Még az év vége előtt béke lehet Ukrajnában?

A politikus  a Magyar Hírlapnak nyilatkozva beszélt a brüsszeli vezetés morális válságáról, az Európai Parlamentben tapasztalható korrupció okairól, illetve a hazai baloldal pártfinanszírozási és rezsitámogatási botrányáról is.

Tavaly januárban optimistán várta az évet, hasonlóan bizakodó most is?

– Egy nagyon nehéz esztendő van mögöttünk, amelyen belül a választások sikerét látva eredményes évet zárhattunk, de sok új kihívással kellett szembesülnünk.

Most már lassan egy éve tart az orosz–ukrán háború, a koronavírus-járványt világszerte még nem sikerült teljesen felszámolni, ami itthon is ad feladatokat, viszont hitemből fakadóan továbbra is optimistán tekintek előre, mert nem lehet másként élni az életet, mint bízva a jobb jövendőben.

Mindig kellenek új célok, új feladatok, amelyek mozgatják az embert. A 19. század Európa legtöbb országában a nemzetté válás évszázadát hozta, majd az I. és a II. világháború a 20. századot a világháborúk évszázadává tette, míg a 21. század eddig a fenyegetések, a veszélyek és a kihívások évszázadának bizonyul. Nemcsak Magyarország, hanem Európa, sőt a világ is rá kell hogy ébredjen, alapvető változások zajlanak, és az irány nem feltétlenül biztató. Most sok mindent meghatároz a háború ténye. A háború maga az erőszak, és az arra adott buta, elhibázott, önsanyargató szankciós intézkedések sorozata, amelyek energia- és élelmiszerválságot okoznak, gerjesztik az inflációt. Azt látom, hogy a magyar kormány igyekszik mindent megtenni, hogy a magyar családokat, a nyugdíjasokat védelmezze a családtámogatások fenntartásával, a kormány által visszavezetett 13. havi nyugdíj megtartásával. Mindezen felül a rezsicsökkentés megvédése, a háborús uszításból való kimaradással, a béke melletti kiállásban is tetten érhető. Egy folyamatosan változó környezetben kiszámítható stabilitást kell nyújtani. A legfőbb értékké a biztonság garantálása vált, mert bármilyen válságok is vesznek minket körül, ez adja meg a boldogulásunk feltételeit.

A legfőbb értékké a biztonság garantálása vált

Fotó: MH/Purger Tamás

Nagyhatalmak proxyháborúja

– Ukrajna látványos felfegyverzése nem fenyeget a háború kiterjedésével?

– Ez egy sajátos testvérháború, ami nem véletlenül alakult ki. Ismerjük a proxyháború fogalmát, ami helyettesítő háborút jelent, olyan, nagyhatalmak között zajló háborúskodást, ahol nem közvetlenül közöttük zajlik a harc, hanem helyettesítő államokat áldoznak fel. Az ukrán nép áldozata ennek a háborúnak. Magyarország segíti a háború elől menekülő ukránokat és a kárpátaljai magyarokat is.

Sajátos helyzetünk van, hiszen a határon túli magyarok nem csupán a háborús szenvedések áldozatai, de a politikai érdekből szított gyűlölködés céltáblái is lehetnek. Mi pedig felelősek vagyunk a határon túli nemzetrészeinkért is. Látjuk a kényszersorozásokat, tudjuk, hogy a háború az erőszakspirál megjelenésével jár.

Az elhúzódó háborúkban a szembenálló felek egyre több eszközt, erőt vetnek be, egyre több emberáldozatot hoznak, és ebből az erőszakspirálból nehéz visszajönni. A háborúk általános jellemzői közé persze a fékező erők is beletartoznak, mint az emberi hibák, a kifáradás, az eszközök elfogyása.

– Ennek jeleit kezdi felfedezni?

– Alapvetően háromfajta klasszikus hadviselés létezik: az anyagcentrikus, a mozgáscentrikus és a gerillahadviselés. Az orosz hadsereg az anyagcentrikus hadviselésben mindig kimagasló eredményeket ért el, az elmúlt száz évben katonai értelemben nem veszített Oroszország, a korábbi Szovjetuniót is tekintve. Ennek oka, hogy a Föld legnagyobb országa, óriási energiatartalékokkal, ásványi anyagokkal, ásványkincsekkel, ivóvízzel rendelkezik, a Föld édesvízkészletének huszonöt százaléka Oroszország területén található. A Föld legnagyobb nukleáris arzenáljával rendelkező hadserege van. Ezért nem tréfa az orosz medve bajszát húzogatni, ettől veszélyes különösen a mostani küzdelem. Egy rossz-szándékú provokáció esetén a NATO könnyen belesodródhat a háborúba.

Oroszországot hagyományos értelemben nem lehet legyőzni

– Milyen következményekkel járna egy ilyen lépés?

– Sokan azt hiszik, hogy Oroszországot le lehet győzni katonailag. A hagyományos értelemben, ahol egy konfliktus végén van egy győztes és egy vesztes, nem lehet legyőzni, mert ha ez a konfliktus eszkalálódna, és a nukleáris arzenál bevetéséig fajulna, akkor ennek a háborúnak nem lenne győztese, csak vesztesei, ilyen értelemben nem lehet legyőzni Oroszországot.

Egy nukleáris nagyhatalmat katonai értelemben nem lehet legyőzni

Fotó: MH/Purger Tamás

– Elég rémisztően hangzik, valami biztatót nem lát?

– A két ország nagyságrendje jelentősen eltér lélekszámban, területben és tartalékok terén is. Ukrajnát persze támogatja a Nyugat, nemcsak erkölcsileg és humanitárius eszközökkel, de fegyverekkel is. A német kormány már a legkorszerűbb harckocsik, a Leopardok küldéséről is döntött, ám ezek a lépések nem változtatják meg a kicsit az első világháború verduni csatájára emlékeztető helyzetet, ahol mindenki beásta magát a lövészárkaiba. Az oroszok bizonyos frontszakaszokon hármas védelmi vonalakat építettek ki. Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy azokon a területeken, a Donbasz vidékén elérték a korábban megfogalmazott területi követeléseiket. Vannak nyitott frontszakaszok még, ahol jelentős harcok dúlnak, de előbb-utóbb a háború természete miatt, továbbá mert a nagyon elhúzódó háborút a kisebbik fél kevésbé szokta bírni – bár hősiesen küzdenek az ukránok –, de arra kell rávenni a feleket, hogy üljenek le, és kezdjék meg a béketárgyalásokat.

Egyik oldalon sem látok akkora erőt, amely egy komoly áttörésre képes lenne. Bízom benne, hogy 2023 elhozza a békét.

– Vannak, akik kevésbé bizakodóak, és leginkább a korábbi amerikai elnök, Donald Trump visszatérésétől várnak fordulatot, aki kijelentette, ha ő maradt volna az elnök, be sem következik a háború. Ám ez a visszatérés leghamarabb 2024 végén történhet meg.

– Végignézve az elmúlt évtizedek jelentősebb orosz–amerikai megállapodásait, ebbe beleértem a szovjet–amerikaiakat is, egészen a Salt–1-ig visszamenőleg, döntően republikánus elnökök időszakához köthetőek. Ha republikánus elnöke lett volna Amerikának, akkor valószínűleg tavaly február 24-én ki sem robbant volna ez a háború.

Ha republikánus elnöke lett volna Amerikának, akkor valószínűleg tavaly február 24-én ki sem robbant volna ez a háború

Fotó: MH/Purger Tamás

– Az Oroszország ellen bevezetett szankciók közelebb hozták a békét?

– Sajnos egyáltalán nem. Ismerjük már ezeket a Brüsszelben kitalált elképzeléseket. Ott sok minden van, de bölcsességből leginkább hiányt érzékelek. Korrupciós botrányokból van bőven, de hogy Európa jövőjét a keresztény civilizációnk, értékeink, kultúránk, nemzeteink hagyományainak a megőrzésével, hogyan képzelik el a felgyorsult, globalizálódó világban, arra nem látok túl nagy törekvést. Már itt hiányzik a bölcsesség minimuma. A háború megítélése pedig katasztrofális.

Azt a következtetést levonni, hogy pont egy olyan országot sújtok energiaszankciókkal, amelynek a világon az egyik legnagyobb energiatartalékai vannak, és ezeket más piacokon nyugodtan tudja értékesíteni, nem túl hatékony gondolat.

Azt látjuk, hogy a szankciók hatására felment az energia ára, ám Oroszország Kínának, Indiának, Ázsiában bármely országnak el tudja juttatni, és így komoly nyereséggel zárták az elmúlt évet is az orosz energetikai nagyvállalatok. Jól látható, hogy Oroszországot ezzel az eszközzel nem lehet térdre kényszeríteni, ezt minden józanul és világosan gondolkodó ember látja. Az egy nagy kérdés, hogy akkor miért hoznak Brüsszelben ilyen szankciós döntéseket. Nyilvánvalóan emögött is egy liberális geopolitikai szándék húzódik meg, hogy Európát bármilyen áron, de teljesen leválasszák az orosz energiahordozókról. Még azon az áron is, hogy az Európai Unió versenyképessége erősen visszaesik, amelynek a jeleit pedig már látjuk is, az európai gazdaságok többsége ugyanis recesszióba esett. Korábban a Brexit is elég jelentősen meggyengítette az Európai Uniót, hiszen a brit gazdaság óriási ereje volt az európai közösségnek.

A morális európai válság vezetett a brüsszeli korrupcióhoz

 – Mennyire lehet képes így megőrizni befolyását a világgazdaságban az Európai Unió?

– Nekünk az lenne az érdekünk, hogy egy erős ideológiai alapon álló Európai Unió létezzen, amelynek az eszmei alapjait Konrad Adenauerék, Robert Schumanék megálmodták és kitalálták, Helmut Kohlék pedig szinte tökéletesen megvalósítottak, de úgy tűnik, hogy egyre távolodunk attól a szellemiségtől, amiért egykor a közösséget létrehozták.

– Meglepte, hogy éppen a Magyarországot leghevesebben támadó Európai Parlamentben tört ki korrupciós botrány?

– Azért nem lepett meg, mert meggyőződésem, hogy az Európai Unió válsága egy civilizációs válság, ami akkor kezdődött el, amikor az iskolai tantermekben elindult a keresztek eltávolítása, a templomok lebontása.

Minden eddigi civilizáció valamilyen vallási talapzatra épült. A hit adja az eszmei fundamentumát az egész civilizációnak.

Az egy fontos összetartó erő, ami a magatartásunkat, kultúránkat, együttélési normáinkat is meghatározza. Egy ember esetében az igazi erő nem csupán az izmokban rejlik, hanem az ember szellemiségében, hitében és az ezekből merítő akaratban. Ha ez nem fontos egy civilizáció számára, sőt támadja az egész rendszert, amelyre épül, akkor morális válság kezdődik abban a közösségben, mert nem lesznek meg azok az egymást és a közösséget erősítő eszmék, amelyek közös, nagy célok megvalósítására teszik alkalmassá. Ez vezetett el oda, hogy az Európai Unió vezető baloldali politikusai korrupciós botrányokba keveredtek, és ettől a civilizációs válság tovább mélyül. Egy hanyatló fázisba kerülő civilizáció nagyon nehezen talál vissza a fejlődéshez. A nagy civilizációk végét nem a gazdasági problémák okozták, hanem a mentális, a morális, a belső együttélési normákat felrúgó, a hitet elhagyó állapotok. A hedonista társadalmak már nem találnak újabb nagy célokat, és ez vezet el a válságukhoz. Jelenleg az Európai Unió hanyatló korszakát látjuk.

– Az említett európai morális válságot tükrözi a hazai baloldal pártfinanszírozási botránya is, amely során a törvényes előírásokat milliárdos nagyságban igyekeztek megkerülni?

– Egyértelmű, hogy van összefüggés az uniós botrány és a hazai baloldal külföldi pártfinanszírozása között. A nyugati típusú többpárti demokráciák sebezhetősége egyre jobban látható. Ezért van szükség tényfeltáró elemzésre, mert ebből le kell vonni azokat a védelmi következtetéseket, akár jogszabályi változtatásokat is, amelyek szükségesek lehetnek. A magyar jog jelenleg is tiltja a külföldi támogatások lehetőségét a pártok számára, mert ez függőséget és kiszolgáltatottságot okozhat. Semmi nincs ingyen, aki anyagi támogatást ad, az ennek arányában elvárásokat is támaszt. Ettől még az eddigi vizsgálatok szerint elfogadták a külföldi támogatást, több mint négymilliárd érkezett a baloldali összefogás számára.

Jelenleg már egy olyan korszakban élünk, amikor egy kívülről irányított belső káoszt lehet elérni a véleményformálók megvásárlásával, tüntetések szervezésével.

A technikai fejlődéssel napjaink okoseszközei a virtuális világban bárkit bárkivel összekapcsolnak, és így az országok védelmi vonalait könnyedén átlépik, hogy a nekik megfelelő pártok és politikusok alakíthassanak kormányt. Ez egy pénzügyi, diplomáciai, politikai háború, ahol nem az erőszakon van a hangsúly, bár szükség esetén azt is be lehet vetni.

Fel kell készülni a további nyomásgyakorlásra

– A nyomásgyakorlás egyik formája, hogy a Magyarországnak járó európai pénzügyi források elérhetőségét folyamatosan újabb és újabb feltételekhez szabja az Európai Bizottság?

– Az eddigi tapasztalat nem túl biztató, de a megállapodások érdekében nagyon nagy munkát végzett a magyar kormány, a miniszterelnök és Navracsics Tibor miniszter, hogy az egyébként Magyarországnak járó forrásokhoz hozzájusson az ország. Minden lényeges kérését már teljesítettük az Európai Bizottságnak, a korábbi megállapodáshoz képest felvetődött, újabbak is teljesülni fognak hamarosan, de fel vagyunk készülve, hogy lesznek még olyan kérdések, amelyekkel eddig nem volt problémája a bizottságnak.

– A nyomásgyakorlás eszközeként értelmezi, hogy több hazai, főleg DK-s városvezetés nem kért a kormány önkormányzatoknak biztosított rezsitámogatásából?

– A kormány segítséget, együttműködést ajánlott az energiaválság miatt nehéz helyzetbe került önkormányzatoknak. Néhány önkormányzat baloldali vezetése úgy döntött, hogy nem él ezzel a lehetőséggel. Valószínűleg a kormányzattal szembeni újabb támadásra akarták felhasználni ezt az esetet is, de elszámították magukat, önzésükben megfeledkeztek több százezer emberről, akik így elestek a támogatástól.

– Milyen sarkalatos pontok teljesülése esetén lenne elégedett az év végén?

– A háború vége lenne a legfontosabb. Bizakodó vagyok, hogy a béke még az év vége előtt megvalósulhat a szomszédságunkban. Azt követően nem csak Ukrajnában kell majd sok mindent újjáépíteni, és a legnagyobb bajok ebből fakadnak.

Vélhetően az Európai Unió a béke megszületése után sem fogja a szankciókat azonnal megszüntetni. Az is egy nagy kérdés, hogy egy ilyen döntés mennyire lenne önálló döntése az Európai Uniónak vagy a bizottságnak.

Éppen ezért arra kell készülnünk, hogy a béke megteremtése után sem áll minden vissza a korábbi kerékvágásba. Fontos, hogy az energiabiztonságunk meglegyen a jövő télre is, ezért is próbál több országgal is egyeztetni a magyar kormány, Azerbajdzsánnal, Törökországgal, hogy csak a legutóbbi tárgyalásokat említsem. Ha van energia, ha van elektromos áram, akkor az élet alapvető feltételei garantálhatóak. Emellett nekünk, kereszténydemokratáknak különösen fontos, hogy a családtámogatási rendszerünket tovább erősítsük, de bízom benne, hogy a pedagógusok bérrendezése is megvalósul, hiszen háromgyermekes családapaként a gyermekeink felnevelésében én szövetségeseket látok a pedagógusokban. Ha mindez teljesül, akkor elégedettek lehetünk az év végén.