Lázadozik az ukrán hadsereg

Félelmet és dühöt kelt a fronton a dezertőröket és a szabályszegőket szigorúbban büntető új jogszabály. Volodimir Zelenszkij elnök elutasította az új törvény elleni vétót, dacolva a hozzá intézett petícióval is – derül ki a Politico című brüsszeli lap helyszíni riportjából.

Több mint 25 ezer ukrán állampolgár írta alá tavaly év végén azt a Zelenszkijhez benyújtott petíciót, arra kérve az elnököt, vétózza meg azt a törvényt, amely drákói szigorral sújtja a dezertőröket és a parancsokkal szembeszegülő katonákat, ráadásul

megfosztva őket a fellebbezés jogától.

Tíz év annak, aki nem vonul be

Zelenszkij januárban – figyelmen kívül hagyva a tiltakozásokat – mégis aláírta az új büntetőtörvényt.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök  nyilatkozik az ukrán fennhatóság alá visszakerült dél-ukrajnai Herszonban 2022. november 14-én. Nem veszi figyelembe 25 ezer ember kérését. (Fotó: MTI/EPA/Oleh Petraszjuk)

Az engedetlenségért az eddigi kettőtől hét évig terjedő börtönbüntetés helyett öt évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés jár; a dezertálás vagy a katonai szolgálatra való jelentkezés elmulasztása pedig akár 10 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető lesz.

A parancsnokok megfenyegetése, az alkoholfogyasztás, a parancsok megkérdőjelezése és számos más szabálysértés is szigorúbban, esetleg börtönbüntetéssel lesz büntethető.

Korábban e szabályok megszegői megúszhatták próbaidővel

vagy a harci illetményük megvonásával.

Nincs, aki leváltsa őket

Az új törvény megszünteti a mérlegelési jogkört, és

a bíróságokat büntetést kiszabó „számológéppé alakítja”

– érvelt Anton Didenko ügyvéd az ukrán Interfax hírügynökség egyik rovatában.

Az ukrán fegyveres erők az Oroszország 2022. februári teljes körű inváziója óta eltelt egy év alatt gyorsan, több mint egymillió katonára duzzadtak a 250 ezer fős állományról. ValerijMarkus, a 47. Különleges rohamdandár főtörzsőrmestere szerint azok, akik például a fizetésért csatlakoztak a hadsereghez, a nyomás alatt összeomlanak, és el akarnak menekülni, vagy lázadásba kezdenek.

Eugenia Zakrevska emberi jogi ügyvéd, aki az Ivan Sirko nevű gépesített katonai brigádból elmondta, hogy az ukrán katonák ritkán hagyják el állásaikat – akkor is folytatják a harcot, ha túlerőben vannak és jelentős veszteségeket szenvednek.

Csak puszta kétségbeesésből hagyják el a katonák a helyüket,

érvelt Zakrevska, hozzátéve, hogy a dezertálás megelőzése érdekében a parancsnokoknak gyakrabban kellene leváltaniuk a frontharcosokat. Elismerte azonban, hogy sok helyen a csapatok pihentetése vagy az állomány új katonákkal való felváltása lehetetlen a harcképes harcosok hiánya miatt.

Csapatot állított fel Oroszországban Kijevből érkezett és Ukrajna határain kívül élő társakból Viktor Medvedcsuk, az állampolgárságától és parlamenti mandátumától megfosztott ukrán ellenzéki politikus annak érdekében, hogy hallassa a „másik Ukrajna” hangját a világban, amely nem támogatja a 2014-es kijevi hatalomváltás után létrehozott rendszer oroszellenes és neonáci nézeteit.

Ezt maga Medvedcsuk  mondta el az RT orosz állami médiavállalat hírportálján csütörtökön megjelent interjújában, anélkül, hogy konkrét személyeket megnevezett volna. Azt mondta, hogy Kijev állításával ellentétben milliókban mérhető az ukránok száma, akik nem értenek egyet Volodimir Zelenszkij elnök tetteivel, és akiknek közös eszmék alatt kellene összefogniuk. Úgy vélekedett, hogy az ország jövőjéről csak akkor lehet beszélni, ha Ukrajna felhagy a militarizmussal, és feladja azt a szerepét, hogy a Nyugat érdekeit szolgáló katonai akciók kísérleti terepe legyen.

A politikus azt állította, hogy Zelenszkijre Nagy-Britannia sokkal jelentősebb befolyást gyakorol, mint az Egyesült Államok vagy a Nyugat egésze. Mint mondta, London ragadta meg a befolyás, a kormányzás gyeplőjét Ukrajnában”. Medvedcsuk szerint Zelenszkij és környezetének tagjai biztosak abban, hogy „bármi történjék is Ukrajnában, bármikor elhagyhatják az országot, amelyet hídfőállásnak engedtek át az Oroszország és a Nyugat közötti konfrontációhoz.

Medvedcsuk egyebek között azt állította, hogy a mai Ukrajna nem független és szuverén ország, mert 2014 óta teljesen a Nyugat, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia irányítása alá került, továbbá nem szociális és jogállam, mert a bírósági és alkotmányos rend figyelmen kívül hagyásával, törvénytelenül záratnak be tömegtájékoztatási eszközöket, azokat pedig, akik más álláspontot vallanak, megsemmisítik.

„Ma Ukrajna ténylegesen nem létezik. Nincs ilyen állam. Alkotmányjogi szakértő vagyok. Az alkotmány kimondja, hogy Ukrajna független, szuverén, demokratikus, jog- és szociális állam. Ezek közül a követelmények közül ma egyik sem felel meg annak a státusznak, amellyel Ukrajna valójában rendelkezik” – állította a politikus.

Medvedcsuk, akinek egyik lányának Vlagyimir Putyin orosz elnök a keresztapja, korábban az Ukrajnában betiltott Ellenzéki Platform – Az Életért párt politikai tanácsának vezetője volt. Zelenszkij elnök tavaly április 12-én jelentette be, hogy letartóztatták hazaárulás és a háborús törvények megsértésének vádjával. Egyes ukrán sajtóforrások állítása szerint Kijev orosz kézre kerülése esetén oroszbarát kormányt alakíthatott volna.

Medvedcsuk szeptember végén, fogolycsere keretében hagyhatta el Ukrajnát. Zelenszkij január 11-én fosztotta meg az ukrán állampolgárságától, később a parlament a mandátumától is.

Az ukrán alkotmány 25. cikke értelmében egyébként ukrán állampolgár nem fosztható meg az állampolgárságától, nem utasítható ki Ukrajnából és nem adható ki más államnak. Medvedcsuk az RT-interjúban állította, hogy soha nem volt orosz állampolgársága, amire hivatkozva ez a retorziót alkalmazták vele szemben.

Az ukrán erők lassan kifutnak tartalékaikból, a Nyugat a látszat ellenére túl sokat hezitál, az oroszok pedig jobban alkalmazkodnak és hatalmas utánpótlással rendelkeznek. Így jellemzi a jelenlegi helyzetet az egyik vezető német lap munkatársa. Oroszország jelenleg Ukrajna területének mintegy 18 százalékát tartja megszállva. Ez a szám a jövőben valószínűleg inkább nőni, mint csökkenni fog.

Az ukrán katonai hírszerzés vezetője, Kirill Budanov pár hete azt nyilatkozta, hogy 2023 a győzelem éve lesz, amikor is Ukrajna visszaállítja az 1991-es határait. Mégis, mennyire reális ez az ukrán győzelem? – teszi fel a kérdést a Die Welt újságírója.

Véleménye szerint szinte lehetetlen, hogy Ukrajna győztesen kerüljön ki ebből a háborúból.

„Volodimir Zelenszkij ukrán elnök meghatározása szerint a győzelem az összes megszállt terület, köztük a Krím visszafoglalását jelenti. De ez a mai szemszögből és az adott körülmények között lehetetlen. Oroszország jelenleg Ukrajna területének mintegy 18 százalékát tartja megszállva. Ez a szám a jövőben valószínűleg inkább nőni, mint csökkenni fog” – fogalmaz Christoph B. Schiltz.

Oroszország „előrelátható sikerének” a szerző szerint öt oka van.

Az első az, hogy a NATO-szövetségesek – a felszínen mutatott kép ellenére – jobban félnek attól, hogy a háború átterjed a NATO területére, mint attól, hogy Oroszország ukrajnai területi hódításai fenyegetik a nyugati biztonságot.

A Nyugat ezért szerinte egyfajta önmegtartóztatást tanúsít: épp csak annyira hajlandó támogatni Ukrajnát, hogy annak ne kelljen azonnal kapitulálnia.

A második ok, hogy Oroszország eddig az ukrán kritikus infrastruktúra 60-70 százalékát semmisítette meg, és mivel nem várható, hogy Kijev nagy mennyiségben kapjon a legfejlettebb nyugati légvédelmi rendszerekből, nem lesz kellő ereje ahhoz, hogy megállítsa az orosz pusztítást. Ráadásul az oroszok még mindig hatalmas rakéta- és drónarzenállal rendelkeznek. Ukrajna pedig egyre kevésbé lesz képes helyreállítani a lerombolt infrastruktúrát. Nincs sem anyag, sem energia erre.

(Fotó: Marek M. Berezowski/Anadolu Agency via Getty Images)

Harmadszor, az orosz hadsereg „tömeggel” próbálja ellensúlyozni a nyugati precíziós fegyvereket, és ehhez elegendő erőforrása van, különösen a páncélosok terén. A londoni székhelyű Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IISS) szerint Oroszország hamarosan több mint négyezer bevethető harckocsival fog rendelkezni, amihez képest Ukrajna állománya – még a beígért harckocsikkal együtt is – elenyésző.

A negyedik érv az oroszok győzelme mellett, hogy Ukrajnának annál jobban fogynak a katonái, minél tovább tart a háború. A jelenleg zajló nyolcadik mozgósítási hullámában már a 60 év feletti férfiakat is a frontra küldik. Oroszország viszont hamarosan 200 ezer friss katonát hív be, és állítólag nyáron akár újabb 500 ezer is követheti őket. Schiltz leszögezi:

„Moszkva mozgósítási potenciálja mintegy harmincmillió ember”.

Ötödször, Oroszország valószínűleg nemcsak katonai győztesként kerül ki ebből a háborúból, a fent említett okok miatt területi nyereséggel, hanem politikai győztesként is: a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézete (WIIW) becslései alapján Ukrajna gazdasági talpra állása lényegesen nehezebb lesz, mint ahogy azt az ukrán nemzeti újjáépítési tanács előre jelzi.

A NATO-tagság a tűzszünet vagy a béketárgyalások után belátható időn belül valószínűleg kizárt, Ukrajna EU-csatlakozása pedig sokkal hosszabb időt fog igénybe venni, mint amennyivel Kijev jelenleg számol.

Miközben a Nyugat – elsősorban Németország – azon tépelődik, hogy beváltsa-e saját ígéretét, miszerint „mindent megteszünk Ukrajnáért”, a harctéren Kijev időt veszít, hogy kilépjen a pozíció háborúból és támadásba lendüljön.

Az orosz csapatok ezt az időt arra használják ki, hogy beássák magukat, friss tartalékos erőket és új eszközöket vezessenek be, hogy tavasszal jobban fel legyenek készülve a támadásra és a védelemre egyaránt. Az ígért harckocsiszállítások ellenére – az ukránok 300 harckocsit kértek, és csak körülbelül 130-at kapnak majd – Ukrajna valószínűleg nincs abban a helyzetben, hogy sikeres ellentámadást indíthasson Kreminnánál és különösen Zaporizzsjában, hogy elvágja a Krímben lévő orosz csapatok utánpótlását.

Az ukrán hadsereg egyik katonája a frontvonalhoz közeli területen, Kreminna külvárosában (Fotó: Spencer Platt/Getty Images)

Már csak azért sem, mert a Krím felé irányuló sikeres harckocsitámadáshoz nagy mennyiségű ATACMS rakéta mellett több páncélozott harckocsira, több tüzérségi rendszerre (70 ígért, 500 igényelt) és vadászrepülőgépre (nulla ígért, 180 igényelt F–16-os) is szüksége lenne.

A szerző úgy látja, a Putyin által meghatározott „vörös vonalak” átlépésétől tartva Európa és az Egyesült Államok sem tesz semmit az orosz műholdas kommunikáció megszakítása érdekében, ami jelentősen rontaná Moszkva támadó képességeit.

Végkövetkeztetése szerint ugyan a nemzetközi közösség sokat tesz Ukrajna támogatásáért, ám ez még mindig túl kevés ahhoz, hogy Kijev érvényesíthesse jogos igényét a területi integritásra. Megjegyzi, hogy

„aki nyugati diplomatákkal beszélget, egyre gyakrabban hallja, hogy félnek az eszkalációtól, aggódnak a demokratikus társadalmak háborús fáradtsága miatt, és reménykednek a gyors tűzszünetben”.

Hallgatólagosan tehát a Nyugat már tűzszünetet szeretne. És hogy mi lesz ennek a tűzszünetnek az eredménye Schiltz szerint? „Egy amputált Ukrajna.” 

Részletes elemzést készített az orosz-ukrán háború lehetséges forgatókönyveiről, valamint az Egyesült Államok érdekeiről a washingtoni központú RAND Corporation nevű agytröszt. A kutatók jelentésükben megállapítják többek között azt, hogy amennyiben még sokáig tart a fegyveres konfliktus, az nagyban megnöveli a nukleáris háború kockázatát, érzékeny veszteségeket okoz mind az ukránoknak, mind az oroszoknak, de az egész világgazdaságnak, végül pedig az USA-nak is. A jelentés szerzői leszögezik, elsősorban az amerikai érdekekre összpontosítanak, amelyek gyakran egybeesnek az ukrán érdekekkel, „de nem azonosak azokkal”. Azzal kezdik írásukat, hogy miután tavaly novemberben az ukránok harctéri sikereket értek el, eluralkodott egy széleskörű optimizmus Ukrajnában és Nyugaton is. Fontos azonban leszögezni – teszik rögtön hozzá –, hogy a háború még messze nem ért véget.

A harcok még mindig közel 1000 km hosszú frontvonalon dúlnak, a konfliktus befejezéséről szóló tárgyalások pedig május óta szünetelnek.

Egyes elemzők szerint a háború olyan kimenetel felé halad, amely az Egyesült Államok és Ukrajna számára is előnyös. Ukrajna 2022 decemberétől harci lendülettel rendelkezik, és elképzelhető, hogy addig harcolhat, amíg sikerül kiszorítani az orosz hadsereget az országból. E nézet hívei azzal érvelnek, hogy az orosz nukleáris fegyverhasználat vagy a NATO-val való háború kockázata nem túlzottan magas. Ha egyszer kiszorul Ukrajnából, a megzabolázott Oroszországnak nem sok választása maradna, mint békén hagyni szomszédját – és még jóvátételt is fizetni az általa okozott károkért.

A múltbeli konfliktusok tanulmányozása és a mostani konfliktus lefolyásának alapos vizsgálata azonban azt sugallja, hogy ez az optimista forgatókönyv valószínűtlen

– olvashatjuk a jelentésben.

A különböző lehetséges forgatókönyvek helyett az elemzők szerint az amerikai döntéshozók számára hasznosabb, ha azt vizsgálják, hogy a konfliktus jövőbeli alakulásának mely konkrét aspektusai lesznek a legjelentősebb hatással az amerikai érdekekre. Több olyan kulcsfontosságú dimenziót vizsgálnak, amelyek meghatározzák a háború alternatív alakulását: a nukleáris fegyverek lehetséges orosz bevetése; az orosz–NATO-konfliktusig vezető lehetséges eszkalációs pontok, a területi ellenőrzés és a háború időtartamának kérdései, illetve a háború befejezésének formája.

Kalasnyikov géppisztolyok a Kalasnyikov Konszern izsevszki fegyvergyárában (Fotó: MTI/EPA/Orosz védelmi minisztérium)

A nukleáris fegyverek lehetséges orosz bevetése

Az orosz nukleáris fegyverek bevetésének réme már a kezdetek óta kísérti ezt a konfliktust. Putyin 2022 februárjában, amikor bejelentette invázióját, azokat az országokat, amelyek megpróbálnak beavatkozni Ukrajnában, olyan következményekkel fenyegetett meg, „amilyeneket még soha nem láttak egész történelmükben”. Egy héttel később pedig „különleges harci szolgálatot” rendelt el az orosz nukleáris erők számára.

Nyugaton arról is meg vannak győződve, hogy Moszkva taktikai nukleáris fegyverek bevetését fontolgatja, miután erői ősszel teret vesztettek. Oroszország tagadta ezeket az állításokat, de a hírek szerint a legfelsőbb orosz parancsnokok valóban megvitatták ezt a lehetőséget.

Egyes elemzők elvetették a taktikai atomfegyverek bevetésének lehetőségét azt állítva, Oroszország tudja, hogy ilyen fegyverek bevetése önpusztító hatású lenne. Arra hivatkoznak, hogy nincsenek olyan nagy értékű katonai célpontok (például koncentrált ukrán erők), amelyeket ezekkel hatékonyan meg lehetne semmisíteni. Egy ilyen támadás ráadásul jelentős károkat okozhat az Ukrajnában állomásozó orosz csapatoknak, és kiválthatná a NATO belépését is a háborúba, amellett, hogy aláásná Oroszország megmaradt nemzetközi támogatását.

A kutatóintézet szerint ugyanakkor ezek az érvek figyelmen kívül hagynak számos körülményt. Először is,

bizonyíték van arra, hogy a Kreml ezt a háborút élet-halál harcnak tekinti. Ukrajna már régóta külön kategóriát képez az orosz külpolitikai prioritások között. Oroszország már a 2022-es háború előtt is hajlandó volt jelentős erőforrásokat áldozni, valamint komoly bel- és külpolitikai kompromisszumokat kötni ukrajnai céljai elérése érdekében.

Másodszor, mivel Oroszország hagyományos képességei jelentősen lecsökkentek Ukrajnában, Moszkva nem-nukleáris fegyverkezési lehetőségei korlátozottak. „Ha Oroszország további nagyarányú harctéri veszteségeket szenved el, a Kreml vezető döntéshozói kétségbeeshetnek” – fogalmaznak a szerzők.

Harmadszor, az orosz stratégák már régóta hangsúlyozzák a taktikai atomfegyverek hasznosságát a műveleti és taktikai célok elérésében. Oroszország pedig rendelkezik olyan képességekkel, amelyekkel ezeket a koncepciókat megvalósíthatja: a taktikai nukleáris fegyverek hordozórendszerei között tüzérségi, rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták és cirkálórakéták is vannak, amelyek mindegyike bevethető Ukrajnában.

Az Egyesült Államok mind nyilvánosan, mind a Kremllel való közvetlen kapcsolatfelvétel során jelezte, hogy megtorolná, ha Oroszország atomfegyvereket vetne be Ukrajnában. Igaz, az amerikai tisztviselők elkerülték a lehetséges válaszlépés jellegének pontos meghatározását, és csupán olyan kifejezéseket használtak, mint a „katasztrofális következmények”, melyek még önmagukban nem köteleznek katonai válaszlépésre, hiszen akár egy nem katonai megtorlás is „katasztrofális következményekkel” járhatna Oroszország számára.

Mindenesetre a szerzők úgy látják, a Biden-kormányzatnak bőséges oka van arra, hogy a nukleáris fegyverek orosz bevetésének megakadályozását az Egyesült Államok elsődleges prioritásává tegye.

A háborút Ukrajna földrajzi határain belül kell tartani

A harcok egy olyan országban zajlanak, amely négy NATO-tagállammal határos a szárazföldön, és két másik tagállammal osztozik a Fekete-tenger partvidékén. A NATO-szövetségesek közvetett részvételének mértéke a háborúban a tanulmány szerint „lélegzetelállító”.

A támogatás több tízmilliárd dollár értékű fegyvert és egyéb segélyt jelent Ukrajnának, hírszerzési, megfigyelési és felderítési támogatást az ukrán hadseregnek, havi több milliárd dolláros közvetlen költségvetési támogatást Kijevnek, valamint egy sor gazdasági szankciót Oroszországgal szemben.

A RAND Corporation egy korábbi jelentése négy valószínűsíthető utat vázolt fel egy olyan szándékos orosz döntéshez, hogy az ukrajnai háborúval összefüggésben a NATO-tagállamokra csapást mérjenek. A következő okokat azonosította:

• a NATO-tagok megbüntetése politikájuk miatt, amelyek célja az Ukrajnának nyújtott szövetséges támogatás megszüntetése;
• megelőző csapás a NATO-ra, ha Oroszország úgy érzékeli, hogy a NATO ukrajnai beavatkozása küszöbön áll;
• megakadályozni az olyan fegyverek Ukrajnának történő átadását, amelyekről Oroszország úgy véli, hogy vereséget okozhatnak számára;
• megtorolni, hogy a NATO oroszországi belső zavargásokat támogat.

A 2022 novemberében történt incidens, amelynek során egy ukrán légvédelmi rakéta lengyel területen landolt, nem fajult el végzetesen, mégis megmutatta, hogy a harcok akár akaratlanul is átterjedhetnek NATO-tagországok területére.

Mark Milley tábornok az Oroszország és a NATO közötti háború elkerülését jelölte meg az Egyesült Államok legfőbb prioritásaként. Véleménye szerint az amerikai hadsereg egy olyan országgal keveredne „forró háborúba”, amely a világ legnagyobb nukleáris arzenáljával rendelkezik. Értelemszerűen az atomkatasztrófát „küszöb alatt tartani” rendkívül nehéz lenne, különösen Oroszország hagyományos hadseregének meggyengült állapotát tekintve.

Még mindig nem látszik, meddig tarthat a háború

Rengeteg jövendölés látott már napvilágot azzal kapcsolatban, hogy milyen hosszúra nyúlhat az ukrajnai konfliktus. Vannak, akik szerint már idén lezárulhat, míg mások úgy vélik, évekig küzdhetnek egymással a felek. Az Egyesült Államokban jelenleg sokan vonakodnak a konfliktus befejezését szorgalmazni, hiszen Ukrajna „lendületben van” a harctéren, az ukrán társadalom pedig hajlandónak tűnik elviselni egy hosszú háború költségeit is.

Ennek hátterében ott van az is, hogy egy még inkább elhúzódó konfliktus potenciális előnyökkel járhat Egyesült Államok számára, hiszen ez könnyen erodálhatja az orosz hadsereget és gyengítheti az orosz gazdaságot. Legalábbis így kalkulálnak Washingtonban.

A jelentés számba veszi az elnyúló háború okozta hátrányokat is. A konfliktus folytatása nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy Oroszország visszafordítja a 2022 őszén elért ukrán harctéri nyereségeket. Moszkva mozgósítása 2022 decemberétől stabilizálhatja a vonalakat, és lehetővé teheti Oroszország számára, hogy idén offenzívákat indítson. A katonai segítségnyújtási erőfeszítések intenzitása is fenntarthatatlanná válhat egy bizonyos idő után. A jelentések szerint már most is fogyóban vannak az európai és egyes amerikai fegyverkészletek.

Ukrán katona gépfegyverrel egy lövészárokban a kelet-ukrajnai Donyecki területen lévő Marjinka település közelében húzódó frontvonalnál. (Fotó: MTI/AP/Libkos)

Az Egyesült Államok és az Európai Unió számára az ukrán állam gazdasági fizetőképességének fenntartása idővel megsokszorozódik, mivel a konfliktus gátolja a beruházásokat és a termelést; az ukrán menekültek továbbra sem tudnak visszatérni; és ennek következtében az adóbevételek és a gazdasági tevékenység a háború előtti szinthez képest drámaian alacsonyra esik vissza.

A háborúból eredő globális gazdasági zavarok is folytatódnak és akár meg is sokszorozódhatnak. A háború kitörése az energiaárak meredek emelkedését okozta, ami viszont hozzájárult az inflációhoz és a gazdasági növekedés globális lassulásához. Ezek a tendenciák várhatóan Európát sújtják a legsúlyosabban. A szerzők kalkulációja szerint csak az energiaárak emelkedése valószínűleg közel 150 ezres többlethalálozáshoz vezet Európában 2022-2023 telén.

Washington hosszú távon érdeke, hogy Moszkva ne rendelje alá magát teljesen Pekingnek. Egy hosszabb háború, amely növeli Oroszország függőségét, előnyöket biztosíthat Kínának az Egyesült Államokkal folytatott versenyben.

Végül, a háború időtartama közvetlenül összefügg a korábban tárgyalt két eszkalációs eshetőséggel is (az orosz atomfegyverek bevetése és orosz-NATO konfliktus). Amíg a háború tart, addig mindkét eszkalációs forma kockázata fokozott marad, ugyanakkor a gyors befejezés jelentősen csökkentené ezeket.

Összességében a szerzők vélemény szerint a tartósan megnövekedett eszkalációs kockázatok és a gazdasági károk miatt a hátrányok „messze meghaladják a lehetséges előnyöket”. Még az Egyesült Államok számára is.

Hogyan lehetne akkor véget vetni a háborúnak?

Nagy vonalakban három lehetséges forgatókönyv képzelhető el az orosz-ukrán háború befejezésére: az egyik fél abszolút győzelme, egy fegyverszüneti egyezmény, valamint a politikai rendezés.

Az abszolút győzelem alapvető jellemzője definíció szerint „egy olyan háborús eredmény, amely lényegében megszünteti annak lehetőségét, hogy a legyőzött állam elálljon a háborút lezáró egyezségtől”. Olyasfajta győzelemre kell gondolni, amelyet a szövetségesek értek el a második világháború végén Németország és Japán felett.

A háború kezdetekor úgy tűnt, hogy Moszkva abszolút győzelemre törekszik, és azt tervezi, hogy új rendszert hoz létre, illetve „demilitarizálja” az országot. Ezek a tervek ma már kevéssé tűnnek reálisnak. Putyin deklarált céljai azóta nem változtak, de az elmúlt hónapokban sem ő, sem miniszterei nem ismételték meg a háború első heteiben megfogalmazott, a kijevi kormány megdöntésére irányuló közvetlen felhívásokat.

Az abszolút ukrán győzelem az elemzők meglátása alapján úgyszintén valószínűtlen. Zelenszkij 2022 decemberétől kinyilvánított célja, hogy visszaszerezze Ukrajna teljes területét, beleértve a Krímet és a Donbasz Oroszország által 2014 óta megszállt területeit.

Ugyanakkor még a teljes területi visszafoglalás sem jelentene abszolút győzelmet, hiszen Oroszországnak ezután is számos olyan képesség állna rendelkezésére a területén és azon kívül, amelyek lehetővé tennék a mélyen Ukrajnán belüli célpontok elleni folyamatos csapásokat.

Az abszolút győzelem eléréséhez Ukrajnának rá kellene kényszerítenie Oroszországot, hogy elfogadja a területek fölötti ellenőrzést. Ez pedig csak egy éles politikai irányváltással képzelhető el. Arra viszont kevés történelmi bizonyíték van, hogy a harctéri kudarcok után szükségszerűen rendszerváltás következne be Oroszországban.

Miután úgy tűnik, egyik félnek sincs szándéka vagy képessége az abszolút győzelem kivívására, a háború valószínűleg valamilyen tárgyalásos eredménnyel fog végződni.