Heteken belül dízelhiány lehet Európában a szankciók miatt

Egész Európában hiánycikké válhat a gázolaj, miután február 5-én életbe lép a következő brüsszeli szankciós csomag, amely megtiltja a feldolgozott orosz olajtermékek behozatalát az Unióba - írja a Bloomberg. A pénzügyi szaklap számításai szerint az EU 2022-ben mintegy 220 millió hordónyi dízel típusú üzemanyagot importált Oroszországból, ami a kontinens fogyasztásának körülbelül 40 százalékát fedezte, ám ez a forrás hamarosan teljesen elapad a büntetőintézkedések értelmében, és a pótlását egyelőre nem sikerült maradéktalanul megoldania az olajipari vállalatoknak.

Mark Williams, a Wood Mackenzie tanácsadó cég vezető elemzője szerint az európai üzemanyagpiacon rég nem látott átrendeződés jöhet február 5-ét követően. Az adatok azt mutatják, hogy az EU megkezdte növelni a Szaúd-Arábiából és az Indiából érkező dízelszállítmányokat,  ugyanakkor ebből a két forrásból a blokk képtelen lesz majd teljesen egészében pótolni a kieső orosz gázolaj mennyiséget. A helyzetre rálátó szakértők többsége úgy véli: az európai dízelhiány elkerülésének kulcsa Kína lehet. 

Az előzetes prognózisok szerint Kína 50 százalékkal szeretné növelni az üzemanyagexportját 2023-ban. Peking azt tervezi, hogy az idei év első felében napi 400-600 ezer hordóval több finomított kőolaj készítményt bocsájt eladásra a világpiacon, mint egy évvel korábban. Ez a pluszmennyiség elviekben biztosíthatja azt, hogy az oroszországi szállításokat jórészt kiváltsa Európai Unió. Azonban egyes szakértők komoly kockázatot látnak ebben a forgatókönyvben, mondván, az orosz olajfüggőséget nem szerencsés kínaira lecserélni. 

Sokan attól tartanak, hogy az ellátásbiztonság érdekében az uniós olajipari vállalat elkezdhetnek "trükközni", és közvetítő országokon, például Törökországon keresztül szerzik majd be az orosz finomított üzemanyagokat. Nagyon leegyszerűsítve ez a folyamat úgy nézne ki, hogy a török olajfinomítók által előállított üzemanyagmennyiség nagy részét a törökök eladnák az Európai Uniónak, majd a hiányzó mennyiséget Oroszországból pótolnák. Ebben az esetben az uniós hatóságok lényegében képtelenek lennének megállapítani, hogy a törökök saját, helyben finomított üzemanyagot, vagy az oroszok által szállított gázolajat adták-e el. Egy ilyen üzlet etikailag természetesen megkérdőjelezhető, de piaci értelemben minden fél jól járna vele, hiszen áremelkedés nélkül biztosítaná Európa ellátását, az oroszok bevételekhez jutnánk, és a törökök is levehetnék a maguk sápját. 

Fontos elmondani, hogy a legpesszimistább előrejelzések szerint a szankciók következtében akár teljesen el is tűnhetnek az orosz olajipari termékek a világpiacról, ha Moszkvának nem sikerül új vevőket találnia a kieső európai piac helyére. Ha ez a szcenárió megvalósulna, Oroszország kénytelen lenne csökkentenie az olajtermelését, melynek következtében a világpiaci kínálat is csökkenne, ami az árakat emelkedéséhez vezetne.