben.” Szerinte ez egy ügyes átverés volt a szociáldemokrata politikus részéről.

Egy friss közvélemény-kutatás szerint a németek mindössze 46 százaléka tartja megbízható szövetségesnek az Egyesült Államokat. Matthew Karnitschnig ezt így kommentálja: „Más szóval az, hogy Amerika közel nyolc évtizeden át megvédte a németeket Oroszországtól, nem volt elég ahhoz, hogy meggyőzze a többségüket arról, hogy az USA a barátjuk.”

Véleménye szerint ez a múlt hétvégén Berlinben is világossá vált, amikor több tízezer háborúellenes tüntető vonult ki a főváros központjában az utcára, hogy tiltakozzon a háború ellen, amelyet sokan közülük az Egyesült Államoknak tulajdonítanak. A tüntetők közös érve az volt, hogy az Egyesült Államoknak két célja van Ukrajnával kapcsolatban: „fegyvereket eladni és elpusztítani Oroszországot.”

A Scholzhoz hasonló politikusok még saját népüknek sem vallják be, hogy mennyire függ országuk az amerikai biztonsági ernyőtől – írja Karnitschnig. Hozzáteszi: akárcsak előtte Merkel, Scholz is olyan politikus, aki a vezetés helyett inkább a közvélemény-kutatásokra alapozva kormányozza Németországot. „Amikor a felmérések szerint a németek például szkeptikusak voltak a nehézfegyverek Ukrajnába küldésével kapcsolatban, ő inkább visszatartotta magát, ahelyett, hogy megindokolta volna, miért áll Németország érdekében egy ilyen támogatás.

Csak akkor engedett, amikor a Németországon kívülről, különösen az Egyesült Államokból érkező nyomás olyan nagy lett, hogy nem volt más választása.”

Ellenpéldaként a szerző Lengyelországot hozza, aki jó szövetségese az Egyesült Államoknak annak ellenére, hogy a két ország vezetése egészen más politikai iránytűvel rendelkezik. De a lengyelek idén már a GDP 3 százalékát költik katonai kiadásokra. Nem véletlen, hogy Biden gyakori vendég Lengyelországban, míg Németországba csak egyszer látogatott el, akkor is csak azért, mert a németek adtak otthont a G7-ek csúcstalálkozójának.

Végül leszögezi, a német kancellár pénteki washingtoni látogatása alkalmával talán a szavak szintjén megint nagyvonalú lesz, de még ez sem biztos. Ami viszont az, hogy az amerikaiaknak szégyenkezniük kell a németek tettei, vagy inkább tétlensége miatt – szúrja oda a Politico szerzője.