kulcsár edina
Áfacsalásig vezetnek a szálak.
Marasztaló döntést hozott első fokon a Győri Törvényszék tavaly abban a büntetőperben, amelynek szálai egy alvilági leszámolásig vezethetnek el – értesült a Magyar Nemzet. A gazdasági ügy lényege, hogy évekkel ezelőtt milliárdos költségvetési csalással vádoltak meg két Győr környéki vállalkozót. Az eljárásnak van még két szereplője, két stróman, őket az ügyészség közokirat-hamisítással hozta összefüggésbe. Az elsőrendű vádlott ugyanis 2013-tól kezdődően pénzért arra vette rá a két férfit, hogy cégeket vegyenek a nevükre, illetőleg cégeket alapítsanak, melyekben a valóságban tényleges tevékenységet nem végeztek. A fővádlott – a számla bruttó értéke öt-tíz százalékának megfelelő összegért – számlákat állított ki, illetve állíttatott ki az időben egymást követő cégek mindenkori ügyvezetőivel.
A folyamat úgy zajlott, hogy a vádemelést ebben az ügyben elkerülő „megrendelő” az elsőrendű vádlottal közölte, milyen termékről, szolgáltatásról, milyen összegben és dátummal kell a számla, majd a „megrendelő” elutalta az elsőrendű vádlott által megadott cég számlájára a számla összegét, amit az elsőrendű vádlott utasítása alapján az adott cég ügyvezetője a bankban felvett, majd átadott az elsőrendű vádlottnak, amiből ő levonta a saját „jutalékát”, a többit pedig visszaadta a „megrendelőnek”.
Az ügyben a bíróság az elsőrendű vádlottat nem jogerősen hat év szabadságvesztésre ítélte, a másodrendű vádlott és az egyik stróman rendkívül enyhe büntetéssel megúszta, míg a per negyedik érintettjével – aki a vád szerint szintén stróman volt – szemben megszüntették az eljárást, mivel a férfi időközben elhunyt.
Pénteken nemzetközi sajtótájékoztatón jelentik be magyar és szlovák rendőri vezetők a maffialeszámolás megoldását.
Nem mellékes körülmény ugyanakkor, hogy információink szerint nemcsak utóbbi férfiak alapítottak kamucégeket megbízóik utasítására, hanem még legalább két személy. Ők leginkább egy dolog miatt kerülték el a vádlottak padját: mindketten halottak. A rendőrség gyanúja szerint meggyilkolták őket, holttestük pedig azóta sincs meg.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, több mint három éve olyan adatok jutottak a rendőrök birtokába, hogy a vádlottak ismertségi körébe tartozó, az előbb említett két strómant megölhették, a maradványaikat pedig eltüntették, emiatt a Petőfi Attila vezette kiemelt ügyeket felderítő főosztály 2019 nyarán nyomozni kezdett.
Miután 2021 elején a Petőfi-féle főosztályt megszüntették, az eljárást a Nemzeti Nyomozó Iroda vette át. Az NNI azóta is több emberen elkövetett emberölés bűntett gyanúja miatt folytat büntetőeljárást, jelenleg még ismeretlen tettesek ellen. Korábban megírtuk azt is, hogy a hatósághoz olyan információk is befutottak, hogy a két stróman azután halt meg, hogy 2013 novemberében megbízóik részére több százezer eurót vettek fel. Ráadásul egy tanú azt is megsúgta a rendőröknek, hogy a két „fehér lóval” a korábban a Sátor Lajos-féle bandához tartozó emberek végezhettek.
Sátor Lajos Szlovákia egyik legrettegettebb és legkegyetlenebb maffiavezére volt, akit a dunaszerdahelyi mészárlás megrendelőjének tartanak a hatóságok: 1999. március 25-én a hírhedt Fontana bárban rendőrségi akciónak álcázva kommandósnak öltözött bérgyilkosok több mint száz lövéssel kivégezték a rivális banda, a Pápay klán tíz vezetőjét.
Sátort 2010 decemberében végezték ki saját emberei, igaz, holtteste a mai napig nem került elő. Az, hogy a Sátor-féle bandától nem áll távol a strómanok likvidálása, a hírhedt felvidéki maffiaperekből is világosan kiderült. Az ott kipakoló vádlottak és tanúk egyöntetűen állították: bérgyilkosságokat követtek el, strómanokat és kényelmetlen tanúkat végeztek ki, akik vallomást tehettek volna a rendőrségen a különböző életellenes és gazdasági ügyekben. Vallomásokból az is kiderült, hogy a szlovákiai maffiózók olyan hajléktalanokat is eltüntettek, akiknek előzőleg a személyi okmányait és adatait cégek alapítására használták fel. Miután az áfacsalásokkal hatalmas összegeket vágtak zsebre, csődöt jelentettek, a strómanokat pedig agyonlőtték. Visszatérve a Győr környékén eltűnt strómanokhoz, úgy tudjuk, a szlovákiai szálon kívül még több más verziót is vizsgálnak a hatóságok abban a reményben, hogy kiderül, kik voltak a bérgyilkosság elkövetői és megrendelői.
Hirdetés
Brutális gyilkosság borzolta a kedélyeket 1990 novemberében Németországban. Egy müncheni autókereskedés tulajdonosára és egyik beosztottjára adtak le több lövést. Mindketten meghaltak, hidegvérrel kivégezték őket. A bűntett helyszínéről a tettesek nagyobb mennyiségű készpénzt vittek el. A hatóságok sokáig sötétben tapogatóztak és hiába keresték nagy erőkkel a gyilkosokat, végül eredménytelenül zárták le a nyomozást. Évtizedek teltek el, mire kiderült, mi történt, és a két férfinak miért kellett meghalnia.
A megoldás szálai Magyarországig, egy Siófokon történt kivégzésig vezettek. A gyilkosságot hazánkban a legrejtélyesebb gyilkosságok között tartották számon, az elkövetés brutalitása ritkaságszámba ment akkoriban.
S. Tamást, a siófoki Napfény szálloda recepciósát egy lövéssel végezték ki több mint harminc évvel ezelőtt, 1990. július 27-én. A fiatalember tarkón lőtt holttestét néhány órával később a takarítónő találta meg, a férfi véres fejjel feküdt a padlón, arca lila volt, kezében kulcscsomó, körülötte vértócsa, az életét pedig a gyors orvosi beavatkozás sem menthette meg. A nyomozást akkoriban folytató Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai két fő verziót állítottak fel a gyilkosság indítékát illetően: az egyik szerint haszonszerzés miatt ölt az elkövető, vagy pedig S. Tamással személyes nézeteltérés miatt számoltak le. A nyomozók a szállodában leltárt is készíttettek, s kiderült, hogy a kasszából hiányzik százezer forint, ami akkoriban jelentős összegnek számított. Ellenőrizték a szálló vendégeit is, ám csupán egyetlen gyanús személy akadt fenn a rostán, egy olyan férfi, aki nem a saját nevén jelentkezett be. Az illető büntetett előéletű volt, de a pulton talált ujjlenyomat nem az övé volt. A nyomozók kihallgatták a siófoki éjszakai élet jellegzetes figuráit is, ám senki nem tudott vagy nem akart érdemi információval szolgálni, így 1992 januárjában eredménytelenül zárult a nyomozás.
A siófoki Napfény szálloda volt recepciósának meggyilkolása ügyében 2014. november 5-én kezdett újra nyomozni a Petőfi Attila vezérőrnagy által vezetett, azóta már megszüntetett kiemelt ügyeket felderítő főosztály. Az újraindított nyomozás adatai azt a verziót valószínűsítették, hogy a gyilkosságot előre kitervelten, nyereségvágyból, pénzért követték el.
A recepciós megtámadása egy tipp alapján történhetett, a támadók pedig pontosan tudták, hogy az egyébként valutaváltással is foglalkozó férfinél aznap rengetek pénz lesz. Az ügyben végül meggyanúsítottak egy jogerős szabadságvesztését töltő, akkor 48 éves férfit, aki azóta már rákban elhunyt. Ő a gyilkosság idején csak 18 éves volt. A hatóság adatai szerint a gyilkosság másik elkövetője a kíméletlenségéről és hidegvérűségéről ismert, az alvilágban Csontkezűnek is nevezett, az emberölés idején szintén nagyon fiatal Döcher György volt. A rendőrök arra jutottak, hogy Döcher lőtt, de vallomásában erről beszélt bűntársa is, aki elismerte a bűncselekmény elkövetését.
Utóbbi ügy úgy kapcsolódik a németországi kettős gyilkossághoz, hogy a siófoki gyilkosságban újraindított nyomozás során derült ki, hogy a portás lelövése összefügghet a müncheni autókereskedő és társa kivégzésével, ugyanis a lövéseket mindkét esetben ugyanabból a fegyverből adták le. Az eljárás adatai szerint Münchenben rablógyilkosság történt, az emberölést pedig ebben az esetben is Döcher és az akkor 18 éves bűntársa követhette el, igaz, információink szerint a nyomozók az alvilágban Turekként ismert U. Alex szerepét is vizsgálták, ám őt nem gyanúsítják ebben az ügyben.
Turek ellen egyébként egy hónapja emelt vádat a Fővárosi Főügyészség éppen Döcher György és testőre megöletése miatt. A két férfit 1999. február 2-án gyilkolták meg egy XV. kerületi presszóban. A sötét, hosszú kabátot, fején kapucnit, arcán sálat viselő tettes vélhetően egy cseh gyártmányú, 7,65-ös Scorpion géppisztolyból adott le húsz lövést. Az egyik áldozatát tarkón, a másikat szemen lőtte. Döcher – szintén jelen lévő – feleségét az elkövető életben hagyta. A leszámolás alig néhány percig tartott, majd a gyilkos sietve távozott a helyszínről. Az emberölésnek szemtanúja volt több szabadnapos katonai elhárítótiszt is, de az ő szerepüket tisztázta a nyomozás.
A gyilkosság előzménye, hogy Turek, miután megromlott a kapcsolata Döcher Györggyel, megkérte a felvidéki maffia rettegett vezetőjét, Sátor Lajost, hogy ölesse meg korábbi bűntársát és barátját. Sátor rábólintott a gyilkosságra, ám cserébe azt kérte, hogy Turek végezze ki riválisait, a Pápay klánt (ez volt a hírhedt dunaszerdahelyi mészárlás). Lényegében „bartergyilkosságban” állapodtak meg, ami általánosságban annyit jelent, hogy a merényletért a bűnbandák nem pénzzel fizettek, hanem egy másik kivégzéssel rendezték a számlát. A Pápay Tibor vezette szervezett bűnözői csoportot 1999. március 25-én végezték ki Dunaszerdahelyen, a Fontana étterem emeletén.