tóth gabi
Ez a külügyminszter véleménye.
Hirdetés
„Én úgy döntöttem, hogy elmegyek az orosz energiahétre, ahol sok száz fős közönség előtt az orosz energetikáért felelős miniszterelnök-helyettessel, illetve néhány hatalmas energiavállalat vezetőjével egy színpadon mondtam el: ez a háború rossz, ránk nézve drámai hatásai vannak, és be kell fejezni – mégpedig most, mert minden egyes perc újabb emberáldozatokat követel. Na, ez egy fokkal több bátorságot kíván meg, mint a brüsszeli és washingtoni elefántcsonttornyokból öklöt rázni” – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Mandiner hetilapnak adott, pénteken, az ukrajnai háború egyéves évfordulójának napján megjelent interjújában.
AJÁNLÓ
„Ha Kijev visszaállítaná a kisebbségek eredeti jogait, hozzájárulnánk az ukrán-NATO miniszteri szintű bizottság összehívásához”.
A tárcavezető rámutatott: ha nyugati „barátai” arról beszélnek, hogy Magyarország csak a Nyugatot szólítja fel a béke szorgalmazására a fegyverszállítások és a szankciók helyett, akkor arra szokta felhívni figyelmüket:
Brüsszelből, Washingtonból, innen-onnan kiabálni Moszkvának igazán nagy bátorságot nem igényel. De odamenni és megmondani nekik az álláspontunkat egy fokkal vagányabb.
A beszélgetés során szóba került az is, milyen a munkakapcsolat a lengyel, az ukrán és a német külügyminiszter kollégákkal. Szijjártó Péter elmondta, a Külügyek Tanácsában egymás mellett ültek lengyel kollégájával, tehát bőven van lehetőség arra, hogy megvitassák az ügyeket. Hozzátette: berlini nagykövetünk tartja a kapcsolatot a német külügy-, valamint gazdasági minisztériummal és a kancellári hivatallal is.
Ukrajna ügyében: 2014 óta vezetem a tárcát, azóta három ukrán külügyminiszterrel dolgoztam együtt. Mindenkivel folyamatos volt a munkakapcsolatom, számtalan találkozót, telefonhívást bonyolítottunk le. A háború kitörése óta az ukrán kolléga nem keresett, ha keres, akkor természetesen állok rendelkezésére
– fogalmazott a tárcavezető.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a minisztérium kapcsolatban áll Kárpátalja kormányzójával, ahogy a kijevi magyar nagykövet is az ukrán minisztériumokkal. „A kommunikációs csatornák tehát minden irányban működnek” – szögezte le.
Szijjártó Péter nemrégiben a belarusz fővárosban, Minszkben tett látogatást, ennek kapcsán elmondta: „Mindenki látja az orosz–ukrán konfliktus borzalmait, hogy mennyi ember hal meg, hány család szakad szét; látjuk a brutális sorozásokat, a megalázó emberi helyzeteket. Ezért az az ország, amelyik nincsen háborúban, nem is akar háborúba kerülni – ezt tapasztaltam Minszkben is.” Hozzátette: Belarusz szerepe azonban fontos lehet, hiszen eddig két országban voltak béketárgyalások, ezek egyike a kelet-európai állam.
Őszintén reméljük, hogy hamarosan újra lesznek egyeztetések a békéről, bár a körülmények most sajnos nem ebbe az irányba mutatnak
– tette hozzá.
Az ukrajnai háború mellett David Pressman amerikai nagykövetről is szó esett, akivel január végén találkozott a tárcavezető. Szijjártó Péter elmondta: „A nagyköveten keresztül megbecsülésünket fejezzük ki az adott ország irányába. Fontos azonban, hogy úgy is kinyilvánítjuk a tiszteletünket, hogy nem beszélünk bele más országok belpolitikai ügyeibe, nem nyilvánítunk véleményt, és nem próbálunk befolyásolási akciókat végrehajtani.”
Valamennyi nagykövetünknek megtiltottam, hogy az állomáshelyén bármilyen politikai akcióban vagy felvonuláson részt vegyen, illetve bármilyen módon véleményt nyilvánítson az adott ország belpolitikai folyamatairól, ugyanis nem ez a dolga"
– Mi egyszerűen meg tudjuk mondani, hogy mit szeretnénk ebben az ügyben. Azt szeretnénk, ha a magyarok visszakapnák azokat a jogokat, amelyekkel 2014-ben még rendelkeztek Ukrajnában. Tehát lehessen magyarul tanulni egészen az egyetemig, lehessen anyanyelven érettségizni, ne kelljen kárpátaljai művelődési házakban magyar előadásokat ukrán szinkrontolmácsolással elrontani. A probléma most azért igazán égető, mert idén szeptembertől gyakorlatilag megszűnnek a kisebbségi iskolák. Csak állami iskolák lesznek kisebbségi nyelvoktatással – ismertette Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az Index hírportálnak adott interjújában, milyen kisebbségi szabályozással lenne elégedett a magyar kormány Ukrajnában.
Az elmúlt napokban hazánk Romániával is egyeztetett az ukrajnai nemzetiségi iskolák ügyében.
A magyar–román tárgyalások kapcsán Szijjártó Péter elmondta, bár sokan úgy látják, a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok hűvösek, igenis vannak olyan területek, ahol eddig is és ezután is együttműködik Magyarország és Románia, még ha nem is látványosan. „Ukrajnában 2014–2015 óta tart az a folyamat, amelynek során elkezdték törvényhozási eszközökkel kurtítani a nemzetiségek jogait. Ez nemcsak a magyar kisebbségekre, hanem valamennyi, Ukrajnában élő kisebbségre, így a románokra is igaz” – hangsúlyozta válaszában a tárcavezető a két ország közötti együttműködés fontosságát.
Az elmúlt időszakban egyre aggasztóbb kérdéssé vált a kárpátaljai magyar közösség létszáma is, amely a háború alatt jelentős csökkenésnek indult. Szijjártó Péter szerint azonban csupán becslések lehetségesek arra vonatkozóan, a háború lezárultával hány fős magyar közösség marad a régióban.
A beszélgetés során szóba kerültek a Kijevnek történő fegyverszállítások is, amelynek kapcsán a tárcavezető leszögezte, „mi azért nem szállítunk fegyvereket, mert azt gondoljuk, hogy az egyértelműen csak a háború elhúzódásához és eszkalációjához vezet”. Hozzátette: ha az ukránok visszaállítanák a magyar kisebbségek eredeti jogait, akkor mi nem blokkolnánk, hanem hozzájárulnánk az ukrán–NATO miniszteri szintű bizottság összehívásához. Szijjártó Péter moszkvai és minszki látogatásai kapcsán egyúttal arra is rámutatott,
nyitva kell hagyni a kommunikációs csatornákat ahhoz, hogy az egymással szemben állók valamikor és érdemben tárgyalni tudjanak.
Hozzátette: ha kapna meghívást és előzetesen meg tudnak állapodni a látogatás érdemi témáiról, valamint időpontjáról, Kijevbe is elutazna, ám eddig ilyen meghívás nem érkezett. Szijjártó Péter egyúttal hangsúlyozta, „a háború lezárása kizárólag egy dolgon múlik, méghozzá azon, mikor szánják el magukat az oroszok és az amerikaiak, hogy leüljenek tárgyalni”.