Egy német lap véletlenül leleplezte Zelenszkijt és a német kancellárt

Volodimir Zelenszkij brüsszeli látogatása előtt azt nyilatkozta a Spiegelnek, hogy az ukránok Németországgal való kapcsolata „nehéz szakaszban van", ráadásul kényszerítenie kellett Scholzot, hogy tankokat adjon. Miután sokan megdöbbentek a mondaton, a Spiegel utólag módosította a szöveget arra, hogy"nyomást kellett gyakorolnia". Elsőre rosszul fordították - így magyarázkodtak a mondat miatt, amivel véletlenül leleplezték, valójában ki is diktál a két fél kapcsolatában.

A német Leopard harckocsik szállítása körül kialakult viták miatt „nehéz szakaszban vannak” az ukrán-német kapcsolatok Zelenszkij szerint. A Spiegelnek úgy nyilatkozott:

FOLYAMATOSAN NYOMÁST KELL GYAKOROLNIA UKRAJNA „MEGSEGÍTÉSE" ÉRDEKÉBEN,

és győzködnie is kell Olaf Scholz német kancellárt arról, hogy ez a segítség az európaiaknak szól.

A Spiegel szerint Zelenszkijt azt mondta: Scholzot kényszerítenem kell, hogy segítsen Ukrajnának.Ezt a Die Welt szerint később módosították, azzal a megjegyzéssel, hogy pontatlan fordítás történt.

Az európai vezetőkkel általában is elégedetlen az ukrán elnök. Az a fő problémája, hogy tőlük is naponta kérnie kell fegyvereket. Felelősségre is vonta őket: Nevetséges, hogy a nyilvánosság előtt kiállnak mellettünk, ugyanakkor örömmel kijátsszák a szankciókat és visszatartják a fegyvereket tőlünk.

Egy bolgár oknyomozó portál titkosszolgálati forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a hivatalos kommunikációjával ellentétben Bulgária mégis szállíthatott fegyvereket Ukrajnába, mégpedig Románián keresztül. Elvileg 50 ezer tüzérségi rakéta és legalább 5 millió lőszer exportjáról állapodtak meg a bolgárok és az ukránok. A 80-as években gyártott szovjet rakétákat egy bolgár vállalat vásárolta meg Fehéroroszországtól, majd két román állami cég közbeiktatásával eljuttatta azokat Ukrajnába. Az elavult lövedékek azonban teljes mértékben használhatatlannak bizonyultak, de a lőszereket sem tudták hasznosítani, mivel azok rozsdásak voltak. A kijevi vezetés így Románián keresztül visszaküldte a szállítmányt Bulgáriába. A fegyverbiznisz 200 millió dollárba kerülhetett, a közvetítők nem hivatalosan pedig 15 milliós jutalékot kaphattak. Közben diplomáciai botrány robbant ki, mivel Minszk azzal vádolta meg Szófiát, hogy meghamisított engedéllyel vették meg a fegyverekeit. Az oroszbarát Belarusz ugyanis kifejezetten rossz viszonyt ápol a kijevi vezetéssel, így hallani sem akart arról, hogy az ukránok megkapják a bolgároknak eladott fegyvereiket. Az oknyomozó újságírók értesüléseit a román hatóságok részlegesen megerősítették, a bolgárok viszont cáfolnak.

Macron: Hosszú időbe telne vadászrepülőket adni Ukrajnának

Emmanuel Macron francia elnök nem zárta ki pénteken, hogy Franciaország harcigépeket küldjön Ukrajnának, de arra figyelmeztetett, hogy ehhez hosszú idő kellene, Ukrajnának pedig gyorsabb segítségre van szüksége.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök régóta követeli, hogy országa nyugati támogatói minél hamarabb küldjenek vadászrepülőket. A politikus csütörtöki nyilatkozata szerint a nyugat-európai politikusok egy része kész erre. „Európa velünk lesz egészen a végső győzelmünkig” – fogalmazott Zelenszkij brüsszeli sajtótájékoztatóján.

A francia elnök elmondta, hogy „nem zár ki semmilyen lehetőséget”, amikor arról kérdezték, hogy Párizs adna-e harcirepülőket Kijevnek.

Spanyolország és Kanada is ad Ukrajnának Leopard 2 típusú páncélosokat, a spanyol harckocsikat azonban először üzemképessé kell tenni – jelentették be csütörtökön Madridban és Ottawában.

Már értesítettük az ipart, mert Zaragozában egy sor Leopard 2A4-es van, amelyek már jó ideje üzemképtelenek” – húzta alá a spanyol tárcavezető. Mint mondta, meg kell vizsgálni, hogy melyeket lehet ismét üzemképessé tenni, hogy tervezni lehessen a szállítást.

Miután Németország szerdán belegyezett a német gyártmányú harckocsik átadásába Ukrajnának saját készleteiből, a harcjárművek szállításához egy sor nyugati ország, köztük Spanyolország és Kanada is csatlakozott. Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök ugyanakkor még nem említett pontos számot, hogy a fegyveres erők állományából hány darab páncélost engedne át katonai segély gyanánt. Robles ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a kérdést még meg kell vitatni a szövetségesekkel.

Spanyolország összesen több mint 108 Leopard 2A4-es típusú harckocsival rendelkezik, amelyeket használtan vett Németországtól. A harckocsik közül 55 az észak-afrikai spanyol exklávék, Ceuta és Melilla területén szolgálnak, a többi Zaragozában található. Robles tavaly nyáron beszélt arról, hogy a zaragozai állomány „teljesen lepusztult”, bevethetetlen állapotban van.

Anita Anand kanadai védelmi miniszter szerint Ottawa négy darab Leopard 2 harckocsit küld Ukrajnának, miután Németországtól megkapta a szükséges exportengedélyt. Mint mondta, ez jelentősen segíteni fog az ukrán fegyveres erőknek.

Matt Gaetz republikánus képviselő csütörtökön állásfoglalást terjesztett be a képviselőházban, amely felszólítja a Biden-kormányt, hogy állítsa le az Ukrajnának nyújtott katonai és pénzügyi támogatásokat, és egyben sürgeti az érintetteket, hogy a közel egy éve tartó háború után kössenek békemegállapodást.

Az állásfoglalás, melyet Gaetz tíz támogatóval együtt nyújtott be, megjegyzi, hogy mióta Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát, az Egyesült Államok az ukrán háborús erőfeszítések legfőbb támogatója, több mint 110 milliárd dollár pénzügyi, katonai és humanitárius segélyt nyújtott szövetségesének. Januárban az Egyesült Államok további segítségnyújtást jelentett be, beleértve, a Biden elnök által jóváhagyott 31 Abrams M1 harckocsi küldését.

Amerikai Abrams M1A2 típusú tank egy hadgyakorlaton (MTI/EPA/Filip Singer)

Ezenfelül a hírek szerint további kétmilliárd dollárnyi támogatásról szólnak.

Az állásfoglalás felsorolja azt a hatalmas mennyiségű felszerelést, amelyet az Egyesült Államok a konfliktus kezdete óta az országnak biztosított. Idézi a Pentagon tisztviselőit is, akik szerint a küldeményekkel

„súlyosan kimerítették az Egyesült Államok készleteit, gyengítve ezzel az ország felkészültségét egy esetleges konfliktusra”.

A dokumentumban az is olvasható, hogy a segítségnyújtás az Egyesült Államok szándéka ellenére is közvetetten civil áldozatokat követel. Amerikai becslés szerint a konfliktusnak eddig negyvenezer civil áldozata van.

Az állásfoglalásukban a képviselők arra szólítják fel a kormányt, hogy

„szüntesse be az Ukrajnának nyújtott katonai és pénzügyi támogatást, és sürgeti az összes harcoló felet, hogy minél előbb jusson békemegállapodásra”.

A konfliktus elhúzódása miatt a republikánusok egy részének körében nőtt az aggodalom a háború további amerikai finanszírozásával kapcsolatban, a törvényhozók pedig olyan hazai problémákat emeltek ki, amelyek további finanszírozást igényelnének – többek között azt, hogy szerintük nem sikerült megvédeni az amerikai határt a történelmi migránsválsággal szemben – írta Fox News.

Az amerikai televíziós csatorna online hírportálja szerint a republikánus vezetés továbbra is a háborús erőfeszítések finanszírozása mellett áll.

Részletes elemzést készített az orosz-ukrán háború lehetséges forgatókönyveiről, valamint az Egyesült Államok érdekeiről a washingtoni központú RAND Corporation nevű agytröszt. A kutatók jelentésükben megállapítják többek között azt, hogy amennyiben még sokáig tart a fegyveres konfliktus, az nagyban megnöveli a nukleáris háború kockázatát, érzékeny veszteségeket okoz mind az ukránoknak, mind az oroszoknak, de az egész világgazdaságnak, végül pedig az USA-nak is.

A jelentés szerzői leszögezik, elsősorban az amerikai érdekekre összpontosítanak, amelyek gyakran egybeesnek az ukrán érdekekkel, „de nem azonosak azokkal”. Azzal kezdik írásukat, hogy miután tavaly novemberben az ukránok harctéri sikereket értek el, eluralkodott egy széleskörű optimizmus Ukrajnában és Nyugaton is. Fontos azonban leszögezni – teszik rögtön hozzá –, hogy a háború még messze nem ért véget.

A harcok még mindig közel 1000 km hosszú frontvonalon dúlnak, a konfliktus befejezéséről szóló tárgyalások pedig május óta szünetelnek.

Egyes elemzők szerint a háború olyan kimenetel felé halad, amely az Egyesült Államok és Ukrajna számára is előnyös. Ukrajna 2022 decemberétől harci lendülettel rendelkezik, és elképzelhető, hogy addig harcolhat, amíg sikerül kiszorítani az orosz hadsereget az országból. E nézet hívei azzal érvelnek, hogy az orosz nukleáris fegyverhasználat vagy a NATO-val való háború kockázata nem túlzottan magas. Ha egyszer kiszorul Ukrajnából, a megzabolázott Oroszországnak nem sok választása maradna, mint békén hagyni szomszédját – és még jóvátételt is fizetni az általa okozott károkért.

A múltbeli konfliktusok tanulmányozása és a mostani konfliktus lefolyásának alapos vizsgálata azonban azt sugallja, hogy ez az optimista forgatókönyv valószínűtlen

– olvashatjuk a jelentésben.

A különböző lehetséges forgatókönyvek helyett az elemzők szerint az amerikai döntéshozók számára hasznosabb, ha azt vizsgálják, hogy a konfliktus jövőbeli alakulásának mely konkrét aspektusai lesznek a legjelentősebb hatással az amerikai érdekekre. Több olyan kulcsfontosságú dimenziót vizsgálnak, amelyek meghatározzák a háború alternatív alakulását: a nukleáris fegyverek lehetséges orosz bevetése; az orosz–NATO-konfliktusig vezető lehetséges eszkalációs pontok, a területi ellenőrzés és a háború időtartamának kérdései, illetve a háború befejezésének formája.

Kalasnyikov géppisztolyok a Kalasnyikov Konszern izsevszki fegyvergyárában (Fotó: MTI/EPA/Orosz védelmi minisztérium)

A nukleáris fegyverek lehetséges orosz bevetése

Az orosz nukleáris fegyverek bevetésének réme már a kezdetek óta kísérti ezt a konfliktust. Putyin 2022 februárjában, amikor bejelentette invázióját, azokat az országokat, amelyek megpróbálnak beavatkozni Ukrajnában, olyan következményekkel fenyegetett meg, „amilyeneket még soha nem láttak egész történelmükben”. Egy héttel később pedig „különleges harci szolgálatot” rendelt el az orosz nukleáris erők számára.

Nyugaton arról is meg vannak győződve, hogy Moszkva taktikai nukleáris fegyverek bevetését fontolgatja, miután erői ősszel teret vesztettek. Oroszország tagadta ezeket az állításokat, de a hírek szerint a legfelsőbb orosz parancsnokok valóban megvitatták ezt a lehetőséget.

Egyes elemzők elvetették a taktikai atomfegyverek bevetésének lehetőségét azt állítva, Oroszország tudja, hogy ilyen fegyverek bevetése önpusztító hatású lenne. Arra hivatkoznak, hogy nincsenek olyan nagy értékű katonai célpontok (például koncentrált ukrán erők), amelyeket ezekkel hatékonyan meg lehetne semmisíteni. Egy ilyen támadás ráadásul jelentős károkat okozhat az Ukrajnában állomásozó orosz csapatoknak, és kiválthatná a NATO belépését is a háborúba, amellett, hogy aláásná Oroszország megmaradt nemzetközi támogatását.

A kutatóintézet szerint ugyanakkor ezek az érvek figyelmen kívül hagynak számos körülményt. Először is,

bizonyíték van arra, hogy a Kreml ezt a háborút élet-halál harcnak tekinti. Ukrajna már régóta külön kategóriát képez az orosz külpolitikai prioritások között. Oroszország már a 2022-es háború előtt is hajlandó volt jelentős erőforrásokat áldozni, valamint komoly bel- és külpolitikai kompromisszumokat kötni ukrajnai céljai elérése érdekében.

Másodszor, mivel Oroszország hagyományos képességei jelentősen lecsökkentek Ukrajnában, Moszkva nem-nukleáris fegyverkezési lehetőségei korlátozottak. „Ha Oroszország további nagyarányú harctéri veszteségeket szenved el, a Kreml vezető döntéshozói kétségbeeshetnek” – fogalmaznak a szerzők.

Harmadszor, az orosz stratégák már régóta hangsúlyozzák a taktikai atomfegyverek hasznosságát a műveleti és taktikai célok elérésében. Oroszország pedig rendelkezik olyan képességekkel, amelyekkel ezeket a koncepciókat megvalósíthatja: a taktikai nukleáris fegyverek hordozórendszerei között tüzérségi, rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták és cirkálórakéták is vannak, amelyek mindegyike bevethető Ukrajnában.

Az Egyesült Államok mind nyilvánosan, mind a Kremllel való közvetlen kapcsolatfelvétel során jelezte, hogy megtorolná, ha Oroszország atomfegyvereket vetne be Ukrajnában. Igaz, az amerikai tisztviselők elkerülték a lehetséges válaszlépés jellegének pontos meghatározását, és csupán olyan kifejezéseket használtak, mint a „katasztrofális következmények”, melyek még önmagukban nem köteleznek katonai válaszlépésre, hiszen akár egy nem katonai megtorlás is „katasztrofális következményekkel” járhatna Oroszország számára.

Mindenesetre a szerzők úgy látják, a Biden-kormányzatnak bőséges oka van arra, hogy a nukleáris fegyverek orosz bevetésének megakadályozását az Egyesült Államok elsődleges prioritásává tegye.

A háborút Ukrajna földrajzi határain belül kell tartani

A harcok egy olyan országban zajlanak, amely négy NATO-tagállammal határos a szárazföldön, és két másik tagállammal osztozik a Fekete-tenger partvidékén. A NATO-szövetségesek közvetett részvételének mértéke a háborúban a tanulmány szerint „lélegzetelállító”.

A támogatás több tízmilliárd dollár értékű fegyvert és egyéb segélyt jelent Ukrajnának, hírszerzési, megfigyelési és felderítési támogatást az ukrán hadseregnek, havi több milliárd dolláros közvetlen költségvetési támogatást Kijevnek, valamint egy sor gazdasági szankciót Oroszországgal szemben.

A RAND Corporation egy korábbi jelentése négy valószínűsíthető utat vázolt fel egy olyan szándékos orosz döntéshez, hogy az ukrajnai háborúval összefüggésben a NATO-tagállamokra csapást mérjenek. A következő okokat azonosította:

• a NATO-tagok megbüntetése politikájuk miatt, amelyek célja az Ukrajnának nyújtott szövetséges támogatás megszüntetése;
• megelőző csapás a NATO-ra, ha Oroszország úgy érzékeli, hogy a NATO ukrajnai beavatkozása küszöbön áll;
• megakadályozni az olyan fegyverek Ukrajnának történő átadását, amelyekről Oroszország úgy véli, hogy vereséget okozhatnak számára;
• megtorolni, hogy a NATO oroszországi belső zavargásokat támogat.

A 2022 novemberében történt incidens, amelynek során egy ukrán légvédelmi rakéta lengyel területen landolt, nem fajult el végzetesen, mégis megmutatta, hogy a harcok akár akaratlanul is átterjedhetnek NATO-tagországok területére.

Mark Milley tábornok az Oroszország és a NATO közötti háború elkerülését jelölte meg az Egyesült Államok legfőbb prioritásaként. Véleménye szerint az amerikai hadsereg egy olyan országgal keveredne „forró háborúba”, amely a világ legnagyobb nukleáris arzenáljával rendelkezik. Értelemszerűen az atomkatasztrófát „küszöb alatt tartani” rendkívül nehéz lenne, különösen Oroszország hagyományos hadseregének meggyengült állapotát tekintve.

Még mindig nem látszik, meddig tarthat a háború

Rengeteg jövendölés látott már napvilágot azzal kapcsolatban, hogy milyen hosszúra nyúlhat az ukrajnai konfliktus. Vannak, akik szerint már idén lezárulhat, míg mások úgy vélik, évekig küzdhetnek egymással a felek. Az Egyesült Államokban jelenleg sokan vonakodnak a konfliktus befejezését szorgalmazni, hiszen Ukrajna „lendületben van” a harctéren, az ukrán társadalom pedig hajlandónak tűnik elviselni egy hosszú háború költségeit is.

Ennek hátterében ott van az is, hogy egy még inkább elhúzódó konfliktus potenciális előnyökkel járhat Egyesült Államok számára, hiszen ez könnyen erodálhatja az orosz hadsereget és gyengítheti az orosz gazdaságot. Legalábbis így kalkulálnak Washingtonban.

A jelentés számba veszi az elnyúló háború okozta hátrányokat is. A konfliktus folytatása nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy Oroszország visszafordítja a 2022 őszén elért ukrán harctéri nyereségeket. Moszkva mozgósítása 2022 decemberétől stabilizálhatja a vonalakat, és lehetővé teheti Oroszország számára, hogy idén offenzívákat indítson. A katonai segítségnyújtási erőfeszítések intenzitása is fenntarthatatlanná válhat egy bizonyos idő után. A jelentések szerint már most is fogyóban vannak az európai és egyes amerikai fegyverkészletek.

Ukrán katona gépfegyverrel egy lövészárokban a kelet-ukrajnai Donyecki területen lévő Marjinka település közelében húzódó frontvonalnál. (Fotó: MTI/AP/Libkos)

Az Egyesült Államok és az Európai Unió számára az ukrán állam gazdasági fizetőképességének fenntartása idővel megsokszorozódik, mivel a konfliktus gátolja a beruházásokat és a termelést; az ukrán menekültek továbbra sem tudnak visszatérni; és ennek következtében az adóbevételek és a gazdasági tevékenység a háború előtti szinthez képest drámaian alacsonyra esik vissza.

A háborúból eredő globális gazdasági zavarok is folytatódnak és akár meg is sokszorozódhatnak. A háború kitörése az energiaárak meredek emelkedését okozta, ami viszont hozzájárult az inflációhoz és a gazdasági növekedés globális lassulásához. Ezek a tendenciák várhatóan Európát sújtják a legsúlyosabban. A szerzők kalkulációja szerint csak az energiaárak emelkedése valószínűleg közel 150 ezres többlethalálozáshoz vezet Európában 2022-2023 telén.

Washington hosszú távon érdeke, hogy Moszkva ne rendelje alá magát teljesen Pekingnek. Egy hosszabb háború, amely növeli Oroszország függőségét, előnyöket biztosíthat Kínának az Egyesült Államokkal folytatott versenyben.

Végül, a háború időtartama közvetlenül összefügg a korábban tárgyalt két eszkalációs eshetőséggel is (az orosz atomfegyverek bevetése és orosz-NATO konfliktus). Amíg a háború tart, addig mindkét eszkalációs forma kockázata fokozott marad, ugyanakkor a gyors befejezés jelentősen csökkentené ezeket.

Összességében a szerzők vélemény szerint a tartósan megnövekedett eszkalációs kockázatok és a gazdasági károk miatt a hátrányok „messze meghaladják a lehetséges előnyöket”. Még az Egyesült Államok számára is.

Hogyan lehetne akkor véget vetni a háborúnak?

Nagy vonalakban három lehetséges forgatókönyv képzelhető el az orosz-ukrán háború befejezésére: az egyik fél abszolút győzelme, egy fegyverszüneti egyezmény, valamint a politikai rendezés.

Az abszolút győzelem alapvető jellemzője definíció szerint „egy olyan háborús eredmény, amely lényegében megszünteti annak lehetőségét, hogy a legyőzött állam elálljon a háborút lezáró egyezségtől”. Olyasfajta győzelemre kell gondolni, amelyet a szövetségesek értek el a második világháború végén Németország és Japán felett.

A háború kezdetekor úgy tűnt, hogy Moszkva abszolút győzelemre törekszik, és azt tervezi, hogy új rendszert hoz létre, illetve „demilitarizálja” az országot. Ezek a tervek ma már kevéssé tűnnek reálisnak. Putyin deklarált céljai azóta nem változtak, de az elmúlt hónapokban sem ő, sem miniszterei nem ismételték meg a háború első heteiben megfogalmazott, a kijevi kormány megdöntésére irányuló közvetlen felhívásokat.

Az abszolút ukrán győzelem az elemzők meglátása alapján úgyszintén valószínűtlen. Zelenszkij 2022 decemberétől kinyilvánított célja, hogy visszaszerezze Ukrajna teljes területét, beleértve a Krímet és a Donbasz Oroszország által 2014 óta megszállt területeit.

Ugyanakkor még a teljes területi visszafoglalás sem jelentene abszolút győzelmet, hiszen Oroszországnak ezután is számos olyan képesség állna rendelkezésére a területén és azon kívül, amelyek lehetővé tennék a mélyen Ukrajnán belüli célpontok elleni folyamatos csapásokat.

Az abszolút győzelem eléréséhez Ukrajnának rá kellene kényszerítenie Oroszországot, hogy elfogadja a területek fölötti ellenőrzést. Ez pedig csak egy éles politikai irányváltással képzelhető el. Arra viszont kevés történelmi bizonyíték van, hogy a harctéri kudarcok után szükségszerűen rendszerváltás következne be Oroszországban.

Miután úgy tűnik, egyik félnek sincs szándéka vagy képessége az abszolút győzelem kivívására, a háború valószínűleg valamilyen tárgyalásos eredménnyel fog végződni.

A fegyverszüneti megállapodásokban – mint például az 1953-as koreai háborút és az 1992-es moldovai konfliktust lezáró egyezmények – a két fél kötelezettséget vállal a harcok beszüntetésére, és gyakran demilitarizált övezeteket hoznak létre az erőszak újbóli kiújulásának megakadályozására. Bár a fegyverszüneti megállapodások igen részletesek lehetnek, általában nem foglalkoznak a konfliktus politikai mozgatórugóival, ami azt jelenti, hogy a feszültségek fennmaradhatnak, és a felek közötti diplomáciai és gazdasági kapcsolatok gyakran minimális szinten maradnak.

Grad rakétavetõjével tüzelnek ukrán katonák a kelet-ukrajnai Donyec-medencében levő Szoledár határában (Fotó: MTI/AP/Libkos)

Egy ukrajnai fegyverszünet megmerevítené a frontvonalakat, és hosszú távon véget vetne az aktív harcoknak. Oroszország leállítaná a további ukrán területek elfoglalására irányuló kísérleteket, és beszüntetné az ukrán városok és infrastruktúra elleni rakétacsapásokat. Az ukrán erők leállítanák ellentámadásaikat. Kijev és Moszkva között továbbra is fennállnának megoldatlan területi viták, ám ezek politikai és gazdasági, nem pedig katonai természetűek lennének.

Ebben az esetben tehát egy hosszú időkre befagyott, de szinte bármikor újra forróvá váló konfliktussal állna szemben a világ.

A politikai rendezés vagy békeszerződés magában foglalja a tartós tűzszünetet és a háborút kiváltó vagy a háború során felmerült viták legalább egy részének rendezését. 1946 óta ugyanakkor a békeszerződések ritkábban fordulnak elő, mint a fegyverszüneti megállapodások, de általában tartósan megszüntetik a harcokat és csökkentik a feszültséget.

Az orosz-ukrán háború esetében ez mindenféleképpen komoly kompromisszumot jelentene a felek részéről. A jelenlegi nyilatkozatokból az olvasható ki, hogy sem az oroszok, sem az ukránok nem hajlandók olyan mértékű engedményt tenni, ami legalább bizonyos szintig kielégítené ellenfelüket.

Az írás további részében a RAND kutatói kísérletet tesznek arra, hogy megállapítsák, mit tehet az Egyesült Államok annak érdekében, hogy felismerje és érvényesítse is érdekeit a háború kapcsán.

Végső összegzésükben azt írják, az orosz-ukrán háború jövőjéről Washingtonban és más nyugati fővárosokban folyó vita a területi ellenőrzés kérdését helyezi előtérbe, és a legtöbben amellett érvelnek, hogy a megnövelt katonai segítséggel könnyítsék meg az ukrán hadsereg számára az ország teljes területének visszafoglalását. Mérsékeltebb hangok azt sürgetik, hogy az USA a 2022 februárja előtti ellenőrzési vonalat fogadja el célként, legfőképp az eszkalációs kockázatokra hivatkozva.

„Elemzésünk szerint ez a vita túlságosan szűken összpontosít a háború pályájának egyetlen dimenziójára. A területi ellenőrzés, bár mérhetetlenül fontos Ukrajna számára, nem a háború jövőjének legfontosabb dimenziója az Egyesült Államok számára. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az orosz-NATO háborúba vagy orosz nukleáris fegyverhasználatba torkolló esetleges eszkaláció elkerülése mellett egy hosszú háború elkerülése is fontosabb az Egyesült Államok számára, mint az ukrán területi ellenőrzés jelentős mértékű növelésének elősegítése”

– fogalmaznak a szerzők.

A teljes, angol nyelvű elemzés erre a linkre kattintva érhető el.